Sziasztok!Mint, látjátok új címet adtam a második résznek, mivel ez jobban kifejezi ennek a résznek a mondanivalóját. Emellett meghoztam a második fejezetet, hogy örüljetek. Kicsit beindultam, úgyhogy legritkábban kéthetente lesz friss, de igyekszem hetente ezt megtenni. Na nem szaporítom a szót tovább.Jó olvasást.
Hope.
2. TETTENÉRÉS
Nagy levegőt vettem, majd hozzá kezdtem a mondanivalómhoz.
- Megtaláltam a megfelelő személyt Ginának.- Logan meglepettnek tűnt, majd érdeklődve várta a folytatást.- Seth Clearwater, az egyik farkas felajánlotta a szolgálatait.- hercegem arca elkomorult és a távolba meredt. Valamin nagyon gondolkodott, mindig ezt tette. Felállt. Én is feltápászkodtam, bár a vérveszteségtől kissé fáradt lettem és lassabb is, de nem vészesen.
- Érdekes. Nem tudom. Én nem bízom bennük annyira.
- Kérlek, Gina jelenleg csak benne bízik, és a fiú nem akar ártani neki. Hiszen eddig is úgy gondoskodott róla, mint egy hímes tojásról. Gondolod, hogy bántani akarná? Akkor már megtette volna.- megfordult és mélyen a szemembe nézett. Álltam a tekintetét.
- Kérlek! Én kértem meg rá. Nem akarok valami vad idegent Gina mellé. Seth ismer minket, és képes lenne megvédeni, ha veszély leselkedne rá.
- Eric is meg tudná védeni.
- Eric alig idősebb Ginánál és még nem is változott át.- könyörgő pillantást vetettem rá.
- Jacob, mit szólt hozzá? Ha az alfája nem megy bele, nekem nincs ebben szavam. Tudod, hogy a farkasok felett nincs hatalmunk, még ha hűséget is fogadtak nekünk. Tőlünk függetlenek.- ebben igaza volt, ha Jacobék tiszteltek is, és tiszteletben tartották a kérésemet.
- Azt mondta, beszél a fiúval, de egyébként áldását adja rá.
- Rendben. Holnap küld be hozzám, és akkor beiktatom, bár nem igazán tetszik nekem ez a dolog. Miért akarna egy farkas, egy Vardím kiválasztott testőre lenni?- közelebb léptem hozzá és szemeimet az övébe fúrtam.
- Nem kell mindig a rosszra gondolni. Kezeskedem a fiúért. Tudom, hogy alkalmas a feladatra és ezt a döntés helyesen hoztam meg.- rám mosolygott, majd bólintott.
- Legyen, ahogy óhajtod, hercegnőm.- hálásan bújtam hozzá. Tőle szerettem, ha így hív. Az ő szájából kellemesen hangzott. Csak pár pillanat múlva vettem észre, hogy hol vagyok. Logan vitt a karjaiban. Elfáradtam, már sötét volt.
- Köszönöm.- suttogtam.
- Aludj csak, kimerültél.- igaza volt. Nagyon elfáradtam. Hagytam, hogy vigyázzon rám és átadtam magam a végtelennek, ami szép lassan ködként telepedett rá a tudatomra, és mély álomba sodort.
Motoszkálásra ébredtem. A saját szobámban voltam. Egyből Gina felé pillantottam, de békésen aludt. Seth is ott volt mellette, ahogy elnéztem ő is az igazak álmát aludta, biztosan elfáradt. A következő pillanatban hideg kezek simítottak végig az arcomon. Tudtam, hogy ki az. Megfordultam és Damus ült mellettem az ágyon. Elmosolyodtam és hozzá bújtam. Felkapott és kivitt a szobából.
Pár perc múlva már az ő szobájában voltunk. Mellettem feküdt én meg szorosan hozzá bújtam, és mélyen magamba szívtam émelyítően kellemes illatát.
- Ivott belőled.- zökkentett ki ábrándozásaimból hidegen csengő hangja. Elszégyelltem magam, amiért észre vette.
- Igen.- hangom elcsuklott.
- Éreztem a szagát rajtad. Nem tetszik ez nekem, Hope.- felültem és ránehezedtem kemény, hideg mellkasára. Szemeiben szomorúság tükröződött.
- Nem lehetek önző, szomjas volt. Fel kellett ajánlanom neki magam, és nyugodj meg, semmi nem történt, csak ivott és kész.- felhorkantott. Elmosolyodtam.
- Féltékeny vagy?- gyönyörű szemeit az enyémekbe fúrta.
- Talán teljes nyugalommal kellene eltűrnöm, hogy egy másik férfi rád mászik, és azt csinálja, amit nekem kellene?- felsóhajtottam, és lemásztam róla. Az ágy szélére húzódtam, és lábaimat lelógatva felültem.
- Ne haragudj.- búgta bársonyos hangján a fülembe. Megráztam a fejem.
- Nem haragszom. Igazad van. Ez így nem helyes, de mit tehetek? Hiszen meg van kötve a kezem. A sorsomnak nem fordíthatok hátat. Damus, ezt meg kell értened!- magához vont és szorosan magához ölelt, viszonoztam. Szükségem volt rá, olyan elveszettnek éreztem magam.
- Tudom, drága Hopeom. Tudom. Nem szeretem látni, ahogy szenvedsz emiatt, az átkozott egyezség miatt.- hangjában valami furcsát éreztem. Felpillantottam rá, és mintha aggodalom, vagy nem is, inkább félelem csillant meg kavargó mézszínű szemeiben.
- Apád azt akarja, hagyjalak békén. Azt mondta, menjek el.- hirtelen eszembe jutott, azaz időszak, mikor Damus elhagyott. Megrémültem. Könnyek gyűltek a szemembe, és őrülten rázni kezdtem a fejem.- Jól van, semmi baj. Itt vagyok. Nem hagylak el! Megígértem, és a szavamat betartom. Különben sem lennék képes távol maradni tőled.
- Ezért támadott rád, igaz?
- Igen. Úgy gondolja, én nem vagyok neked elég jó. Szerinte Logan sokkal jobban illik hozzád, és nem is veszélyes rád nézve.- értetlenül néztem rá.- Méreg, tudod?
- Oh… De, hát még nem volt egyszer sem, mármint tudom, hogy sosem bántanál.
- Nem tudhatod Hope. Túlságosan is bízol bennem. Nagy az önuralmam, de minden pillanatban legszívesebben belekóstolnék abba a zamatos és édes nedűbe, amely az ereidben folyik.
- Sajnálom. Nem tudtam, hogy ennyire megterhelő számodra a közelemben lenni.- el akartam húzódni, de még szorosabban tartott.
- Ne beszélj butaságokat. Nincs annál jobb dolog, mikor velem vagy. Nélküled elvesznék, és nem lenne értelme az életemnek.- látni akartam, hogy hazudik. Hogy csak azért mondja, hogy jobban érezzem magam. Azonban bárhogy is kerestem a jelét ennek, csak az őszinte szeretet tükröződött benne.
Ekkor hideg ajkai lágyan az enyémekhez értek. Éreztem, hogy a vágy szikrája ismét feléled bennem, ahogy ajkai végig simítanak az enyémen, majd nyelve behatol a számba, és lágyan cirógatja az enyémet. Kapkodtam a levegő után, mikor szétváltunk. Szorosan magához ölelt és arcát a hajamba temette. Így aludtam el, a biztonságot nyújtó karjaiban.
Másnap reggel a saját ágyamban ébredtem. Talán csak álom volt az este? Aztán mikor ajkaimon megéreztem az ízét, tudtam, hogy nem álom volt. Csak visszahozott hajnalban, nehogy valaki gyanút fogjon. Kimásztam az ágyamból és ellenőriztem Ginát. Seth már ébren volt, de a lány még mindig aludt. Vonásai kisimultak, bár biztosan nehéz éjszakája lehetett. Biccentettem a fiúnak, aki viszonozta, majd elindultam a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak.
Mikor kijöttem, frissnek és üdének éreztem magam. Teljesen feltöltődtem, és majd szétvetett a sok energia. Azt hiszem, ma egy kicsit lemegyek gyakorolni a barátaimmal. Jó lenne egy kicsit most már célba dobni. Hiányzott az én kedvenc kis tőröm, melyet még régebben kaptam Noahtól.
