Holdfény Akadémia - 19. fejezet

19. SZÜLETETT LOVAS

Szerencsére csak Gina volt. A lova épp, hogy magasabb, mint Lune és korom fekete, a homlokán egy fehér folttal. Nem vagyok és nem is voltam soha nagy ló szakértő így a lovának a fajtáját sem tudtam. Mindenesetre nagyon szép hatást keltettek együtt.



- Szia! Hogyan találtál meg?- kérdeztem mosolyogva
- Nem volt nehéz. Nem sokan lovagolnak errefelé, így a friss patanyomok alapján találtam ide.- válaszolta büszkén.


- Tudod, furcsa, hogy Mistery megengedte, hogy Clair de Lune-on lovagolj. Még senki nem tudta megülni, egy valakit kivéve, de ő már nincs itt. Nem is ismertem, csak még a tanárnő említette, mikor megkérdeztem, miért nem lehet rajta lovagolni.- magyarázta, miközben úgy nézett minket mintha ufók lennénk.


- Mi az?- kérdeztem.
- Semmi, csak hihetetlennek tűnik, hogy alattad ennyire nyugodt. Nagyon gyakorlott lovas lehetsz, ha nem dobott még le. Bár ami azt illeti, azt hittük, hogy mikor felágaskodott, leesel. Azonban bámulatos volt, ahogy ültél rajta. Ráadásul nyereg nélkül. Ha szóltál volna, segítettem volna felnyergelni.- magyarázott lelkesen.


- Nos, az elmúlt 10 évben nem voltam lovak közelében. Utoljára 6 éves koromba ültem egy Camargue-n, és soha nem használtam nyerget. Jobb szeretek így lovagolni. Szabadabbnak érzi tőle magát az ember. Ilyenkor olyan mintha eggyé válnál a lóval. Csodálatos.


- Hát azt el tudom képzelni. Ahogy elvágtattál, nagyon boldognak tűntél és végre felszabadultnak. Azt hiszem ez a ló eddig csak rád várt.- mosolygott.


- És neked, hogy megy? Kit köszönthetünk lovad személyében?- kérdeztem kíváncsian.
- Ő itt Éjfél. Egy igazi befogott Mustang. Nagyon aranyos, bár kicsit szeleburdi. Nagyon szeretem, már itt laktam, mikor csikóként idekerült. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk.- A ló helyeslően nyerített, mire mindketten elnevettük magunkat.


- Gina, mond mégis mit lehet tanulni egy ilyen órán? Gondolom, az alapokat mindenki ismeri.
- Persze. Erre az órára ezért is nehéz bekerülni. Általában olyan dolgokat, mint például a lábbal való irányítás. A kantárt nem használhatod, csak a lábaddal adhatsz utasítást. Különböző gyakorlatokat kell a ló hátán végezni, miközben az valamelyik lépés módban jár. Persze ezek nagyon nehezek. Mi csak most fogjuk elkezdeni a nyereg nélküli lovaglást.- mondta irigykedve.
- Ezek elég nehéz feladatok. Elsőre biztosan nekem sem menne. Emlékszem mennyit estem kis koromban mikor vágtában megpróbáltam felállni.


- Te már csináltad ezeket a gyakorlatokat?- meredt rám Gina.
- Persze. Csak az már nagyon régen volt.- válaszoltam.
- Akkor próbáld ki, hátha nem is felejtetted el annyira!- lelkesedés ült ki az arcára és izgatottság. A szemei ragyogtak.
- Megpróbálhatom, de nem ígérek semmit. Először megpróbálom a sima vágtát kantár nélkül.- mondtam, majd levettem a lóról a kantárat. Az úgyis zavaró.


- Mit művelsz? Kantár nélkül csak akkor lehet csinálni, ha már minden pöpecül megy!
- Én ilyen gyakorlatoknál sosem használtam kantárat. Így könnyebb, hidd el.- nyugtattam, látva riadt arcát.
- Na, most figyelj, mert ez csak egyszeri alkalom lesz!- nevettem.


Összeszedtem a gondolataim és előhalásztam azokat az emlékeket, amikor ezeket tanultam. Lune sörényébe kapaszkodtam és az óriási mező szélére irányítottam. Először sima vágtára fogtam. Csodálatos érzés volt. A kezeimet kitártam és éreztem, hogy eggyé válok a lóval. A következő fordulóban, már minden magától jött. Lune gyorsított én meg átvéve a ló ritmusát, megpróbáltam felállni. Végül sikerült. Olyan volt mintha repülnék. Aztán leugrottam a fűbe. Berohantam a mező közepére, majd jelet adtam Lune-nak. Egyenesen felém vágtatott, amikor odaért hozzám, a nyakába kapaszkodtam és felugrottam. Tettünk még egy kört, majd visszafogtam, mert tudtam, hogy én is és a ló is kifáradtunk. Leszálltam a lóról és hagytam, hadd legeljen. Én magam elterültem a fűben és átadtam magam a természetnek.


- Ez eszméletlen volt!- Rohant oda hozzám Gina.- Le sem tagadhatott, neked ez a génjeidben van! És ne mond nekem, hogy 10 éve nem ültél lovon, mert nem hiszem el! Ilyet nem lehet 10 év kihagyás után csinálni! Kizárt!- csivitelt Gina, miközben ő is levette a nyerget Éjfélről és lekapcsolta a kantárszárat, hogy a ló bóklászhasson.


- Nem akarsz engem is megtanítani?- tette fel a kérdés pár perc múlva.- Tudod, nekem nem megy annyira a lovaglás. Orion folyton cikiz miatta. Ő a legjobb a csoportban, bár az, amit ő tud, fele olyan jó sincs, mint te.
- Gina, figyelj ide!- Ültem föl, és komolyan néztem a szemébe.- Senkinek nem mondhatod el, amit most láttál! Ez nem normális. Nekem le kellett volna esni arról a lóról az első pillanatban, mégis úgy lovagolok, mint egy született lovas.- kicsit ideges lettem, hiszen ez számomra is hihetetlen volt.


- Oké. De, akkor sem titkolhatod el örökre.- mondta. Még sokáig beszélgettünk aztán egy jó nagyot kordult a gyomrom, és úgy döntöttünk visszamegyünk. Már úgyis ebédidő van és ez volt az utolsó óránk. Még jó, hogy ez jóval hosszabb, mint a többi.


Gina felszerszámozta Éjfélt. Én nem tettem vissza a kantárat Holdsugárra. Szerencsére Ginának volt nyeregtáskája, így abba tettük.

- Mit szólnál egy versenyhez visszafele?- kérdezte izgatottan.
- Viccelsz? Naná!- nevettem.

A mező közepéről indultunk. Persze nem volt komoly verseny, és Ginára is vigyáznom kellett, nehogy a nagy sietségben lepottyanjon. Persze erre nem volt szükség, mert biztosan ült a lovon. Az utolsó pár kilométeren rákapcsoltunk, végül hagytam, hogy Gina nyerjen. Aztán mikor kiértünk az erdőből, már lépésben mentünk az istállóig. Valaki ott állt az ajtóban azonban nem tudtam elsőre kivenni, ki az. Aztán rájöttem ki az. Damus volt.


- Én előre megyek jó?- mondta sejtelmes hangon Gina.
- Jó. Mindjárt megyek én is.- válaszoltam, majd ő előre ügetett. Leszálltam Lune-ról és hagytam, legelészni még egy kicsit, majd odarohantam Damushoz és megöleltem.


- Szia!- mondtam, miután kibontakoztam az öleléséből.
- Nem mondtad, hogy tudsz lovagolni.- mondta tettetett sértődöttséggel.
- Nem kérdezted.- válaszoltam nevetve.


- Jó téged ilyen ragyogónak látni!
- Hát, Clair de Lune csodálatos ló.- Az arca hirtelen meg feszült.
- Mit mondtál?- kérdezte fagyosan.
- Azt, hogy csodálatos ló.


- Mi a neve a lónak?- most már kifejezetten dühösen kérdezte.
- Clair de Lune. De miért fontos ez?- nem tudtam, miért van ezen úgy kiakadva. Talán tud valamit, amit én nem?
- Megölöm. Esküszöm, megölöm!- Mielőtt még kérdezhettem volna már el is tűnt a szemem elől.


Nem, töprengtem ezen. Bevittem Lune-t az istállóba és alaposan lecsutakoltam. Találtam egy almát is, amit oda adtam neki jutalmul. Adtam egy puszit az orrára majd elindultam a szobámba, hogy átöltözzem és lezuhanyozzam.


Furcsamód Gaby nem volt ott, úgyhogy lezuhanyoztam és egy pólót, meg a kedvenc farmeromat magamra kaptam, majd elindultam enni valamit. Lent csak néhány diák volt. A hűtőben volt egy pár mirelit pizza. Kivettem egy sonkásat és megmelegítettem. Gyorsan megettem, majd visszamentem a szobámba és megírtam a leckémet.


Kicsit elálmosodtam, ezért lefeküdtem. Nem tudom mennyit aludtam, de mikor felébredtem már sötét volt. Feloltottam a villanyt, de Gináék még sehol. Az órára nézve még csak 6 múlt.


Megfésülködtem, és felöltöztem, majd elindultam megkeresni az egyik Cullent. Beszélnem kell velük, mert ez így nem jó. Én nem akarok velük haragba lenni, mert alapvetően egész normálisak.