A Sorsod nem a Végzeted - 13. fejezet

Sziasztok! Nos, sikeresen megérkeztem a frissel. Ez nem lett lebétázva, remélem elnézitek nekem. A fejezethez csak annyit, hogy nekem az egyik kedvencem és nagyon büszke vagyok rá. Jó olvasást! És ismét várom a kommenteket, hogy minél hamarabb jöhessek a folytatással.:) Jól olvasást!
Hope.

13. RÓZSASZÍN BABARUHA

Bementem a szokásos babaüzletbe, ahol az eladónő, már mosolyogva üdvözölt. Már sokszor voltam itt és már-már törzsvásárlónak számítottam. Sokszor segített nekem ez a hölgy kiválasztani a kis ruhácskákat és cipőcskéket. Volt olyan, hogy csak nekem félretett egy édes macimintás kis cipőcskét.

Válaszképp én is mosolyogva intettem neki, majd egyenesen a kiságyakhoz sétáltam és majd szétvetett az öröm, hogy ilyen dolgok között válogathatok. Titkon irigy voltam Gabyra, amiért ő ilyen korán megtapasztalhatja ezt a csodálatos érzést. Egy kicsi apró lényt hordoz magában, és már a tudat, hogy hamarosan egy kis baba lesz, is óriási csoda és boldogság az ő életében.

Én is örültem volna, ha megtapasztalhatom ezt az érzést, de azért még úgy gondolom, van időm erre. Szeretnék még sok mindent megtapasztalni és megismerni. Utazgatni, kalandokat keresni, és miután kicsit lenyugodtam, akkor jöhetnek a gyerekek. Szép kis gondolat, csak kár, hogy kivitelezhetetlen. Luna szerint a trónörökösnek hamarosan érkezni kell, mert veszélyes időket élünk. Úgy tudom, az anyám is fiatal volt mikor engem szült, nem sokkal az átváltozása után, de én szeretném, ha nekem kicsit több időm lenne a fiatalságra.

Olvastam egy szertartásról, amit még régen csináltak, amikor az adott uralkodó pár koronázása volt. Azon az éjjelen, volt egyfajta termékenységi nászszertartás, amivel az utód eljövetelét ünnepelték. Nem igazán értettem, mert nagyon régi nyelvjárással volt írva, de annyit levettem belőle, hogy a férfi a nőt az átváltozás utáni éjjelen, egy Selennek emelt termékenységi templom oltárán ünnepélyes keretek között teszi magáévá. Nem tudom, hogy a két fél vajon szerelmes volt-e egymásba, de ennek a valószínűségét igencsak reménytelennek látom. A mi fajtánk nem arról híres, hogy az érzelmeket a faj és a kötelesség elé helyezné. Így viszont ez kegyetlenség a nő számára mindenképpen. Egyfajta erőszak, szerintem.

Persze mit lehet tenni. A nők akkoriban kiszolgáltatottak voltak, még a vámpírok között is, mert a férfi volt az erősebb és uralma alá vonta a gyengébbik nemet. Most viszont már modern időket élünk, nekünk nőknek is ugyanannyi jogunk van. Ez a szertartás már szerencsére elavult, ezért nekem ettől nem kell félnem és anya és Lucas is szerelemből voltak együtt, aminek én lettem a gyümölcse.

Ezeken, a dolgokon elmélkedve észre sem vettem, hogy egy kiságy előtt állok, már vagy 10 perce. Most néztem csak meg alaposan. Elefántcsontszínű volt a váza és a rácsok is. A két szemközti oldalon egy-egy mosolygós maci fej volt, és az ágyhoz tartozó kis matrac és annak a huzata, párnája, és takarója tele volt macis mintákkal. Ez volt a tökéletes darab. Minden tele, kis medvékkel. Akár egy macilak. Teljesen beleszerettem a kiságyba, és tudtam, hogy ez lesz a tökéletes darab. Megjegyeztem, hogy melyik a kódszáma ennek a kiságynak és továbbmentem a babakocsikhoz.

Úgy gondoltam egy többfunkciós babakocsi a legmegfelelőbb a pici számára. Volt itt minden, ami szem-szájnak ingere. Végigjártam az egész részleget, de sehol sem találtam a nekem valót. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a babakocsi dolgot még hanyagolnom kell és a legjobb, ha megkérdezem az eladóhölgyet, hogy lehet-e olyan darabot rendelni, amilyenre én gondoltam. Mielőtt a pénztárhoz mentem volna, még, muszáj volt megnéznem a kis ruhácskákat. Ezek voltak a gyengéim. Nem tudtam elképzelni, hogy az aprócska kis ruhák, hogy mennek rá a babákra. Mintha az velük érkezne. Most is a szokásos mintás rugdalódzókhoz mentem. Meg is találtam a legújabb szállítmányból érkezett macis darabokat. Tündériek voltak. Levettem egy feketét, amelyre két jegesmedve bocs birkózása volt ráhímezve. Édes. Aztán, még két hasonló mintájút is találtam, csak azokon barna macikák voltak. Mielőtt végleg befejeztem volna a vásárlást, megakadt a szemem egy kis babarózsaszínű rugdalódzón. Leakasztottam és a kezembe vettem. Az anyaga bársonyosan puha volt, akár egy kisbaba bőre. Egyszerű kis ruha volt minta nélkül, mégis olyan érzésem volt, mintha ez a ruhácska rám várna. Tudtam, hogy Gabynak kisfia lesz, de ezt a ruhát nem tudtam itt hagyni. Meg kellett vennem. Magamnak.

Amikor a pénztárhoz mentem, megkértem, hogy segítsenek nekem a kiságyat összecsomagolni, és a kocsimba betenni, majd kifizettem a ruhákat és megrendeltem azt a babakocsit, egy katalógusból, amely a legközelebb állt, az általam elképzelthez.

Mikor mindennel végeztem, minden cuccot betettem a kocsiba, de még visszamentem és beültem egy kávézóba. Ittam egy cappuccinót és ettem hozzá egy lekváros fánkot. Nagyon finom volt. Mielőtt tovább indultam volna, még benéztem egy-két üzletbe, hátha találok valami ruhát, vagy cipőt magamnak is. Találtam. Két cipővel és egy tunikával lettem gazdagabb.

Körülbelül a 3 órás vásárlás után végre útnak indultam Gabyékhoz, és meg sem álltam, amíg oda nem értem. Mikor megérkeztem, nem jött ki elém senki. Kissé furcsa volt. Nem vettem ki a ruhákat, hanem egyből besiettem a házba.

Nagy megkönnyebbülésemre minden a legnagyobb rendben volt. Azt eltekintve, hogy legjobb barátnőm, egyre nagyobb volt. Mármint a benne lakozó kis lény. Úgy nő, mint a gomba. Éppen Dariussal beszélt, gondolom a piciről, mert állandóan csak két nevet emlegettek, meg, hogy ez jobb neki, vagy az. Megköszörültem a torkom, mire mindketten abba az irányba néztek, amerre álltak.