Seth kiment, amíg felöltöztem, majd helyet foglalt ugyanott, ahol az elmúlt huszonnégy órát töltötte. Behozattam neki egy heverőt, így ő is tudott pihenni egy kicsit. Nagyon nyugtalanított, hogy Gina nem igazán akar visszatérni a valóságba. Persze amíg, az ember az álmok között van, addig nem kell szembesülnie a tényekkel. Ahol álmában táncikál, ott Gaby is vele van. Itt csak az emlékeit őriztük meg neki, a lényét nem.
- Hozzak neked valamit?- kérdeztem Sethet.
- Köszönöm, az, jó lenne. És Ginának is, mert tegnap óta nem evett semmit.- nocsak, Gina mégsem alszik olyan mélyen. Heves fejrázásba kezdett és nyöszörgésből egy „nem akarok” félét sikerült kivennem. Nem vettem figyelembe a reakcióját. Számára ez nem játék, hiszen a szervezete nem olyan erős, mint az enyém. Nekem nem okozott problémát az, mikor önsanyargatásba kezdtem, de ő annyira törékeny és sebezhető. Minden energiára szüksége lesz, hogy talpra álljon.
- Oké, akkor mindjárt visszajövök.- kisétáltam a szobából és egyenesen a konyhába mentem. Összeütöttem egy jó nagy adag rántottát Sethnek és magamnak is, amit közben meg is ettem. Ginának készítettem palacsintát, remélem ízleni fog neki. Töltöttem, mindkettejüknek narancs dzsúszt és a megrakott tálcákat felvittem a szobába.
- Tessék, itt van. Remélem ehető.- motyogtam szégyenlősem, miközben letettem a szoba közepén lévő asztalra a két tálcán hozott reggelit és az innivalót.
- Köszönjük.- mondta hálásan Seth. Mikor odapillantottam, ijedten tapasztaltam, hogy Gina sehol.
- Nyugalom, csak mondtam neki, hogy zuhanyozzon le. Azután reggeli után kiviszem sétálni. Rá fér már egy kis friss levegő.- a fiú lelkes tervezgetése örömmel töltött el. Nem tudom, mitől jutott egyáltalán eszébe, hogy Gina testőre lesz, de mindenképp jó választás volt, ebben biztos vagyok.
- Jól van, csak vigyázz rá. Én nem zavarok tovább, nem hiszem, hogy most akarna velem beszélni.- ez volt az egyetlen, ami a legjobban fájt az egész hazudósdiban. Gina engem hibáztatott a testvére halála miatt, és igaza is volt, mert ha tényleg meghalt volna, az én hibámból történt volna. Hiszen nekem van meg a gyógyítás képessége, mégis most ő úgy gondolta, kudarcot vallottam. Egyszer talán majd megbocsát ezért.
- Hope!- szólt utánam Seth, mikor már nyitottam az ajtót.- Ne hibáztasd magad. Te mindent megtettél, és ezt Gina is be fogja látni. Idővel. Adj neki még egy kis időt.- bólintottam, majd magukra hagytam őket.
- Hope.- hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül. Elmosolyodtam, miközben megfordultam.
- Szervusz Noah!- jó volt összefutni vele. Mostanság egyik barátommal sem tudtam nagyon beszélgetni. Nekik ott voltak a vizsgák, meg a testőri teendők, Hollyék meg készültek az átváltozásra. Hát igen, ez is eljött. Nem rég még azt sem gondoltam volna, hogy vámpír vagyok, most meg a királynőjük leszek.
- Szia! Beszélhetnénk?- értetlenül néztem rá. Valami nagyon frusztrálhatta, mert idegesen toporgott és folyton körbe nézett, mintha rejtőzködne.
- Persze. De, mi baj?
- Oké. Majd elmondom, előbb menjünk valami csendesebb helyre.- kimentünk a mezőre. Ott sosem volt senki a mi társaságunkon kívül. Ez volt általában a központi események helyszíne. Sok emlék fűzött ide, amióta megtudtam ki is vagyok valójában.
- Szóval, mi az, ami miatt ennyire ideges vagy?
- Láttam őt Hope. Én nekem látomásom volt Gabyról, meg egy kisbabáról.- megdermedtem. Ezzel nem számoltam. Bár Alice szerencsére csak a morákat látta, tudhattam volna, hogy Noah attól még rájöhet.
