Holdfény Akadémia - 37. fejezet

 Mielőtt elolvassátok ezt a kis külön fejezetet, felhívom a figyelmeteket, hogy szexuális tartlamú ezést 18+-os. Mindenki csak saját felelősségre olvassa el! Jó szórakozást hozzá!

Üdv.: Hope.

37. ÉRINTÉSEK- Gabrielle szemszöge

Könnyek gyűltek a szemeimben, mikor Hope előállt az ötletével. Bár meg voltam győződve, hogy barátnőm teljes mértékben bekattant, amiért párja elhagyta, mindenesetre most a réginek látszik, ha csak egy kis időre is.

Hope szerint az utolsó szabad éjszakánkon azzal kell lennünk, akit szeretünk, bár sehogy nem állt össze, hogyan tud ő Damussal lenni, ha egyszer elhagyta. Megbeszéltük, hogy Hollyékat is összehozzuk és Ginát rávesszük, hogy segítsen, elvégre ő most jön nekem eggyel. Arra is rájöttünk, hogy Hope miért pont Olaszországba akart menni. Megígértem Hopenak, hogy visszaszerzem a cuccait Dariustól, de emellett el is újságolom az ötletünket a holnap estéről.

Kiléptünk a szobánkból és mindketten más irányba mentünk. Én Darius szobájához mentem. Kicsit félve kopogtam az ajtaján, hiszen mostanság nem igazán beszéltünk William miatt. Pár pillanat múlva ajtót nyitott, és nyoma sem volt az én kedves Dariusomnak. Semmi érzelem, csak a munka és a kötelességtudat jellemezte arckifejezését.

- Szia!- kezdtem félénken.- Bemehetek? Beszélnünk kellene!- nem ellenkezett. Némán kitárta az ajtót maga előtt és beengedett. Leültem az ágyára és igyekeztem a gondolataimat összeszedni.- Szóval, beszéltem Hope-pal. Rájöttünk a repülőjegy dologra. Szerintünk Eva műve az egész.- ránéztem és láttam, hogy valamin nagyon jár az agya, de még véletlenül sem nézett rám, vagy jött oda. Ott állt az íróasztalánál tisztes távolságban tőlem.

- Igazad lehet.- mondta ki végül.- Majd beszélek a dokival. Van még más is? Szerintem William már hiányol.- mondta gúnyosan.

- Darius kérlek, ne tedd ezt velem! Tudod, mennyire hiányzol nekem.- felálltam és odasétáltam hozzá. Belenéztem nagy jégkék szemeibe, melyekben most már fájdalom és a magány érzése volt látható.- Tudom, hogy gyűlölsz, amiért nem szóltam de…

- Nem gyűlöllek Gabrielle. Sosem lennék rá képes. Egyszerűen csak nem bírom elviselni, hogy az a William gyerek az én helyemen van, pedig fele annyit sem tud adni neked, mint én tudnék. Az az átkozott egyezség.- meglepődtem a szavain. Azt hittem gyűlöl a tettemért, ehelyett inkább féltékeny. Az én nagy macim nem haragszik rám.

Odabújtam hozzá, hogy beszívhassam émelyítő illatát, ami már annyira hiányzott. Karjaiba zárt, így álltunk egy darabig. Nem szóltunk egymáshoz, nem volt szükség szavakra. Mikor kibújtam az öleléséből, elérkezettnek láttam az időt a kérdésemre.

- Darius?- kezdtem sejtelmes hangon. Ettől mindig beindul!

- Jaj, Gaby! Kérlek, ne kínozz! Alig bírok magammal, erre te előveszed ezt a sejtelmes hangodat, és egyszerűen megőrjítesz vele.- mondta miközben kezével az állam alá nyúlt és megemelte, hogy a szemeimbe nézhessen, miközben a másik karjával erősen magához szorított. Éreztem kemény férfiasságát, amint hozzádörzsölődik az ágyékomhoz. Elpirultam, mert egy eddig ismeretlen érzés kerített hatalmába. Próbáltam összeszedni a gondolataimat, de ő sem fogta vissza magát abban, hogy összezavarjon.

Végül, nagy nehezen elhúzódtam és így sikerült tisztábban gondolkodnom, bár még mindig erősen a hatása alatt voltam.

- Szeretném, ha a holnap estét együtt töltenénk.- vártam, amíg feldolgozza, és már készültem is, hogy visszautasít, azonban nagy meglepetésemre, felkapott és az ágyához suhant velem. Leterített, majd fölém hajolt és kivillantotta gyönyörű szép fogsorát. Agyarai látszódtak, persze ezt egy átlagos ember nem látná, mivel épp csak egy picit hosszabb, mint a többi foga.

- Tényleg szeretnéd Gaby?

- Mindennél jobban Darius! Egész életemben erre vártam, amióta csak megismertelek. Szeretném, ha az utolsó közös éjszakánk emlékezetes lenne!- mondtam, majd döbbent arckifejezését látva, kicsit megijedtem. Szerencsére csak egy pillanatig tartott. Rám vetette magát és olyan erősen csókolt meg, mint még ezelőtt soha. Viszonoztam. Hagytam, hogy nyelve utat törjön az ajkaim között, és én is így tettem. Nyelvemmel végig simítottam az agyarain, de csodával határos módon nem sértettem meg magam. Aztán Darius egyre lejjebb haladt. Először a nyakamon, majd a kulcscsontomon, miközben a vágytól, ami végigsöpört rajtam, felnyögtem. Le kell állítanom, mielőtt még valaki ránk nyit.

- Darius… Ne most!- ziháltam, mire kicsit elhúzódott. Éreztem, hogy a nedvesség elöntötte a lábam közét, ezért elpirultam. Próbáltam összeszedni magam. Felálltam, miközben lehámoztam magamról Dariust és megpróbáltam rendbe szedni magam. Odafordultam hozzá, és szomorúan vettem észre, hogy mennyire csalódott, amiért visszautasítottam. - Holnap este.- mondtam, miközben kezeimbe fogtam az arcát, és mélyen a szemébe néztem.

- Rendben. Holnap este.- egyezett bele, majd még egyszer megcsókolt.

Mikor kiléptem az ajtón, eszembe jutott a holnapi program ezért visszafordultam. Sejtetően mosolygott.

- Meggondoltad magad?- megráztam a fejem.

- Holnap megyünk Seattlebe még egy pár ruhát venni és…- belém fojtotta a szót.

- Elkísérlek. Nem szeretném, ha bajod esne.- örömmel bólintottam, majd még utoljára megcsókoltam és már rohantam is a szobám felé.

Hope már bent volt, így örömmel elújságoltam neki, hogy minden a terv szerint alakul. Közben Gina is megjött és egyből belement a Williamet elterelő hadműveletbe. Szerencsére, Logan és Holly sem ellenkezett, így biztosnak látszott megvalósulni a holnap este.

Másnap korán keltünk. Valószínűleg egész nap Seattleben leszünk, mivel Hope és Holly tuti, hogy megint megrohamozzák az összes ruha és cipő butikot. Egyszerűen bekattannak, ha meglátnak egy üzletet, és akkor biztos, hogy legalább egy valamit venni kell. Én a magam részéről csak pár dolgot veszek, valamint meglepem a húgomat a báli ruhájával. 

