Na igen! Sikerült, úgyhogy a sok szünet után itt van az új feji! Jó olvasást!
Hope.
38. DÖBBENET
Mikor beértünk a szobánkba jómagam ledőltem az ágyamra, mert lassan kezdtem felfogni, hogy mától teljesen megváltozik az életem. Gaby sírt. Odasétáltam hozzá, hogy megnyugtassam. Szegénykémnek hozzá kell mennie egy beképzelt hólyaghoz, pedig igazából a nagy medvéjének adta a szívét.
- Túl leszünk rajta Gaby. Együtt menni fog.- próbáltam megnyugtatni az elkeseredett lányt.
Gaby hüppögve felém fordult és felült az ágyon.
- Tudom, Hope! De mégis annyira nehéz.- megtörölte könnyektől csillogó szemeit.
- Kitalálunk majd valamit, rendben?- bólintott majd felállt, de hirtelent elvesztette az egyensúlyát és visszahuppant az ágyra.
- Minden rendben?- kérdeztem aggódva.
- Persze, csak kicsit megszédültem, azt hiszem. Már el is múlt.- mondta, majd bizonytalanul mosolygott. Ismét felállt, most már rendesen a lábán maradt, azonban arca még így is elég sápadt volt a normálhoz képest. Éreztem, hogy valami nem stimmel vele, biztosan csak kimerült, zártam le végül a témát, mikor becsukódott mögötte a fürdőszoba ajtaja.
Nemsokára már nagy nyüzsgés volt az Akadémián. Időközben Shadow szólt, hogy készülődjünk, mert hamarosan megérkeznek a világ különböző pontjairól a Vardím és Dimur követek. Na meg persze a harmadik lány, akinek a szüleivel megkötötték az egyezséget, miután Holly szülei ezt nem vállalták. Gaby azt mondta, hogy az egyik unokatestvére kapta ezt a szörnyen tragikus, de mégis nemes feladatot.
Ezek a vámpírok mind a legősibb családok vagy klánok leszármazottjai. Afféle grófoknak vagy főnemeseknek lehet őket nevezni. Mindnyájan a „nagy eseményre” jöttek.
Nem igazán tudtam, hogy erre az alkalomra milyen ruhát vegyek fel. Tanácstalanul álltam a szekrényem előtt, fehérneműben és törölközőbe csavart hajjal.
- Segítsek?- halk sikoly hagyta el a számat, annyira megijedtem. Gaby a frászt hozta rám, pedig alapvetően nem voltam egy ijedős típus, azonban a mai nap kicsit gyengének bizonyultak az idegeim. Kifejezetten rossz előérzetem volt.
- Ööö, igen. Nem igazán tudom, hogy ilyen alkalomra mit is kéne felvennem.- tanácstalanul néztem a barátnőmre.
- Mindenképp valami hivatalosat, amivel a méltóságot és tekintélyt parancsoló tudsz lenni.- félreálltam, amíg a szekrényemben kutakodott. Elgondolkoztam rajta, hogy mielőtt Darius idehozta volna, családja kiirtása után, biztosan sok ehhez hasonló eseményen vett részt, hiszen az ő szülei is követek voltak, mert kötötte őket az egyezség.
- Meg is van.- kiáltott fel hirtelen, majd odaadott egy hófehér, vasalt nadrágot. Hozzá egy hosszú, mélyzöld kötött ponchószerű pulcsit. Nem igazán rajongtam a hivatalos kinézetért, mert a lazább cuccok mindig is közelebb álltak hozzám, de ha a protokoll ezt követeli, hát legyen.
- Köszönöm.- fogtam magam és a fürdőbe mentem, hogy a hajamat megcsináljam és felöltözzem. Hamar kész lettem, bár a hajammal bajlódtam egy kicsit, ezért Gaby segített, hogy a speciális keresztfonat szép legyen. Mikor elkészültünk, belenéztem a nagy tükrömbe és egy számomra kissé idegen külsőt, láttam. Komoly és hivatalos. Igazi arisztokrata. Már csak a szó gondolatára is kirázott a hideg.
- Elsőre furcsa, de majd idővel hozzászoksz.- megfordultam és egy teljesen másik lány állt előttem. Hasonló stílusú nadrág, mint az enyém, csak fekete, és legnagyobb döbbenetemre színes felső volt rajta. Lábán magas sarkú és a nyakában valami fekete kő lógott egy láncon. Honnan ilyen ismerős? Hát persze, Ginának is pont ugyanilyen kő lógott a nyakában, mikor előre ment.
- Onix.- zökkentett ki Gaby. Nem igazán fogtam fel, miről beszél.
- A családom ásvány jelképe az Onix.- még mindig nem értettem. Milyen kő, és milyen jelkép?
- Minden ősi Vardím család rendelkezik egy saját kővel. Ez jelzi a származását és rangját.
- Értem.- mondtam, bár furcsálltam, hogy nekem nincs.
- Várj csak! Majd el felejtettem a nagy készülődés közepette.- Odasétált az éjjeli szekrényéhez és az egyik fiókjában kezdett kutakodni.
- Meg is van!- egy kis díszes ládikát tartott a kezében.
- Damus kért meg, hogy vigyázzak a családod kövére, mikor el kellett mennie az Orionos balhé miatt. Akkor még nem tudtam, hogy miért pont rám bízta, de most már igen.
- Biztos az én családomé?
- Igen. Nézd! Bele van vésve a családneved.- odasétáltam hozzá, hogy szemügyre vegyem a díszes kis dobozkát. Gyönyörű régi jelképek és ősi rúnák voltak belevésve. A tetején pedig ott volt, bár alig észrevehetően, de minden kétséget kizáróan a BLACKMOON név.
- Megnézhetem?- kérdeztem bizonytalanul. Mosolyogva bólintott, majd átnyújtotta a kis dobozt. Leültem az ágyamra, mély levegőt vettem és kinyitottam. Egy gyönyörű, ezüsthöz hasonlító láncon egy gyönyörű kő volt. Mindkét oldalról egy-egy félhold fogta közre, a medálból pedig egy kisebb könnycsepp alakú kő lógott. Szinte világított, annyira tisztának és ragyogónak láttam. Holdkő. Ez az én családom köve. Mielőtt belecsöppentem volna a vámpírok világába, sosem gondoltam, hogy valaha egy ilyet tartok a kezemben.
Nagyon drága, és lehetetlenség tiszta Holdkőhöz hozzájutni manapság, ezért eddig csak képeken láttam. Most meg itt fogom a kezemben, a családom kövét, ami nem más, mint az én álmaim ásványa.
- Ugye, milyen gyönyörű?- ült le mellém Gaby.
- Csodaszép.- mondtam, miközben kivettem a nyakláncot a helyéről.
- Felteszem neked.- ajánlotta, majd kivette a kezemből a nyakláncot és bekapcsolta a nyakamon. Kezembe adott egy tükröt, hogy megnézhessem. Gyönyörűen nézett ki.
Elnyomtam feltörni készülő könnyeimet és felálltam.
- Mehetünk?- kérdeztem, miközben az ajtó felé vettem az irányt.
- Persze.- ért mellém Gaby. Mély levegőt vettünk, majd kinyitottam az ajtót.
Nagy meglepetésemre, már vártak minket. Logan lépett elém mosolyogva, a karját nyújtotta. Bizonytalanul belekaroltam és szégyenlősen visszamosolyogtam rá. Elindultunk a díszkíséretünkkel, ami kissé furcsa volt, de hát a mai nap nagy esemény. Előttünk haladt Darius és Hanio. A testőr szerepet töltötték be. Mögöttünk jöttek Logan testvérei: Niko és Eric. Utánuk Gabrielle és egós Will, majd Gina, Holly és a sort Shadow és Noah zárta, szintén testőr szerepet betöltve.
Hamarosan odaértünk egy olyan teremhez, ahol eddig még nem voltam. Furcsállottam, hiszen az eddig itt töltött hónapjaim alatt igencsak sikerült felderítenem az Akadémia területét, de ezek szerint még így is van pár rejtett zug itt. A nagy, díszes, kétszárnyú tölgyfa ajtó kitárult. Luna fogadott minket, meleg mosollyal, majd utat engedett nekünk. Beléptünk, de nem kis meglepetésemre a terem tele volt idegen vámpírokkal, máshonnan érkezett kiválasztottakkal, és testőr tanoncokkal. A terem nagyon hasonlított a Nagy teremhez, csak méreteiben és színében más volt. Itt nagyrészt a fekete szín uralkodott, a padlózat és sok berendezés márványból készült. Középen hosszú tölgyfa asztal volt felállítva, melyen a kiválasztottaknak feltálalt ételek és italok sorakoztak.
Amint észrevettek minket, mindenki megfordult és tiszteletét jelezve meghajoltak, miközben szívükre helyezték balkezüket, ökölbe szorítva. Logan példáját követve, visszafogottan biccentettem és mosolyogtam. Eléggé meg voltam illetődve, hiszen még nem igazán gyakoroltam ezt a szerepet és senki sem magyarázta el, hogyan is kell csinálni. Kivéve persze azt a gyorstalpalót, amit Gaby adott nekem, miközben készülődtünk.
Elvegyültünk a tömegben, persze én csak némán figyeltem a tömeget Logan oldalán.
- Egész jól bírod.- súgta oda Logan.
- Hát, kedvesen mosolyogni, meg biccenteni nem olyan nagy ördöngösség.- mosolyogtam.
- Ebben van valami.
- Hope, Logan. Gyertek, hadd mutassak be nektek valakit.- jött oda hozzánk Luna. Bólintottunk, majd elindultunk utána.
- Bemutatom, nektek Sorchat, Holly unokatestvérét. Az ő szülei vállalták a szüleid kérésére az egyezséget.- magyarázta Luna. Végignéztem a lányon. Egy az egyben úgy nézett ki, mint Holly, annyi különbséggel, hogy neki inkább göndör, mint hullámos haja volt. Testalkatra talán kicsit teltebb, de egyébként le sem tagadhatnák, hogy rokonok.
- Örülök, hogy megismerhetem Hercegnő.- mondta majd meghajolt előttünk.
- Én is örülök. És köszönöm, hogy a szüleid belementek az egyezségbe.- mondtam hálásan, persze tudtam, hogy ezzel neki is meg van pecsételve az élete.
- Ez a kötelességem.- válaszolta határozottan, de szemében ott volt némi szomorúság is. Rámosolyogtam.
- Köszönöm.
Még egy csomó fontos embernek be kellett mutatkoznom, mivel Logan eléggé jól ismert volt eme körökben, úgyhogy be kellett hoznom a lemaradásomat. Kifejezetten kedvesnek bizonyultak, bár kissé fájt, hogy mind részvétüket és sajnálatukat nyilvánítottak szeretett szüleim halálát illetően. Mint megtudtam, nagyon jó uralkodók voltak, és azokban az időkben viszonylag békés volt az élet. Remélem nekem is sikerül majd ugyanezt a békét megteremteni.
Késő délutánig tartott mire visszajutottunk a szobánkba, hogy átöltözhessünk a bálra. Gina már nagyon izgatott volt. Azon idő alatt, míg én és Gaby a kötelező társalgásban vettünk részt, a többiek igencsak elszórakoztak. Gina végig Eric nyakában volt, aminek örültem, mert így biztos, hogy az a Sethes dolog csak képzelgés volt a részemről. Holly és Sorcha nagyon boldogok voltak, mikor találkoztak. Kiderült, hogy kis korukban együtt nevelkedtek, de mikor Hollyékat megtámadták, őt elvitték Európába, hogy ne essen baja. Will szinte az idegeimre ment az önfényezésével, és ahogy Gabyról beszélt. Mintha a tulajdona lenne, egy szép kis tárgy a többi kacat között. Gabrielle nagyon türelmes volt vele. Még csak egy rossz szót sem szólt egós Will stílusára. Ahogy elnéztem Darius is hasonló véleményen volt erről a pojácáról, mint én. Többször szórakozott a sráccal, képességét bevetve, amit ebben a helyzetben igencsak viccesnek találtam.
Alice átjött segíteni a készülődésben, aminek nagyon örültem, mert kissé meggyűlt a bajom a ruhával és a hajam is szétjött reggel óta.
- Kész is.- mondta végül, mikor az utolsó hajtincs is a helyére került.
- Köszönöm Alice.- mondtam, miközben csodáltam magam a tükörben. A ruhát mintha rám szabták volna, és hajam is gyönyörűen állt. Most tényleg hercegnőnek éreztem magam.
- Szívesen Hope! Most megyek, mert még nekem is el kell készülnöm.- bólintottam, majd mikor kiment feltűnt, hogy Gaby már egy ideje nem jött ki a fürdőből. Bekopogtam.
- Gaby, minden rendben?
- Persze, csak biztosan elrontottam a gyomrom. Mindjárt jobb lesz.- mikor benyitottam, Gaby hulla sápadt volt és a WC kagyló mellett térdelt. Mindent, amit a mai nap folyamán evett, az ki is jött belőle. Odarohantam.
- Gaby drágám. Miért nem szóltál, hogy rosszul vagy? Hadd segítsek!- megrázta a fejét.- Miért?- meredtem rá csodálkozva.
- Van egy kis gond.- nyögte ki erőtlenül. Nem értettem, hogy a rosszulléten kívül, még mi baj lehetne.
- Azt hiszem, nem is tudom, hogy lehetséges-e ez.- mondta elgondolkozva.
- Micsoda Gaby? Mi lehetséges?- kérdeztem egyre türelmetlenebbül.
- Lehet, hogy… terhes vagyok.- nyögte ki végül.
- Micsoda?- villámcsapásként sújtott le rám a hír. Az emlékek elöntötték az agyam. Tegnap este. Gaby és Darius. Nem az lehetetlen, hiszen csak alig egy napja volt.
- Szerintem ehhez még viszonylag rövid idő telt el azóta. Nem gondolod? Maradjunk a gyomorrontásnál jó?
- Nem Hope. Biztos vagyok benne. Érzem. Tudod, vámpíroknál sokkal gyorsabban történik.
- De te még nem vagy vámpír Gabrielle.- érveltem megrögzött gondolata ellen.
- Épp ez az. Nem hallottál Nessie születésének körülményeiről?- értetlenül néztem rá.
- Bella még ember volt mikor teherbe esett és már pár nappal a nászéjszaka után kezdődtek a rosszul létei.
- De hát Edward mora, Darius meg nem.- érveltem ismét ellene.
- Az mindegy Hope. Mindketten vámpírok, és én még ember vagyok.- bele kellett törődnöm, hogy igaza van.
- Utána néztem Hope. Biztosan igazam van.- mondta, miközben a hasát simogatta.
- De hát, ennek nem szabad megtörténnie Gaby. Tudod te, hogy ennek milyen következményei lehetnek? Mi lesz, ha kiderül? Ha Dariust ezért megbüntetik?
- Ugye nem tennéd meg vele?- nézett rám riadtan barátnőm.
- Már miért tenném?- kérdeztem értetlenül.