Először mindketten megdöbbentek, majd Gaby ujjongásban kitörve pattant fel a kanapéról, amin az imént ült és egyenesen a nyakamba vetette magát. Szorosan magához ölelt, amit én is hasonlóképp viszonoztam, persze vigyázva, nehogy megnyomja a pocakját. Erősen fegyelmeznem kellett magam, hogy ne kezdjek el mindjárt bőgni. Mikor kibontakoztunk az ölelésből, Darius is ott termett és úgy kapott fel, mintha csak egy párna lennék és tengelye körül megpördülve szorított olyan erősen magához, hogy azt hittem minden csontomat ripityára töri. Persze én is hasonlóképp örültem, hogy viszont látom ezt a nagy medvét.

- Hope! Micsoda meglepetés? Nem vártuk, hogy jössz.- mondta Darius, miután letett a biztonságot jelentő padlóra és letelepedtünk a kanapéra, ahol az imént ültek.

- Gondoltam, itt az ideje, hogy meglátogassalak titeket. Remélem, nem rosszkor jöttem.

- Nem, dehogy. Nagyon örülünk, hogy itt vagy, csak nehogy a végén még bajba kerülj, amiért fényes nappal, eljössz az Akadémiáról.- mondta aggódva a meglepettség magyarázatát Gaby.

- Nyugi, Damus fedez engem, meg már ideje volt egy kicsit elszakadnom abból a környezetből. Túl sok baj van ott.

- Mire gondolsz?- csúszott egy oktávval följebb Gaby hangja. Párja megszorította a kezét, hogy nyugtassa, de az ő arcán is aggodalom tükröződött.

- Nyugalom. Gina jól van. Kezd ismét visszatérni. Tudjátok az a farkas. Seth. Nagyon sokat segít neki. Megkértem, hogy legyen a testőre és azóta nagyon jó barátok lettek.  Persze téged senki nem tud Gina számára helyettesíteni, de úgy tűnik, kezdi elfogadni ezt a helyzetet.- szándékosan kihagytam azt, hogy Luna őt akarja, Gaby helyébe léptetni. Nem szerettem volna felzaklatni, még a végén valami baj történne miattam.

- Hála az égnek!- fújta ki a bent tartott levegőt Gaby.- Már azt hittem, valami baj történt.

- Nem, ő jól van. Viszont Holly… ő nagy bajban van. És én is.- mindketten értetlen arcot vágtak.

- Megtámadott pár napja. Nem szándékosan, de Luna szerint igen. Mostanság nagyon megváltozott, és mintha mindannyiunknak keresztbe akarna tenni. Éppen ezért most a törvényre hivatkozik.- mindkettejük arca megfeszült. Megértették, miről beszélek.

- De ugye nem teszed meg? Hiszen Holly a barátunk, nem ölheted meg.

- Tudom, Gaby. Azonban, Lunának igaza van. Nem lehetek elnéző Hollyval csak azért, mert a barátom. Tudom, hogy nem tudatosan cselekedett akkor és ma sem, de mégis mit tehetnék? Próbálok valamit kitalálni, de Luna világosan tudtomra adta, hogy meg kell tennem.

- Ez szörnyű. Szegény lány nem szenvedett még eleget, még ez is?- sóhajtott fel kimerülten Gaby.

- Pihenned kellene.- dörmögte neki Darius. A lány bólintott, majd a hatalmas férfi ölbe kapta és felment vele az emeletre és el is tűnt.

Megvártam, míg Darius lejön. Meg akartam tudni, hogy mi van Lucassal. Szerettem volna tőle bocsánatot kérni a múltkori miatt, és persze Dariustól is. Egy fél óra múlva komótosan cammogott le a lépcsőn, majd mellém telepedett. Úgy döntöttem, hogy Dariusnak elmondom a Ginás dolgot, hátha tud valami megoldást.

- Van még más is.- kezdtem bele, mire érdeklődő pillantást kaptam válaszul.- Az egyezségbe új kiválasztott lépett, Gaby helyére.

- De hát ez nagyszerű hír, Hope!- lelkesült fel az én buta maciarcú barátom. Jelentőségteljesen néztem rá, mire lefagyott a mosoly az arcáról és rájött, hogy nem biztos, hogy örülni fog annak, akinek a nevét megtudja.

- Ki az?- elkaptam róla a pillantásom és hirtelen minden más fontosabbnak tűnt, mint hogy közöljem a hírt, hogy Ginát nem tudtam megvédeni ettől az egész szörnyűségtől.- Hope, mond már!- megint szemeibe néztem, pillantásommal könyörögve kértem tőle bocsánatot.

- Gina…-mondtam ki az átkos nedvet alig hallhatóan.

- A rohadt életbe!- első reakcióhoz képest nem is olyan rossz. Végülis a fejem még a helyén van és egy bútornak sem esett baja. Komolyan ez a terhesség jó hatással van „hirtelenharagú” Dariusra.- Miért nem akadályoztad meg?- jött a vádlókérdés. Számítottam erre a kérdésre, de most az elevenembe vágott. Mintha ezzel a kérdéssel egy tört szúrt volna a szívembe és még jól meg is forgatta volna.

- Hidd el, én megpróbáltam. Minden követ megpróbáltam megmozgatni, de Luna hajthatatlan. Még van pár napom kitalálni valamit, de nem sok remény van. Az egyedüli az lenne, ha idehoznám, és azt hazudnám mindenkinek, hogy meghalt. Azonban már így is elég veszélyes a tény, hogy Gabyval mindketten éltek és virultok, mellesleg még az egyezséget is felrúgtátok és ennek következménye is lesz.- Darius vonásai valamelyest kisimultak. Rájött, hogy felesleges engem hibáztatnia, hiszen igazam van. Erre a lépésre számítani lehetett. Ha az egyik fél boldog, akkor tuti, hogy a másik szívja meg.

- Sajnálom, én csak…

- Tudom, de az a fő, hogy most Gabyval foglalkozz. Szüksége van rád, és nem szabad fölöslegesen stresszelnie magát. Kérlek, erről ne szólj neki, a Hollys dolog éppen eléggé megviseli.

- De a húga sorsáról van szó. Joga van tudnia.

- Igen, de ahhoz is joga van, hogy túlélje ezt a terhességet, és ha a két tényezőt megnézem, Gina élete kevésbé van veszélyben, mint Gabyé, ha érted mire gondolok.

- Igazad van. Jól van, nem szólok neki, de előre mondom, hogy nagyon erős köztük a kötelék és meg fogja érezni, ha Gina szomorú.- tenyerembe hajtottam a fejem. Kellett egy pillanatnyi idő, amíg összeszedem magam.

- Tudom. Nagyon jól tudom.

Ekkor lett elegem az Akadémián történtekből. Nem azért jöttem ide, hogy a rossz érzések a történtek miatt mindenkire rátelepedjenek, hanem, hogy jó dolgokról beszélgessünk. Erőt vettem magamon és sejtelmes mosolyt erőltettem magamra, majd jelentőségteljesen Dariusra néztem.

- Hope. Amikor így nézel rám, annak tuti, hogy valami következménye van.

- Gyere velem.- adtam ki a parancsot.

Kimentünk az autómhoz és mikor felnyitottam a csomagtartót, Darius jó nagyot káromkodott az orra alatt. Elfojtottam egy nevetést, majd rámutattam a faanyagra.

- Meglepetés!