Már vagy 20 perce vártunk Hollyval Hope-ra, de még mindig nem volt kész. Állandóan eszébe jutott még valami, vagy mégsem volt jó a ruha, amit felvett, mert nem illet a cipőhöz. Ezt vagy 8-szor eljátszotta, mire sikerült dűlőre jutnia öltözékét illetően.

- Jól van. Mehetünk.- mondta végül mosolyogva. A többiek már csak ránk vártak az alagsorban. Elosztottuk, hogy ki kivel megy, persze az én drága Dariusom nem akarta elhinni, hogy az ő terepjárója csak hátráltat minket, ha menekülésről van szó, míg az én szélvész kocsimnak ez nem lenne gond. Végül bevetettem a női bájaimat, erre egyből beleegyezett. Én vezettem, mivel egy alapszabály van, ha az én kocsimmal utazunk. SENKI SEM ÜLHET A VOLÁNHOZ, RAJTAM KÍVÜL!!!!!

Elindultunk, én vezettem a konvojt. Hamar Seattlebe értünk, bár szerintem azért mehettünk volna gyorsabban is. Mikor megérkeztünk a többiek hanyatt-homlok rohantak a plázába, hogy megrohamozzák a butikokat. Én magam nyugisan sétálgattam és nézelődtem Dariussal. Találtam egy szép karpántot a ruhámhoz, és egy cipőt is vettem a bálra. Végül Gina megkapta a ruháját és a hozzá való kiegészítőket, amiknek nagyon örült. Késő délután értünk vissza. Egyre izgatottabb lettem az este miatt. Titokban, vettem egy falat csipke fehérneműt is. Csak erre az estére, remélem Dariusnak tetszeni fog. Lepakoltuk a cuccokat, majd lementünk vacsizni, bár én nem sokat ettem.

Mikor visszamentünk a szobánkba, gyorsan elmentem lezuhanyozni és hajat is mostam. Mikor végeztem, magamra csavartam a törülközőm és a szekrényemhez mentem. Vadul kutakodtam, az egyik régebbi ruhám után, amit még sosem hordtam. Mivel hófehér volt, ezért jó mélyre eltettem. Mostanáig szinte csak fekete, vagy szürke, esetleg barna ruhákat hordtam. Most azonban úgy érzem, felvehetem ezt a ruhát.

Meg is van! Természetesen egy doboz legalján találtam rá. Édesanyámé volt még fiatal korában. A halála előtt kaptam, azzal a feltétellel, hogy csak egy bizonyos alkalommal vegyem fel. Akkor még nem értettem mi lehet az a bizonyos alkalom. Most már tudom. Felvettem a fekete csipkebugyit és a hozzá való melltartót. Kicsit viccesen néz ki a fehér ruhához a fekete fehérnemű, de Darius szereti a feketetét rajtam. Szerinte olyan titokzatossá tesz.

Felvettem a ruhát és belebújtam az egyik balettcipőmbe, amit még egyszer sem hordtam, mivel Ginától kaptam és hát a fehér színű cipő, rózsa mintákkal nem állt túl közel hozzám. Nem akartam megbántani, ezért megtartottam. Most így utólag örülök ennek.

Megszárítottam a hajam és kiengedve hagytam. Beraktam egy fülbevalót is, majd Hope felé fordultam. Kicsit féltem az összhatástól.

- Na, hogy nézek ki?- kérdeztem félénken.

- Csodálatosan.- mondta mosolyogva.- Darius biztos oda lesz érted.

Pont mikor kimondta, kopogott be az ajtón. Kinyílt az ajtó és izgatottan vártam Darius reakcióját. Elámulva nézett végig rajtam. Megnyugodtam, mert ezt azzal nyugtáztam, hogy tetszik neki, amit lát. Odasétáltam hozzá és forrón megcsókoltam. Aztán még integettem Hopenak és már csukódott mögöttünk az ajtó.

Először kimentünk egy kicsit sétálni. Darius meglehetősen csöndes volt. Na jó, egy darabig nem is szóltunk egymáshoz. Aztán mikor egy gyönyörű virágos kerthez értünk szembe fordult velem. A hold fénye rásütött óriási alakjára. Gyönyörűen nézett ki. Sötét farmer és kék kockás ing volt rajta, izmain erősen feszült az anyag. Minden egyes mozdulatánál, úgy tűnt a ruhadarab szétszakad. Bárcsak szétszakadna!

- Gaby.- kezdte.

- Igen Darius?- olyan másnak tűnt most. Olyan bizonytalannak. Az erős harcos, akit megismertem most olyan sebezhetőnek látszott.

- A fenébe is, gyönyörűen nézel ki.- mosolyogtam, majd közelebb léptem és a szemeibe néztem.

- Te is lélegzetelállító vagy Darius.- tekintete hirtelen elsötétült, majd a következő pillanatban felkapott és beszáguldott velem a szobájába. Először nem fordultam meg, mikor lerakott. Háttal álltam neki. A hold fénye most is beragyogott az ablakon, de most engem világított meg. Éreztem a szuszogását a nyakamnál. Az izgatottság hulláma söpört rajtam végig. El sem tudtam volna képzelni, hogy valaha is megteszem ezt. Én a mindig szabályosan élő Gabrielle Stone, aki most minden törvényt felrúgva, szeretkezni fog valódi párjával.

Mély levegőt vettem, innen már nincs vissza út. Ezen az éjszakán végre azt tehetem, amit a szívem szeretne, és nem a kötelességeim szerint cselekszem. A józan eszemet már tegnap este elvesztettem és csak holnap reggel akarom vissza kapni.

Megfordultam, és vágyakozóan Dariusra néztem. Nem kellett egy szót sem szólnom, tudta, mit szeretnék. Forrón megcsókolt, miközben derekamat az ágyékához szorította. Éreztem kemény, lüktető férfiasságát, amitől engem belül elöntött a forróság. Nyelve felfedezőútra indult a számban, miközben az ágy felé vettük az irányt.

Óvatosan lehámozta rólam a ruhát, hogy annak semmi baja ne legyen. Meglepődtem, mekkora önuralmat tanúsít még most is, mikor már csak egy hajszál választ el minket a beteljesüléstől. Kiléptem a ruhából, majd óvatosan hanyatt fektetett az ágyon. Úgy szerettem, hogy ennyire óvatosan bánik velem, hiszen mindig azt mondja, törékenyebb vagyok, a legvékonyabb üvegnél is.

Magával már nem volt ennyire óvatos. Az inget nemes egyszerűséggel letépte, így láthatóvá váltak, gyönyörűen kidolgozott izmai. Végig simítottam a mellkasán, mire megremegett. Cinkosan elmosolyodtam, mire állatias morgást hallatott és előbukkantak agyarai. A következő pillanatban fölém hajolt és csak a szuszogását éreztem a nyakamnál, majd lejjebb a melleimnél. Egy kattanás, majd a melltartó leomlott. Gyengéden masszírozni kezdte az egyik mellemet, amely már kemény volt. Éreztem a kéj első hullámát, és nyöszörgés hagyta el a torkomat. Szájába vette a mellbimbómat, és szopogatni kezdte. Hátába mélyesztettem az ujjaimat, olyan erősen söpört rajtam végig a vágy, hogy végre magamban érezhessem. Hátam ívben megfeszült, miután egyre lejjebb haladt testem végig puszilgatásában. Mielőtt megszabadított volna a falat bugyimtól rám nézett, beleegyezésemet várva.

- Csak csináld már! Kérlek!- nyögtem ki. Mosolygott, majd a bugyi lekerült. Továbbra is éreztem ajkait a bőrömön, amint egyre lejjebb halad, majd hirtelen nedvesség öntött el mikor megéreztem a nyelvét, amint a csiklómmal játszadozik. Hátamat még jobban ívbe feszítettem és felnyögtem. Abba hagyta, majd megszabadult a nadrágjától és előbukkant férfiassága. Szemembe nézett, a fülemhez hajolt.

- Szeretlek Gabrielle Stone. Örökké szeretni foglak!

- Én is szeretlek Darius! Mindig is te leszel számomra az első, ezt ne feledd!

Lágyan megcsókolt, majd a következő pillanatban belém hatolt. Az első lökéstől sikoly hagyta el a számat, annyira meglepődtem. Majd szép lassan sikerült felvennem a ritmust és minél jobban próbáltam ringatni a csípőm egészen addig, míg a kéj a tetőfokára hágott és óriási sikítás közepette erőtlenül hullottam az ágyra. Éreztem, ahogy szétárad bennem a melegség.

A következő pillanatban kihasználva Darius pillanatnyi kimerültségét, rávetettem magam, és most én voltam felül, keményen meglovagoltam, örömet akartam neki okozni, ahogy az imént ő is nekem. Hamarosan éktelen morgás hagyta el Darius torkát, majd ismét szétáradt bennem a melegség. Kimerülten dőltem rá csupasz mellkasára.

- Te fogod a vesztemet okozni, ugye tudod?- mondta Darius, miközben a hajammal játszadozott.

- Attól nem félek.- mondtam, mire hanyatt döntött, és ismét ő volt felül. Kajánul elvigyorodott, mire ismét előbukkant hófehér fogsora. Hirtelen egy érdekes ötletem támadt.

- Harapj meg!- mondtam, erre ő megdermedt, majd hitetlenkedve pislogott.

- Tessék?

- Harapj meg Darius! Szeretném, ha belekóstolnál a vérembe.- megrázta a fejét.- Kérlek!- mondtam könyörgő hangon. Felültem, és közelebb húzódtam hozzá, hogy a vérem illata még jobban átjárja az orrát. Felnézett, szemeiben láttam az éhséget, de uralta feltörni készülő szomját.

- Biztos vagy benne Gaby?- bólintottam. Közelebb vont magához, mire szívverésem még jobban felgyorsult. Lehelete csiklandozta a nyakam hajlatát, majd éreztem, ahogy agyarait belemélyeszti a nyakamba. Elsöprő szexuális vágy söpört rajtam végig. Felnyögtem és hátamat ívbe feszítettem. Darius óvatosan hanyatt döntött, miközben még mindig a véremet itta. Erőtlenül nyöszörögtem, mikor abba hagyta.

- Köszönöm.- mondta.- még sosem kóstoltam ilyen finomat.- majd elmosolyodott.- Szeretnéd megkóstolni az enyémet?- megrémültem. Ijedten ráztam meg a fejem, hiszen eszembe jutott, hogy ha most vért iszom, akkor átváltozom és biztosan lebuknunk. És akkor Dariust megölik, amiért titkon ivott belőlem és szeretkeztünk.

- Semmi baj Gaby. Nem kell félned. Nem fogsz átváltozni.- értetlenül néztem rá.- Majd csak akkor változol át, ha betöltötted a 18. életévedet, és emberi vért iszol. Addig maximum csak felerősödnek a vámpír génjeid egy pár napra.- ez megnyugtatólag hatott rám, bár azért ezt jó lett volna hamarabb tudni.

- Jól van, akkor legyen.- Darius agyarával óvatosan megvágta a csuklóját, melyből szivárogni kezdett a vér. Orromat megcsapta, édes és egyben fűszeres illata. Odahajoltam és csuklóját a számhoz tapasztottam. Az első korty émelyítően zamatos volt, aztán jött a második, harmadik és így tovább. Eléggé beindultam, de még épp időben hagytam abba. Lihegve terültünk el mindketten az ágyon. Odabújtam Dariushoz.

- Köszönöm ezt az estét. Csodálatos volt.- súgtam a fülébe.

- Szerintem is. És ez csak a miénk marad. Örökké.- mondta, majd megcsókolt.

Ezután lecsukódtak a szemeim és mély álomba zuhantam.

Álmomban érdekes dolgok történtek. Láttam, amint karjaimban tartok egy kisfiút és védelmezem valamitől. Darius nevét kiabálom. A következő pillanatban karmazsinvörös szemű morák támadnak ránk, de Darius megvéd.

Az álomnak vége szakadt. Kinyitottam a szemem, és nem képzelődtem. Tényleg Dariusszal voltam az ágyában. A nap első sugarai sütöttek be az ablakon. Darius mélyen aludt, ezért kihámoztam magam erős karjaiból, majd belebújtam az egyik ingjébe. Jól esett az illatát magamon érezni. Elhúztam a függönyt, mivel Darius nem igazán rajongott a napfényért. Bár nem volt halálos a mi fajtánkra és az övére sem, mindenesetre legyengített minket. Mikor behúztam a függönyt, hangokat hallottam az ajtón kívülről. Meglepett, hogy ilyen tisztán hallottam, aztán eszembe jutott, amit Darius mondott tegnap éjjel.

Odasétáltam az ajtóhoz, majd óvatosan kinyitottam. Hál’ istennek csak Hope volt az. Úgy nézett rám, mint, aki szellemet látott. Teljesen elsápadt, kicsit meg is ijedtem, hogy valami baja van.

- Hope, minden rendben? Egészen elsápadtál.

- Jól vagyok. Viszont igyekezz az öltözködéssel, ha nem akarunk lebukni.- mondta idegesen. Először nem fogtam fel, aztán eszembe jutott, hogy ma van a bál és… nem is akartam a továbbiakra gondolni.

- A fenébe. Mindjárt megyek.- mondtam, majd becsuktam az ajtót. Mikor megfordultam ott állt előttem az én kedves Dariusom.

- Mennem kell!- mondtam szomorúan, és éreztem, hogy egy könnycsepp legördül az arcomon.

- Ne sírj Gaby!- mondta, majd kezével felemelte az állam, hogy a szemembe nézhessen.- Szeretlek, és te is szeretsz engem. Ezt ne feledd! Lehet bármilyen egyezség, az sem tilthatja meg nekünk, hogy így érezzünk egymás iránt.- mondta, majd forrón megcsókolt és magához ölelt. Odabújtam hozzá, és mélyen beszívtam az illatát. Nem akartam, hogy elmúljon ez a pillanat. - Most menj! Nehogy lebukj miattam.- tolt el magától, és odaadta a ruháimat. Gyorsan belebújtam a nyári ruhába, meg a cipőbe. A fehérneművel nem bajlódtam, hiszen ilyen korán senki sincs még ébren, legalábbis ebben reménykedtem.

Kiléptem az ajtón, de Darius visszarántott és még egyszer utoljára lágyan megcsókolt. Viszonoztam, de csak egy pillanatig. Ha tovább maradok, sosem akarok többet távol maradni tőle, az pedig, ki tudja, milyen következményekkel járna mindkettőnk jövője szempontjából.

Megszakítottam a csókot, majd elpirulva megragadtam Hope kezét és magam után vonszoltam a szobánk felé, nehogy valaki észrevegyen. Szerencsére zökkenőmentes utunk volt a szobánkig. Ott ledőltem az ágyamra és a könnyek utat törtek maguknak. Talán, az imént érezhettem utoljára Darius ajkainak édes ízét a számon, és ez szörnyű szomorúsággal töltött el. Az egyetlen, ami vígasztal, hogy legalább még egy ideig a közelemben tudhatom.

Holdfény Akadémia - 37. fejezet

Sziasztok!

Íme itt van a következő feji, kivételesen két szemszögből. Ezt a fejezetet Gabynak ajánlom.

37. ÉRINTÉSEK

Csak néztem Lune-t, de nem voltam képes többre. Gaby felé fordultam és megcsóváltam a fejem, jelezve, hogy menni szeretnék.

- Mehetünk?- hallottam meg a közelből Logan hangját, amint Hollyval és a többiekkel nevetgélve lépnek be az istállóba.

- Nem hiszem.- fordult felé Gaby.- Hope, még csak meg sem hajlandó simogatni a lovát.

- Jaj, Hope! Ne viccelj már!- Logan hirtelen ott termett mellettem és megragadta a karomat. Riadtan néztem rá, ki akartam húzni a karom az ujjai szorításából. Azonban késő volt. Amint megérintettem Lune selymesen puha orrát, mintha villámcsapás ért volna. Képek kezdtek peregni előttem.

Damust láttam a képeken. Mintha valami módon külső megfigyelőként láthatnám, mit csinál, attól kezdve, hogy elment. Szinte semmit sem csinált. Egy szobában volt, egy másik országban. Este volt, és az ablakon nézett ki, ahogy én tettem az elmúlt két napban. A csillagokat nézte az égen, és éreztem, hogy ő is ugyanúgy szenved, ahogy én.

A képsorozat megszakadt, visszatértem a valóságba. Kinyitottam a szemem és meglepődve tapasztaltam, hogy a földön fekszem. Felültem, majd észrevettem az aggódó tekinteteket, melyek egyenesen rám meredtek. Elmosolyodtam, majd felálltam és visszamentem Lunehoz. Szemeiben tűz égett. Mintha egy gombot nyomtak volna meg bennünk, mindkettőnk életkedve visszatért. Engem boldogság töltött el, mert megtaláltam a módját annak, hogyan láthatom Damust, Lune meg biztosan azért, mert engem boldognak lát.

Kinyitottam a boxa ajtaját, majd nemes egyszerűséggel odasétáltam hozzá és felugrottam a hátára. Megint éreztem azt az áramütésszerű érzést, de próbáltam visszatartani egy kis ideig.

- Na mi van srácok? Meddig akartok még ott ülni, és úgy bámulni, mint akik szellemet láttak?- kérdeztem, elfojtott nevetés közepette.

- Oké. Ez kicsit furcsa volt, de mindenképp pozitív változás.- Állapította meg Noah.

Hamarosan már az erdőben sétáltunk. Magam részéről csak testileg voltam ott, az agyam máshol járt. Végig Damussal voltam és teljes mértékben felvillanyozott a tudat, hogy ha nem is a valóságban, de ott vagyok vele.

Egész jól telt ez a kis lovaglás, bár kicsit elkeserített, hogy ott kellett hagynom Lunet. Azt terveztem, hogy este kijövök hozzá, hogy láthassam Damust. Reménykedtem benne, hogy valami módon felvehetem vele a kapcsolatot.

- Örülök, hogy megint a régi vagy Hope.- mondta Gaby, miközben a konyhából sétáltunk a szobánk felé. Rámosolyogtam, de nem válaszoltam. - Tudod, amióta itt vagy, minden megváltozott. Hirtelen felgyorsultak az események. Sajnálom, hogy életem hátralevő részét nem Darius mellett tölthetem, de ennek így kell lennie, ahogy neked is ezt kell tenned. Jó érzéssel tölt el, hogy én is kivehetem a részem a fajunk megmentéséért folyó küzdelemben.- Gabyra néztem, és mosolyából leszűrtem, hogy annak, amit mondott, teljes mértékben az ellenkezőjét gondolja.

- Érdekes. Sosem gondoltam volna, hogy egyszerűen beletörődsz a sorsodba Gabrielle. Én nem hiszem, hogy ki fogom bírni ezt az egész hercegnősdit. Szerinted úgy nézek ki, mint aki hagyja, hogy állandóan elrejtsék az ellenségei elől, és törékeny sebezhető legyen?- Gaby elnevette magát.

- Mi olyan vicces?- kérdeztem mérgesen.

- Semmi. Csak tényleg nehéz téged elképzelni, amint harc helyett menekülsz. Valahogy nem rád vall, ami furcsa, mert a Vardímok nem arról híresek, hogy felveszik a harcot támadóikkal szemben. Láthatod, hogy én sem tudtam addig harcolni, amíg te rá nem világítottál a tényre, hogy képes vagyok megvédeni magam, csak hinnem kell benne.- megöleltem, mert boldogsággal töltött el, hogy ezt gondolja. Pár nap múlva mindkettőnk élete gyökeresen megváltozik, és úgy gondoltam, hogy addig mindketten megérdemeljük, hogy azzal legyünk, akit valójában szeretünk.

Mikor a szobánkba értünk, bezártam magunk mögött az ajtót. Gaby az ágyára ült és gyanúsan méregetett.

- Mire készülsz Hope? Mikor így nézel, abból semmi jó nem szokott kisülni.- mosolyogtam, majd leültem mellé.

- Hiányzik ugye?

- Mármint ki? Darius? Ha nem látnám minden nap, már véget vetettem volna az életemnek. Szerencsére sikerült Williamet meggyőzni, hogy itt a legbiztonságosabb a számomra, ezért maradunk. Persze ez nem változtat azon a tényen, hogy Dariussal többet nem lehetek együtt.

- Van egy ötletem.

- Tudtam! Már amikor beléptünk ide, éreztem, hogy tervezel valamit, de világosan közlöm, nem szökök meg és te sem fogsz!- megráztam a fejem.

- Tudom, és nem is akartam. Valami más jutott eszembe. Holnap este lesz az utolsó alkalmad, hogy még egy kicsit Dariussal lehess, én meg Damussal szeretném azt a kis időt tölteni.

- De hát Damus nincs itt. És hogy lehetnék Dariussal, mikor itt van William?

- Ezért ne fájjon a fejed. Gondolom, Gina bármit megtenne azért, hogy törlesszen neked.- Gaby bólintott.- Nos, akkor csak annyi a teendő, hogy megkérjük, foglalja le Willt és addig, te kettesben lehetsz Dariussal. Én magam megtaláltam a módját, annak, hogy Damussal legyek, de ez maradjon az én dolgom.

- Tényleg megtennéd?- Gaby szemeibe könnyek gyűltek.

- Persze! Szeretném, ha az utolsó esténk emlékezetes lenne. Persze még beszélnem kell Logannal is.

- Holly teljesen maga alatt van.- mondta Gaby.

- Akkor összehozzuk őket is.- mosolyogtam. Mire Gaby bólintott.

- Azonban, délelőtt még lesz egy körünk Seattleben.- barátnőm riadt fejet vágott.- Még pár dolgot be kell szereznem a bálra. Szerinted visszakapom az irataimat?- Gaby elgondolkodott egy percre.

- Megszerzem neked. Dariusnál van. Úgy tudom a repülőjegyen kívül, amit vettél, a többire nincs szüksége. Nem bírt rájönni, hogy miért pont Olaszországba akartál menni. Az kész öngyilkosság lett volna.- nem értettem, miért mondja ezt Gaby.- Hope! A Volturi székhelye Olaszországban van, Volterrában. Nem tudtad?- megráztam a fejem.- Akkor szólnunk kell Dariusnak, hogy ez csupán véletlen.

- Nem hiszem, hogy az Gaby. Valamelyik Volturi mora lehetett az. Tudat alatt próbált rávenni, hogy utazzam oda, és szerintem a szökés is azért volt. Magamtól, nem lett volna elég lelki erőm ahhoz, hogy elszökjem.

- Ebben lehet valami. Akkor én szólok is Dariusnak, meg visszaszerzem a cuccaidat.- Gaby felállt és elindult az ajtó felé. Én is csatlakoztam hozzá.

- Akkor nekem nincs más dolgom, mint megkeresni Logant és Hollyt.- kiléptünk a folyosóra és mindketten a másik irányba mentünk.

Beléptem az edzőterembe, és megpillantottam a három testvért, amint bőszen beszélgetnek. Odasétáltam és megköszörültem a torkom. Végre felfigyeltek rám, persze mind aggódó tekintettel mértek végig.

- Sziasztok!- kezdtem vidáman.

- Szia!- mondták döbbenten.

- Logan, beszélhetnék veled négyszemközt?

- Persze.- intett a testvéreinek, akik egy pillanat alatt el is tűntek. Hátborzongató ez a gyorsaság.

- Nos, mi a baj?- kérdezte aggódó hangon.

- Velem semmi. Mármint, egy szívességet szeretnék kérni.

- Hallgatlak, de előre közlöm, nem szöktetlek meg.

- Miért gondolja mindenki, hogy meg akarok szökni?- jegyeztem meg ingerülten.

- Talán, mert nem is olyan régen megpróbáltad?- válaszolta úgy mintha csak ő is megjegyezte volna.

- Az más volt. Nem volt komoly. Úgysem tudtam volna hova menni, hiszen ha már elszököm, akkor alap, hogy Damus után megyek, nem?

- Ebben lehet valami, de akkor miért Olaszország? Ó a francba, hát persze. Bocsáss meg, de azonnal szólnom kell…

- Már Gaby elment szólni Dariusnak.- meglepődve fordult vissza.

- De mégis hogyan jöttetek rá?

- Nem volt nehéz.- mosolyogtam.

- Néha komolyan a frászt hozod rám.- mosolyogott vissza Logan majd egy puszit nyomott a homlokomra.- Na, akkor mi az, amit szeretnél?

- Holnap leszünk mind utoljára „szabadok”.- kezdtem.- Szeretném, ha az utolsó estén Hollyval lennél.- hitetlenkedve meredt rám, de szemeiben végtelen öröm jelent meg.

- Komolyan, ezt szeretnéd? Úgy értem nem bánnád? Tényleg?

- Persze, hogy nem Logan! Bűntudatom lenne, ha nem azzal lennél az utolsó szabad estéden, akit szeretsz.

- Köszönöm, Hope!- Olyan erősen ölelt meg, hogy azt hittem minden csontom ripityára törik.

- Nos, akkor én megyek is. Ja még valami. Holnap légy szíves kísérj el Seattlebe, mert még pár dolgot vennem kell a bálra.- mosolyogva megrázta a fejét, majd bólintott.

Másnap korán keltünk. Szerencsére, Gina azonnal beleegyezett a Will-t elterelő hadműveletbe, Darius meg majd kiugrott a bőréből mikor megtudta, mire készülünk Gabyval. Holly is hasonlóképp cselekedett, mikor Logannal elújságoltuk az ötletünket.

- Akkor indulhatunk?- kérdezte Gaby, miközben Hollyval és Ginával az ajtóban toporogtak.

- Mindjárt kész vagyok, tényleg.- mondtam, miközben még egyszer végignéztem magamon a tükörben, hogy tényleg minden jól néz-e ki rajtam.

- 20 perccel ezelőtt is ezt mondtad.- jegyezte meg Holly, de nem hibáztattak. Egy nőnek mindig tökéletesen kell festenie.

- Jól van, mehetünk is.- mondtam, miközben felkaptam a táskámat, és elraktam a slusszkulcsomat.

Kis csapatunk az alagsorban gyülekezett. Velünk jött még Orion és Hanio, Noah és Shadow, Darius, Logan és a testvérei: Niko és Eric, és persze a biztonság kedvéért Seth és Leah is velünk jöttek a farkasok közül, mert Luna szerint most különösen óvatosnak kell lennünk.

Nagy nehezen sikerült eldönteni, hogy ki-kivel menjen. Jómagam kaptam azt a nemes feladatot, hogy Ginát és a két vérfarkast fuvarozzam. Seth-el nem volt bajom, mert jófej srác, de Leah elég mogorva típusnak bizonyult.

Gaby, természetesen Dariussal utazott, de azért még előtte jól összevesztek azon, hogy kinek a kocsijával menjenek. Végül Gaby győzött, mondván, ha bajba kerülnek, az a nagy benga terepjáró csak lassít minket. Shadow és Orionék Noah kocsijával, és Holly, Niko és Eric, pedig Logan terepjárójával.

Miután 1 óra veszekedés, tanakodás és dűlőre jutás után megegyeztünk a fuvarozást illetően, elindult a mi kis konvojunk. Darius ment elől, mögötte Noahék, aztán én, és végül Loganék zárták a sort. Nem mentünk gyorsan, de azért hamar Seattlebe értünk. Leparkoltunk az egyik pláza alaksorában és megtámadtuk a pláza boltjait. Késő délután végeztünk. Én vettem egy szép cipőt a ruhámhoz, meg ékszereket. Gina most kapta meg a ruháját, és mindenki még vett egyéb kiegészítőket. A fiúk megvették az öltönyeiket és egyéb dolgaikat. Mindenesetre jó kis nap volt. Mikor beszálltunk a kocsikba, megakadt a szemem valami furcsán. Ahogy a belenéztem a visszapillantóba, azt vettem észre, hogy Gina és Seth egymást bámulják. De nem akárhogy. Mintha megállt volna az idő, aztán jött Leah és elkapták a tekintetüket. Furcsa volt, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget, hisz Seth jó pár évvel idősebb Ginánál, és nem hiszem, hogy a kiskamaszokra bukna.

Visszatérésünkkor, mindenki ment a maga dolgára, bár Gina és Seth lemaradtak. Mi Gabyval berongyoltunk a szobánkba és lepakoltuk a cuccainkat. Izgatottan készülődött a titkos esti találkozójára. Én magam nem siettem, hiszen nekem nem ez volt az utolsó alkalom. Vacsora után Gina elment lefoglalni Willt. Gabyn egy gyönyörű nyári ruha volt. Haja kiengedve, lábán meg bármennyire is meglepő, fekete magas sarkú cipő.

- Na, hogy nézek ki?- kérdezte félénken Gaby.

- Csodálatosan! Darius, tuti oda lesz érted.- amint kimondtam a mondatot, kopogtak az ajtón, majd Darius nyitott be. Amint megpillantotta Gabyt, elámulva nézett végig rajta. Ahogy gondoltam. Gaby odament hozzá, majd forrón megcsókolta. Integettek, majd már el is tűntek.

Boldogsággal töltött el, hogy ez az este csak az övék. Én is lefürödtem, majd melegítőt kaptam magamra, és egy vastag pokrócot meg párnát magammal víve, elindultam az istállóhoz. Útközben összefutottam Hollyval és Logannel, amint épp készültek egy nyugisabb helyre menni.

Mikor odaértem Lunehoz, boldogan horkantott, üdvözlésképpen. A párnát a fejem alá tettem, majd a pokrócot magamra terítettem. Mintha tudta volna, Lune lefeküdt mellém, így pont neki tudtam dőlni. Egyből elárasztottak a képek, amik Damus tevékenységeiről árulkodtak. Ismét elöntött a boldogság, hogy láthatom, bár egy kis szomorúság is keveredett mellé, mert nem egy vidám férfit, hanem egy teljesen összetört magányos embert láttam.

- Damus. Hallasz engem?- szólítottam meg, mire felkapta a fejét. Körbenézett a szobában, ahol tartózkodott, majd megrázta a fejét és megállapította, hogy már hallucinál is és hangokat hall. - Hiányzol. Nagyon. Holnap lesz a bál, és a tudat, hogy te nem leszel ott, szörnyen elszomorít.- Szegény hitetlenkedve nézett megint körbe a szobában, majd odasétált az ablakhoz és a csillagokat kezdte bámulni az égen.- Köszönöm a ruhát. Nagyon szép.

- Szívesen.- most már válaszolt, persze még mindig azt hitte, teljesen megbolondult, de éreztem, hogy örül, amiért hallja a hangom, ha csak a fejében is.- Annyira hiányzol Hope. Nélküled olyan üres vagyok. Bár csak hamarabb mentem volna, akkor. Úgy sajnálom.- mondta.

- Ne hibáztasd magad Damus. Nem a te hibád. Nekem ez a kötelességem és akkor is meg kellene tennem, ha meg akartad volna akadályozni akkor a szüleimet.

- Igazad van.

- Most mennem kell, de hamarosan megint hallani fogsz. Szeretlek Damus.- kinyitottam a szemem és észrevettem, hogy már világosodik. Összehajtottam a pokrócot és felvettem a párnát. Adtam egy puszit Lune-nak, majd visszasétáltam a szobámba. Gaby még sehol sem volt. Kicsit ideges lettem, mert így fenn állt az esélye annak, hogy lebuknak.

Gyorsan Darius szobája felé vettem az irányt. Megálltam az ajtó előtt, de nem hallottam semmit odabentről. Épp a kilincsre tettem a kezem, mikor megint áramütésszerű érzés futott át rajtam. Azonban ezeken a képeken Darius és Gaby szerepelt. Kéj és vágyakozás érzése söpört rajtam végig, majd láttam, amint Darius magévá teszi Gabyt. Aztán megszakadt. Kinyitottam a szemem és elengedtem a kilincset. Pont ekkor nyitott ajtót Gaby. Álmosan nézett rám, Darius egyik ingje volt rajta.

Még mindig a képek hatása alatt voltam, amiket az előbb láttam. Bepillantást nyertem Gabyék nem akármilyen éjszakájába és kicsit sokkoltak a képek.

- Hope, minden rendben? Egészen elsápadtál.- nézett rám aggódva Gaby.

- Jól vagyok. Viszont igyekezz az öltözködéssel, ha nem akarunk lebukni.- mondtam, miközben nagyjából sikerült összeszednem magam.

- A fenébe! Elfelejtettem. Mindjárt megyek.- Gaby becsukta az ajtót, majd kb. 10 perc múlva nyílt is az ajtó. Darius még egy utolsó búcsúcsókot nyomott Gaby ajkaira, majd barátnőm elpirulva fogta meg a karom és kezdett maga után vonszolni, nehogy észrevegyen valaki.

Sziasztok!

Meghoztam a képeket Hope és Gabrielle báli ruhájáról. Remélem tetszik.

Holdfény Akadémia - 36. fejezet

Kis késéssel, de meghoztam a következő fejezetet. Remélem tetszeni fog, és leagalább pár komit kapok hozzá.

üdv. Hope.

36. Várakozás

Mikor a szobámhoz értünk, Noah elköszönt, mivel továbbra sem akartam vele beszélgetni. Mikor egyedül maradtam, leültem az ágyamra és egy darabig, csak néztem magam elé. Végig gondoltam az elmúlt pár nap eseményeit. Gabrielle vőlegénye felbukkant, Darius elvesztette a szerelmét, Holly nem lehet együtt Logannal, Damus elment, Hanio bevésődött Orionba, és végül majdnem megöltem magamat. Itt az ideje, hogy összeszedjem magam és végre mással is foglalkozzam magamon kívül. Nekem kötelességeim vannak, melyeknek eleget kell tennem.

Elmentem, és lezuhanyoztam, majd farmert és lila hosszú ujjú tunikát vettem fel, hozzá pedig egy fekete balerinát. Hajamat laza kontyba fogtam. Végül a tükröm előtt állva megállapítottam, hogy hiába az erőfeszítés, a lelki sebeken nem segít túl sokat. Próbáltam mosolyogni a tükörképemre, de még csak a szám széle sem remeget meg. Ez nem fog menni. Tekintetemből sugárzott a fájdalom és a magány érzése.

A következő pillanatban valaki kopogott ajtón. Mikor megfordultam, Logan kukucskált be az ajtón.

- Szia! Noah mondta, hogy visszajöttél, és itt megtalállak.- bólintottam, majd visszafordultam a tükörhöz és még mindig az arcomat fürkésztem.

- Figyelj! Tudom, hogy nem a legjobbkor szólok, de a bállal kapcsolatban Luna összehív egy megbeszélést, és nekünk is részt kell rajta venni.- meglepetten fordultam Logan felé, majd ezt az érzést a düh váltotta fel. Mérgesen néztem rá, és már emeltem is volna a kezem, hogy kidobjam, mivel most legkevésbé sem hiányzott a másokkal való találkozás. Egyedül akartam lenni. Azonban a kezem meg sem moccant. Olyan érzésem volt, mintha valami nehéz húzná le a kezeimet. Aztán leesett. Logan használta rajtam a képességét. Képes az emberek mozdulatait irányítani és blokkolni is. Szikrázó dühvel küldtem neki a gondolatomat.

- Engedj el, most azonnal! És ne merészeld még egyszer ezt tenni velem!- először meglepődött, hogy a kiabálásomat a fejében hallja, de túlzottan nem zavarta.

- Nem! Amíg nem nyugszol meg, én bizony el nem engedlek!- válaszolta hideg hangon.

- Jól van.- bosszúsan fújtattam, de befejeztem az afelé tett kísérleteimet, hogy Loganre támadjak.

Elengedett. Nem néztem rá, csak elsuhantam mellette. Sejtésem szerint a megbeszélést a nagyteremben tartották. Igazam volt. Mindenki, akinek jelen kellett lennie bent volt. Mikor beléptem, éreztem a hirtelen teremre telepedett feszült csendet. Gyorsan leültem a Gaby melletti két szék közül az egyikre. Pár pillanat múlva Logan is megérkezett és mellettem foglalt helyet.

Nagy nehezen sikerült túlélnem a megbeszélést. Az előkészületekről volt szó nagy részben, meg a bál programjáról. Engem nem igazán érdekeltek ezek a dolgok. Más esetben aktívan részt vennék, de nem így alakultak a dolgok. Gondolataim teljesen máshol jártak. Felidéztem a Damussal való első találkozásomat. Arcának minden darabja mélyen beleégett az emlékezetembe. Legalább az emléke megmaradt nekem, ha más nem.

- Hope, ugye eljössz velünk?- figyeltem fel hirtelen Gaby szavaira, miközben a folyosón ballagtunk a szobánk felé. Tudtam, hogy ruhát venni mennek, meg egyéb dolgokat a bálra, de most nem volt hozzá hangulatom. Megráztam a fejem, és tovább akartam indulni, de valaki elkapta a karomat és megpördített. Darius szigorú tekintetével találtam szembe magam. Álltam a pillantását.

- Persze, hogy elmegy. Majd én kezeskedem róla.- na azt már nem. Erőszakkal nálam nem mész semmire öreg. Egy tűz labdát kezdtem előidézni, de csak pont annyira, hogy megperzselje Darius kezét. Hatott, mert egyből eleresztett egy számomra idegen nyelvű káromkodás kíséretében. Kaptam az alkalmon és futásnak eredtem. Berontottam a szobámba és bezártam az ajtót. Előkaptam az egyik sporttáskámat és beledobáltam egy-két ruhát, meg pár fontos cuccot. Zsebre tettem a bankkártyámat és az irataimat. A Damustól kapott kocsi slusszkulcsát magamhoz vettem, majd kinyitottam az ablakot és táskástól kiugrottam. Szerencsésen földet értem. Mikor felnéztem Darius nézett ki az ablakon, már egyre dühösebben. Rohantam, az alaksorba, ahol a kocsikat tartották. Beültem a kocsimba, és gázt adtam.

Hamarosan már Seattle felé száguldottam az autópályán. Mikor beértem a városba, a szokásos pláza helyett, most egy másik bevásárlóközpontnál parkoltam le. Napszemüveget és sapkát vettem fel, hogy nehezebben ismerjenek fel. Berohantam, és elvegyültem a tömegben. Szerencsére találtam egy utazási irodát, ahol gyorsan vettem is egy repülőjegyet Olaszországba. Nem is tudom, miért azt a helyet választottam, mintha hívogatott volna. Miután megszereztem a jegyet, bementem egy ruhaboltba és összeválogattam olyan színű és stílusú ruhákat, melyek nem rám voltak jellemzőek. Gyorsan fizettem, majd egy mosdót kerestem, ahol átöltözhetek. Szerencsére pont üres volt, mikor bementem.

Gyorsan levetkőztem, majd magamra kaptam egy világos koptatott farmert és egy fehér toppot, hozzá meg tornacipőt. A többi ruhát a táskámba gyömöszöltem és végül feltettem a napszemüvegem, és hajamat kiengedtem. Mikor kiléptem az ajtón Gabyval találtam magam szembe. Bepánikoltam. Ha most nem teszek valamit, akkor az életem megpecsételődött.

Egy kézlegyintéssel nekivágtam Gabyt a falnak, majd kirohantam a mosdóból és futásnak eredtem. Miközben kifelé futottam a plázából, többször is hátranéztem, követ-e valaki. Egy óvatlan pillanatban, mikor épp hátrafelé lestem, megbotlottam valamiben ezért orra estem.

- Várj, hadd segítsek!- kapta el a karomat valaki. Felpillantottam és Logan volt az. Megtaláltak. Kétségbeesetten kapálóztam, hogy az egyre erősebb szorításából szabaduljak, de szabadulás helyett még Darius is lefogott, mikor megtalált minket, miközben Logannal viaskodtam. Bármennyire is próbálkoztam, kivonszoltak az épületből és Darius Cadilac terepjárójának hátsó ülésén kötöttem ki, a két férfi között. Gaby vezetett. Az út csendesen telt.

Mikor visszaértünk az Akadémiára, díszkíséretem a szobámba vezetett, majd bezárták mögöttem az ajtót. A táskámat nem kaptam vissza, így kocsi és repülőjegy nélkül, lehetetlen volt megszöknöm. Az ablakhoz sétáltam, melyen most már ezüst rácsok voltak.

Most jöttem csak rá, hogy ha akarom, ha nem, akkor is be kell teljesülni az egyezségnek. Napokon belül itt a bál, és Logannal való eljegyzésem hivatalos lesz, onnan meg már alig van idő az esküvőig. A gondolattól is kirázott a hideg.

A nap további részében nem engedtek ki. Gaby mindig hozott enni és innivalót. Nem igazán érdekelt most az evés meg az ivás. Letelepedtem az ablak mellé és csak bámultam kifelé, hátha megpillantom Damust. Éjszaka Gabyék csatlakoztak hozzám, de a szoba előtt még mindig ott volt a két testőr. Mikor elaludtak, visszamentem az ablakhoz és továbbra is a távoli messzeséget kémleltem. Az égen ragyogtak a csillagok és éppen újhold volt. A holdat mindig is imádtam, ezért most is órákig néztem és közben azon járt az agyam, mit csinálhat Damus.

Damus megint vérszopókkal hadakozik, mikor megjelenik Jane és Eva. Damust elkapták és a Volturi egyik cellájába zárták. Kínozzák és próbálják belőle kiszedni, merre bujkálok. Nem engedik, hogy táplálkozzon. Végül a vérszomj eluralkodik rajta, és emberi vért iszik. Ezek után nincs megállás. Az emberi érzések eltűnnek szemeiből és csak a hideg vérszomj, és gyilkolási vágy marad utána. Vérszopó lett.

Riadtan nyitottam ki a szemeimet. Dőlt rólam a víz és sírtam. Megint ez a rémálom. Gaby is felébredhetett, mert a szobában fel volt oltva a villany és az ajtó tárva nyitva. Ahogy gondoltam. Gaby a következő pillanatban, bejött Carlisle kíséretében.

- Jól vagy?- kérdezte aggódva Gaby. Bólintottam.

- Ha akarod, adok valamit, amitől el tudsz aludni.- indult el felém a doki. Riadtan ráztam meg a fejem és kezdtem hátrálni a fal mentén.

- Jól van. Ha nem akarod, akkor nem kell.- megnyugodtam. Nem kell, hogy még be is nyugtatózzanak. Épp elég bajom van nekem anélkül is. A következő félórában megpróbálták kiszedni belőlem, hogy mit álmodtam, de én a hallgatást választottam. Még Edward sem tudott nekik segíteni, mert szándékosan más dolgokra gondoltam. Végül békén hagytak és mindenki elvonult a maga dolgára. Az éjszaka további részében még egyszer megismétlődött ez a rémálom, de most már nem zaklattak. Másnap lefürödtem, és magamra kaptam egy melegítőnadrágot és egy pulcsit. Visszaültem az ablakhoz és továbbra is csak vártam.

Délután Gabrielle jött be a szobába valami hatalmas csomaggal. Letette az ágyára, majd odajött hozzám és leült mellém.

- Őt várod igaz?- bólintottam, de fejemet nem fordítottam el az ablaktól.

- William el akar vinni a bál után.- egyből odakaptam a fejem.

- Ígérd meg, hogy vigyázol Dariusra!- nézett halálosan komolyan a szemeimbe. Bólintottam.

- Gyere! Fürödj le és öltözz át! Kimegyünk egy kicsit!- Meglepődve fürkésztem az arcát, de nem ellenkeztem. Feltápászkodtam, de kicsit megszédültem, ezért megkapaszkodtam az ablakpárkányban. Nem tett túl jót a szervezetemnek a koplalás. Gaby segített eljutnom a fürdőig, de ott jeleztem, hogy a továbbiak egyedül is mennek.

Mikor végeztem, sokkal jobban éreztem magam. Kicsit felfrissültem és a közérzetem is valamelyest javult. Magamra tekertem egy törülközőt és vizes hajamat kifésültem, majd egy gumival összefogtam. Kiléptem a fürdőszobából és teljes döbbenet lett úrrá rajtam, mikor a látvány elém tárult. Két báli ruha volt egy-egy próba babára rakva. Az egyik az én szekrényem előtt állt. Gyönyörű sötétlila színe volt. Az egész ruha könnyű esésű, selyemből készült. A mellrészén keresztben szalagok futottak. Ezek szolgálták a pántot. Első látásra beleszerettem.

- Ez gyönyörű!- mondtam, miközben odasétáltam a ruhához és végig simítottam az anyagán.

- Mondtál valamit?- mikor felé fordultam, arcára megkönnyebbültség ült ki.

Megcsóváltam a fejem, és a szekrényemhez fordultam, majd a ruháim között kezdtem kutakodni.

- Rendben. Kezdetnek jó.- hangja már kevésbé volt vidám, de a nyugalom érezhetően megmaradt.- Damus választotta.- Megdermedtem, mikor a szavak eljutottak a tudatomig. A fájdalom, ami tompulni látszott, most megint mélységesen eluralkodott rajtam. Erőt vettem magamon, és folytattam előbbi tevékenységemet, mintha nem is érdekelne Gaby előbbi kijelentése.

Egy fekete melegítőt és egy szintén ilyen színű top mellett döntöttem. Mivel úgy láttam, hogy kint hűvös az idő, annak ellenére, hogy már nyár van. Egy széldzsekit készítettem ki az ágyamra. Gyorsan megszárítottam a hajam. Nem mertem Gabyra nézni, mert féltem, hogy észre veszi mennyire fájt nekem ez az információ.

Mikor visszasétáltam a szekrényemhez, hogy egy sálat is kivegyek, Gaby már nem volt bent a szobában. A sállal a kezemben leültem az ágyamra és vártam.

Amíg Gaby nem jött, szemügyre vettem az ő csodaszép ruháját is. Korom fekete, szatén anyagból készült. Sima, testhez simuló anyaga és könnyű esése volt a ruhának. Dekoltázsa elég mély, de nem hivalkodó. Nyakpántos ruháján strassz kövek díszítették a kivágás vonalát. Gabrielle tökéletesen fog benne festeni.

Épp, mikor befejeztem a ruha mustrálását, toppant be felöltözve, szintén kabátban és melegítőben.

- Látom, elkészültél. Akkor mehetünk is.- felálltam, közben felvettem a sálat és a kabátomat.

Némán sétáltam Gaby mellett. Erősen koncentráltam a cipőm tanulmányozására, nem kellett most mások szánakozó pillantása.

- Megérkeztünk.- állt meg Gaby. Felnéztem, és csak most jöttem rá, hogy Lune boxa előtt állunk. Lovam szemei üresek voltak, mintha ugyanazt a fájdalmat élné át, amit én. Csak állt, és nézett maga elé.

- Hiányzol neki Hope! Szökési kísérleted óta, teljesen maga alatt van.- kérdőn néztem rá. Mégis mit vár tőlem? Lelki sebeket nem tudok behegeszteni. Bárcsak tudnék…

VIGYÁZAT!!!

Kedves Olvasóim, blogtársaim!


Mindenkinek felhívnám a figyelmét egy blogspotos lányra, aki más történeteit másolja és teszi közzé, mint saját történetét. Ezt már második alkalommal teszi, hogy egy- egy kiváló történetet saját írásaként mutatja be. A neve Tami, de de Cláriiii, VIV illetve Clariiii néven is publikál, márha ezt lehet annak nevezni...

Ivi blogját a Fekete Angyal/Arany Szívdobbanás-t (http://feketeangyalsaga.blogspot.com/ ) másolta az alábbi címre: (http://alkonyatmaskepp.blogspot.com/)
Valamint Alice Cullen blogját (http://boldogveg.blogspot.com/) erre a címre:(http://ennyitaboldogvegrol.blogspot.com/)




A sértettek a következő "körlevelet" indították:

"Kedves írótársam!

Szólni szeretnénk, hogy mostanába egy személy lekoppintja a töriket!
Mivel nem szeretnénk, hogy mással is ez történjen kérünk, hogy vigyázz!
A következő nevű emberrel ne beszélj vagy próbáld meg elkerülni: Tami, VIV
Nem mondjuk, hogy mindenki koppint, de vigyázzatok!
Könyörgünk ezt tegyétek ki és irjátok ki a blogotokra, hogy egyetértetek velünk abban, hogy ez undorító.
Aki szórul-szóra másol az undorító!
Léci írd ki a blogodra, hogy lássa a másoló, hogy mi segítjük egymást ellene!
Könyörgünk segíts hogy senki más ne járjon úgy mint mi!
Itt egy-két dolog amiről megismerhetitek!

Alice oldalát: http://boldogveg.blogspot.com/
Erre:http://ennyitaboldogvegrol.blogspot.com/

Erre másolta le:http://alkonyatmaskepp.blogspot.com/
Ivi oldalát:http://feketeangyalsaga.blogspot.com/

Kérjük ird kia blogodra, hogy ezt nem tartod etikusnak, hogy érezze, hogy mi mind egy közösség vagyunk!

Előre köszönjük:Alice és Ivi"

Úgyhogy ezúton szeretnék/szeretnénk mi blogosok mindenkit figyelmeztetni, hogy figyeljetek erre a lányra és hogy az általa feltett írás esetleg nem e a tiétek vagy más blogtársatoké!!