2. BESURRANÓ
Másnap korán felkeltem és lezuhanyoztam. Gyorsan megreggeliztem és megnéztem a telefonomon, nem keresett-e valaki. Csak egy sms jött:
-„ Ne menj el a szállodából, mert bármikor észrevehetnek. Nekem még van egy kis elintézni valóm. Két nap múlva már ott leszek veled, addig kérlek, ne kelts feltűnést. Nagyid puszil és kér, hogy ha lehet hívd fel. Nio.”- nem értettem, hogy egy kutya, hogy tud sms-t küldeni de már nem lepődtem meg nagyon. Az viszont, hogy két napig itt rostokoljak ebben a szobában kizártnak tartottam.
Elindultam hát, hogy felfedezzem az igazi Salemet. Nagyon szép városka. Városnézés közben megpillantottam egy épületet. Holdfény Akadémia. Ez ált a hatalmas betűkkel az épületen. Egyből tudtam, hogy milyen iskola ez. Ide jártak azok a gyerekek, akiket még nem választottak ki, de már megkeresték őket és megkezdődött az átváltozásuk.
Valami belső hang azt súgta, hogy tűnjek el azonnal, de a kíváncsiság mégis bevonzott az épületbe. Bárki bemehetett. Én is bementem, bár rettegtem, hogy megérez egy nyomkövető, vagy épp Darius. Teljesen átlagosnak tűnt, mégis valahogy más. Kicsit egy labirintusra emlékeztetett és furcsa érzésem támadt hirtelen.
- Segíthetek valamiben?- kérdezett egy kedves női hang. Végigmértem ezt a fiatal nőt és mit ne mondjak gyönyörű volt. Borostyán színű szemek, vállig érő hullámos sötétbarna haj. Vékony volt és magas. Mégis a hideg kirázott tőle. Biztos, hogy vámpír volt.
- Igen, köszönöm. Szeretném megnézni, hogyan is zajlik itt egy nap. Nem gond, ha a mai nap beülök az órákra?- fogalmam sincs, hogy mért ezt kérdeztem. Valami azt súgta, hogy a mai nap is tartogat valamit a számomra és azt ebben az épületben találom meg.
- Hát persze, bárkit szívesen látunk. Gondolom, te is már értesültél róla, hogy hamarosan te is kiválasztott leszel. Persze nem kötelező beiratkoznod, mivel ha már kiválasztottak úgyis ide fogysz járni.- Ha kiválasztottak. Persze, majd ha fagy. De, jobb ha ezt az apró részletet nem árulom el ennek a vámpírnak mert egyből tudná, hogy ki vagyok.
- Igen, pontosan ezért vagyok itt!- olyan magabiztos voltam, hogy még magam is meglepődtem.
- A nevem Luna és én vagyok ennek az iskolának az igazgatónője és Főpapnője is egyben.- na tessék pont egy főpapnőt kellett kifognom. A nagyi sokat mesélt róluk és a hatalmukról. Ennek a vámpírnak meg különösen nagy lehetett mert éreztem a körülötte lévő energiát. Ez is a képességeim egyike volt.
- Én…- nem mondhatom az igazi nevem mert egyből lebuknék.-…Carlie Jones vagyok- ez volt a kedvenc nevem és a Jones meg egy jó kis vendéglő, remélem nem haragszanak amiért kölcsönvettem a nevüket.
- Nos, Carlie akkor gyere bemutatlak az osztálynak akikkel a mai napot fogod tölteni.
A hideg kirázott és hirtelen émelyegni kezdtem mikor beléptem a tanterembe. Sosem szerettem ha néznek, különösen ha valamennyien már kiválasztottak voltak. Gyorsan leültem egy padba lehetőleg a terem legvégébe.
- Sziasztok, ő itt Carlie Jones és a mai napot ezzel az osztállyal tölti, és reméljük rövidesen közénk fog tartozni
-Csak szeretnéd!-szűrtem a fogaim között.
- Nos, Carlie, akkor most megyek.- És már kint is volt. Minden szem rám szegeződött, de szerencsére mielőtt el kezdtek volna, faggatni, egy tanár lépett be a terembe. Férfi volt és….
- Üdvözlök mindenkit a mai napon, ahogy látom egy új jövevénnyel bővült az osztály -Darius, mint tanár.
Már most tudtam, hogy rossz ötlet volt idejönnöm. Mért nem tudok hallgatni valakire, aki végre tényleg meg akart védeni.
- Nos kisasszony örülök, hogy csatlakozott hozzánk a mai napra. Óra után várj meg légy szíves a terem előtt, mert kérdeznék egy-két dolgot.
Tudtam, hogy felismert. Akkor meg mért nem támadott meg egyből? Hiszen tegnap ez volt a célja. Menekülnöm kell! Valahogy ki kell jutnom az épületből!
Egész órán feszült voltam és egyre jobban fájt a fejem, meg az émelygés is erősödött. Nem igazán figyeltem. Nem érdekelt az anyag, csak hogy ki juthassak a teremből, meg az iskolából. Kicsengettek. Gyorsan akkor elindultam, de Darius már jött utánam. Izzadtam és már nagyon fájt a fejem, ekkor a fájdalomtól elpattant a cérna.
- Darius, engem nem kapsz el, és egyikőtök sem fog, mert én nem leszek szörnyeteg!- hirtelen ismét lángok lettek a tenyeremben és körülöttem is. Mindenki döbbenten figyelt, csak Darius mosolygott teli pofával.