- Tévedsz. Az nem lehet, hiszen tudod mi történt.- szörnyű volt, hogy hazudnom kellett. Noah jó barátom volt és mindig segített, ha bajba kerültem. Most viszont ő volt bajban. Úgy érezte kicsúszott a lába alól a talaj, mert olyat látott, amit nem kellene.
- Olyan valóságos volt…- tekintete a távolba meredt.- Éreztem, hogy ott van a közelben, hallottam a nevetését.
- Sajnálom. Tudod, hogy nekem is mennyire hiányzik, de ő már nem jön vissza.- hangom kicsit megremegett, de nem az együttérzéstől, hanem a mardosó fájdalomtól, ami belül a szívemet égette, amiért ezt kell tennem Noahval.
- Mit láttál? Lehet, nem is vele kapcsolatos.- meglepett kifejezés ült ki az arcára.
- Először sírt, és terhes volt. Igen, volt egy nagy, gömbölyű pocakja. Egy árnyék vetült rá sokszor, így csak képek villantak be, mintha valami bezavarna. Aztán a következő pillanatban egy kis ágy felett állt. Egy kisbaba volt benne, és édesdeden aludt.- a kisbaba. Nem akartam a részletekbe belemenni, de azért kíváncsi lettem volna, hogy fog a kis Darius kinézni. Vajon ugyanolyan erős és markáns lesz, mint az apja, vagy Gaby lágy és kifinomult vonásait fogja örökölni?
- A szeme, akár az apja.- megrökönyödve néztem vissza Noahra.- Tudtam, hogy terhes.- még mindig hitetlenkedve meredtem rá, aztán mikor az ujjával a fejére mutatott, megértettem. Ő már az elején tudta.- Jaj, Hope, nem mond, hogy erre nem gondoltál? Mégis meddig akartátok titokban tartani? Ha Gabrielle nem hal meg, mit csináltatok volna?
- Nem tudom.- suttogtam, miközben elszégyellve magam a földet kezdtem bámulni.
- Dariust megölték volna, és a picit is, Gaby meg, ki tudja, milyen büntetést kapott volna. Megszegte az egyezséget, azzal, hogy tiltott viszonyba került egy Dimurral, főleg, hogy az a saját testőre volt.
- Tudom, de mit tehettem volna?- csattantam fel hirtelen.- Mondjam meg nekik, hogy már sosem lehetnek együtt és mondjanak egymásnak búcsút, mert az én szüleim kitalálták ezt a „mentsük meg a fajt” hülyeséget? Noah, te nem tudod, milyen érzés, mikor mások irányítják az életed. Damust szeretem, nekem mégis Logant szánta a sors. Nem hagyhattam, hogy Gaby is elszenvedje mind azt, amit nekem kell. Amíg ő boldog volt, én is az voltam.- mély levegőt vettem, és összeszedtem magam. Nem beszélhetek így, hiszen nekem feladatom van, és példát kell mutatnom. Megpróbáltam a torkomban lévő gombócot legyúrni és kiegyenesedtem.- Sajnálom, nem szabadott volna ilyeneket mondanom.
- Nem, én kérek elnézést. Olyan dologgal vádoltalak meg, amiről nem tehetsz. Igazad van. Én tényleg nem tudom milyen érzés ez, hiszen nekem ott van Shadow.- arcán mély bűntudat volt. Nem haragudtam rá, hiszen ő csak a javunkat akarta, nem tudhatta, mit miért tettünk.
- Ne butáskodj már, hiszen nem tehettél róla, hogy te csak látod a dolgokat, de a mögöttes dolgokat már nem. Ne feledd, hogy, amit teszünk, annak mindig van oka, és ha ezt tudod, semmi sem érhet váratlanul.
- Köszönöm. Tudod, örülök, hogy te leszel a királynőm. Bölcs vagy és szereted az embereket.- elpirultam Noah kedves szavaitól.
- Öhm. Azt hiszem, vissza kellene menünk, mert a herceg téged keres, és ha rövidesen nem talál meg, baj lesz.- még szerencse, hogy Noah látja előre a dolgokat. Bólintottam. Csöndben sétáltunk vissza az Akadémiára, ám ami akkor fogadott, mikor beléptem a szobámba, lefagytam a döbbenettől, majd a düh olyan erővel söpört végig rajtam, hogy olyat tettem, amit utólag bánok.