- Hope. Hát nem érted? Te és Logan lesztek a vámpírok vezetői. Minden a ti kezetekben lesz.- Erre nem is gondoltam. Ha ez kiderül, a törvények szerint Dariust halálra kell ítélni, és a magzatot el kell pusztítani. Azt viszont Gaby nem élné túl. Az nem lehet.
- Jól van. Tudod mit? Van egy ötletem. Elmulasztom annyira a rosszullétedet, hogy a picinek ne essen baja. Afféle fájdalomcsillapító, csak gyorsabban hat.- bólintott. Odasétáltam és a hasára tettem a kezem. Bármily furcsának tűnik is, de én is érzetem valami furcsát. Mintha mozogna benne valami. Kirázott tőle a hideg. Próbáltam csak a rosszullétre és nem az okozójára koncentrálni, hogy a magzatnak ne essen baja. Sikerült, mert utána is éreztem a mozgást, viszont Gaby arca végre kisimult és a színe is visszatért.
- Köszönöm.- hálálkodott, miközben felállt és megmosta az arcát.
- Na, most viszont igyekezzünk, ha nem akarunk feltűnést kelteni.- bólintott majd egy fél óra múlva kész is voltunk. Segítettem neki a ruha felvételében és a haja megcsinálásában. Hasonlított az övé az enyémhez, annyi kivétellel, hogy az ő haját nem fogtuk kontyba, hanem kiengedve hagytuk.
- Gyönyörű vagy.- mondtam, miközben a végeredményt csodáltam.
- Hát, te sem panaszkodhatsz.- nevetett, mire én is elmosolyodtam. Pont ekkor lépett be Alice a szobába, két dobozzal. Kérdőn néztem rá, de Gaby nagy meglepetésemre az egyiket elvette és az éjjeli szekrényére tette. A másik kicsit díszesebb dobozt Alice adta a kezembe.
- Ez micsoda?- kérdeztem meglepetten.
- Nyisd ki!- mondta izgatottan.
Felnyitottam a dobozt, és legnagyobb meglepetésemre egy gyönyörű tiara volt benne. Gyönyörű szép hullámok futottak végig, érdekes mintát rajzolva. Középen két tölgyfa leveléből indulva egy- egy hosszú hurkot formáltak. A tetején pedig egy holdkő csillogott.
Könnybe lábadtak a szemeim annyira szép volt. Amikor megérintettem, emlékek száguldottak végig az agyamon. Láttam, amint édesanyám először kapja meg ezt a gyönyörű tiarát és milyen szép volt benne.
- Édesanyádé volt. A Cullen család vigyázott rá, amíg eljön az ideje, hogy beteljesítsd a sorsod.- mosolygott Alice.
Kivette a dobozból és feltette. Mikor megnéztem magam a tükörben, nem magamat, hanem édesanyámat láttam a tükörben. Aztán mikor megfordultam az alak eltűnt. Visszafordultam a tükörhöz, és most már magamat láttam. Pont úgy néztem ki, mint édesanyám, a szemeimet és hajamat leszámítva, mert az csakis apukámtól örökölhettem.
- Akár a mamád.- állt mögöttem Alice.- Kiköpött mása vagy, ugye tudod?- bólintottam.
- No, akkor én megyek is. Hamarosan megérkeznek Loganék, úgyhogy nekem semmi keresnivalóm nincs itt.- Egy pillanat múlva már csak ketten voltunk Gabyval. Az ő fejét is ott fénylett egy tiara, bár az közel sem volt annyira díszes, mint az enyém, és kő sem díszítette, mégis annyira szép volt az összhatás.
Hamarosan Gina is megjött, rajta is hasonló tiara. Aztán elkezdődött. Az életem mostantól megváltozik, a sorsom megpecsételődött. Idegesen és Gaby félelmetes titkával a tudatomban léptem ki a szobából Logan oldalán, hogy édesanyám és édesapám kérésének eleget tegyek, és megmentsem a Vardímok és Dimurok jövőjét.
