Holdfény Akadémia - 10. fejezet

10. MEGLEPŐ FORDULATOK


- Nem tudsz néha legalább az orrod elé nézni?- förmedt rám éktelen haraggal a lány. Hosszú, vállánál kicsit talán hosszabb fekete hullámos haja volt. Kerekded arc, ami egy kicsit szeplős. A szemei olyan kékek, hogy olyan érzésem van, mintha jégcsapok lennének. Nálam egy kicsivel magasabb, szép karcsú de azért nem az anorexiás típus. A bőre hófehér és az öltözékét, ahogy elnézem, gazdag lehet. Viszont jellemre inkább egy kígyó jut eszembe. Lehet, hogy nagy szerencsétlenségemre pont az iskola sztárjába sikerült beleütköznöm.

- Öhm. Elnézést! Nem szándékos volt. – próbáltam kedvesen menteni a helyzetet. Nem kell, hogy Nio meghallja, és a védelmemre kelljen. Azután, majd hallgathatom, hogy még egy ilyen piti félre értést sem tudok egyedül megoldani.

- Ó, ugyan már semmi nem történt. - váltott át ijesztően kedves arcra. A következő pillanatban odahajolt a fülemhez.- Na ide figyelj, te akármilyen híres neves vámpír lány. Ha azt hiszed, hogy itt most mindenki a te kedved szerint fog itt ugrálni, akkor nagyon tévedsz. Ez itt az én iskolám és mindenki úgy ugrál, ahogy én fütyülök! Értve vagyok?

- Én nem akartam…
- Rendben. Akkor majd találkozunk. Szia!- és megint azzal a mosolygós kedves arccal nézett vissza rám. Kirázott a hideg. Megfordult és elindult a társalgóba, és ugyanolyan kedves arccal nézett vissza rám, de tudtam, hogy ez csak a látszat. Ez a lány még sok gondot fog nekem okozni.

- Hát ez meg mi volt?- hallottam meg mögülem Shadow hangját.
- Csak megismerkedtem az iskola sztárjával.- fordultam hátra, hogy köszönjek egyik újdonsült barátomnak.
- Orion? Te beszéltél vele?- nem értettem miért olyan meglepő az, hogy beszéltem ezzel a lánnyal.

- Hát, véletlenül meglöktem, mert nem vettem észre, de hamar elsimítottuk az ügyet.- Persze azt leszámítva, hogy közölte, vagy meghúzom magam vagy megkeseríti a minden napjaimat.

- Orion kedves volt veled? Na ezt nem veszem be! Ez a lány egy álnok kígyó! Először azt hiszed, milyen kedves aranyos lány, aztán meg egyszer csak olyan gonoszul viselkedik veled, hogy legszívesebben megfojtanád. – Ahogy észrevettem Shadow nem tartozott a lány baráti köréhez, sőt egyenesen utálja.

- Hát azért közölte velem, hogy hol a helyem, meg, hogy itt ő a góré, de persze ezt a többiek, akik itt voltak nem vették észre. Engem meg nem zavar, hogy azt hiszi itt ő parancsol.

- Csak vigyázz, mert bármire képes, hogy megtartsa a pozícióját. Az a legjobb, ha messziről elkerülöd, és a pasijára eszedbe ne jusson ráhajtani, ha nyugodt életet akarsz.- figyelmeztetett.

- Eszemben sincs. Biztos a pasija is valami felfuvalkodott hólyag.- nevettem el magam, erre már Shadownak is nevetnie kellett.
Mindketten ettünk egy szendvicset és közben a többiek is, csatlakoztak hozzánk.
- Hope, kérdezhetek valamit?- fordult hozzám aggódó tekintettel Gina.
- Persze mond csak.- Reméltem, hogy nem arról a dologról akar kérdezni, amit Darius és Gabi veszekedéséből hallottam.

- Milyenek voltak?
- Mármint kik?- nem tudtam, mikre érti ezt.
- Hát a morák, akikkel összetűzésbe kerültél.
- Erősebbek, mint gondolnád. És mit ne mondjak, pocsék humoruk van.- próbáltam elviccelni a dolgot.
- Aha, persze. Most megyek, meg keresem a nővéremet, mert már itt kéne lennie. – azt hiszem más választ várt, de úgy gondoltam még nem avatok be senkit részletesen ebbe a dologba.

-Tudod, lehet, Gaby azt hiszi a húga nem emlékszik semmire, de szerintem ez nem így van. Gina mindig tudni akarja, hogy néztek ki azok, akik megtámadták az új ideérkező diákokat. Általában úgy jönnek ide, hogy a nomádok megtalálták őket, és menekülniük kellet. Persze ez a te esetedben különös, hogy nem így volt, hiszen a nagy erejű Vardímokat mindig hamar megérzik.

- Miért szokta mindig megkérdezni? –kicsit furcsállottam Gina ezen fajta érdeklődését. Shadow ezen elgondolkozott egy kicsit.
- Baromi egyszerű. Arra kíváncsi, hogy egyszer felbukkannak-e a szülei gyilkosai.- fejtette meg a rejtélyt Noah.

- De, hát nem is emlékszik, hogy néztek ki.- vágott vissza Shadow.
- Ja, ne mond már. Szerintem te is emlékeznél arra, hogy ki ölte meg a szüleidet. Ez valahogy beleég az ember emlékezetébe.- győzött meg végérvényesen Noah. Bár Shadowban nem voltam olyan biztos.

- Rendben. Te nyertél, de engem akkor sem győztél meg.- visszakozott Shadow.
- Jaj, ne veszekedjetek már állandóan. Olyanok vagytok, mint a rossz a házasok.- förmedt rájuk Holly.

Ezen, mindannyian elnevettük magunkat. Befejeztük az evést, és mindenki ment a maga dolgára. Jómagam visszamentem a szobámba, de mielőtt beléptem Darius hangját hallottam meg a szobából. Nem szerettem hallgatózni, de amikor enni indultam akkor is itt volt. Kíváncsi lettem miért tölt annyi időt Gaberielle társaságában. Annyira hülye azért nem vagyok, hogy bevegyem azt, hogy Gabi a bátyjának tekinti. Szerintem itt többről lehet szó, mint testvéri szeretetről. Elosontam az ajtó mellett és a fülemet a falra tapasztottam. Szerencsére az utóbbi időben sokat élesedett a hallásom, bár gondolom ez az átalakulás miatt, van.