Holdfény Akadémia - 12. fejezet

12.KIBORULÁS

Edwarddal átmentünk abba az épületbe, ahol a Dimur kiválasztottak edzései zajlanak. Olyan volt, mint egy hatalmas tornaterem. A falakra különböző korszakokból való harci fegyverek voltak felfüggesztve. A hatalmas ablakokat sötétítővel látták el. Természetesen most a lámpák fel voltak kapcsolva. A terem másik felén vékony szivacs szőnyeg volt leterítve. Gondolom itt fogunk mi edzeni.

- Jól van Hope. Most az érzékeidet fogjuk fejleszteni.- kezdte Edward.- Váratlanul fogunk felbukkanni és neked ki kell térned előlünk.- Na álljunk csak meg. Előlünk? A következő pillanatban már Emmett és Jasper is ott álltak mellettem. Emmett arcára kaján vigyor ült ki.

- Oké. De azért legyetek egy kicsit kíméletesek jó? Fáradt vagyok én most a harcososdihoz.- próbálkoztam a gyenge kislány szöveggel.
- Hope! Nem most jöttünk le a falvédőről. Egy ilyen meg sem kottyan neked.- felelt hidegen Jasper.- És különben is rád fér egy kis testedzés.

- Jól van, na! Azért egy próbát megért.- válaszoltam sértődötten. A következő pillanatban az egész terem elsötétült és Cullenék elsuhantak mellettem. Most mit csináljak? Én nem vagyok még vámpír és nincs ultra érzékeny hallásom, meg infra látásom.

- Fiúk, ugye ezt nem gondoltátok komolyan? Én még az orromig sem látok. Így, hogy vegyem észre a támadásotokat?
- Maradj csöndben és próbálj meg minden mást kizárni a tudatodból, csak a hallásodra és a látásodra koncentrálj.

- Rendben.- Jól van kislány. Képes vagy rá, csak koncentrálnod, kell, akkor legyőzheted, ezeket a beképzeld morákat.

- Hope azért ennyire ne örülj nekünk.- hallottam meg gúnyos hangját.- A gondolat pajzsod most nem hat. Ezért még egy kicsit nehezítve lesz a dolgod.- Remek. Nem baj, ennél nagyobb slamasztikában is voltam már.

A következő pillanatban mozgást észleltem, ami egyenesen felém irányult. Emmett. Elugrottam, és áldottam magam, amiért nem terített le.

Pfff. – Aúúú!- A földön voltam és minden levegő kiszorult belőlem. -Köszi Edward. Ezt meghálálom még egyszer.
- Szívesen. Figyelj oda, mert egyszerre több fele is figyelned kell. Még egyszer!!!- utasított Edward.

Most már ügyesebb voltam. Fél óra után Emmett támadásait simán kivédtem és néha még Edward sem járt sikerrel. Viszont Jasper eszméletlen módon támadott. Egyetlen alkalommal sem tudtam hárítani, mert hallani is alig lehetett mikor elindult felém. Kétség kívül profinak számít harc terén.


Folytattuk, és nem adtam fel. Persze első alkalommal nem remélhettem, hogy könnyen megúszom, de most még olyan izmaim is sajogtak, amiről nem is tudtam, hogy léteznek.
Éppen a falnak vágódtam mikor kicsapódott a terem ajtaja és megint világosság lett a teremben. Hanio száguldott be és nagyon dühös volt. Mögötte a farkasok jöttek és Alice is besurrant, szomorúan nézett Edwardra, majd odasétált Jasperhez.

Nem értettem Nio miért olyan ideges, hiszen nem történt semmi, azon kívül, hogy három mora laposra vert és még hagytam is. Ez kifejezetten ironikus.

- Mégis mi a francot képzeltek magatokról?- támadt Nio Edwardéknak.
- Nio, nem történt semmi csak elkezdtük az edzéseket. -Most már feltápászkodtam és elindultam felé, mikor Jacob állt elém. Nem értettem miért tette ezt ezért kikerültem, hogy tovább menjek de megragadta a karomat és visszarántott.

- Mi az? Csak odamegyek hozzá! – rivalltam rá Jake-re.
- Te meg ereszd el!- ordított a testőröm Jacobra. Ledermedtem. Mi történt itt? Miről maradtam le?

- Nio, erre semmi szükség. Nyugodjon le mindenki, beszéljük meg higgadtan a dolgokat. – próbálkozott Edward miközben intett, hogy álljak meg ott, ahol vagyok. Kezdtem ideges lenni, mert biztos van itt valami, amiről nem tudok.

- Elárulná végre valaki, hogy mi folyik itt?- kezdtem kicsit ingerült lenni. Alice pördült oda hozzám és kezdett kifelé taszigálni a teremből.
- Hope, gyere! Majd ők ezt lerendezik maguk között.- itt elpattant a cérna és dühömben olyan lendülettel vágtam Alice-t a terem másik végébe, hogy az berepedt. Erre nem számítottam. Nem akartam a kis törékeny Alice-t bántani.
- Sajnálom.- odarohantam Niohoz, aki valósággal remegett és közben a többiekkel nézett farkas szemet.

- Hope, menj el onnan, mert még kárt tehet benned!- kiabált utánam Alice.
- Nem lesz semmi baj! Nio nem fog bántani. Ugye nem fogsz bántani?- kicsit elbizonytalanodtam, de tudtam, hogy csak én tudom megnyugtatni.

Ekkor meghallottam, hogy valaki elindul felém rendkívül gyorsan. Megpördültem és Jaspert láttam, ahogy vészesen közeledik felém. Tűz. Ez majd feltartja őket. A kezeimmel tüzet gyújtottam és így elválasztottam őket tőlünk.

- Nio! Gyorsan változz át, mert sokáig nem tudom őket feltartani!- utasítottam gondolatban. Ő így is tett. A hátára ugrottam, de előtte felállítottam a gondolat pajzsomat, hogy ne tudjanak utánunk jönni.

- Menjünk el egy kicsit. A szomszédos erdőbe. Ott megbeszéljük és senki sem zargat majd. Mosolyogtam, miközben ezeket a szavakat suttogtam a barátom fülébe. Bólintott majd őrült iramban futottunk ki az Akadémia területéről