- Nagyon szép Carlie vagy jobban szereted a Hope-ot?- erre mindenki felkapta a fejét és hallottam, hogy több diák is azt sutyorogja, hogy ő az az ember lány, a különleges kiválasztott.
- Hope tudom, hogy meg vagy rémülve. De ezt ne csináld, nem szeretnénk bántani.- hallottam meg mögöttem Luna hangját.
Rájöttek, és nekem menekülnöm kellett. Hirtelen egy erős villámlást idéztem elő. Volt annyi időm hogy elfussak, de ez az iskola egy labirintus volt. Aztán megtaláltam a mosdót és berohantam. Magamra zártam az ajtót. Tudom nem fog sokáig tartani, de amíg idehívom Hanio-t, addig megpróbálok kitartani.
- Hanio gyere, segítened kell mert elkaptak. Tudom, hogy nem hallgattam rád de most kérlek segíts. Itt vagyok a Holdfény Akadémián és sarokba szorítottak. Nem tudom, meddig fogok kitartani. -Nagyon erősen koncentráltam Nio-ra és reménykedtem benne, hogy sikerült a gondolat átvitel, bár még ezt a képességemet nem igazán ismertem.
-Azonnal indulok Hope, csak tarts ki.
Sikerült. De ekkor már zokogtam, mert olyan erősen fájt a fejem. Legszívesebben minden erőmet szabadjára engedtem volna. De tudom, hogy az elég nagy pusztítást végezne és az embereknek is bajuk eshetne. Hirtelen dörömbölést hallottam az ajtó mögül és tudtam, hogy még pár perc és végem. Meg fogom kapni a kiválasztottak jelét, és az végzetes lesz számomra.
- Hope, tudom, hogy meg vagy rémülve de hagyd hogy segítsünk. Tudom mekkora fájdalmaid vannak, de ha nem hagyod megkapd a kiválasztottak jelét, akkor meg fognak ölni.
- Hagyjanak békén, maguk is azt fogják tenni, úgyhogy nem tök mindegy?
- Nem Hope, tévedsz. Mi csak egy új életet adunk neked, ami megkönnyíti az eddigi életed.
- Persze, hogy én is szörnyeteg legyek, azt már nem.- Hallottam, hogy már az ajtó kilincset forgatják. Ezért a tűz melegével jól felforrósítottam a kilincset és az egész ajtót, mivel az nem fa volt, hanem vas.
- Kezd kihozni a sodromból ez a kis fruska, mindjárt megmutatom és neki..- hallottam meg Darius hangját.- Hogy az a rohadt… - elmosolyodtam, mert tudtam, hogy kicsit meleg volt neki az, amit műveltem az ajtóval.
- Én szóltam, de maguk nem hallgattak rám.- De ez még csak a kezdet volt. Hirtelen éreztem, hogy kiszakad a helyéről az ajtó. Nekem végem! Én nem adom fel! Engem nem kaptok el az tuti! Ott álltak előttem. Luna és Darius. Luna elindult felém, bár most így nem tudom pontosan, mert már nagyon fájt a fejem és kezdtem nagyon fáradt lenni.
- Kérlek, maradj nyugton, nem fog fájni ígérem.- de még mielőtt Darius felém hajolt volna elordítottam magam.
- Neeem!- és egy kisebb robbanást idéztem elő, ami hátra hajította a két vámpírt.
Persze ez csak egy kis tornádó volt, mert a levegő segítségével csináltam. Megpróbáltam felállni és elindultam az ajtó felé de Luna és Darius már álltak, és mintha valami fényt láttam volna Luna kezében, ami egyenesen felém irányult és már hozzá is vágott az egyik WC fülkéhez. Nagyon fájt, de nem adhattam fel. Válaszoltam erre és én is egy kis fénycsóvát küldtem feléjük. Gyorsan begyógyítottam a törött bordáimat, ami épp elég volt, mert már éreztem, hogy a levegőben vagyok és hozzávágódom a falhoz.
Ez a fejemnek nem tett jót de az adrenalin hatására egyből felpattantam és megint a tűzzel próbálkoztam, de most egy lángtengerrel. És adtam mellé egy kis elektromosságot is. Ez hatott, és elindultam kifelé a mosdóból. Futottam ahogy csak lehet, amikor meghallottam Hanio-t és hirtelen megtorpantam.
- Hope, tudom nem ez a legmegfelelőbb alkalom, hogy közöljem, de maradj ott ahol vagy és hagyd, hogy megjelöljenek mert bele fogsz halni a fájdalmaidba. A testednek szüksége van arra, hogy megkapd a jelet. Ez a sorsod. Eredetileg a nagymamád akart megjelölni, hogy ne fájjon annyira, hogy mégis át kell változnod. De Darius megváltoztatta az eseményeket. Ígérem, ott leszek veled, de most hagyd , hogy segítsenek.
Nem hittem el azt, amit hallottam. Nio is elárult volna? De már késő volt. Egy hatalmas ordítás hagyta el a torkomat. Hátulról Darius belerúgott a térd hajlataimba, amit már nem bírtam és összecsuklottam.
- Kérem, hagyjanak meghalni, mert nem akarok olyan lenni, mint maguk.- Már könyörögtem, nem harcoltam.
- Hope, kérlek értsd meg nem tehetjük mert fontos vagy számunkra.- Hallottam meg közvetlen mögöttem Luna-t.
- Sajnálom- és ekkor a maradék energiámat is felhasználva megpróbáltam saját magamat elégetni. De valami miatt az erőm ellenem fordult és fehér aura vett körül, ragyogtam aztán elsötétült a világ és nagyon mélyre süllyedtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése