Mikor felébredtem világos volt odakint, bár eléggé borult volt az ég. Felkeltem és lefürödtem. Szerencsére még korán volt és ma nincs is tanítás. Először arra gondoltam, hogy a barátaimmal elmehetnénk vásárolni, mert már úgy is régen rám férne egy kis vásárlás. Aztán egy gondolat ütött szöget a fejemben. Ha én vagyok a hercegnő, akkor vajon én választom a testőreimet is? Persze Nio és Damus adott. De szeretném, ha a barátaim is mellettem lennének.
Mikor végeztem, magamra csavartam egy törölközőt és a szekrényemhez mentem.
- Kifejezetten rám férne egy ruhatárfrissítés- vallottam be magamnak. Most, hogy megint jól vagyok, itt az ideje, hogy azt a beképzelt Oriont móresre tanítsam.
Úgy döntöttem végül, hogy maradok a megszokott farmernél, de most egy lila tunikát vettem fel és csizmát. Mivel lovaglással kezdtük a napot ezért már eleve úgy készültem, bár a farmer nem igazán alkalmas lovaglásra viszont a tunikához ez a naci illet. Hiába, a divat már csak ilyen. Beraktam a kedvenc zöld fülbevalóimat és nekiláttam a hajam szárításának. Mikor kiléptem a fürdőszobából és a tükröm elé léptem, megelégedve tapasztaltam, hogy megint a régi vagyok.
Mocorgást hallottam és csak most vettem észre, hogy Gaby és Gina is itt vannak, csak még nem igazán vannak maguknál. Gina bosszúsan nézett rám.
- Miért kell neked még ilyenkor is korán kelni?- aztán kimászott az ágyából és a fürdő felé vette az irányt. Úgy veszem észre bal lábbal kelt ma fel.
- Ne foglalkozz vele. Utál korán kelni. Még hozzá kell szoknia, hogy te nem vagy későn kelő típus.- mosolygott Gaby, majd ő is nekiállt készülődni.
Fél óra múlva indulásra készen voltak. Bár Gina még mindig bosszús volt, hogy korán kellett kelnie. Igazából nem értettem miért is keltek fel velem, de most örültem neki, mert nem fogok unatkozni, amíg a többiek felébrednek.
- Nos, mi a terved mára?- kérdezte Gabrielle sugárzó mosollyal. Kicsit fura volt ez tőle, ki is rázott a hideg.
- Úgy gondoltam, ki vihetnénk a lovakat és segíthetnék Ginának egy-két trükkben, ami nem megy.- Gina szemei felragyogtak és nagyon örült ennek. Végre megint vidám volt és be nem állt a szája az istállóig. Ott találkoztunk Noahval és Shadowval. Utólag megtudtam, hogy Noah is a jövőbe lát, de csak és kizárólag a Dimurok és a Vardímok jövőjét látja. A morák, számára totál sötétség. Bár ebből már rájöttem, hogy ez valószínűleg rájuk is igaz, mivel Alice egyszer sem látta előre, hogy mi fog velem történni.
- Na akkor induljunk, mert ma még sok dolgunk van!- mondtam, miközben kivezettem Clair de Lune-t a bokszából.
- Azt hiszem ma nagyon elemedben vagy. Mi vár még ma ránk?- Shadow tettetett bosszúsággal sóhajtott.
- Ma kijelölöm a testőreimet.- mindenki lefagyott körülöttem.- Nyugi, nem holmi vadidegenek lesznek. Titeket szeretnélek megkérni erre. Persze, csak ha akarjátok. Nem muszáj igent mondani, de azért örülnék neki.
- Hát, én és Shadow örömmel vállaljuk a feladatot, de tudod, hogy Gabyék is kiválasztottak, és ahhoz, hogy testőr legyen valaki, le kell vizsgáznia. Ők meg még csak nem is tanulnak harcművészetet.- magyarázta nagy szakértelemmel Noah.
- Tudom. És pont ez az, ami aggaszt. Persze ha nem akarjátok, akkor majd keresek mást…- de Gaby közbe vágott.
- Annyira örülök, hogy ránk gondoltál! Nézz ránk! Úgy nézünk ki, mint aki nem szeretne harcolni?- Végig néztem a testvér páron, szemeikben láttam a vágyakozást a harcra.
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. Viszont még a többiekkel közölni kell. Ez már nagyobb falat lesz.
- Hát, Darius tuti nem egyezne bele ebbe és Cullenék sem hiszem, hogy rajonganának az ötletért.- mondta Gina.
