Zenedoboz


MusicPlaylist
Nagyon szeretném, ha kommentelnétek a fejezeteket, mert jelenleg nem igazán tudom, hogy tetszik-e nektek a történet. Ha bármi kritika vagy észrevétel van, amit esetleg máshogy képzelnétek el, én szívesen venném és ha jó ötletek vannak, nyitott vagyok a változtatásokra.
üdv. Hope

2010. június 22.

Holdfény Akadémia - 39. fejezet


 Sziasztok!
Meghoztam a frisst, remélem tetszeni fog! Innentől jön majd az izgalmas rész, tele actionnal!
üdv.: Hope.

39. KÖTELESSÉG VS. ÉRZELMEK

Mielőtt beléptünk volna a Nagyterembe, Logan odasúgta nekem, hogy nem lesz semmi baj, majd csak túléljük valahogy. Bólintottam, majd hátranéztem Gabyra, aztán Sorchára és a párjára, akit választottak neki, Nikora. Várjunk csak. Legnagyobb meglepetésemre, csöppet sem voltak szomorúak. Sőt kifejezetten boldognak tűntek. Le sem vették egymásról a szemüket.

- Mázlista.- mormogtam, miközben visszafordultam.
- Kicsoda?- kérdezte meglepődve Logan.
- Az öcséd, Niko. Sorcha lett a párja, és a lány is hasonlóképp vélekedik az öcsédről.- Logan hátranézett majd ő is ugyanúgy reagált, mint én.
- Tényleg mázlista.- ezen mindketten elmosolyodtunk.

Aztán kitárult az ajtó és a tömeg, ami bennünket várt, kicsit megrémített. Hosszú, vörös szőnyeg volt előttünk leterítve. A diákok és a vendégek két oldalt álltak, és kíváncsian figyeltek minket.

Elindultunk, miközben mindenkit felkonferáltak. A terem végében lévő nagy emelvényhez mentünk és ott középen helyet foglaltunk, két oldalunkon a Stone lányok kísérőikkel, a másik oldalon pedig Niko és Sorcha. Őket kísérte Holly, mivel, hogy családtag.

Luna elmondott valami beszédet, amire nem igazán figyeltem, mert folyton azon járt az eszem, hogyan is tudnám én ezt megúszni. Körbepillantottam a teremben, és rá kellett jönnöm, hogy sehogy, mivel tele volt testőrökkel és Cullenék is itt voltak. Mikor Edwardra pillantottam, megrázta a fejét jelezve, hogy felesleges próbálkozni. Innen se ki, sem pedig bejutni nem lehet. Végül is, ennek jó oldala is van, mert nem kell félni attól, hogy a Volturi lecsap.

Végül elérkeztünk a legutálatosabb részhez. Kicsit egy esküvői szertartáshoz hasonlított. Ott mindenki színe előtt Logan úgymond megkérte a kezem, amire igent kellett mondanom. Természeten megtettem és az esküt is, mellyel érvénybe lépett, és most már megsemmisíthetetlen volt az egyezség is. Logan is letette az esküt, majd Gaby és Will következett. Még mindig nem békéltem meg a sráccal, de végső soron ő is kell a faj megmentéséhez. Persze Gaby cseppet sem tűnt boldognak vagy valami hasonló. Mielőtt kimondta volna a bűvös „igen” szócskát, az esküre és az eljegyzésre, egyenesen a sarokban rejtőző Dariusra nézett. Pár pillanat volt csak az egész, de én tudtam, hogy egy gondolatot próbált küldeni neki. Aztán kimondta, és az egyezség köztük is szétszakíthatatlanul érvénybe lépett. Sorcha és Niko esetében ez könnyű volt, hiszen őket egymásnak teremtették, így nem volt nehéz megtenni, amit kívántak tőlük.

Még valami áldásféleséget hablatyolt el Luna, amit már alig bírtam kivárni, mert legszívesebben a szobámba rohantam volna, hogy jól kibőghessem magam, de hát ugyebár erre még egy darabig nem volt lehetőségem.

Miután véget ért a szertartás a tömeg feloszlott, az emberek táncoltak a gyönyörű zenére és beszélgettek.
- Szabad egy táncra?- kérdezte mosolyogva Logan.
- Igen.- bólintottam.
- Nagy dolog, amit tettél Hope.- mondta, miközben a teremben a többi pár között suhantunk.
- Tudom. Nagyon nehéz volt, de ez a kötelességem.- bólintott, majd folytattuk a táncot és úgy tettünk a többi bálozó felé, mintha boldogok lennénk.

Épp egy sütit készültem elfogyasztani a svédasztalra kitett finomságok közül, mikor Will jelent meg mellettem. Nem tudtam, mit akar, hiszen igazából még egyszer sem beszéltünk.

- Hope, mármint hercegnő.- kezdte alig hallhatóan.
- Igen William?
- Szóval, nem tudod véletlenül, merre találom Elle-t, mármint Gabyt? Mikor utoljára beszéltünk, azt mondta, ki megy egy kicsit levegőzni, mert nem érzi jól magát.- ajaj. Elmúlt a fájdalomcsillapító hatása. Biztosan a szobánkban gubbaszt megint a mosdó felett.

- Nem tudom William, de ha látom, azonnal szólok.- mondtam mosolyogva, majd otthagytam. Valahogy feltűnés nélkül ki kéne lógnom innen. Kisétáltam a teraszra és örömmel tapasztaltam, hogy nem volt ott senki. Aztán megjelent Darius.

- Mit tervezel Hope?- kérdezte gyanakodva.
- Tulajdonképpen csak azt, hogy hogyan tudnék a szobámba jutni.- mondtam, miközben még mindig az eltűnésen agyaltam.

- Minek akarsz odamenni?
- Ha segítesz, útközben elmondom, de ne akadj ki!- bólintott, majd segített átverekedni magam, a tömegen. Nem mintha egyébként nem ment volna, mert 2 méteres hatósugárban, mindenki utat engedett nekem. Azonban kissé furcsa lett volna, ha kísérő nélkül csak úgy távozom. Darius testőrként pont jó célt szolgált ehhez.

Végül kijutottunk fennakadás nélkül. Próbáltam sietni, mert nagyon rossz előérzetem támadt. Amint kiléptünk a Nagyteremből megcsapott és nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy esetleg Gaby veszélyben van.

- Nos, mi az a nagyon fontos dolog, ami miatt a szobádba kellett, hogy szöktesselek?- kíváncsiskodott gúnyosan Darius.
- Hát, hogy finoman fogalmazzak, a ti kis éjszakai kalandotok Gabyval. Nos… lett egy apró kis következménye.- Lefagyott. Úgy meredt rám, mintha szoborrá változott volna.

- Bocs, de mikor reggel odamentem a szobádhoz és a kilincsre tettem a kezem, valami oknál fogva az egész éjszakátok lepergett a szemeim előtt.- fülig vörösödtem, miközben magyaráztam neki eme átkos képességemet, amit csak most fedeztem fel.
Végre megmozdult és ismét mellettem jött, miközben a szoba felé igyekeztünk.

- Mégis, mit értesz azon, hogy következmény?- kérdezte alig hallhatóan.
- Hogyan is fogalmazzak. Émelygés, szédülés, hányás és egyéb kellemetlenségek szoktak az elején jelentkezni a nőknél. Aztán a következő lépésben mindenfélét összeesznek, kovászos uborkát is, legalábbis a filmekben és a hasuk…

- Jól van! Felfogtam.- emelte fel a kezeit megadóan.- Akkor, ez azt jelenti, hogy tudod? Terhes?- tátogta az utolsó szót.
- Igen. Minden bizonnyal. Alá támaszthatom ezt az elméletet, mert éreztem, hogy valami mozog a hasában.
- A rohadt életbe!- nyögte ki végül, mikor épp az ajtóhoz értünk.
Mikor rátettem a kezem a kilincsre, furcsa képek jelentek meg a szemeim előtt. Egy mora elkapta Gabyt, miközben szegény betántorgott a szobába.

- A francba!- mondtam, miközben feltéptem az ajtót. Ahogy láttam. Az az átkozott vérszopó, pont abban a pillanatban mélyesztette bele a fogait a legjobb barátnőmbe.

- Ereszd el, te szemét!- lendült előre Darius. Azonban nem volt egyedül. Jane lépett elő a fürdőből, és a képességét egyből Dariuson töltötte ki. A férfi kétségbeesetten küzdött.

Én nem mertem közbeavatkozni, mert féltem, hogy Gabynak és Dariusnak is baja esik. Gaby azonban már így is elég nagy bajban volt. Az a rohadt vérszopó megharapta, és a méreg bejutott a szervezetébe, és ha nem segítek, akkor ő is és az a valami a hasában is meghal.
Jane mosolyogva rám nézett.

- Nos, Hope? Hogy döntesz? Ha most velünk jössz, a lányt és a férfit elengedjük, de ha nem valószínűleg mindketten meghalnak, ami nem igazán jönne jól a kis egyezségeteknek.- a nevetésétől kirázott a hideg.

- Jól van. Rendben. Elmegyek, csak hagyd őket békén.- de mikor kimondtam a szavakat, valaki félre lökött. Elsötétült előttem a világ és mikor legközelebb magamhoz tértem, az ágyamban feküdtem.

- Úristen! Mi történt? Hol van Gaby és Darius?- pattantam fel hirtelen.
- Nyugodj meg Hope. Majd megkeressük őket és visszahozzuk.- mondta Logan, miközben próbált visszanyomni az ágyra.

- Nem érted? Ha nem adom fel magam, akkor meghalnak! Gabrielle-t megharapták Logan. Meg fog halni!- mondtam, miközben zokogás tört fel belőlem.
- Jól van. Most pihenj, majd mi megoldjuk ezt.- Állt fel, és elindult kifelé a szobából.
- Segíts, kérlek.- mondtam könyörögve.

- Jól van. De akkor sem hiszem, hogy az a megoldás, ha feláldozod magad.- csóválta meg a fejét.
- Én nem akarom feláldozni magam Logan. Már nem. Én csak vissza akarom kapni a legjobb barátnőmet és Dariust. Meg akarom ölni azokat, akik ezt tették velük, és a szüleimet is megölték.
- Hát, ahogy akarod.- válaszolta, majd kiment.

Másnap reggel, korán keltünk és az alagsorban gyülekeztünk. Nagy nehezen sikerült meggyőznöm Nikot és Logant, hogy Sorchának és Hollynak is velünk kell jönnie, mert a képességeik sokat segítenének. Orion, Shadow és Noah is velünk jött.

Elmagyaráztam a többieknek, hogy mit is akarok. Odamegyünk Volterrába, és megmentjük a barátnőmet és Dariust. Aki meg ellenáll; annak az volt az utolsó rossz döntése az életében. Kivételesen most terepjárókkal mentünk, mert azokban jobban elférnek a fegyverek és egyéb felszerelések.

Szerencsére Loganék saját magánrepülővel rendelkeztek, így a kis repülőtéren, ahova mentünk, már várt minket a luxus gép. Felszálltunk és most már csak idő kérdése, hogy időben odaérünk-e. Közben persze végig kértük Noaht, hogy informáljon arról, mit csinál Gaby és Darius. Végig elég ideges volt. Mindannyian azok voltunk. Shadow és a többi Dimur meglehetősen furcsán nyugtatta az idegeit. A fegyvereiket tisztogatták, mintha valami féltve őrzött kincs lenne.
- Még negyed óra és ott vagyunk.- szólt a pilóta a hangszórón keresztül.

Elkezdtünk készülődni a leszálláshoz, és életünk legnagyobb csatájához. Rossz előérzetem volt végig. De furcsa is lenne, ha nem érezném, hiszen a legnagyobb ellenségeim területére jöttem. Most ők vannak hazai pályán, így mindenképpen ők vannak előnyben.