Sziasztok!
Itt a következő fejezet, remélem tetszeni fog. Jó olvasást!
Üdv.:Hope.:)
38. AZ ÁLCÁZÓ
Egy fa mögé rejtőztem. Először csak figyeltem, van-e mozgás
a házban. A hatalmas épület régi fényében tündöklött, mintha sosem állt volna
üresen. Pedig tisztán emlékeztem, milyen állapotban volt a támadás után. Minden
tiszta korom és hamu. A bútorok összetörve, a falakról leégett a lambéria.
Minden áthatott bűz. A halál ecetes bűze.
- Ne mozdulj, vagy karót döfök a szívedbe!- meglepődtem.
Hátamat égető érzés feszítette, ahogy támadóm egészen a bőrömbe mélyesztette
fegyverét. Felemeltem a kezem, jelezvén nincsenek hátsó szándékaim.- Ki vagy és
miért ólálkodsz a birtok körül?- jött a rögtönzött kihallgatás első kérdése.
Bár nem láttam az illetőt, biztos voltam benne, hogy nő. Hangja vékonyabb volt
egy férfiénél, de nem holmi kislány volt. Erőt és magabiztosságot sugárzott.
- Keresek valakit.- mondtam tömören.- Egy morát. Itt élt,
tudni szeretném, életben van-e.
- Mi a neve a személynek?- faggatózott tovább a női hang.
- Egy álcázó képességekkel bíró. A neve Lucas.- a fegyver
most erősebben fúródott a hátamba, felszisszentem a bőrömet mardosó
fájdalomtól.
- Mit akarsz tőle?- hajolt egészen a fülemhez. Hangjától a
hideg rázott, de ez egyben azt is jelentette, Lucas életben van. Több sem
kellet, legyen bármi is a házban, elbánok vele, ha őt is ott találom. Köddé
váltam és a következő pillanatban egy szobába érkeztem. Női sikoly keltette fel
a figyelmemet. Egy hálószobába érkeztem. Körbenéztem, és egy sötéthajú nőt
pillantottam meg, karjában egy gyönyörű gyermekkel.
- Semmi baj, nem fogom bántani, csak keresek valakit.-
közeledtem óvatosan, csak el akartam mellettük menni, hogy kimehessek a
szobából.
- Logan?- jött a bizonytalan kérdés. A nő előlépett az
árnyékből, és felfedte magát. Meg kellett kapaszkodnom, mert nem hittem a
szememnek. Gabrielle Stone állt előttem, teljes valójában. Pislogtam párat, azt
hittem, csak szellemet látok, de rá kellett jönnöm, nem a képzelet szüleménye
az előttem álló nőalak.
- Gabrielle.- ejtettem ki a nevét, talán az én
megnyugtatásomra.
- Mi-mit keresel itt?- rémült volt, mintha attól félne, hogy
bármelyik pillanatban rá támadok.
- Lucastól kell kérnem egy szívességet. De te, mindenki úgy
tudja halott vagy, és…ez a gyermek.- Gaby óvon szorította magához a kis
csöppséget, én pedig még mindig sokkot kapva meredtem rájuk. Azt ajtó kivágódott.
Megpördültem, és egy újabb sokk után ismertem fel Darius termetes alakját,
mögötte pedig a többi ismerős arcot.
- Mind itt vagytok.- ámultam.
- Mennyi időnk van?- került ki a hatalmas férfi, és párjához
sietett. Óvón átkarolta, a gyermek fejét végigsimította.
- Mire?- kérdeztem értetlenül. Még mindig nem tértem
magamhoz.
- A támadásig.- jött a válasz.
- Miféle tám…Luna.- összeállt a kép. Hope megannyi szökése.
Itt rejtette el őket. Mindüket. Ahogy végignéztem a többi ismerős alakon,
minden világossá vált. Shadow gömbölyödő pocakja, Orion kezében pedig fehér
pólyába rejtett csecsemő.- Csak én jöttem. Lucassal van beszélni valóm, nincs
mitől félnetek. Az áruló biztos helyen van, a titkotok biztonságban.- gyanakvó
tekintetek néztek végig rajtam.
- Itt vagyok Logan. Milyen szívességről lenne szó?- lépett
be a szobába a megoldást jelentő mora. Lucas semmit sem változott húsz év
alatt. Bár tekintete korántsem volt olyan sugárzó, mint hajdanán, mégis
jellegzetes vonásai, bárkitől megkülönböztették.
- Velem kell jönnöd.- válaszoltam.- Szükségünk van rád, a
képességedre. Az öcsém teljesen Luna hatása alá került, majdnem megtett
valamit, ami örök életére megpecsételte volna a sorsát.- A mora elgondolkodott.
Pillanatokig csak feszült csend terjengett a szobában, aztán egyszer csak
megszólalt.
- Az átok.- bólintottam.- Rendben, veled megyek. De csak,
amíg a veszély elül.
- Köszönöm. Tartozom neked eggyel.- hajoltam meg előtte
szívemre helyezett ököllel, megpecsételve ígéretemet, miszerint ha szüksége van
rám, én segítek senki viszonzásképpen a maiért.
- Kettőzzétek meg az őrséget, amíg távol vagyok, és legyetek
nagyon óvatosak.- adta ki a parancsot Lucas, mint felelősségteljes családfő.
Megfogta az alkaromat és a következő pillanatban, már a rejtekhelyen voltunk.
- Már épp indulni készültem.- köszöntött haragosan Nikó.
- Elhoztam.
- Azt látom. Lucas, öregem, nagy illuzionista vagy, hallod-e.-
köszöntötte fivérem a maga kedves, szurkálódó módján Lucast.
- Örülök, hogy segíthetek.- válaszolt kimérten öreg barátunk.
- Mi a feladatom?- tért a lényegre.
- Gyere velem.- mutattam az irányt oda, ahol Ericet
biztonságba helyeztük. Rezzenéstelen arccal figyelte vergődő öcsémet, majd
pillanatok múlva vonásai és alakja megváltoztak. Alig telt el pár másodperc,
kiköpött mása lett Ericnek.
- Lenyűgöző.- böktem ki.
- Ne feledd, csak a külsejét tudom magamra ölteni, a
képességeit nem.- magyarázta el, képességének hátulütőjét.
- Rendben.- válaszoltam, tudomásul véve azt, amit mondott.
- Még valami. A lányom fel fog ismerni. El kell neki
magyaráznod, mielőtt meglát.
- Jól van.- bólintottam.- Most pedig induljunk.- Ericet
magára hagyva, mindhárman az Akadémiára villantunk. Szerencsére épp időben. Már
elkezdődött a készülődés, így könnyen elvegyülhettünk.
- A lakosztályában van a ruhája. Vedd fel, és utána keresd
meg Gina Stone-t. Légy vele kicsit erőszakos, ő nem tud a cseréről, így
mindenki érdekében fenn kell tartani a színjátékot.- Lucas furcsa tekintettel
meredt rám.- Tegnap csúnyán megverte, mert a lány elszökött a farkasához. Luna
parancsa volt, és az átok…nos ezt a részt már ismered.- szemöldökét
összeráncolta, álkapcsát összeszorította a pillanatnyi dühtől, ami átjárta
egész lényét, de mérhetetlen nagy önuralomról tanúskodott az, hogy a következő
pillanatban arca teljes kisimult.
- Rendben. A nagyteremben találkozunk.- válaszolta, és
elindult a feladatát végre hajtani.