- A másik, meg, hogy a testőr tanoncok egyenesen sértésnek vennék. Néhányan már azért is ki vannak akadva, mert te tanulhattad azt, ami elméletileg a mi dolgunk lenne.- mondta Shadow.
- Csak van valami kiskapu.- törtem a fejem hosszú percekig, mikor eszembe jutott.
- Ha én vagyok a hercegnő, akkor elméletileg, amit én kérek, azt teljesíteni kell nem?- kérdőn néztem a testőr tanoncokra.
- Ez nekünk is eszünkbe juthatott volna.- bosszankodott Noah.- Mivel te vagy a hercegnő, ezért mindent, amit te kérsz, azt teljesíteni kell. Elméletileg.
- Az elméletileg, mit takar?- kérdeztem.
- Eddig mégis hány kérésedet teljesítették?- Noahnak igaza volt. Bármit kértem, mindig túl veszélyesnek tartották.
- Nem lesz probléma. Most, ha kell, bármit megteszek azért, hogy teljesüljön a kívánságom. Nem fognak benne megakadályozni, és ti ebben segíteni fogtok.- próbáltam a gonosz hadvezér hangomat elővenni, de a többiek nem, hogy megijedtek, még nevettek is rajtam.
- Ezt igennek veszem.- nyugtáztam mosolyogva. Ezt a beszélgetést felfüggesztettük és kivittük a lovakat. Azonban sajnálatomra Orionnal találkoztunk össze. Végre alkalmam nyílik, hogy szembe kerülhessek vele, és jól megalázzam.
- Mi van Hope? Egyedül már nem is mersz kilovagolni?- mondta bunkó stílusban Orion.
- Rosszul látod a helyzetet Orion. Épp, csak kiruccanunk egy kicsit. Tudod, mi kimerünk menni az iskola védett részéről is.- mosolyogtam gonoszul.
- Persze. Csak aztán le ne ess a lóról, amilyen kezdő vagy. Sokan mondják, hogy jól lovagolsz, de én tudom, hogy ez hazugság. Nálam jobban senki nem lovagol. Még te sem árvahercegnő.- felment a pumpa az agyamban. Tudja, hogy ez a gyenge pontom. Elindultam felé, de Noah megragadta a karom, és szembe állított magával.
- Ne vedd komolyan, amit mond Hope. Csak ki akar hozni a sodrodból. Nyugodj le légy szíves és dönts ésszerűen!- Látta, hogy mit tervezek és aggódott. A szeméből lesütött. Majd megváltozott.
- Ez szerintem is jó ötlet. Úgy lealázod, hogy beléd sem mer majd kötni.- először nem értettem, mire céloz, de aztán eszembe jutott, hogy ha annyira jó lovas, akkor nyilván többet tud, mint amit órán láttam tőle.
- Rendben Orion. Ha annyira jónak tartod magad, akkor versenyezzünk.- mondtam nemes egyszerűséggel.
- Kint a nagy mezőn, csak te és én. Én adok annyi előnyt, hogy nem használok sem nyerget, sem kantárat.- keserűen felnevetett.
- Az hiszed, nekem szükségem van ezekre? Csak azért használom őket az órán, mert nem akarok feltűnősködni.- azzal lepattant a lováról. Most volt alkalmam tanulmányozni őket. Gyönyörű fríz lova volt. Illet hozzá. Ugyanolyan sötét és gonosz volt a ló tekintete, akár a gazdájának. Ledobta a nyerget a lóról, és csak ekkor vettem észre a hátára erősített íjfelszerelést.
- Nem is tudtam, hogy van fegyvered. Csak nem félsz valamitől, hogy megtámad?
- De igen.- ez a válasz meglepett.- Félek, hogy elveszted a fejed, és valakinek baja esik. Meg különben is, vigyünk egy kis mókát a versenybe. Csak nem félsz, hogy a magam fajta gyenge kis kiválasztott le tud téged győzni?- egy pillanatra tényleg törékenynek és sebezhetőnek láttam, de tudtam, hogy ez csak álca.
- Rendben. Ha így állunk.- A derekamra erősítettem a tőrömet a biztonság kedvéért, bár reménykedtem, hogy nem lesz rá szükségem, hiába utálom Oriont.
Kivágtattunk a mezőre, és rá kellett jönnöm, hogy csakugyan jó lovas. Még csak meg sem inogott a ló hátán. A többiek követtek, de a mező széléről figyelték az eseményeket.
Elkezdődött. Először csak kerülgettük egymást, és egyszerű trükköket mutattunk be. Ez nem volt elég. Még mindig nem dőlt el melyikünk a jobb. Vágtára fogtam Lune-t és vártam, hogy utolérjen Orion.
- Lássuk, ezzel mit tudsz kezdeni.- Gyorsabb tempóra fogtam Lune-t és átvéve a ritmusát, végül sikerült felállnom a hátára és úgy irányítani. Orion szemei elkerekedtek, de követte a példámat. Megcsinálta. És még egy kézenállást is vágott közben. Én ilyet nem tudtam. Szomorúan, de büszkén nyugtáztam, hogy jobb nálam.
- Te nyertél. Légy büszke magadra Orion.- majd elindítottam Lune-t a többiek felé.
- Nem hittem volna, hogy te is ilyen könnyen feladod. Gondolom, ezt nem mondta el Damus, de anyám ismerte Sky-t és jobb volt nála. Persze azért ez érthető. Ha anyád kicsit erősebb lett volna, akkor most is élne, de persze ő annyira jó volt.- szíven ütött, amit mondott. Gyávának nevezte anyámat. Visszafordítottam Lune-t és elöntött a harag.
- Na látod, ezt már szeretem. Egy kicsit tegyük izgalmasabbá a játékot.- Majd előrántotta az első nyilat, célzott és lőtt. Lune elbukott. Lebucskáztam róla és akkor vettem csak észre, hogy a lovamat célozta. Sajnos izomba lőtt, így Lune nem tudott felállni.
- Te átkozott.- kiabáltam és felé rohantam, a tőrömet előrántva. Én nem a lóra célozta, hanem egyenesen a lányra. Meglepődött, de csak egy pillanatra. Megint előkapott egy nyilat és lőtt. A nyíl egyenesen a vállamba fúródott. Felordítottam és a földre rogytam. Hallottam Orion nevetését.
- Gyenge vagy Hope! Nagyon gyenge! Vésd mélyen az eszedbe. Te egy senki vagy. Tönkre foglak tenni, és kívánni fogod a halált.- Gaby odarohant hozzám, de eltaszítottam. Felálltam és mélyen Orion szemeibe néztem.
- Te egy szörnyeteg vagy Orion! Ezt mindenki tudja. Soha nem fog senki szeretni és mikor szükséged lesz valakire, egyedül maradsz. Ez okozza majd a veszted.- láttám, hogy a tekintete megváltozik. Megtaláltam a gyenge pontját.
- Nem tudsz te rólam semmit.- Még egy nyilat lőtt, egyenesen a mellkasomba. Szerencsémre mellé ment, de legalább olyan fájdalmat éreztem, mint mikor Bill megharapott. Eldobtam a tőrt, de sajnos nem ért célba. Valaki elkapta. Noah. Nem értettem, miért tette. Aztán megpillantottam Damust és Dariust.
Orion tajtékzott és további nyilakat lőtt rám, de egyik sem ért célba. Aztán csöndbe maradt. Kinéztem Noah válla felett és láttam, hogy megjött a doki és beadott valamit Orionnak. Nyugtató. Állapítottam meg. A lány elájult és most először láttam, hogy tényleg olyan ártatlan és sebezhető, ha nincs tudatánál. Valami történt vele, és azért olyan gonosz. Megsajnáltam és már átkoztam magam, amiért olyan szörnyű dolgokat mondtam neki.
Darius elvitte a lányt és most Carlisle felém indult el egy ugyanolyan tűvel. Hogy a fenébe magyarázzam meg, hogy én jól vagyok, már lenyugodtam.
- Noah, szólj a dokinak, hogy erre semmi szükség. Jól vagyok, és nem hiányzik, hogy most kiüssenek.- könyörgő szemekkel néztem a fiúra. Bólintott, majd megállította Carlislet. Damus azonban félre lökte és már is mellettem termett.
Ellöktem, mert tudtam, mire készül. Kirántottam a nyilakat a testemből, és rohantam Gabyék felé. Mikor odaértem elbújtam mögöttük és elkezdtem a sebeimet gyógyítani. Gaby vette a lapot és a mentális pajzsát használta Damus ellen.
- Miért kell mindig megnehezíteni a dolgokat?- kérdezte Carlisle. Nem tudtam, mennyi időm van még, mielőtt a lányokat eltávolítják előlem. Szerencsére épp befejeztem.
- A francba, ezt most miért kellett?- éreztem a tűszúrást a karomban. Suhintottam a kezemmel és szegény doki jó messzire elrepült. Kicsit forgott velem a világ, de magamnál maradtam. Nagyon erősen koncentráltam és odamásztam Lune-hoz. Az oldalán feküdt és a lapockájából kiállt az a fránya nyíl. Kihúztam, mire fájdalmasan felnyerített. Erősen koncentráltam és a kezem a sebre helyeztem. Szerencsére hamar begyógyult. Lune felpattant és védelmezőn elém állt.
- Hope, nyugodj meg. Tudjuk, hogy kicsit felhúztad magad, de hagyd, hogy segítsek.- De hát jól vagyok, miért nem lehet megérteni?
- Damus én eddig sem voltam rosszul. Ha kimaradtatok volna ebből, most nem tartanánk megint itt. Miért nem tud bennem senki megbízni?- könnyek szöktek a szemembe és már kissé kómásan, de még éber állapotban felmásztam Lune-ra.
- Jól vagyok. Meg tudom magam védeni, és tudom kezelni az erőmet. Csak egy kicsit bíznátok bennem, akkor…- de nem fejeztem be a mondatot. Elfordultam és intettem a lányoknak, hogy induljunk. Szélsebesen haladtunk a fák között, közben egyre jobban tisztult az agyam. Meglepődve tapasztaltam, hogy ez a nyugtató szerű dolog, amit a doki beadott hamar elmúlt. Mikor visszaértünk a lányok megkértek valakit, hogy intézze el a lovakat, majd berohantunk a szobánkba. Elkéstünk. A doki és Damus már bent volt, Dariussal és Edwarddal. Ezt nem hiszem el. Ennyire elmebetegnek nézek ki?
Tanácstalanul néztem Gabyra. Egyszerűen nem bírtam megérteni, hogy miért hiszi minden testőr azt, hogy megbolondultam.
- A szemed.- súgta oda Gaby.- Meg a kezed.- egy tükröt kaptam fel Gaby ágyáról és belenéztem. Ezüstösen szikráztak a szemeim. Egy pont oda. Aztán eldobtam a tükröt és a kezemben lévő tőrt bámultam. Erősen szorítottam és csak most tűnt fel, hogy Damusékra szegeztem. Valami oknál fogva visszakerült hozzám.
- Fogd meg.- adtam Gaby kezébe a tőrt. Elvette, amitől kicsit megnyugodtam.- Add oda nekik. Bólintott, majd odasétált hozzájuk. Persze Darius elkapta, és nem engedte ki a kezei közül, bármennyire is akart szabadulni. Kétségbeesetten pillantott fel rám. Két lehetőség közül választhatok. Megadom magam, bár szerintem erre a hadműveletre semmi szükség. Vagy ellenük fordulok. A második megoldást kellene választanom. Az elmém egy része azt kiabálta, hogy támadjak, de a másik felemnek már elege volt ebből. Ekkor eszembe jutott valami. Előrukkolok a reggeli ötletemmel.
- Szeretnék bejelenteni valamit.- mindenki meglepetten nézett rám. Gondolom nem ezt várták. Pont, ekkor toppant be Shadow és Noah.
- Nem hiszem, hogy ez a legjobb alkalom.- válaszolt Edward.- Előbb jó lenne, ha magadhoz térnél.
- De hát teljesen magamnál vagyok! Szerintetek, ha elborult volna az agyam, akkor most így állnék itt? Legutóbb úgy tudom, ebben a szituációban megtámadtalak titeket. Most azonban világosan közöltem, hogy nem akarok összetűzést.- Felkaptam a tükröt és belenéztem. Még mindig ezüstös volt a szemem. Mit kéne tennem, hogy megint barna legyen?
Ekkor valaki a vállamra tette a kezét és megnyugodtam. Belenéztem a tükörbe, és örömmel nyugtáztam, hogy szép lassan visszabarnulnak a szemeim. Felnéztem és Jasper állt mögöttem.
- Köszönöm.- mosolyogtam. Jasper előre lépett.
- Tényleg magánál volt. Éreztem, hogy valami gond van, de semmi jelét nem mutatta negatív érzelmeknek.- magyarázta a többieknek.
- Akkor meg miért voltak a szemei ezüstösek?- kérdezte Damus.
- Nem tudom, de egy biztos. Teljesen beszámítható állapotban van Orionnal ellentétben.- Szomorúan néztem ki Jasper válla felett, még mindig hitetlenkedő arcokat láttam. Megfordultam és könnyekkel a szemeim közt elfutottam. Nem figyeltem oda és pont beleütköztem Bellába és Alice-be. Értetlenül néztek rám. Csak ennyit mondtam.
- Tényleg szörnyeteg vagyok?- majd nem bírtam tovább és megint a megnyugtató sötétségben landoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése