Sziasztok!
Sok-sok hónap hallgatás után, most meghoztam a következő fejezetet, remélve elnyeri tetszéseteket. Nehéz fejezet volt, sokat szenvedtem vele, éppen ezért nem biztos, hogy az eddigi legjobb művem, de fontos momentuma a történet menetének. Oldalt a szereplők között már kicsi Arzhelt is láthatjátok. Nem szaporítom tovább a szót! Jó olvasást!
Üdv.:Hope.32. MEDVEHERCEG
Darius rohant keresztül a házon, egyenesen a szülőszobának kialakított kis helyiségbe, karjaiban pedig Gaby vonaglott a fájdalomtól, amit a vajúdás okozott. A vendégek mind rémült arccal engedtek nekünk utat, mind tudtuk, hogy az elkövetkezendő pár óra élet-halál kérdése. Amint megérkeztünk, Darius óvatosan lefektette Gabyt és a fülébe megnyugtató szavakat súgva próbálta megnyugvásra ösztönözni. Lehet, nem kellett volna, mert pillanatokkal később Gaby megragadta az ingjét és visszafojtott hangon elküldte melegebb éghajlatra a megnyugtatással együtt. Hiába, sose próbálj lenyugtatni egy vajúdó nőt.
Lucas kis szomorúságomra laza lendülettel kettéhasította az egyedi tervezésű esküvői ruhát, hogy jobban hozzáférhessen Gabyhoz. Majd egy steril anyagot terített rá. Én ugrásra készen álltam barátnőm mellett, ha valami komoly probléma lépne fel. Gina az ágy másik oldalán halálra vált arccal várta a végkimenetelt versenyt fehéredve az ifjú apajelölttel. Talán még mókásnak is véltem volna a dolgot, ha nem lenne ilyen rizikós a helyzet.
- Jól van Gabrielle, vegyél mély levegőt, és amilyen erősen csak tudsz, nyomj.- a nő bólintott, és megkezdődött életem leghosszabbnak tűnő tizenöt perce. Az apám folyamatosan instruálta a kismamát, fenyegette Dariust, hogy ne merészeljen itt elájulni, és jelezte nekem, hogy legyek készenlétben.
- Oké, látom a fejét, még egy utolsót Gaby és kint van.- Gaby még egy utolsó mély levegőt vetté s egy artikulátlan ordítás közepette végre megszülte a kicsi Arzhelt.
- Jól van, pihenhetsz.- Lucas felpattant a picivel és ellenőrizte az életfunkcióit, bár a fülsüketítő sírás arról adott tanúbizonyságot, hogy az apróság majd kicsattan az élettől. Pár pillanat múlva egy kék takaróba bugyolálva megláthattuk a ki Medveherceget, amit hatalmas tengerkékszemeivel mered a külvilágra. Darius remegő kezekkel vette át a csöppséget, aki most már kíváncsian szemlélte a körülötte lévő kisebb tömeget.
- Gyönyörű.- suttogta a megtermett férfi, visszafogva könnyeit. Mind meghatódva álltunk a látványt nézve. Odahajolt párjához, aki homályos tekintettel és könnybe lábad szemekkel simított végig kisfia pirospozsgás arcán.
- Szeretlek.- nézett fel párjára, aki fölé hajolt és a világ legromantikusabb csókját lehelte a nő ajkaira. Majd az események felgyorsultak.
Gaby felsikoltott, majd szemei üvegessé váltak, karja pedig erőtlenül omlott a teste mellé. Az ágyat rubinvörös vér lepte el. Lucas kapcsolt először.
- A francba! Darius vidd ki a picit!Hope, most van rád szükségem! Vér kell! Valaki hozzon friss vért!- de a férfi, mintha meg sem hallotta volna. Csak szorongatta karjaiban a kisbabát és monoton hangon motyogott, fejet rázva.
- Darius! Darius, nézz rám!- parancsoltam rá. Végre kicsit magához tért.- Fogd meg a fiadat és menj ki a szobából! Gabrielle jó kezekben van, mindent megteszünk érte, de ezzel most nem segítesz.- egy pillanatra megmerevedett, majd halálos nyugodtsággal bólintott.
- A te életed, az övéért, cserébe!- súgta alig hallhatóan, miközben elhaladt mellettem. Nem ijedtem meg, de valahogy sürgetőbb érzést éreztem arra, hogy az a vér megérkezzen.
Oké, kezdjük. Gabrielle hasára helyeztem a kezem és a fény, máris áradt a szervezetébe, bennem bizsergető érzést okozva. Lucas, addig megkezdte a szívmasszázst.
- Gyerünk, Gaby, nem adhatod fel!- hallatszott a hátam mögül Gina könyörgő hangja. Meg is feledkeztem róla.
- Valaki, vigye ki innen!- kiabáltam a tömegbe, amely csak néma csendben várta a végkifejlettet. Ania lépett be a szobába és könnyűszerrel lefogva a hisztérikus állapotba került lányt, kicipelte, remélhetőleg biztos távolságba.
A percek múltak, de a helyzet nem változott. Időközben Holly megérkezett a meleg, még gőzölgő vérrel. Nem akartam tudni, hogyan jutott hozzá, voltak bizonyos hypotéziseim rá. Lucas leerőltetett, valamennyi folyadékot a lány torkán, de ez nem bizonyult elég hatásosnak, így a legegyszerűbb módot választotta. Egy nagyobb méretű fecskendőbe felszívta folyadékot, és egyenesen a lány szívébe döfte. Most már csak rajtam és rajt múlt minden. A gyógyulási folyamat nem akaródzott olyan gyorsan végbe menni, mint terveztem, és az erőm is egyre csak fogyott. Már az orromból szivárgott a vér, és a világ is forogni kezdett, mire egyszerre Gaby teste összerándult és egy sikoly kíséretében visszatért. Sikerült, Gaby visszatért, most már teljes valójában vámpírként. Bár nem volt magánál, a szíve tompa puffanásai és halk légvételei azt bizonyították sikerrel játunk.
Kissé támolyogva, de még két lábon a falhoz csoszogtam és laza lendülettel lecsúsztam a padlóra. A világ még mindig forgott velem, és a gyomromnak is felettébb erős késztetést érzett, hogy tartalmát kiürítse. Vettem pár mély lélegzetet, így kicsit jobb lett. Csukott szemeim mögül is tudtam én vagyok most a legkisebb gond, így nem is igazán keltettem feltűnést. Még egy nagy levegőt vettem, és leküzdve az álmosságot és az erős hányingert feltápászkodtam és segítettem az alvó lányt rendbe tenni. Ezután Lucas könnyedén karjaiba vette az ernyedt testet és elindult vele a hálószobába. Némán követtem, kizárva az ott lévők zajos moraját, és csak az egymás után következő lépteimre koncentráltam.
Amint felértünk, Darius elénk sietett és átvette társát az apámtól, majd bevitte a szobába és óvatosan az ágyra helyezte. Féltő gondoskodással söpört ki a márvány fehér arcból egy kósza tincset, majd egy csókot nyomott a vérvörös ajkakra. Több sem kellett, Gaby szemei fellobbanó tűzként pattantak ki, szája mosolyra húzódott. Észrevehetően ínyére volt az iménti gesztus, mert karjait a férfi nyaka köré fonta és magához húzva heves csókkal ajándékozta meg. A látványba is beleborzongtam. De nemtetszésemet egy csilingelős kis gyermekkajac szakította meg. Észre sem vettem, hogy Gina is a szobában tartózkodott. Az ablak mellett állt, karjaiban újdonsült unokaöccse, már lemosdatva és szépen felöltöztetve.
Így sokkal inkább szemügyre tudtam venni. Arzhel arca markáns volt, akárcsak az apjáé, vonásai, mosolya mégis Gabyra emlékeztettek. Sűrű aranyszőke hajával és tengerkék szemeivel szüleiből csak a legjobbakat kapta. Ez a gyerek egy genetikai csoda volt. Nem, mintha sok kisbabát láttam volna egész eddigi életemben, de Arzhel mindközül a legszebb és leghelyesebb volt.
Gaby elszakadt párjától és kisfia felé fordult. Gina készséges átadta gyermeket, aki felismerve édesanyját apró kis kezecskéit nyújtogatta felé. Gaby óvatosan a karjaiba vette és ringatni kezdte. Darius vele szemben helyezkedett el. A kisbaba egyikkőjükről a másikra pillantott, míg pici ujjacskáival szorosan markoltam a felé nyújtott kezeket.
- Te vagy a legcsodálatosabb kisbaba a világon, tudod-e?- magyarázta Darius teljesen elvarázsolva az apróságtól. Úgy tűnik, az apját már rabul ejtette, úgy fog körülötte ugrálni, mint egy kiskutya. Ahogy elnéztem, Gabyt sem kellett sokáig győzködnie.
- Bizony, te vagy anya és apa legdrágább kincse.- helyeselt Gabrielle is.
- Hé, és mi lesz a kedvenc nagynénivel?- förmedt rájuk tettetett sértettséggel Gina, majd a picihez fordult.- Jókat fogunk ám együtt mókázni, meglátod.- majd, mint egy nagy szerető család az egész jelenet egy hatalmas ölelésben végződött.
Úgy láttam jónak, ha most távozom a szobából, nem akartam sem magamnak, sem pedig az újdonsült családnak kellemetlenséget okozni. Lesurrantam a földszintre, majd onnan a kis kertbe, egészen a hatalmas tölgyig. Lekuporodtam a tövébe, és kicsit kiszellőztettem a fejem. Legalább ezen túl vagyunk. Arzhel egészségesen világra jött, Gaby vámpír lett és így életben maradt, Gina megtudhatta, hogy nővére mégsem halott és ez így van jól. Elképzeltem, hogy én vagyok legjobb barátnőm helyében, és bár csak kósza ábrándként de intenzíven el tudtam képzelni, hogy én ülök azon az ágyon, a saját kisbabámmal és a Végzetemmel karöltve
.
- Indulnunk kellene.- Damus hangja zökkentett ki kellemes álmodozásomból. Kutató pillantása némi aggodalomra adott okot. Talán ő észrevette, hogy kicsit kimerültem. Kérdőn pillantottam rá. – Kimerültél. Vérre van szükséged.- talált süllyedt. Lesütöttem a szemeimet, mert ez egyet jelentett azzal, hogy ma Logannel éjszakázom, és belegondolva a legutóbbi alkalomba, nos, Damus számára cseppet sem lehet kellemes dolog.
- Értem. Elbúcsúzunk, és mehetünk.- álltam föl majd visszamentem Gabyékhoz. Épp a gratulációkat és jókívánságokat fogadták, noha Arzhel már édesdeden aludt édesanyja karjaiban. Amint távozott az épp bent tartózkodó kissé különös fél szerzet, elérkezettnek láttam az időt a búcsúra. Gina vállára tettem a kezem.
- Indulnunk kell!- mondtam, bár én magam is legalább annyira vágytam visszamenni Luna karmai közé, mint Gina.
- Még egy kicsit, hadd maradjak. Hisz csak most kaptam vissza a családomat.- szipogta, könyörgő tekintettel, de ő maga is tudta, hogy a kezem meg van kötve.
- Tudod, hogy mennünk kell. Sajnálom!- néztem mindünkre bocsánatkérően. Gina beletörődve bólintott.
- Vigyázz magadra! Nagyon szeretlek!- ölelte meg egyetlen nővérét, aki hasonló szavakkal búcsúzott. Dariustól is elköszönt, majd a pici feje búbjára egy puszit nyomva távozott a szobából. Én következtem.
- Vigyázz rá!- utasított Gaby, bár inkább hangzott kérésnek, amit akkor is megtettem volna ha nem kér.
- Nem hagyom, hogy baja essen. Nektek nagyobb szükségetek van a biztonságra! Legyetek óvatosak!- öleltem meg őket, majd a többiektől is elbúcsuzva a várakozó autóhoz siettem. Időközben Gina és én is átöltöztünk, hála a váltás ruhának, amire még korábban gondoltam.
- Indulhatunk!- mondtam Damusnak, azonban ő nem mozdult.- Valami gond van?
- Így nem viheted vissza! Túl veszélyes lenne mindannyiunkra nézve.- bökött fejével az autóban ülő lányra. Erre is volt egy tervem, de szükségem volt Damus képességére.
- Segítened kell!- mondtam határozottan, mire tudván mire készülök, bólintott.
Beszálltunk az autóba, és röpke fél óra alatt értünk vissza az Akadémia déli határához. Kiszálltunk, és mikor Gina nem figyelt, Damus abban a pillanatban fogta meg és küldte egy mély álomba, elhitetve vele, hogy az iménti órák eseményei nem voltak valósak, csupán képzeletének szüleménye. Habár gyűlöltem magam, miatta, de tudtam így lesz a legjobb. Gyorsan haladtunk az épület felé, közben a két lányt, aki minket helyettesített, elengedtem, megköszönve szolgálataikat, és a köd rejtekébe burkolva, Ginát visszavittük a szobájába.
Az erdőbe vezető út előtt álltunk. Koromsötét volt, a Hold sem világított ezen az éjszakán.
- Köszönöm, hogy segítettél.- mondtam Damusnak, melyre egy apró biccentést kaptam válaszul. Nem sokat beszélt, amit meg tudtam érteni, így a legegyszerűbb távol maradnunk egymástól. Nem nehezíthetjük meg egymás dolgát. Mégis átkozottul fájt a tudat, hogy már nem úgy néz rám.
- Akkor én megyek. –böktem ki végül kissé bánatosan, és elindultam az épület felé.
- Hope.- megfordultam, de abban a pillanatban már körbe is zártak a hideg, karok. Nem húzódtam el. Inkább mélyen magamba szívtam hűvös fenyő illatát, hogy jól az emlékezetembe véshessem.- Hiányzol.- súgta alig hallhatóan. Tudtam, hogy most kell megállnom, különben ismét elcsábít.
- Damus, kérlek.- elúzódott, szemében bűntudat és mérhetetlen szomorúság elegye keveredett.
- Sajnálom.- formálta a szavakat, és még mielőtt, bármit is tehettem volna, már csak egy hús szellő árulkodott arról, hogy az imént előttem állt.
Egy könnycseppet elmorzsolva indultam el a szobám felé.
Amint beléptem, egy árny máris megmozdult a szobában. Nem féltem. Kezdtem Logan mozgását kiismerni. Erős, fűszeres illata betöltötte a szobát, engem kellemes bizsergéssel eltöltve. Noha iszonyatos bűntudatot éreztem, amiért Damusról ilyen könnyen képes vagyok megfeledkezni, ösztöneimnek nem tudtam parancsolni. Testem sóvárogva vágyott Logan után, és ez ellen még én sem tudtam mit tenni.
- Hol voltál?- jött a kérdés egészen közelről. Hangja vadságot üzent.
- Itt voltam egész nap.- válaszoltam olyan ártatlanul, hogy csak tudtam.
- Hazudsz.- vicsorogta, majd, az eddigi távolságot átszelve megragadott, és egy pillanat múlva már az ágyon voltam, a felettem tornyosuló hatalmas, begőzölt férfival.
