Holdfény Akadémia - 6.fejezet

6. TESTŐRÖK ÉS VÉDENCEK

Három kiválasztott torpant meg hirtelen az ajtóban. Legalábbis ebben a lehetőségben reménykedtem. Két lány meg egy fiú. Eléggé megzavarodtak a látványtól, amit a testőröm nyújtott.
- Nio, hagyd ezt abba! A frászt hozod rájuk. Nem hiszem, hogy bántani akarnának, hiszen halálra rémültek tőled- néztem haragos tekintettel Niora.

- Rendben, de mindig készenlétben kell lennünk, hiszen kint sokan szeretnének levadászni- fordult felém Nio.
- Jó, de most itt vagyok az akadémián, és biztonságban vagyok.- folytattam a csevegést a fejemben Nioval.
- Jól van!- horkantott Nio. Visszament a kosarába és lefeküdt de azért nyitva tartotta a szemét, hátha segítségre lesz szükségem. Komolyan lassan kezd üldözési mániája lenni.

- Hát ez meg mi volt?- Szólalt meg a legelöl toporgó lány. Magas, szintén tökéletesnek mondható, ahogy kinéz. A haja szőke, szinte már fehér, enyhén hullámos és a válláig ér. A szeme hol kék, hol pedig zöld. Pont a kettő között. Kicsit furcsa, hogy a kiválasztottak legtöbbjének szinte beazonosíthatatlan a szem színe.

- Ó, semmi csak Hope kutyájának, vagyis testőrének az agyára ment a menekülés meg a munkája.- válaszolt cinikusan Gabrielle.

-Gyertek be srácok- invitálta őket is ugyanolyan örömmel Gina mint nemrég engem.
- Már nagyon vártuk, hogy végre megismerhessünk személyesen is. Szinte el sem hiszem, hogy itt vagy. Az utóbbi hónapokban az egész suli rólad beszélt.- szólalt meg az előbbi lány. Furcsa. Már azelőtt tudtak rólam, hogy én még csak sejteni sem sejtettem, hogy mi lesz velem pár hónap múlva.

- A nevem Holly, és nagyon örülök, hogy megismerhetlek.- Ahogy elmosolyodott kivillant a tökéletes fogsora, amin már láthatóak voltak az agyarnak nem nevezhető szemfogai. Az egyik legnagyobb tévhit, hogy a vámpíroknak agyaraik vannak. Persze, a filmekben így van de a való életben csak egy picit hosszabbak és hegyesebbek, mint a többi. Egy átlag halandónak fel sem tűnik. Én is csak azért tudom ezt, mert a nagyi még régebben mesélt erről.

- Én is örülök.- válaszoltam.
- Shadow- hajolt meg előttem a Holly mögött álló lány. Úgy üdvözölt, ahogy Gabiék Lunát és engem a legelején. Nem értettem, hiszen Holly nem csinált ilyet. Még nem fejtettem meg ki köszön így és miért, de előbb vagy utóbb rájövök. Válaszként én biccentettem, mert Gabiéknál is elég volt ennyi és Lunának sem volt ezzel problémája.

Most tűnt csak fel, hogy ez a lány színes bőrű. Mindig irigyeltem őket, amiért ennyire egzotikusan szép a bőrük, szép telt ajkuk és gyönyörű dús a hajuk. Mindig furcsálltam, hogy köztük is van vámpír, mert alap esetben ugye a vámpír falfehér, de itt ez kivitelezhetetlen volt. Bár én meg Gabi sem voltunk fehér bőrűek.

Neki azonban inkább capuccino, mint kávészínű a bőre. Ez magyarázhatja a különbséget egy vámpír és egy halandó között az ő esetükben.

A haja nagyon sötét barna és göndör, bár most ki volt egyenesítve és könnyű lófarokba fogva. Shadow elég magas lány. Nálam legalább másfél fejjel magasabb. A többiekhez, még hozzám képest is izmos. Nem az a nagyon kigyúrt testépítő fajta, hanem szép szálkás izmai vannak. A szemei rémisztőek. Kék és ráadásul az a jéghideg kék. Ettől az ember hátán is feláll a szőr. Pláne ha az illető egy színes bőrű. Úgy tudom eddig ez csak vámpíroknál fordult elő. Még egy különbség.

- Noah.- zökkentett ki egy hang a gondolataimból. A fiú volt, aki leghátul állt. Kicsit olyan furcsa volt. Nem azt mondanám, hogy puhány, hanem inkább a törékeny jelző illene rá. Viszont ő is kifejezetten izmos. Ugyanúgy, mint Shadow. Lehet közösen sportolnak valamit.

-Ja, persze! Szia. Örülök, hogy megismerhetlek.- mosolyogtam és kezet nyújtottam neki, de ő is ugyanúgy meghajolt előttem, mint Shadow.

Szerencsémre csak kb. fél fejjel magasabb nálam. Barna hajú és szintén világos bőrű. A szeme világos kék. Összességében igencsak helyesnek bizonyult, de inkább a jó gyerek típus.

- Na, és milyen volt?- Nézett rám kíváncsian Shadow.
- Már, mint micsoda?- nem tudtam miről akart tudni.
- Hát mikor Dariussal harcoltál?- hirtelen, rájöttem, hogy mindenki tud mindent az idekerülésem körülményeiről.

- Hát meg kell hagyni, elég jó harcos és persze nyomkövetőnek sem utolsó.- bár vámpírt nem utáltam még ennyire az biztos. Igaz, Emily nagyin kívül egy vámpírt sem ismertem ezelőtt közelebbről.

Persze azért egy-két híres harcos vámpírról és a nagy klánokról nekem is mesélt.
- Szerintem nem olyan szörnyű- jegyezte meg Gabi, miközben az ablakon bámult ki és nagyon gondolkodhatott valamin, mert oda se fordult hozzánk.

-Persze, mert téged úgy szeret, mintha a kishúga lennél, engem mindig laposra ver harcművészetek órán.- jegyezte meg durcásan Shadow.
Nem nagyon értettem miről beszélnek, de kezdtem megijedni, hogy Darius akár engem is laposra verhet. Pláne azok után, amit csináltam vele. Egyből észrevették a rémült arckifejezésemet.

- Mit tudsz a vámpírokról?- kérdezett gyanakvóan Noah.
- Hát nem túl sokat. Csak annyit, hogy köztünk is vannak jók és rosszak.- ezt még Nio mesélte el mikor hazafele tartottunk a Dariussal való első találkozás után.
- Igen.- helyeselt Holly.

-Vannak olyan vámpírok, akik feladták, és magukkal rántotta őket a vérszomj Ők a Morák. Egy másik vámpírfaj. Csak kevés olyan mora van, aki a mi oldalunkon áll. A többiek vérszopók, vagy ahogy mi hívjuk őket nomádok. A vezető klánjuk a Volturi.

Több ezer éve harcban állunk velük, mert el akarnak minket pusztítani. A vámpírvér, ami bennünk van, nagyon erőssé teszi őket. Különösen a Vardímoké, akik különleges képességekkel rendelkeznek.

Sajnos mára már elég sok klánt lemészároltak. Mi vagyunk az utolsó élő képviselője egy-egy ősi klánnak. Mi szerencsések vagyunk, mert időben megtaláltak a nyomkövetők vagy a szüleink hoztak ide, hogy biztonságban legyünk.
Shadow és Noah Dimurok, azaz harcos vámpírok. Gondolom feltűnt, hogy mennyivel izmosabbak és atletikusabbak nálunk. Ha elvégezték az akadémiát, csatlakoznak a vámpír testőrökhöz, akik arra tették fel halhatatlanságukat, hogy minket megvédjenek a nomádoktól.

- De mitől függ, hogy ki lesz harcos?
-Hát, attól, hogy milyen klánból származik.- jelentette ki büszkén Shadow.

- Én és Noah Dimurok fajtájából származunk. Én nagyon büszke vagyok a családomra és szerintem Noah is az, kellene, hogy legyen.
- Te is, és itt minden kiválasztott egy-egy ősi nemesi Vardím klán utolsó leszármazottja, vagy leszármazottai vagytok. A mi feladatunk megvédeni titeket.

Most Gabrielle fordult felém és valami komolyat készült mondani, ahogy sikerült az arcáról leolvasnom.

-Hope, te vagy a legkülönlegesebb köztünk, mert a legősibb klán, vagyis az első két igazi vámpír utolsó élő leszármazottja. Ez azt jelenti, hogy te rendelkezel a legtisztább Vardím vérrel. Az uralkodók vére csörgedezik benned. Gondolom, rájöttél, hogy erősebb vagy, mint bármelyikünk, ugyanakkor te vagy a legnagyobb veszélyben is.

- Te vagy az elsőszámú célpontja a vérszopóknak, és most, hogy rád bukkant Darius, minden vámpír tud róla és ez eljutott a mora vérszopókhoz is. Mindent megtesznek, hogy elkapjanak téged, és átállítsanak hozzájuk.

- Hú, ez elég komoly dolognak hangzik.- kicsit lesokkolt ez a sok információ. Hirtelen belecsöppentem a valóságba és ekkor eszembe jutottak Selene istennő szavai: „Teremts egyensúlyt a két világ közt. Mentsd meg a fajtánkat!”

Most már kezdett érdekelni a dolog.
- Akkor ezekhez a neveknek is van valami köze?- reménykedtem, hogy választ kapok a kérdésemre.
- Igen. -hirtelen elkomorodott Gabi arca.
Mi Stone -ok vagyunk, ami sziklát jelent. Erősek vagyunk és a mi klánunk is elég régre nyúlik vissza. Sajnos idő előtt megtámadtak minket és a szüleim nem tudtak megvédeni, én sem tudtam őket, pedig képes lettem volna rá. – Láttam, hogy a tekintete elsötétül, és könnyek gördülnek le az arcán.

- A húgom nem emlékszik semmire abból a napból, de én tudom milyen kegyetlenek azok a mora vérszopók. Nem kegyelmeznek azok senkinek. Sem gyereknek, sem felnőttnek.

Az ajtó kicsapódott és Gabrielle kiviharzott. Nagyon felzaklatta ez a téma. A fenébe pedig Luna direkt megkért, hogy ne feszegessem a témát.

- Nem kellett volna ilyet kérdeznem. -hibáztattam magam, mert még egy egyszerű kérést sem tudok megtartani. Nio érezte, hogy magamat hibáztatom és felkapta fejét, de intettem, hogy semmi gond.

- Nem a te hibád, csak tudod a szüleit, és őket megtámadták a nomádok, és Gabi úgy gondolja neki kellett, volna megvédeni a családját. Nem volt még elég erős ezért csak a húgát tudta megmenteni, de végül Darius mentette meg mindkettejüket mikor rájuk talált. Ezért szereti Gabi annyira. Gabi azóta sokkal erősebb lett és megfogadta, hogy az élete árán is de megvédi a húgát a vérszopóktól.

- Nem lehet neki könnyű.- jöttem rá hirtelen.
- Egyikünknek sem könnyű- Állt fel Noah. Ködös volt a tekintete. Mintha nem is hozzánk beszélne. De hirtelen visszatért.

- Általában a Vardím klánok leszármazottainak keresztneve vagy vezetékneve jelent valamit de a legtöbb kiválasztott csak a kereszt nevét hagyja meg.- jegyezte meg Noah kissé unottan.

- Jó, de akkor nekem mért más? Miért van jelentése mindkettőnek?
- Feltételezem, mert az első klán utolsó élő tagja vagy.- magyarázott most már Holly.
- De a nagyim is Blackmoon.
- Nem kiválasztott. Ő pusztán csak a véletlen folytán lett vámpír, úgy tudom.

Ez kicsit elszomorított, hiszen a nagyi nagyon jó vámpír. Persze ha az ő szülei nem vámpírok, akkor én, hogy lehetek az? Erre majd rákérdezek a nagyinál. Kicsit kezd gyanús lenni a dolog.

- A Blackmoonok a legerősebbek de a legsebezhetőbbek is. Remény, vagyis ez is azt jelenti, hogy te vagy a vámpírok utolsó reménye, hogy felvegyük a harcot a vérszopókkal.

- Ez nagy felelősség, de szerintem felnőttél a feladathoz- mosolygott rám Shadow.
Lépések zaját hallottam. Azt hittem Gabi az. A többiek felálltak és Hollyn kívül a másik kettő meghajlással búcsúzott én meg biccentettem. Gina is kisurrant velük. Izgatott lettem, hogy miért mentek el olyan hirtelen.