31. KÖTELESSÉG
Beléptem a szobába és már mind itt voltak. Leültem az ágyamra ők meg körém. Mikor belekezdtem volna, kopogtak. Nagy örömömre Orion lépett be.
- Szia Orion. Már épp kezdtük volna. Gyere be!- a többiek méltatlankodva felhördültek. Mielőtt közbe szólhattam volna Orion szólalt meg.
- Én szeretnék mindannyitoktól bocsánatot kérni. Szörnyen viselkedtem veletek, pedig nem a ti hibátok volt, ami velem történt.- mindenki elképedve nézett. Orion Holly felé fordult.
- Sajnálom, hogy téged hibáztattalak a családom elvesztéséért. Tudom, hogy nem a te hibád volt, de egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy már nincsenek többé. Meg tudsz nekem bocsátani?- Holly nem szólt semmit, csak megölelte a lányt.
- Örülök, hogy sikerült rendezni a dolgokat. Akkor elmondom, mire jöttem rá. Ugyebár mindannyiunknak volt egy furcsa kiborulása. Mikor eszméletlen állapotban voltunk, láttunk szeretteink lemészárlását. Mielőtt felébredtünk, egy Volturi tag mindünket figyelmeztetett.- mindenki bólogatott, kivéve Noaht és Shadowt, mert ugye ők testőr tanoncok voltak, nem pedig kiválasztottak.- Mikor megbizonyosodtam erről, megkerestem Jaspert és megtudtam, hogy van egy Volturis mora, akinek ilyen ereje van. Evanak hívják, tagja a Volturinak. Szerintem az egész a Volturi műve és Eván keresztül üzentek nekünk, hogy hamarosan elkapnak.- mikor befejeztem, először néma csönd telepedett a társaságra. Mindenki emésztette a mondanivalómat. Végül Gabrielle törte meg a csendet.
- Szóval, akkor nincs választásunk? Elkapnak, bármit teszünk?
- Nem feltétlenül. Felkészülünk a támadásukra. Ők arra számítanak, hogy nem tudjuk magunkat megvédeni, viszont mi felkészülünk rájuk. Holnap elkezdjük az edzéseket.- jelentőségteljesen néztem Dimur barátaimra.
- Rendben.- mondták végül.
- Viszont, amiről most beszéltünk, maradjon köztünk, jó?
- Oké. Különben a testőrök úgyis meghiusítanák a tervünket.- mondta Holly.
Még megbeszéltük a holnapot, majd mind elmentek aludni. Mi is lefekvéshez készülődtünk, mikor Gaby odajött hozzám.
- Gondolod, hogy sikerülhet?- láttam az aggodalmat az arcán.
- Nem tudom Gaby. Sikerülnie kell, vagy mind meghalunk.- mondtam. Nem hazudhattam neki, ezért az igazat mondtam. Lehet, hogy elkapnak, és mindünket megölnek, de az is lehet, hogy sikerrel járunk.
Lefeküdtünk. Másnap korán keltünk. Még volt időnk az első óránkig, de hamarabb el akartam készülni. Volt egy tervem. Arra gondoltam, hogy esetleg megkérem Loganékat, hogy segítsenek nekünk. Miután elkészültünk lementünk a konyhába és megreggeliztünk. Utána elköszöntem Gabyéktól és megkerestem Shadowt. Épp az egyik tévé előtt ült.
- Szia Shadow. Velem tudnál jönni?- kérdeztem a lehető leghalkabban, hogy más ne hallja.
- Persze.- Kimentünk a társalgóból és csendesebb helyet kerestünk.
- Szóval. Szeretném, ha Loganék segítenének a többieket felkészíteni. Nem tudod, hol találom őket?- először úgy nézett rám, mintha valami őrültséget kérnék tőle, majd bólintott és segített megkeresni őket. Egy olyan terem előtt álltunk meg, ahol még nem jártam. Kérdőn néztem rá.
- Itt szoktuk gyakorolni a fegyverhasználatot. Célba dobás, meg lövészet.- bólintottam, majd bementünk. Szerencsére Logan és a másik kettő nem gyakoroltak. Jóízűen beszélgettek. Érdekes, hogy itt is volt egy társalgószerű szoba. Tévé, fotelek meg Laptopok. Mikor beléptünk a szobába, feszült csend telepedett a helyiségben. Szerencsére más nem volt itt, ezért tudtam velük beszélni.
- Ha nem gond, én itt megvárlak. Jó?- láttam Shadown, hogy nem szívesen van velük egy légtérben.
- Persze. Ha akarsz, nyugodtan menj, innen már egyedül is menni fog.- hálásan rám mosolygott, majd elment. Odafordultam a fiúkhoz és elindultam feléjük.
- Sziasztok. Zavarhatlak egy kis ideig benneteket?- először meglepődtek a kérdés hallatán, majd intettek, hogy üljek le.
- Nos, mi lenne az óhaj sóhaj?- tette fel a kérdést Logan.
- Először is, csak, hogy tisztázzuk. A múltkori véletlen volt. Eszem ágában nem volt komolyan bántani és...- de belém fojtotta a szót.
- Ne kérj bocsánatot Hope. Mi nem hittük el, hogy ki vagy. Nem harcoltam valami tisztességesen és megértem, hogy felhúztad magad rajta. Őszintén szólva nem láttam még Vardím kiválasztottat így harcolni.
- Kösz.- kicsit elpirultam a dicséret hallatán.
- Majd elfelejtettem. Még be sem mutatkoztunk. Engem ismersz már. Én vagyok hármunk közül a legidősebb. Ők a testvéreim. Niko és Eric.- a két fiatalabb a nevük hallatán biccentett felém. Most így nyugodt körülmények között megnézve, tényleg hasonlítottak, de a legfiatalabb, Eric valahogy kissé eltért tőlük.
- Eric még nem változott át. Niko és én már nem járunk ide, de miattad vissza kellett jönnünk.- értetlenül néztem rá.
- Csak azt ne mond, hogy nem tudod, kik vagyunk?- nézett kissé sértődött fejet vágva Niko.
- Bocs srácok, de még abban sem vagyok biztos, hogy én ki vagyok.
- Látom, tényleg sok mindent eltitkoltak előled.- bólogattam.
- Oké. Szóval mi vagyunk a Dimur trón örökösei. Mivel mi vagyunk az utolsók a családunkból. A te szüleid és a mi szüleink kötöttek egy bizonyos egyességet még régen.- azt hiszem ez nem fog tetszeni.
- Szóval, az a nagy büdös helyzet, hogy még kis csecsemő voltál, mikor a szüleink megállapodtak, hogy ha betöltötted a 18-at feleségül jössz hozzám.- Tessék?
- Ez most valami vicc? -a hangom egy oktávval feljebb csúszott.
- Nem igazán. Én is legalább annyira nem örülök ennek, mint te.- Logan nem örül ennek? Ezt nem gondoltam volna.
- És ezt nem lehet valahogy semmisé tenni?- hülye kérdés, hiszen akkor már rég megtette volna.
- Sajnos nem. Egyre kevesebb tiszta vérű Vardím van és a Dimurok is fogyatkoznak. Rajtunk áll, vagy bukik a fajunk túlélése.
- Basszus. Ez most elég rosszkor jött.- kérdőn nézett rám.- Úgy nézek én ki, mint aki belemegy egy elrendezett házasságba?
- Nem hiszem, de nincs más választásod, ahogy nekem sem.- megsajnáltam Logant, hiszen miattam, sosem fogja megtapasztalni az igaz szerelmet. Viszont nekem is le kell majd mondanom Damusról.
- Sajnálom.- mondtam.
- Semmi gond. Majd csak túl éljük valahogy.- nevetett fel keserűen.- Egyébként mit akartál kérdezni?
- Hát van egy kis problémám nekem és a barátaimnak. Üzent nekünk a Volturi.- mindhárman megdermedtek. Aztán szemeikben a düh szikrája pattant.
- Mit üzentek?
- Meg akarnak ölni minket. A Volturi egyik tagjának a képessége révén. Azonban nem akarom, hogy olyanok is bele keveredjenek a dologba, akik fontosak nekem.
- Mégis mire akarsz kilyukadni Hope?- kérdezte egyre türelmetlenebbül Logan.
- Segítsetek felkészíteni az érintett kiválasztottakat. Előbb utóbb úgyis megtalálnak.- feszült csend telepedett rájuk, majd végül bólintottak.
- Kérlek, ez maradjon köztünk.
- Rendben.- válaszolták.- Ma tanítás után elkezdhetjük, ha nektek úgy jó. -hálásan bólintottam, majd elköszöntem tőlük és visszasiettem a szobámba. Felkaptam egy pulcsit, mert hűvösnek tűnt az idő odakint. A konyhából elvittem egy almát Lune-nak majd az istállóba mentem. Még nem késtem el szerencsére, úgyhogy szépen lecsutakoltam Lune-t és odaadtam neki az almát.
- Szia Hope.- köszönt Orion.
- Szia. Ma délután kezdjük. Sikerült segítséget szereznem. Szólsz Hollynak?
- Persze.- mondta mosolyogva, majd elment a saját lovához. Felkantároztam Lune-t, majd kivezettem az istállóból. Természetesen most is csak én nem tettem fel nyerget, de már nem zavart, hogy én nélküle dolgozom. Becsengettek és az óra nagyon jó hangulatban telt. Segítettem Ginának, mert még mindig bizonytalan volt abban, hogy vágta közben elengedje el Éjfél kantárját. Szerencsére óra végére már magabiztosan csinálta. Visszavittük a lovakat, majd felmentünk a szobánkba átöltözni és már rohantunk is a következő órára.
Gina elment a saját órájára, én meg rohantam, hogy el ne késsek Vámpírtöriről. Szerencsére pont időben érkeztem. Leültem Gaby mellé a szokásos helyemre és neki is odasúgtam a délutáni programot. Lelkesen bólintott majd, mikor Carlisle belépett mindketten rá szegeztük a tekintetünket. Egész órán csak néztem ki a fejemből és egy kukkot sem fogtam fel abból, amit a doki magyarázott. Folyton a csak az járt a fejemben, amit Logan mondott. Kényszerházasság. Még a gondolatától is kirázott a hideg. Nem mintha Logan nem lenne helyes pasi, sőt egyenesen szívdöglesztő volt, de nem nekem. Barátként rendben, de férjként el nem bírnám képzelni. Mégis, hogy tehették ezt velem a szüleim? Mikor kicsengettek kimentünk a teremből, de itt elváltak útjaink. Szerencsére a következő órám Hollyval volt. Ez volt a második kedvenc órám. Itt legalábbis számomra halál könnyű volt az anyag. Esme tartotta, arról, hogyan kell viselkedni az emberek világában, a mindennapi életről. Ilyen szempontból szerencsém volt, hogy emberek neveltek
Azonban vicces volt látni, hogy a többiek milyen fejet vágnak egy-egy új technikai berendezéstől, vagy emberi dologtól. Persze akit vámpírok nevelnek, miért ismerné ezeket a dolgokat. Ez a tény sokszor eszembe jutatta a szüleimet és szomorúsággal töltött el. Ez az óra is hamar eltelt. Rohantam a szobámba, hogy ledobjam a cuccaimat és mehessek enni. Miután végeztem, a többiek már Gabyékkal közös szobánkban vártak, edzéshez illő öltözékben. Én is gyorsan átvedlettem és a tőrömet eltettem. Noahnal is volt egy pár. Mondhatni egész gyűjteménye volt. Az viszont meglepett, hogy Shadow inkább a stukkereket részesíti előnyben. Orionnál az íjfelszerelése volt. Hollynak és a testvéreknek még nincs fegyverük, de hamarosan nekik is lesz. Már előre rettegek attól, hogy fog a kis törékeny Gina kezében állni egy dobócsillag, vagy épp egy pisztoly.
Lementünk az a tornaterembe és ott két csoportra oszlottunk. Niko és Eric kezelésbe vette a három kiválasztottat, míg én és Orion Sahdowékkal és Logannal átmentünk gyakorolni a fegyverrel való pontos célzást. Mondanom sem kell, Orion született íjásznak bizonyult. Elsőre úgy talált a céltábla közepébe, hogy csak pislogtam. Persze ezt saját bőrömön is tapasztaltam, most jutott csak el a tudatomig, hogy simán meg tudott volna ölni. Most én jöttem és a lehető legtöbbet próbáltam kihozni magamból. Szerencsére sikerült. Pont középre. Logan elismerően bólogatott. Megnéztük Shadow és Noah teljesítményét is. Tökéletesen hajtották végre a feladatot. Aztán jött a mozgó célpont. Az már keményebb dió volt. Orion és én is hibáztunk. Logan megnyugtatott, hogy első alkalomhoz képest nem rossz. Persze számomra az volt, és Orion arcán is elégedetlenség tükröződött. Végül az egész edzést erre szenteltük és a végére sikerült mindkettőnknek belerázódni.
- Meg kell hagyni, gyorsan tanultok.- nyugtázta Logan. Orionnal összenéztünk, majd nevettünk.
- Nem is sejted mennyi minden van, amit még nem tudsz rólunk.- mondtam.
Mikor visszaértünk nagy meglepetésemre, nem sok minden történhetett Gabyval és Ginával, mert a fiúk inkább Hollyval voltak elfoglalva.
- Mi van srácok? Holly ennyire leköt titeket, hogy a testvérekre már nem is maradt időtök?- förmedt rájuk Logan.
- Nem. Csak tudod úgy elég nehéz, ha nem tudod Gabyt rávenni a harcra.- Logan felém fordult és tanácstalanul nézett. Eszembe jutott valami. Gaby bármit megtenne a húgáért. Miért ne ébresszük fel benne a védelmező ösztönt?
- Logan.- szóltam neki és Ginára mutattam. Levágta, mire gondolok. A következő pillanatban Niko rávetette magát Ginára és a torkánál fogva a falhoz szegezte. Gabrielle rémülten pislogott. Aztán bekapcsolt nála a védelmező ösztön és egyből húga segítségére sietett. Persze Logan megakadályozta ebben.
Ahogy gondoltam. Gaby úgy harcolt, mint egy vadállat, azonban nagy meglepetésemre Gina sem hagyta magát. Aztán leesett miért. Bizonyítani akart nővérének, hogy képes megvédeni magát a segítsége nélkül. Nem telt el öt perc mire leterítették a két Dimur harcost. Elismerően bólintottam, mire elengedték őket.
- Bocs, de máshogy nem bírtunk volna rávenni, hogy komolyan vedd.- mondta neki Logan.
- Semmi gond. Nem gondoltam volna, hogy ilyenekre is képesek vagyunk. Kösz a tippet Hope.- mosolygott Gaby. Mikor Logan felé néztem érdekes dolgot állapítottam meg. Hollyt nézte, és mintha megállt volna körülöttük az idő. A lány is ugyanazzal a tekintettel mered a fiúra, mint az rá. Aztán mindketten elkapták a tekintetüket egymásról. Logan felém fordult, és mondhatni elég rémült fejet vágott. Tudtam miért. Ugyanúgy néztek egymásra, ahogy Gaby meg Darius szokott, vagy én és Damus. Ez olyan szerelem első látásra dolog. Azt tudtam, hogy a vérfarkasoknál afféle bevésődés, de a vámpíroknál ezt csak mendemondának tartották. Pedig itt az élő bizonyíték rá. Mosolyogva néztem Loganra és bólintottam. A fiú tudta mire gondolok ezért odasietett hozzám és a karomnál fogva kivonszolt a teremből. Majd egy árnyékos fához érve olyan közel hajolt hozzám, hogy kicsit elpirultam.
- Mi a fene volt ez Hope? Ugye nem az amire én gondolok? Az nem lehet!- kezdte idegesen.
- Pedig ez kétséget kizáróan az volt.- válaszoltam mosolyogva.- De miért baj ha megtörtént?
- Hát még mindig nem érted Hope? Én és Holly sosem lehetünk együtt. Nekem kötelességem téged elvenni feleségül. Nem tehetem tönkre szegény lány életét.
- Én nem haragszom meg rád Logan.- meglepődve nézett rám.- Hallgass a szívedre Logan! Sosem fogod tudni, kiverni a fejedből. Hollyt választottad párodnak, vagy minek is mondják, és úgysem fogsz tudni, nélküle élni. Akkor meg ne ellenkezz!
- De hát ez csak legenda, hogy a vámpírok párt választanak.- megráztam a fejem.
- Én ismerek olyanokat, akikkel már megtörtént.- meglepődve nézett rám.- Velem is megtörtént Logan. Szerinted, miért voltam ennyire kiakadva?
- Akkor mi a fenét csináljunk?
- Egyenlőre, tartsd titokban, én is ezt teszem. Aztán meg kitalálunk valamit.- hálásan bólintott, majd visszamentünk az edzőterembe. A többiek jóízűen beszélgettek csak Holly nézett felénk aggodalmasan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése