30. Eva
- Nem tudtam, mit szeretsz, úgyhogy többfélét is hoztam.- leült mellém és letette elém a tálcát, amin az ételek voltak. Rámosolyogtam, majd vadul falni kezdtem a sonkás szendvicseket, meg egyéb finomságokat. Végezetül egy pohár narancs juice-zal leöblítettem az egészet.
- Köszönöm.- Mondtam, majd egy puszit nyomtam az arcára. Azonban neki ennyi nem volt elég. Az ölébe vont és ismét vadul kezdett csókolni. Boldogság öntött el, amiért itt van velem. Erősen zihálva, kapkodtunk levegő után, mikor ajkaink szétváltak.
- Szeretlek Hope, és sosem akarlak elveszíteni.- súgta oda bársonyos hangján.
- Én is szeretlek Damus.- válaszoltam elfúló hangon. Azonban a következő pillanatban nem kívánt vendég zavart meg minket. Szétrebbentünk, mivel még szerelmünk nem volt nyilvános. Noah rontott be és rémült tekintettel nézett ránk.
- Mi baj Noah?- tudtam, hogy látott valamit. Akkor szokott ennyire furcsán nézni.
- Holly és Gina!- lihegte.
- Mi van velük? Történt valami?- kérdeztem, miközben hangom egy oktávval feljebb csúszott.
- Náluk is be fog következni! Ők is ki fognak borulni.- Tudtam, hogy ez mit jelent. Hamarosan ugyanaz fog történni Ginával és Hollyval, mint velünk.
- Gabynak már szóltál a húgáról?- kérdeztem, miközben a cipőmet húztam fel.
- Persze. Már el is ment megkeresni.- válaszolta idegesen.- Holly a szobájában van. Shadow van vele.
- Hogy érted azt, hogy Gaby keresi?- néztem rá egyre ijedtebben.
- Kilovagolt Éjféllel úgy egy órája és még nem jött vissza.- A fenébe! Ha Gaby megtalálja, akkor biztos, hogy Gina őt fogja megtámadni.
- Utánuk kell mennünk!- fordultam Damushoz, aki bólintott és már rohantunk is. Megnéztük az istállóban, hátha már visszaértek. Sajnos nem voltak ott, ezért én felpattantam Lunera és úgy rohantunk tovább. A mezőn voltak, ahogy gondoltam. Ginánál már elkezdődött. Nővére alig bírta kivédeni támadásait. Leugrottam a lovamról és Gaby segítségére siettem. Damus elkapta a megbolondult lányt és lefogta.
- Jól vagy?- kérdeztem Gabytól.
- Megtámadott! Azt mondta, én tehetek mindenről.- borult a nyakamba Gaby.
- Ne vedd komolyan. Most nincs magánál.- nyugtatgattam, mire bólintott és összeszedte magát. Szerencsére Noah elrohant a dokiért és már ott is voltak Darius kíséretében. Gabrielle odarohant a férfi karjaiba és ott zokogott tovább. Darius hálásan biccentett felém, majd elvitte Gabyt. Épp mikor visszafordultam, teperték le a kapálódzó lányt. Carlisle beadta neki a nyugtatót és Gina szép lassan elaludt. A doki felemelte és az iskola felé futott vele.
- Menjetek, én visszaviszem Éjfélt.- mondtam a fiúknak, mire bólintottak és ők is a doki után mentek. Szerencsére Éjfél engedelmeskedett, így meg tudtam fogni. Visszavittem a lovakat az istállóba, majd már rohantam is Gabyékhoz. Benéztem és láttam, hogy Gabrielle aggódva figyeli húgát, amint látszólag békésen alszik. Tudtam, mire gondol. Gina épp most éli át mindazt, amit mi már Gabyval megéltünk. Egész életében ettől védte a húgát, most azonban nem tehetett semmit. Hagytam őket és Holly szobájához mentem. Nála is megtörtént a kiborulás, de jelenleg ő is békésen aludt a dokinak köszönhetően. Nem igazán értettem, hogy miért borult ki, hiszen a szülei éltek.
- Elvesztette a kishúgát.- kaptam meg a választ Edwardtól. Érdekes, hogy erről Holly sosem beszélt.
- De, hogyan?- kérdeztem.
- Caius és Dimitri megtámadta őket, mikor a szüleik épp nem voltak otthon. Saját magát képes volt megvédeni, de a húga még kicsi volt. Mire a szülők megérkeztek, Holly is majdnem meghalt, a sérüléseitől, de őt meg tudták menteni. A húga és nevelőnőjük meghalt. Holly ezt sosem bocsátotta meg magának.- el nem tudtam képzelni, hogy Holly is átélt ilyen borzalmakat.
- Értem. Szóljatok, ha változás van.- Edward bólintott. Valami kezdett szöget ütni a fejembe, úgyhogy megkerestem Oriont. Reménykedtem, hogy tudok vele normál keretek közt beszélni. Meg kellett tudnom, hogy kit vesztett el, aki számára fontos volt. Bekopogtam. Ő nyitott ajtót, és szó nélkül beengedett.
- Szia! Látom, már jobban vagy.- Valami megváltozott ezen a lányon. Mintha a gonoszság eltűnt volna a szemeiből.- Én szeretnék bocsánatot kérni, azért amiket múltkor mondtam.
- Nem kell bocsánatot kérned Hope. Igazad volt.- ez a lány teljesen megzakkant! Azt mondta, igazam van. Lehet, hogy szólnom kéne a dokinak?
- Ezt most nem értem. Orion, mi ütött beléd, de most komolyan? Pár napja még a halálomat kívántad, most meg azt mondod igazam volt aznap reggel?
- Tudom, hogy szörnyen viselkedtem, de meg volt rá az okom. Régen nem ilyen voltam. Voltak barátaim.- leült az ágyára és az ablakon kezdett kibámulni.- Aztán két éve, nyáron megtámadták a családomat a Volturi tagjai. Felix és Heidi megölték az anyámat és az öcsémet. Apámat magukkal vitték. Ha otthon lettem volna, biztos nem így végződik!- könnyek jelentek meg a szemeiben.- Ha nem megyek aznap Hollyhoz, akkor most mindannyian élnének. Őt hibáztattam ezért, pedig őt is épp akkora veszteség érte, mint engem.
- Ezért utáltál minket annyira? Mert mi is átéltük ugyanazt, amit te?
- Azt gondoltam, ha gonosz és bunkó leszek veletek, akkor nem fog annyira fájni és már sem jön rá a titkomra.- ezek szerint senki nem tudta.
- Én sajnálom, ami a családoddal történt. De akkor sem hibáztathatsz érte mást. Ami megtörtént azon nem lehet változtatni.
- Igazad van.- letörölte a könnyeket és odasétált hozzám.- Szeretnék a barátotok lenni. Meg akarom bosszulni, amit a családommal tettek.
- Jól van. Ha mindenkitől bocsánatot kérsz, tőlem rendben. Azonban Edward előtt nehogy ilyenekre gondolj, mert akkor meghiúsítják a tervünket. -mondtam szigorúan, majd rámosolyogtam.
- Köszönöm Hope!- megölelt, amit viszonoztam. Most, hogy kiderült nem is olyan gonosz, kifejezetten kedves lánynak tartottam. Elköszöntem tőle és elindultam a szobánk felé. Végig azon gondolkodtam, hogy mégis mitől lehet, hogy mind az ötünknek volt ez a kiborulása és mind végignéztük a szeretteink halálát, mikor eszméletlen állapotba kerültünk. Aztán eszembe jutott. Mi van, ha nem is véletlen. Lehet, hogy egy vámpír műve az egész. Rohantam Cullenék szobája felé, hogy megtudjam van-e ilyen képességű Volturi tag.
Kopogás nélkül rontottam be a szobába. Szerencsére Jasper bent volt, így meg tudtam kérdezni erről a dologról.
- Jasper kérdezhetnék valamit?
- Persze, csak nyugodj le egy kicsit.- amint kimondta a szavakat, nyugalom járt át.
- Köszönöm.- mondtam, majd leültem egy székre, vele szemben.- Szóval azt szeretném tudni, hogy van-e olyan Volturi mora, aki képes bármilyen emléket előhozni más elméjében?
- Hmm. Egy valakiről tudok. A neve: Eva és még elég fiatal. Nemrég tudtuk meg mi is, hogy átállt a Volturihoz. Eva bárkinek képes belemászni a fejébe és az emlékeit irányítja.- magyarázta Jasper.
- Szerinted ezt messziről is képes alkalmazni?
- Nem tudom. Még nem értesültünk ilyen esetről.- Akkor most azt hiszem megtörtént. Az a mora csinálhatja ezt velünk. Biztos valami figyelmeztetésszerű dolog lehet.
- Kösz az infót! Most mennem kell.- elköszöntem, majd visszasiettem a szobámba, hogy átgondoljam a dolgokat. Mikor beléptem, akkor ébredt fel Gina is. Szerencsére már elmúlt a riadalom, az álom okozta sokktól. Gaby elküldte a húgát fürdeni, hogy egy kicsit felfrissüljön és magához térjen. Oda ültem hozzá.
- Jól van?
- Kicsit megviselte, amit látott, de egyébként igen. Mindent elmondott, és ugyanaz történt, ami a mi esetünkben. Mégis mi folyik itt Hope?- Gaby kétségbeesett arckifejezését látva úgy döntöttem még nem mondom el neki a feltevésem, csak ha Holly esetében is ugyanaz történt, ami mindanyunknál. Bár ennek a valószínűsége a nullával egyenlő.
- Nem vagyok benne biztos, hogy ki lehet, de van egy feltevésem. Még meg kell tudnom, mi van Hollyval, és ha bebizonyosodik, amire gondolok, mindent elmondok.- nyugtattam meg a rémült lányt.- Nyugi! Nem hagyom, hogy bárkinek is baja essen. Bízz bennem!- a lány bólintott, majd megöleltem. Kimentem a szobából és Holly szobája felé vettem az irányt. Útközben Edwardba botlottam.
- Épp téged kereslek. Holly felébredt. Shadow és Noah vele vannak.- mondta.
- Ő is látta igaz?- kérdeztem, abban reménykedve, hogy nemet mond.
- Igen. Látta, hogyan ölik meg a húgát.
- Értem. Kösz, hogy elmondtad! Megkeresem, hátha szükség van rám.- tovább mentem, majd mikor beértem a szobába tényleg ott találtam Sahdowt és Noaht. Hollyt próbálták meggyőzni arról, hogy ami a húgával történt, az nem az ő hibája.
- Sziasztok.- köszöntem. Majd odasétáltam hozzájuk és Hollyval szemben letérdeltem. Mélyen a szemeibe néztem.- Holly! Ami történt, az nem a te hibád volt! Nem tehettél semmit, ahogy én sem tehettem semmit, a szüleim halála ellen, és Gabrielle és Gina sem. Nem szabad, hogy ez a dolog legyengítsen. Szedd össze magad! Erősnek kell lennünk!- először meglepődött majd bólintott és abbahagyta az önostorozást. Ezt örömmel nyugtáztam.
- Most mennem kell, de este gyertek át hozzánk. Valamit feltétlenül el kell mondanom.- mondtam majd elmentem.
Kimentem a kertbe és átgondoltam a dolgokat. Összeszedtem a gondolataimat és még egyszer végig mentem minden történésen. Bármennyire is próbáltam magamban bebizonyítani a dolgok ellenkezőjét, sajnos be kellett látnom, hogy minden egybevág. Ami velünk történt, az a Volturi műve. Besötétedett mire visszamentem. Bekaptam valamit, aztán a szobám felé vettem az irányt, hogy az elméletem a többiekkel is megosszam.
Tök jó az összes rész!
VálaszTörlés