Holdfény Akadémia - 11. fejezet

11. TITKOK


- Gabrielle, ez butaság. Miért akarnának titeket bántani? Még azt sem tudják, hogy te meg a húgod éltek.- Darius volt az. Sosem gondoltam, hogy tud ilyen kedves és gyengéd lenni.
- De mi van, ha mégis? Ha Hope csak véletlenül került az útjukba? Lehet, hogy minket kerestek. Tudod, hogy egy megszökött akkor és azóta is kereshet. Lehet, hogy szólt a Volturinak.- Gabi hangja kétségbe esett volt. Létezik, hogy az a 3 nomád őket kereste volna. Nem az nem lehet, mert csak egy maradt életben a támadóik közül és nem említette egyik mora sem, hogy én lennék Gabi. Biztos nem őt keresték.

- Tudod, hogy nem hagyom, hogy bántsanak titeket. Egyébként meg ezek a morák Damust keresték.- már megint ez a Damus. Ki lehet az? A fenébe is nem igazán emlékszem rá, hogy ki volt az a sötét alak, aki megmentett. Viszont az a két borostyán sárga szempár örökre az emlékeimbe vésődött. Még sose láttam ilyen szép szempárt.

Na, de elég az álmodozásból. Lehet, most megtudom ki is ez a Damus valójában.

- Damus visszajött? Hol van? Miért nem szóltál?- Gabi mintha fel lelkesült volna. Talán ismeri?
- Elkaptuk, igen. Ő mentette meg a hercegnőt. Persze ha nem ólálkodott volna az iskola környékén, akkor az a három vérszopó nem meri ide betenni a lábát.

- Darius, ne beszélj így róla! Tudod, hogy nem könnyű neki. Kíváncsi lennék te, mit tettél volna, ha mora létedre kiválasztott leszel, és ide hurcolnak, azok közé, akik gyűlölik a morákat. – Az a Damus mora lenne? Akkor azért volt olyan, mint Cullenék. Akkor viszont miért szökött meg? Itt biztonságban lehet, ha a Volturi üldözi.

- Kiszámíthatatlan. Tavaly is majdnem megölt egy kiválasztottat.- na jó ez már kicsit túlzás. Vegetáriánus és mégis ölni akart. Itt, ahol hemzsegnek a testőrök.
- Szerintem Orion csak azért csinálta, mert Damus visszautasította. Az a lány nem képes megérteni azt, hogy NEM!- így már minden világos. Mivel megtudtam, hogy Orion bármit megtesz azért, hogy ő maradjon trónon.

- Van erre bizonyítékod? Mert, ha nincs, akkor tudod, hogy nem tehetünk semmit.
- De Orion szülei azt akarják, hogy adjátok át a Volturinak. Ugye nem teszitek meg? Ugye nem hagyod? Kérlek!- Gabi elsírta magát. Vajon miért olyan fontos neki Damus?

- Gabi, ne sírj! Nem lesz semmi baj. Ígérem, itt marad. Talán képes lesz megszokni, de csak addig maradhat, amíg nem tesz, megint valami hülyeséget. Mivel megmentette Hopeot ezért Luna adott neki még egy esélyt. De csak egyet. Mást nem tehettem érte.

- Köszönöm Darius. Szeretlek!- micsoda? Csak nem… Az nem lehet. Vagy mégis?
- Én is szeretlek. Most mennem kell. Később találkozunk. Addig vigyázz magadra.- ó fenébe le fogok bukni.

Gyorsan 3 ajtóval arrébb futottam és úgy csináltam, mint aki most jött csak fel a lépcsőn. Mikor Darius kilépett a szobából, úgy tettem, mintha meglepődtem volna. Köszöntünk egymásnak, ezután bementem a szobába.
- Szia!- üdvözöltem Gabyt.
- Szia!- köszönt nekem ő is.

- Megzavartam valamit? Ha igen, akkor bocsi. Nem tudtam, hogy a tanárok még tanítás után is zargatják a diákokat.- Próbáltam azt a látszatot kelteni, mintha nem is sejteném mi történt az előbb a Darius és Gaby között.

- Ja, ő persze. Csak szólt, hogy le kell majd mennem Lunához, mert beszélni akar velem.- Látszott, hogy nem tudja, mit mondjon, de úgy tettem mintha hinnék neki, ez megnyugtatta.

Kop, kop. Valaki kopogott, majd kitárult az ajtó és Edward Cullen lépett be a lánya kíséretében.
- Remélem, nem zavarunk. Hope ki tudnál jönni egy kicsit?- szólt hozzám Edward.
- Ő, persze.- nem értettem mi lehet olyan fontos. Hiszen reggel már mindent elmondtam, a többit meg ő amúgy is tudja.

- Nem a reggelivel kapcsolatban szeretnék veled beszélni.- mosolygott rám. Persze. Mindig elfelejtem a gondolatolvasást.
- Rendben, megyek- fölkeltem az ágyamról és kibattyogtam a folyosóra.
- Na mi az a halaszthatatlan ügy?- érdekes. Renesmée az előbb még ott állt Edward mellett, most meg eltűnt, mint a kámfor.

- A farkasával van. Vadászni mennek.- válaszolt a gondolatomra. Persze, hiszen ők nem esznek ételeket.
- Egy pillanat és mondhatod.- Gyorsan fel kellett állítani a gondolatim köré a mentális pajzsot, mert így elég nehéz beszélni Edwarddal, hogy közben minden más dologról is tud, ami a fejemben van. Így ni.

- Oké. Mondhatod.- mosolyogtam vissza. Ez csöppet sem tetszett neki.
- Na jó. Bár ez így kicsit megnehezíti majd a dolgomat.- nem értem mire gondol. Csak nem el akar rabolni? Nem hiszem. Különben sem hagynám.