- Ezzel fogsz a sírba vinni. Nem túlzás ez egy kicsit? Úgy értem ne érts félre, de az a gyerek még a végén azt fogja hinni, hogy egy medvefarmon él.- a vállába bokszoltam.

- Jaj ne légy már ilyen. Szerintem olyan cukik ezek a macik. Mind rád emlékeztetnek. Persze te csöppet sem vagy cuki meg aranyos, de nagydarab vagy és úgy tudsz közlekedni, mint egy megtermett grizly.

- Jaj de vicces kedvedben vagy hirtelen. Most nincs itt Gaby, hogy megvédjen, úgyhogy simán letéphetem a fejedet.

- Hát, te sem veszítettel a humorérzékedet Micimackó. Ha az erőviszonyokról van szó, csak annyit mondok neked. Kicsi a bors de erős! Egy lépést sem kell tennem, hogy mozgásképtelenné tegyelek.- elnevette magát azon a mély földet rengető hangján. Még én is beleborzongtam, de vele együtt nevettem.

Imádtuk egymást heccelni, de hát ez érthető. Nem volt túl felhőtlen a megismerkedésünk. Emlékszem, hogy az első időkben nem is tudtunk egy légtérben megmaradni, aztán kiderült, hogy nem is olyan szörnyű alak, ez a nagy melák.

- Na gyere, segíts bevinni. Van már gyerekszobátok?

- Kénytelenek voltunk berendezni egyet, a sok csecsebecse miatt, amit vettél.- ártatlan arcot vágtam, mire megint elnevette magát, majd kiszedte a kiságy részeit, és könnyedén bevitte az egészet a házba. Én a babaruhákat vittem utána. Ezeket, majd bent megmutatom neki.

Ahogy beléptem a hatalmas gyerekszobába, elállt a szavam. Gyönyörű volt. A falakon körbe, macik voltak festve, különböző tevékenységek közben. Gyönyörű volt. Teljesen meghatódtam tőle. A padlószőnyeg szintén macis volt. Egy hatalmas medvebocs ült mézes csuporral a kezében, és vidáman mosolygott arra, aki ránézett. A szoba bal oldalán egy hatalmas tölgyfa szekrény állt. Ebbe rakhatták a pici ruháit, meg cipőcskéit, meg mindent, amit én hoztam neki. Jobbra játékok, pelenkázó- természetesen macis. A szobához hatalmas ablakok tartoztak, melyeken áradt be a fény. Odasétáltam és most vettem csak észre, hogy erkély is van. A kilátás pontosan arra a kertre mutatott, ahova Damus vitt engem. Csodálatos volt.

- Ez gyönyörű.- fordultam meg, miközben szemem még mindig a csodaszép macilak látványát itta.

- Nem nagydolog. Bár a falakon lévő medvékkel meggyűlt a bajom. Egy hétig dolgoztam rajta, éjjel-nappal, de az eredmény megfelelő lett. Láttad volna Gaby arcát, mikor megmutattam neki.- döbbenten meredtem rá. Ő festette azokat a mintákat a falakra? Nem gondoltam volna, hogy ilyen tehetségesen rajzol és fest. Ha nekem is szükségem lesz egy ilyen szobára, Darius lesz az első, akit megkérek, hogy fesse ki azt.

- Fantasztikus. Gaby boldog lehet, hogy ilyen párja van.- Nocsak, nocsak. Darius barátunk, csak nem elpirult?!

- Aha. Öhm, gyere, segíts ezt az izét összerakni.- motyogta zavarta, miközben kicsomagolta a védőfóliákból a kiságy darabjait.

Segítettem neki. Szerencsére nem volt túl bonyolult az útmutató, ami alapján össze kellett csavarozni a darabokat. Én mondtam, Dariusnak, mit hova tegyen, ő pedig összecsavarozta. ’ óra alatt el is készültünk vele. Én felhúztam a kiságyhoz tartozó matracra a húzatott, és bele tettem a keretbe, majd szépen elrendeztem a takarót és a párnát.

Tökéletesen illett ez a bútordarab a szobába. Darius odavitte, ahol két karosszék állt. Egy pillanatig csak meredt az üresen álló bölcsőbe, majd felém fordult.

- Hoztam még egy pár cuccot.- vettem ki a kis rugdalódzókat a zacskóból. Mosolyogva forgatta a szemeit, miközben megnézte azokat. Én addig belenéztem a hatalmas ruhásszekrénybe. Meg akartam bizonyosodni róla, hogy minden ruhadarab és kiegészítő jól van-e elrendezve a szekrényben.

- Öhm. Hope? Nem gondolod, hogy ez kicsit furcsán állna a fiamon?- tette fel az indiszkrét kérdést, miközben a kis rózsaszín rugdalódzót méregette a kezében.

- Ó. Hoppá. Ez nem az övé.- kaptam ki a kezéből a ruhadarabot és gyorsan eltettem. Mikor visszafordultam kérdőn nézett rám.

- Hope ugye te nem…- megráztam a fejem, majd kisiettem a szobából. A szívemben szorítást éreztem és hirtelen zsugorodni kezdett a mellkasom. Lerohantam a lépcsőn és kirohantam a bejárati ajtón. Beültem a kocsiba és ledobtam a zacskót, amiben a kis ruha volt, az anyósülésre. A kezem a kormányra tettem és a fejemet ráhajtottam. A könnyek záporként kezdtek peregni a kezeimre…

Lassan, de biztosan

Nos, úgy érzem, lassan, de biztosan túl teszem magam ezen a szörnyűségen. Ma már voltak jó pillanataim, így nem látom kaadályát, hogy akár már holnap fel kerüljön a következő fejezet. Remélem pillanatnyi jobb hangulatom nem csaka szép idő miatt kapott el, igyekszem.:)

üdv.Hope.

Sziasztok!
Elnézéseteket, és türelmeteket kérem! Most egy kis ideig nem fogok tudni frisselni. Történt valami, ami miatt kicsit szétestem, de igyekszem magam összeszedni, és hamar visszatérni. 
üdv. Hope.

A Sorsod nem a Végzeted - 12. fejezet

Sziasztok! Nos, ahogy ígértem, itt is van a 12. fejezet. Ez az esemény előkészíti a továbbiak drasztikus eseményeit, úgyhogy nem kell aggódni, van még aksön a tarsolyomban.
Jó olvasást! Hope.

12. ÖSZEOMLÁS

Először a tisztásra mentem, mert ott még Gina is volt. Azt hiszem, vele voltam ott először. Vicces volt, az biztos. Akkor derült ki, hogy több mint tíz év után sem felejtettem semmit a lovaglásból. Most azonban legnagyobb sajnálatomra nem volt itt. Bár az erdő és az Akadémia területének többi részét nem igazán ismertem, azért tovább mentem. Ügetésben haladtunk Lune-nal, mert féltem, hogy valami bajuk esett, és esetleg nem érek oda időben. Több mint két órát voltam kint, és kerestem, de sehol semmi.

Szomorúan, és egyre jobban aggódva mentem vissza az iskolához. Lunet bevittem a helyére és lecsutakoltam, majd megetettem, és egy puszival elbúcsúztam tőle.

Visszamentem az edzőterembe, ahol nagy meglepetésemre megtaláltam Ginát. Éppen egy fogást gyakorolt Noahval. Mérgesen odacsörtettem, és hálát adtam az égnek, hogy Noah elugrott az útból, mert lehet, hogy kárt tettem volna benne.

- Gina, mégis hol a fészkes fenében voltál? Két órája kereslek odakint! Nem tudom hova járkálsz mostanában Sethhel, és ez nagyon nem tetszik nekem. Sosem mondod el, hogy hova mentek, vagy mit csináltok, ezt még elviselem, de az, hogy másnak sem, azt már nem. Mégis mit csináltál volna, ha egy csapat vérszopó rátok támad? Kötve hiszem, hogy a testőröd minddel el tudott volna bánni, nem is várom el tőle.

- Sajnálom, Hope! Tényleg.- sütötte le szemeit Gina, amitől kissé meglágyultam. Nem haragudtam rá egy csöppet sem, sőt örültem, hogy kimozdul végre a szobánkból, de nagyon féltem, hogy valami baja esik.

- Jól van. Nem haragszom rád, csak kérlek, legközelebb szólj, ha elmentek. Két óránál többet ne legyetek kint egy nap! Veszélyes odakint, még ha az iskola határain belül is vagytok, rendben?- bólintott. Elmosolyodtam és szorosan magamhoz öleltem, amit viszonzott.- Na, gyerünk tovább edzeni, mert van még mit tanulnotok… és nekem is kijár már egy kis gyakorlás. Mostanság kissé elkényelmesedtünk.- erre mindannyian nevetésben törtünk ki.

A nagy nevetés után mind visszatértünk a munkához. Én Shadow segítségével bemelegítettem, majd úgy döntöttem, ideje folytatni az előkészített színjátékot. Durva lesz, de nincs más választásom. Mély levegőt vettem, majd elkezdtem ezt a szörnyű játékot.

- Legyetek szívesek, figyeljetek egy kicsit! Itt az ideje, hogy elmondjam, miért kértem, hogy ma gyertek el ide. Persze az egyik okot már tudjátok, de a másikat még nem mondtam el.- kíváncsian jöttek oda, és várták mit mondok.

- Szóval, mindannyian tudjátok, mi történt pár napja.- Holly lesütötte a szemeit, a többiek meg zavartan bólintottak.- Beszéltem Lunával. Mindannyian ismerjük a törvényeket.- az arcokon először értetlenség tükröződött, majd szép lassan mindenkinek leesett, mire célzok. Kivéve Hollyt. Ő már tudta mi vár rá. Arca komoly lett és teljesen higgadt. Fel volt készülve a halálra.

- Meg akarod őt ölni?- bökte ki könnyes szemekkel Gina.

- Sajnálom, drágám, de jelenleg még én magam sem tudom, mit fogok tenni. Még nem hoztam meg a döntésemet. Azt hiszem, még Logannal meg kell ezt beszélnem. És a tanács véleményét is ki kell kérnem. Azután fogok dönteni. Azonban, ha mégis erre kerülne sor, azt akarom, hogy gyors legyen és minél fájdalommentesebb.- hangom kemény volt, bár nem sok hiányzott, hogy megremegjen. Nem hagytam, hogy az érzelmeim eluralkodjanak rajtam, az arcom fegyelmezett volt.

- Értem. Nincs más választás.- állapította meg üveges tekintettel Gina. Bólintottam.

- Megtennéd, kérlek, hogy szólsz Logannek? Neki is itt kellene lennie, mikor majd kipróbálom, mert nem akarom, hogy a próba balul süljön el.- bólintott, majd elsietett. Jobbnak láttam, ha a részleteket nem hallja.

- Biztos, hogy ezt akarod?- kérdezte szomorú tekintettel Shadow.

- Te is tudod, hogy bármit megtennék azért, hogy ez ne történjen meg, de a törvények ellen nem tehetek semmit.

- Ez igaz. Akkor lássunk neki. Mi a terved?- meglepett, hogy ő ilyen hamar túltette magát a dolgokon.

- Szóval… Az a terv, hogy gyors leszek és pontos. Csak a tőrömre lesz szükségem. És egy pontos szúrásra. Ennyi az egész. Azonban, félek, hogy Holly esetében esetleg elvéteném a célt, és fájdalmas lenne számára az utolsó pár perc. Ezt nem szeretném, ezért szeretnék egy próbát tenni, hogy mennyire tudok pontosan célozni, ha nem egy ellenség a célpont, hanem egy barát.- nagyon erősen kellett koncentrálnom, hogy megőrizzem a nyugalmamat. A többiek együtt érzően néztek rám. Még Holly is, pedig neki inkább rettegnie kellene, nem pedig engem sajnálni. Én nagyobb szörnyűséget készülök tenni, mint amiért ő most bűnhődni fog.

- Jól van. És mi miben segíthetünk?- kérdezte Noah.

- Meg akarom csinálni a dobást, de ha elvéteném, szükségem lesz rátok, vagy esetleg ha Hollyban önkéntelenül is bekapcsolna a védekező, vagy túlélési ösztön. Orion, azt szeretném, hogy nagyon figyelj, amikor elhajítom a tört. Abban a pillanatban kell megállítanod, amikor Holly mellkasához ér. Meg tudod csinálni?- a lány eddig néma csöndben állt legjobb barátnője mellett. Most nézett rám először. Tekintetében ott volt a félelem, a rémület, de az a tudat is, hogy ennek így kell történnie.

- Igen. Megteszem. Menni fog.

- Köszönöm. Azt szeretném, hogy Noah rá koncentrálna és figyelné, hogy Holly nem lép-e olyat, ami rá, vagy esetleg ránk veszélyes lehet.- a fiú komor arccal bólintott, majd mellém állt, ha esetleg meg kellene védenie.- Shadow, neked az lesz a feladatod, hogy ha esetleg ez megtörténne, Oriont vidd el innen. Nem szeretném, hogy baja essen.- ő is beleegyezően biccentett. Majd Orion mögött készenlétben állt.

- Jól van, akkor kezdjük. Nem szeretném az egész napot ezzel tölteni, mert hiszem, hogy erre nem lesz később szükségem, de ha mégis, nem akarom akkor elszúrni.- elmagyaráztam, hogy ki hova álljon, és mikor végeztünk az előkészületekkel, körülbelül öt méterre Hollytól álltam meg. Úgy saccoltam, kb. ekkora távolságban fog állni tőlem.

- Mindenki készen áll?- tettem fel a kérdést. Válaszul mindenkitől kaptam egy bólintást. Nagy levegőt vettem, majd elővettem a tőröm. Kényszerítettem magam, hogy a kezem ne remegjen. Valahogy a testem önkéntelenül is tiltakozott az ellen, ami tenni készültem.- Rendben, akkor gyerünk.

Felmértem a távolságot és a célt. Holly mellkasának bal oldala. Az ötödik és a hatodik borda közé kell a törnek behatolnia, hogy keresztül döfje a szívet, gyors halált okozva. Meg tudom tenni! Képes vagyok rá! Meg kell tennem! Felemeltem a fegyvert és céloztam, majd hátra lendítettem a kezem. Mikor elhajítottam volna a tört, olyan volt mintha megmerevedtek volna a végtagjaim. Tudtam, hogy mi volt ennek az oka. Logan megérkezett. Persze nemcsak ebből jöttem rá, hanem Gina sikolyából is. Mindannyian feléjük fordultunk. Logan szemiben düh és harag szikrázott. Érthető volt. Damus is így reagált volna, ha azt látja, hogy éppenséggel a szeme előtt akarják a szerelmét megölni.

- Hope, mégis mit művelsz? Ezt nem teheted! Nem engedem!- termett mellettem egy pillanat alatt hercegem és csavarta ki a kezemből a tőrt.

- Logan. Fejezd be!- szólalt meg Holly kemény hangon. Mind leesett állal néztünk rá.- Te is tudod, hogy nincs más lehetőség, és Hope csak meg akarja nekem könnyíteni, ezért van a próbára szükség. És éppenséggel azzal, hogy most megzavartad őt, újra kell kezdeni az egészet.- oké, lehet, hogy csak álmodom? Holly teljesen megkergült, hiszen neki kellene a legjobban örülnie annak, hogy Logan közbelépett. Nem, én ezt nem tudom megtenni. Én erre képtelen vagyok.

- Nem, Holly! Logannak igaza van. Én erre képtelen vagyok. Én nem tudlak téged bántani.- a következő mondata olyasvalamit indított be, amikről nem is gondoltam volna, hogy megtörténhetnek.

- Másokkal is megtetted, akik a barátaid. Most miért nem?- hangja hideg és kemény volt. A szemében, megint megcsillant az a düh és harag, ami a legutóbb is a galibát okozta. Noahra pillantottam, de nem jelezte, hogy bármi is történni fog.

- Holly, az más volt. Én nem tudnálak téged bántani. Képtelen vagyok rá.

- Azt kötve hiszem.- mosolyodott el. A Jane mosoly! Abban a pillanatban ugrott oda Noah és még időben kivonta a célkeresztből a herceget. Kapcsolt Shadow is és ő Oriont védte. Én magam pedig Gina elé ugrottam, így a fájdalom hullám csak engem, Shadowt és Noaht ért.

Valami oknál fogva ismételten bekapcsolt bennem a szörnyeteg énem. Valószínűleg Gina miatt. Meg akartam őt védeni, és emiatt a védekező ösztön beindult. A fájdalommal nem törődve suhintottam egyet a kezemmel és Hollyt a szemközti falhoz vágtam. A testem megint átvette felettem az irányítást. Ismét csak az agyam egy távoli zugában kötöttem ki és figyeltem az eseményeket, mert bárhogy próbáltam visszatérni, nem sikerült. Nem adtam fel. Küzdöttem, de a másik énemnek tetszett a dolog. Holly felpattant és ismét támadott. Újabb fájdalom hullámot kaptam és ez most meg is viselt. Hátra tántorogtam egy kicsit, de aztán összeszedtem magam, és megidéztem a rettegett tűzlabdát.

- Könyörgöm istenem, csak ne essen senkinek sem baja!- imádkoztam magamban, miközben lendítettem a kezemen és elhajítottam a labdát. Mielőtt célba ért volna, mintha megfagyott volna az idő. Legalábbis a tűzgolyó ott lebegett Holly előtt pár centire mozdulatlanul.

Orion felé pillantottam és láttam, hogy a keze egyenesen a labda felé mutat és remeg. Ő állította meg. Ezt kihasználva, visszavettem a testem felett az irányítást és most először megpróbáltam vizet megidézni, ugyanilyen labda formában. Sikerült. Rádobtam a tűzgolyóra, mire az sisteregve kialudt. Orion leengedte a kezét, és az idő visszaállt a rendes kerékvágásba. Pillanatnyi figyelmetlenségemet kihasználva, Holly újra támadott. Valahonnan szerzett egy fegyvert és lőtt vele. A vállamat találta el. Fájdalmasan felordítottam és a vállamhoz kapva lerogytam a földre.

Vártam a következő lövést, de nem jött. Mikor felpillantottam a fegyver már a földön volt és Logan szorosan karjaiba zárta a mozdulatlanná merevedett lányt. Tudtam, hogy Holly nincs magánál, mert nevetett, miközben gyilkos pillantásával engem figyelt.

Shadow kivitte a másik két lányt, mielőtt még nagyobb baj történt volna, Noah meg gondolom elrohant segítségért.

- Mégis mi a franc volt ez?- kérdezte Logan, miközben még mindig fogva tartotta Hollyt a képességével.

- Nem tudom. Azt hiszem Holly rájött a gyenge pontomra. Mármint ez a Holly. Ez nem ő, ez valami más. Mintha egy másik énje lenne. Olyan, mint az enyém.- az utolsó mondatot nem mondtam ki. Nem kell, hogy teljesen bolondnak nézzenek.

- Nem értelek, Hope. Arra gondolsz, hogy nem tudatosan teszi? A múltkori még rendben, de most teljesen jól volt. Láttam, hogy egyik pillanatról a másikra változik meg. Lehet, hogy már teljesen kifordult önmagából. Hope, már nem menthetjük meg.- nem értettem a szavait. Hiszen Holly a párja, nem gondolhatja azt, hogy a lány már elveszett! Nem adhatja fel!

Mielőtt még visszakozhattam volna, megérkezett a doki, Noah kíséretében és nyugtatót adott be a teljesen megbolondult lánynak. Pillanatok múlva elhomályosult a tekintete, de még utoljára a régi Holly szemeivel nézett rám, és mondta ki a szavakat.

- Hope! Sajnálom… nem én irányítok. Ez az ő hibája…- kinek a hibája, micsoda? Nem tudtam meg többet, mert elvesztette az eszméletét, és Logan karjaiba hullott. A herceg felkapta és elindult vele kifelé a teremből. Utána akartam menni, de ekkor jutott eszembe a sérülésem.

- Hope, jól vagy?- jött oda Carlisle.

- Persze, csak a vállamat érte a lövés. Pillanatok alatt rendbe jövök.- mosolyodtam el.

- Nem volt jó ötlet, kihoznod a lányt a szobájából. Nagyon labilis idegileg. A legutóbb megvizsgáltam és valami nem stimmel vele. Mármint ne érts félre, de úgy tűnik az elméje megbomlott.- megráztam a fejem. Eszembe jutott, az a nap, amikor elvesztettem az érzékeimet. Velem is hasonló történt. Két énem lett, vagy mi, aztán jött az a szörnyű semmiben lebegés.

- Most már tudom, de egy valamit ki kell még derítenem, ha nem gond. Én úgy gondolom, ez nem véletlen. Valami történik Hollyval, csak nem tudom, hogy micsoda.- bólintott, de láttam rajta, hogy nem hisz nekem.

Gyorsan begyógyítottam a sebem, majd miután a doki megbizonyosodott, hogy minden rendben, Noah kíséretében visszamentem a szobámba. Szerencsére Gina is ott volt épen és egészségesen. Nagyon megviselték az imént történtek. Gaby ágyán feküdt kiterülve. Betakartam és puszit nyomtam a feje búbjára. Lezuhanyoztam és átöltöztem. Magamhoz vettem az irataimat és úgy döntöttem elmegyek az apámhoz. Ellenőriztem, hogy Gina jól van-e és megkértem Noaht, hogy álljon őrt a szobája előtt.

Ezután megkerestem Damust és szóltam neki, hogy hová készülök. Most egyedül mentem, és a lelkére kötöttem, hogy ne jöjjön utánam, a többieknek meg mondja azt, hogy elmentem kocsikázni, mert egy kis magányra van szükségem. Nem volt könnyű meggyőznöm, de végül belement. Ezután lesiettem a garázsba és beültem a kocsimba. Pár perc múlva már az országúton voltam, egyenesen egy pláza felé, mielőtt a valódi úti célomhoz mentem volna.

Muszáj volt vennem valamit a picinek. Tudtam, hogy Gabyék nem hagyhatják el a házat és környékét, ezért kötelességemnek éreztem, hogy beszerezzem a kisbaba dolgait. Úgy döntöttem, ma nemcsak kis rugdalódzókat meg játékokat kap a pici, hanem egy kiságyat és babakocsit is. Macisat!!!Csak és kizárólag MACISAT!

Jó hír!

Sziasztok!
Mivel kaptam komit meg visszajelzést, ezért ígéretemhez híven holnap hozok frisst, mert drága bétám holnap átnézi a fejit. Nem árulok el semmit, de szerintem már lassan lehet sejteni, mi lesz Ginával és Sethhel, illetve, hogy  mi lesz Hollyval.:)
Hope.

A Sorsod nem a Végzeted - 11. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a következő fejit. Bár ebben a fejezetben még nagy események nem történnek, szeretnék visszajelzést kapni, komik formájában. Ha írtok nekem, akkor sokkal hamarabb lesznek frissek, mert a fejezetek nagy része már megvan.:) Jó olvasást! Hope.

11. DÖNTÉSEK

Még sokáig ültem egyedül az ágyamon. Minden apró részletet meg akartam tervezni. Elsősorban ott van az a tény, hogy Luna mindenképp Ginát akarja Gaby helyébe léptetni. Nem tudom, hogy mégis hogyan fogja ezt fogadni. Most, hogy ismét kezdett kinyílni, lehet megint teljesen össze fog törni. Eric felől nincs kétségem, őt kiskora óta erre nevelték, az esetleges B terv esetére, ha Gabyval, vagy Williammel történne valami.

Hát történt. És pontosan emiatt kell most Ginának egy újabb csapást elviselnie. A francba ezzel az egésszel! Még pár nap és elérkezik Gina születésnapja. Talán, ha elvisszük a nővéréhez és látja, hogy jól van, akkor a másnapi hírt nem fogja olyan rosszul fogadni.

Aztán ott van még a Hollys ügy is. Lunának abban a tekintetben igaza van, hogy nem lehetek elnéző Hollyval szemben, csak azért, mert barátok vagyunk, vagy legalábbis voltunk. Ugyanakkor nem lennék képes megölni azért, amit tett. Fordított esetben én biztosan megöltem volna! Ő is megtette volna… biztosan.

A tanács és az összes jelenlévő előtt nem dorgálhatom le szóban. Persze ha kicsit ráijesztenék, azzal biztosítanám az embereket afelől, hogy igenis meglakol, aki az életemre tör. Azután megkérném, hogy jöjjön a szobámba. Ha lúd, legyen kövér. Az igazi büntetést elég, ha csak mi ketten tudjuk. Maradandó emlék lesz az biztos!

- Bejöhetek?- zavart meg gondolataimban Logan. Nem fordultam meg. Valahogy éreztem, hogy Hollyról akar velem beszélni. Végül aprót bólintottam.

Hallottam, amint az ajtó becsukódik. Nem jött oda hozzám. Az ablakhoz ment, és elhúzta a sötétítő függönyt. A szobában világosság gyúlt, noha még mindig borús volt az idő. Hosszú percekig csak néztem, ahogy tekintete a távolba mered. Kezeit ökölbe szorította, testtartása merev volt. Szinte láttam magam előtt elgyötört arcát. Végül megfordult és egyenesen a szemeimbe nézett.  Vonásai kemények voltak. Pillantásával szinte felnyársalt.

- Meg fogod tenni.- mondta keserű hangon. Nem kérdés volt, hanem kijelentés. 

- Igen. Megteszem, amit ilyenkor meg kell.- szemeimet lesütöttem.

- Rendben. Mennyi időt adsz még neki?- értetlenül néztem fel rá, ismét.- Mikor hívják össze a tanácsot, hogy kihirdesd az ítéletet?

- Gina születésnapjától számított két napon belül. Vagy úgy egy hét múlva.- ettől a hírtől vonásai kicsit lágyabbak lettek, de még így is elég ijesztő hatást keltett.- Van még más is, amit meg akarnál velem beszélni?- tettem fel a kérdést úgy öt perc csönd után. Nem voltam benne biztos, hogy felfogta, amit kérdeztem. A földet fixírozta mozdulatlanul. Olyan volt, mintha csak a teste lenne itt, a lelke teljesen máshol járt.

Felálltam és odasétáltam hozzá. Óvatosan megérintettem a vállát. Megremegett, majd a földre rogyott. Arcát a kezeibe temette és hangtalanul zokogni kezdett. Letérdeltem mellé, és a hátát kezdtem simogatni. Ginát ez mindig megnyugtatta.

Kis idő múlva már megnyugodott és ölembe hajtva a fejét szorosan hozzám bújt, és úgy terült el hatalmas teste a padlón. Sokáig ültünk így, szótlanul. Már sötétedett, mikor hercegem végre feltápászkodott. Nekem is segített felállni, majd mikor már magabiztosan álltam a lábaimon, szó nélkül elindult az ajtó felé. Nem bírtam tovább. Utána kaptam.

- Én… sajnálom.- suttogtam, miközben szégyenkezve a földet bámultam. Éreztem, hogy mutatóujjával az állam alá nyúlt, és felemelte a fejem. Kénytelen voltam a szemeibe nézni. Szomorkás mosoly jelent meg az arcán, és szemeiben is ott lapult a fájdalom egy cseppje.

- Hope! Én nem haragszom rád.- szavai őszinték és szívet melengetők voltak számomra. Éppen ezért még rosszabb volt, hogy nekem kell Holly felett ítélkeznem és még meg is büntetnem.

- Köszönöm. Csak annyit kérek tőled, hogy bízz bennem, és ne higgy annak, amit először látsz, vagy hallasz! Rendben?- mélyen és határozottan néztem a barna íriszekbe. Bizonytalanság csillant meg szemeiben, de aztán bólintott.

A homlokomra puszit nyomott majd kiment a szobából. Feltételeztem, hogy Hollyhoz vezetett az útja. Úgy tudom, hogy a lányt most a szobájában tartják „fogva”. Persze ha Lunán múlt volna, akkor bezárják az Akadémia földalatti részében egy koszos cellába, azonban ezt Logan nem engedte. Igaza volt, Holly még mindig nemes, noha hibázott.

Már későre járt és Gina még mindig sehol sem volt. Kezdtem aggódni. Ilyenkor már rég ágyban szokott lenni. Felkaptam egy kabátot és az edzőcipőmet, hogy elinduljak megkeresni. Mikor kinyitottam az ajtót, éppen akkor érkeztek meg Sethhel. Valami furcsa vibrálást éreztem a levegőben. Gina állandóan lesütötte a szemét mikor testőre ránézett, de Seth is ludas volt, ugyanis az a félmosoly, amit kivillantott, azokkal az ártatlan kisfiús szemeivel, még engem is zavarba hozott egy pillanatra. Aztán összeszedtem magam és gyanús kezdett lenni a kettőjük között ez a furcsa dolog.

- Öhm… Örülök, hogy visszajöttél Gina. Legközelebb azért jelezd valami módon, hogy még élsz. Komolyan megijesztettél.- dorgáltam le szegény lányt. Bocsánatkérően bólintott, majd elsunnyogott mellettem a szobánkba. – Seth, te meg jobban is tudhatnád, hogy veszélyes ilyen későn odakint lenni. Kérlek, erre figyelj oda, ha elviszed az erdőbe. Tudod, hogy mennyire fontos nekem, és nem bocsátanám meg magamnak, ha valami baja esne.

 - Értelek, Hope és kérlek, bocsáss meg, csak elment az idő. Végre sikerült egy délutánt úgy eltöltenem Ginával, hogy megint a régi volt és ezt nem akartam lerombolni azzal, hogy korán visszahozom. Muszáj volt neki egy kicsit elszabadulni ebből a környezetből.

- Jól van. Nem haragszom. Örülök, hogy ennyire sokat jelentesz neki. Igazi jó barát vagy számára.- a fiú arca egy pillanatra megrándult, amit nem tudtam mire vélni, de nem foglalkoztam vele.- Most menj, Jacob már biztosan keres.

Bólintott, majd egy meghajlás után elment és rövidesen már el is tűnt a sötét folyosón. Én becsuktam az ajtót és levetkőztem. Fáradt voltam és aludni akartam. Azonban megvártam, míg Gina is elkészül. Nem mesélt, pedig reméltem, hogy mesél valamit, azokról a dolgokról, amiket Sethhel csinál, de ezzel kapcsolatban nem túl bőbeszédű. Jobb híján sosem beszél róla.

Végre elkészült és gyorsan ágyba bújt, mielőtt még bármit is kérdezhettem volna. Ráhagytam. Majd reggel érdeklődöm, most viszont alvás!!!

Másnap reggel elég későn kelhettem, mert Ginának csak hűlt helyét találtam. És már javában folyhatott az élet az iskolában. Legalábbis a hangokból, amik a folyosóról szűrődtek be, erre következtettem. Lezuhanyoztam, majd melegítőnadrágot és egy atlétát vettem fel. A mai napot az edzésnek fogom szentelni. És ha megtalálom az én drága Ginámat, ő sem ússza meg.

Lementem a konyhába megreggelizni. Ezek után megkerestem Noaht és szóltam neki, hogy szedje össze Oriont, Shadowt és Ginát. Hollyhoz én magam megyek el. Mikor odaértem Holly szobájának ajtajához, két testőr, akik őrt álltak, meghajlással üdvözöltek, majd beengedtek a szobába.

Becsuktam magam után az ajtót, és felmértem a terepet. Holly ott állt az ágya mellett, lesütött szemekkel. Megnyugtatott a tudat, hogy most nem éreztem azt a feszültséget benne, amit legutóbbi találkozásunkkor. Odasétáltam hozzá és megérintettem a vállát. Hirtelen felkapta a fejét. Pillantása rémült volt. Hátrált két lépést, majd tőle szokatlanul ő is meghajolt.

- Mit csinálsz?- kérdeztem a döbbenetből felocsúdva.  

- Én csak… üdvözöltem, hercegnő.- magázott és hercegnőnek hívott. Mégis mi a fene ütött belé? Azért mert kis híján megölt én nem parancsoltam meg neki, hogy ezentúl úgy beszéljen velem, mintha felsőbbrendű lennék. Nem voltam az. Ugyanúgy egyenlők vagyunk, csak mások a körök, amikben mozgunk.

- Holly. Ezt verd ki a fejedből. Nem kell hercegnőnek hívnod. Tudod, mennyire nem szeretem. És mi ez a magázódás? Holly te a barátom vagy, nem pedig valami szolga.- teste megfeszült, majd a következő pillanatban a lábai felmondták a szolgálatot, és ha nem kapom el, biztosan csúnyán beveri a fejét az ágya szélébe.

Zokogni kezdett, miközben az ágyára fektettem. Nagyon gyengének tűnt, de akkor meg miért állt, mikor bejöttem? Nagyon reméltem, hogy Luna semmit sem tett vele. Ha megtudom, esküszöm, a saját két kezemmel fojtom meg.

Pár perc múlva Holly végre megnyugodott egy kicsit. Letörölte a könnyeit és felült az ágyon. Szemeiben még mindig ott lapult a félelem, amit nem tudtam mire vélni. Mégis miért félne tőlem? Elhúzódott mellőlem.

- Holly, jól vagy? Minden rendben van? Bántott valaki?- tettem fel a kérdéseimet, mert komolyan aggódtam érte. Arcára kiült a bizonytalanság. Szemeiben még mindig könnyek csillogtak. Végül megrázta a fejét és beszélni kezdett.

- Én… sajnálom. Nem tudom, hogy mi ütött belém, de hidd el én nem akartalak bántani. Elvesztettem a fejem.- közelebb húzódtam hozzá, és a karjára tettem a kezem. Mélyen a szemeibe néztem és úgy válaszoltam neki.

- Tudom, hogy nem szándékos volt. Én is ezt tettem volna, ha más akarna Damussal lenni, de hidd el, nekem nem volt választásom. Ha bármit is tehetnék, hogy te légy Logan mellett, én lennék az első, aki ezt elintézné.

- Tényleg? Azt hittem haragszol rám. Hope! Egy pillanatra… amikor megtámadtalak… Én tényleg meg akartalak ölni és boldogsággal töltött el az, hogy szenvedsz. Egy szörnyeteg vagyok!

- Nem, Holly. Te nem vagy szörnyeteg. Szerelmes vagy és ez teljesen normális. Jó nem mondom, hogy helyesen cselekedtél, sőt nagy butaságot csináltál, de egy ilyen képességet nehéz irányítani. Nézz csak rám! Legtöbbször önkívületi állapotba kerülök, és másokat veszélyeztetek, ha használom a képességeimet. De te eddig egyszer sem hibáztál. Megesik az ilyesmi. Éppen ezért most velem fogsz jönni. A többiekkel ma edzeni fogunk és téged sem hagylak itt rostokolni.- pattantam fel, magammal húzva a döbbent arcú lányt.

- Várj!- cövekelt le.- Én nem mehetek ki innen. Luna megparancsolta, hogy nem hagyhatom el ezt a szobát. Én nem…- de belé fojtottam a szót.

- Holly. Itt én parancsolok. Ha én azt mondom, hogy velem jössz, akkor az úgy lesz. Lehet, épp most olyan kedvem van, hogy ebben a pillanatban megöllek, de lehetséges, hogy csak ki akarlak rántgatni ebből az állapotból. Bármi megtörténhet.- szegényt halálra rémítettem ezzel a kijelentésemmel, de másképp nem tudtam volna rávenni, hogy velem jöjjön. Lesütötte a szemeit, majd aprót bólintott. Egyből tudtam, hogy jobbnak látta inkább meghunyászkodni, mint velem szembe szállni. Nem voltam híres a türelemről. Ez van. Persze sosem bántanám őt szándékosan.

- Okos kislány. Most pedig indulás!- tapsikoltam vidáman, persze Holly inkább volt halálra rémült, mint vidám, mégis éreztem, hogy kicsit azért örül, hogy elszabadulhat innen.

Kinyitottam az ajtót és Hollyt, kézen fogva húztam magam után. Azonban mikor kiléptünk az ajtón, a két őr egyből elkapta a lányt és lefogta. Megpördültem és automatikusan suhintottam a kezeimmel, így a két őr a szemközti falnak csapódott.- Upsz. Ez kicsit durva volt. Nem ártana kicsit vissza fognom magam.

- Jól vagy?- kérdeztem aggódva Hollyt. Riadt arcáról nem nagyon tudtam leolvasni, hogy felfogta-e amit kérdeztem, de mikor bólintott megnyugodtam.

- Hercegnő! Kérem, bocsásson meg, de a foglyot nem engedhetjük ki a szobából.- hallottam meg közvetlenül mögülem egy férfi hangját. Megfordultam és gyilkos nyugalmat erőltetve magamra hidegen mondtam el a mondandómat.

- Nem érdekel, hogy mit mondasz. Ő itt az enyém. Tudtommal, én döntök az életéről, és azt teszek vele, amit akarok. Most úgy döntöttem velem jön. Valakin, muszáj egy kicsit gyakorolnom a gyilkolást, a barátaimat meg nem akarom bántani.- Holly torkát halk sikoly hagyta el, de megnyugtatólag megszorítottam egy kicsit a kezét. A két testőr döbbent arcot vágott.- Jól van. Remélem, felfogtátok, amit mondtam és hagytok elmenni vele.- biccentettem lenézően a lányra, persze ez az egész csak színjáték volt a részemről. Bizonyára élethűre sikeredett, mert a jelenlévők totálisan halálra voltak rémülve. Tetszett, hogy félnek tőlem, úgyhogy megspékeltem a dolgot egy kicsit.

Tűzlabdát gyújtottam és türelmetlen arcot vágva néztem a két testőrre. Látszott rajtuk az idegesség és a félelem. Parancsot kaptak valamire, feltételezem Lunától, és most egy másikat, amivel ezt megszegik, tőlem. Vajon melyik a fontosabb? Én tuti, hogy magamra szavaznék, mert a fenébe is, én vagyok itt a trónörökös, vagy mi!

- Nos? Álldogálunk itt még egy kicsit, vagy el álltok az utamból. Kezdem elveszíteni a türelmemet, és a kezem még el talál suhintani egy tűzlabdát. Nem venném a lelkemre, ha itt most valaki elporladna.- komolyan azoktól az arcoktól, amiket erre vágott a két harcos, majdnem elnevettem magam. Erősen kellett fegyelmeznem magam, hogy megmaradjon a hidegvérem. Végül, meghajolva előttem félreálltak az útból. Leengedtem a kezem, eloltva a tűzlabdát és elmosolyodtam.

- Én is így gondoltam fiúk. Jól végzitek a munkátokat, de nem szeretem, ha valaki ellenszegül nekem. Több ilyen eset ne forduljon elő. Este visszahozom a lányt, addig maradjatok itt és azoknak, akik keresnék őt, mondjátok meg, hogy velem van.- biccentettek, majd elfoglalták korábbi helyüket az ajtó két oldalán.

Magam után húztam Hollyt. Nem akartam megmagyarázni neki, hogy ezt miért csináltam. Az ítélet kihirdetéséig meg kellett azt a látszatot tartanom, hogy igenis meg fogom tenni, ami a törvény szerint jár Hollynak, persze eszem ágában sem volt megölni. Azonban jobbnak láttam, ha ezt mások nem tudják meg.

Néma csendben sétáltunk végig az edzőteremhez vezető úton. Én végig Holly kezét fogtam, mert mondhatni kissé húzatta magát. Persze érthető volt az iménti jelenetem után, hogy rettegett attól, ami most rá vár.

Mikor megérkeztünk, már mindenki ott volt. Kivéve Ginát.

- Sziasztok!- köszöntem mindegyiküknek, majd Noah felé esett a pillantásom.- Hol van?- hangom a kelleténél kicsit ingerültebb volt. Noah bocsánatkérően fejet hajtott.

- Én kerestem, de sehol nincs, az épületen beleül.

- Jól van. Nem haragszom, csak aggódom. Légy szíves kezdjetek el bemelegíteni, amíg én megkeresem azt a kis koboldot.- biccentett, és egy apró mosoly kíséretében elvitte Hollyt a többiekhez.

Kiviharzottam a teremből és egyenesen a farkasok szállásához mentem. Mikor odaértem dörömböltem az ajtón. A Leah nevű farkas lány nyitott ajtót. Végigmért, mint valami kirakati bábut, majd szúrós pillantással várta a mondandómat.

- Hol van? Az öcséd?- mondtam gúnyos éllel a hangomban. Szerettem Sethet, de most kezdett kissé idegesíteni, hogy állandóan elrabolja tőlem Ginát. Vigyázzon rá és vidítsa fel, de az iskola határain belül.

- Honnan tudjam. Biztos azzal a kis vámpírlánnyal van. Komolyan nem tudom mért kellett a nyakába sóznod azt a vérívó gyereket. Mintha nem lenne épp elég veszélyes köztettek élni, még istápoljuk is a fiatalokat.- mielőtt még kihajíthattam volna ezt a bunkót az iskola falain túlra, Jacob jelent meg az ajtóban és valami ismeretlen nyelven elküldte őt. Még egy utolsó szúrós pillantást vetett rám, amit és is hasonlóképpen viszonoztam, majd eltűnt az ajtón túl.

- Öhm. Bocs, Leah viselkedése miatt. Nem nagyon barátkozott még meg a fajtátokkal. Nehéz neki az átállás.- ez mondjuk kiment a fejemből. Tudtam, hogy az egyik farkas nem szível minket, most már tudom melyik az. Milyen ironikus. Az egyik testvér a szolgálatait ajánlja nekünk, míg a másik legszívesebben mindannyiunkat megölne.

- Jól van. Nem haragszom, csak nem találjuk Ginát és gondolom megint Sethhel van. Tegnap mondtam, hogy legalább szóljanak, hogy hova mennek, de természetesen mire felkeltem már se híre, se hamva egyiknek sem. Noah szerint nincsenek az épületben. Aggódom Gináért. Tudom, hogy Seth meg tudja védeni, de nem tetszik nekem, hogy annyiszor van az iskola falain kívül.

- Értem. Reggel láttuk Sethet utoljára, és nem szokta megmondani hova viszi a védencét. Azt hiszem, van valami titkos helyük. Biztosan ott lehetnek. Akarod, hogy megkeressem őket?- megráztam a fejem és köszönés nélkül elfutottam. Kimentem az istállóba és kivezettem Lunet. Felpattantam a hátára, majd útnak eredtem megkeresni őket.