A Sorsod nem a Végzeted- 18. fejezet

Sziasztok!
Hát meghoztam a következő fejezetet! Most már végre történik is valami. Innentől már kezdenek beindulni az események. Remélem elnyeri teccéseteket:)
Jó olvasást! Üdv.:Hope.

18. AZ ÍTÉLET

- Hát mégis megtörténik.- szólalt meg mellettem, alig hallhatóan Gina. Mikor ránéztem, egy könnycsepp csorgott végig az arcán. Gyorsan letörölte, majd szomorkás mosollyal rám nézett.- Indulás. Itt az idő.- mielőtt bármit is mondhattam volna, a hatalmas ajtó kitárult és Gina hátrébb lépett egyet.

Jól van. Semmi pánik. Voltam már hasonló helyzetben. A terem most is gyönyörű volt. Tele vámpírokkal. A baloldalon Dimurok, míg a jobbon Vardímok sorakoztak fel. A háttérben észrevettem Jacobot és Sethet, meg egy-két Cullent. A szemeimmel inkább Damust kerestem, és hamar meg is találtam. Az egyik távoli sarokból figyelt. Engem. Mikor tekintetünk találkozott, a szívem hangos dübörgésbe kezdett. Apró mosolyt küldtem felé, mire válaszul ő viszonozta azt. Épp elég erőt adott nekem ahhoz, hogy véghez vigyem, amit Selene akar tőlem.

Középen hosszú szőnyeg mutatta az utunkat az emelvényhez, amelyen a hat trónus állt. Ez jelképezte a Királyi pár és a két első család rangját. Azt, hogy ők többek bárki másnál. Luna szerint. Rajtunk múlik -szerinte-, hogy a fajunk megmeneküljön. Lassan indultam el, miközben szokatlan módon mindkét oldalról fényképezőgépek kattogása és a vakuk villogása zavart meg. Mi ez az egész? Én nem vagyok valami kis sztárocska, hogy fotózgassanak! Úgy tűnik ez a dolog a vámpírok világában is ugyanúgy működik, mint a halandóknál.

Végre sikerült odaérnünk a trónusokhoz. Luna ragyogó mosollyal hajolt meg előttünk, miközben szívére helyezte ökölbe szorított kezét. Én válaszképp csak erőltetett mosollyal biccentettem, majd Loganhez mentem és helyet foglaltam anyám trónján.

A jobb oldalunkon volt Eric, így feltételeztem, Gina ott fog helyet foglalni. Apró biccentéssel üdvözöltem a „kis herceget”, aki viszonozta. Ezután mintha átnézett volna rajtam. Követtem a pillantását. Gina haladt felé, mondhatni csiga tempóban. No, nem mintha azért, mert neki állt pózolgatni a kameráknak, szimplán csak húzta az időt. Szerencsétlenségére, Eric nem várta meg, míg odaér, hanem felállt és maga húzta a helyükhöz. A lány kétségbeesett pillantást küldött felém, de egy nyugtató nézésen kívül, mást nem nagyon tehettem érte, így vonásait megkeményítette és számára most kezdődött el a színjáték. Elfordultam tőle és a bal oldalunkon lévő párra néztem. Sorcha és Niko jól elvoltak egymás szerelmetes pillantásával. Mázlisták! Még mindig irigyeltem őket. Selene úgy tűnik csak engem és a Stone lányokat akarja idegileg tönkre tenni.

Végre észrevettek és mindketten vidáman biccentettek nekem, amit hasonló mosollyal viszonoztam én is. Ezek után visszafordultam és csak a tömeget figyeltem. Még nem kezdődött el a gyűlés, így szemügyre tudtam venni a nézőközönségünket. Tele volt ismeretlenekkel. Mind nemesek lehettek, láttam a különböző kristályokat, ásványokat egyesek nyakában. Hát persze! Hiszen társadalmi esemény a mostani, biztos címlapon leszünk holnap. Talán oda kéne mennem, hogy készítsenek egy pár jó képet rólam? Undorító! Az ilyen dolgoknak, mind zárkörűen kellene zajlania. Ez olyan, mintha Hollyt nyilvánosan meg kellene aláznom.

- Minden rendben?- súgta a fülembe Logan. Hangja perzselte a bőrömet. A múltkori eset óta, kicsit még mindig tartottam tőle. Aprót bólintottam, de még mindig nem néztem rá. Éreztem a pillantását, amint az arcomat fürkészi. Felé fordítottam a fejem. Szemeiben csupa aggodalom volt. Hirtelen szerencsésnek éreztem magam, hogy legalább Logan nem olyan volt, mint Eric. Se nem erőszakos, vagy tolakodó. Tudta, hogy még mindig Damussal találkozgatok. Kivéve persze a múltkorit, de azt betudtam az ösztönnek. Végülis rosszabb is lehetne. Ideje lenne elkezdenem viszonozni azt a sokat, amit megtett eddig értem.

- Nyugalom. Minden rendben van. Ne aggódj, miattam!- hangom teljes mértékben nyugodt és magabiztos volt. Szemeiben még mindig láttam némi kétkedést, ezért megszorítottam a trónja karfáján nyugvó kezét. Meglepődött, de viszonozta azt. Ezután nem vettem el a kezem. A népnek úgyis látnia kell, hogy több van köztünk holmi barátságnál. Hát, most megkaphatják.

A lent zajló morajlás hirtelen elhalkult. Luna lépett az emelvényre, és megnyitotta a gyűlést.

- Kedves egybegyűltek! Fontos esemény miatt gyűltünk ma itt össze. Nagy örömömre szolgál, hogy bejelentsem, a nemrég elhunyt első Kiválasztott helyét, mostantól Georgina Stone veszi át.- A tömeg tapsviharban tört ki. Gina arcára, egy pillanatra rémült kifejezés ült ki, majd gyorsan el is tűnt.

- Eric herceg.- mutatott a legifjabb Whitesunra, aki úgy pattant fel, mintha most kapná meg a szülinapi ajándékát. Végülis, ha azt nézzük, Gina egy igazi ajándék az ő számára. Óvatosan felhúzta fogadott húgomat, majd letérdelt előtte.

- Gina Stone. Hozzám jönnél feleségül és elfogadnád-e azt a megtisztelő feladatot, hogy velem együtt megmented fajunk jövőjét? Feleségemként és Első Kiválasztottként?- na ez volt aztán a leánykérés. Aggódva vártam Gina válaszát. Egy röpke pillanatig úgy tűnt meggondolja magát, aztán a tömegbe nézett. Vagy fél percig csak arrafelé bámult, majd apró mosoly jelent meg arcán és alig halhatóan válaszolt.

- Igen. Leszek a feleséged Eric Whitesun. Megtiszteltetésnek érzem, hogy én kaptam ezt a nemes feladatot.- Na, azt hiszem, ez az alakítás Oscart érdemelt volna. Már kezdtem azt hinni, tényleg komolyan mondja. A fiú az ujjára húzta a gyönyörű szép, bár szerintem kissé giccses gyémántgyűrűt.

Majd számomra is meglepő módon Eric két keze közé vette a lány arcát, és puhán megcsókolta. A hideg borzongott a hátamon. Tapsvihar és éljenzés tört ki, én mégis kihallottam belőle egy állatias morgást. A hang irányába fordultam. Seth remegett a dühtől, Jake és az ifjú Charlie fogta vissza. Mikor a csók véget ért Gina színtelen arccal ült le a helyére.

- És most pedig, egy még fantasztikusabb esemény következik. Sorcha Light a mai napon igazi Vardím lesz. Sorcha kérlek, lépj elő.

A lány felállt és Lunához ment, majd letérdelt előtte. Ez a fránya neveltetés. Legalább lekeverne neki kettőt.

- Sorcha Light. A mai naptól egy leszel közülünk, de mégis több. Kiválasztott vagy, a sorsod az, hogy fajunkat megmentsd. Tégy így és hozd el nekünk a reményt! Hercegnő, kérlek add reá áldásod!- upsz. Most jövök én.

Felálltam és Sorcha elé léptem. Fejére tettem a kezem, amiben fehér fény jelent meg. Éreztem, hogy Selene istennő rajtam keresztül nyúlt ki, és megáldja ezt az ártatlan teremtést. Miután véget ért, visszaültem a helyemre. Most Luna egy kelyhet nyújtott Sorchának, melyben emberi vér volt. Noha a mi fajunk nem ivott emberek véréből, persze voltak kivételek, a vérszopók. Az átváltozásunkhoz mégis arra volt szükség. Ezt az emberek is tudták. Voltak önkéntes „véradóink”, így ez nem ütközött semmiféle törvénysértésbe.

A lány elvette a kelyhet és pár kortyot ivott belőle. Ezután magremegett, majd, mint akinek erős fájdalmai vannak, a kezeit a halántékához szorította. Pár pillanat múlva a lesötétített ablaküvegeken át fény tört keresztül, és Sorchát angyali fényben világította meg. Aztán vége lett. Niko odasietett és segített az erőtlen lánynak felállni, majd odakísérni a helyükhöz.

Luna felém fordult. Gonosz, szinte már gúnyos mosolyt küldött felém.

- Most pedig a gyűlés kicsit rosszabb eseményei következnek. Mint tudjátok, Ginának új testőrt kellett kapnia, mert Darius Lachlain meghalt. A Hercegnő egy farkast jelölt ki számára. Seth Clearwatert. Őrök!- mégis mi az, ami itt készül? Én erről miért nem tudtam? Gina rémült arccal nézett rám, de nem tudtam mit mondani neki. Én is éppen eléggé meg voltam lepődve.

- Logan, ez a te műved?- förmedtem rá Hercegemre. Értetlen és kissé zavarodott arcot vágott.

- Nem. Én sem tudtam erről.- Akkor mégis… Eric. Az önelégült mosolya mindent elárul.

Hatalmas teremtű testőrök trappoltak a farkasok felé. Leah, Seth elé ugrott és vicsorogva öccse védelmére kelt, de meglepő módon Jacob elvonszolta. A többi farkas sem segített Sethnek. Mégis mi ütött beléjük? A fiú sem küzdött, arcán látszott, hogy feladta. Hagyta, hogy az emelvény elé hurcolják, és térdre kényszerítsék.

- Seth Celarwater. Vádollak téged, amiért ki akartál kezdeni Georgina Kiválasztottal. Azt akartad, hogy cserbenhagyjon minket. Fellázadtál az egyezség ellen, amit az Alpháddal kötöttünk. Ezen felül, veszélyeztetted testi épségét is. Mit hozol fel mentségedre „farkas”?

Gyerünk Seth! Állj ki, magadért! A fenébe! Most meg mi a fene ütött belé? A fiú először csak földre szegezett tekintettel rázkódott. Talán sír? Aztán felnézett és olyan káprázatos vigyorral meredt a főpapnőre, hogy én magam is meglepődtem. Majd még jobban nevetni kezdett.

- Ne, Seth! Kérlek!- suttogta könnyes szemekkel Gina, de a fiú nem hallotta.

- Hogy merészeled?- förmedt rá Luna. Kezével felé suhintott, majd lecsapott a fénysugár Sethre. A mosoly lefagyott az arcáról, és azt fájdalomtól eltorzult kifejezés váltotta fel. Luna nem hagyta annyiban. Megismételte még vagy háromszor, mikor megelégeltem.

- Elég!- Álltam fel. Hangom az egész teremben visszhangzott, még engem is kissé megijesztett. Luna a levegőben tartva kezét hátra fordult.

- Hercegnő! A „farkas” kinevetett, sőt gúnyt űzött belőled. Megérdemli a büntetést!

- Nem! Nem tűröm, hogy bárkit megkínozzanak. Én vagyok itt a leghatalmasabb, ezért én ítélkezem! Ezt ne feledd Luna!- a nő szemeiben szikrázott a harag.

Előléptem. Tudtam, hogy ennyi ember előtt nem jelenthetem ki, hogy csak úgy elmehet. Megölni meg igazán nem akartam Sethet. Így a legkézenfekvőbb megoldást választottam.

- Seth Clearwater! Törvényt szegtél. A mi törvényeinket! Száműzlek! Száműzlek Salemből és azon a napon, mikor ismét beteszed ebbe a városba a lábad, én magam öllek meg! -hangom hideg és visszakozást nem tűrő volt.- A következő teliholdig kapsz haladékot. Ha utána itt talállak, a társaid szeme láttára égetlek el! Jacob!- néztem az alfájára.

Gyorsan felnyalábolták a kimerült Sethet, majd Jake egy „köszönömöt” tátogott, amire észrevétlenül biccentettem egyet. Ezután visszamentem a helyemre. Kezeim remegtek, a szívem, a torkomban dobogott. Néha még én magam is megijedek attól, hogy milyen is tudok lenni, ha bedühödök.

- Igazságos ítélet született!- mondta Luna, miközben gyilkos pillantást küldött felém.- Most, jöjjön, amiért igazából itt vagyunk. Őrök!- a két hatalmas ajtó kitárult és két őr kíséretében Holly jött. Kezein megint ezüst bilincsek lógtak. Azokon, pedig vasláncok. Ezeken vezették be őt. Most legalább nem volt összeverve, de haja még mindig zilált volt, arcán izzadság gyöngyözött. Ruhája, pedig több helyen is elszakadt. Őt is az emelvényhez hozták és térdre kényszerítették. Holly azonban megadóan, ahogy az illem követelte, magától leereszkedett.

- Holly Light! Azért vagy most itt, mert szörnyű bűnöket követtél el. Erős energiákkal és különleges képességekkel áldott meg téged az istennő, te mégis a Hercegnő ellen fordultál és többször is, az életére törtél.

- Igaz, Luna főpapnő!- mondta halkan Holly, még mindig a földet fürkészve.

- Az ítélet megszületett. A Hercegnő sokat elmélkedett, hogy igazságos és másoknak is példaértékű büntetést szabjon ki rád!- Luna rám nézett, amitől tudtam, itt az idő.

Mikor felálltam, mintha megcsapott volna valami. Hirtelen hideg fuvallat csapott meg.

- Küld át, nekem Hope! Szüksége van rám!- Selene jelet küldött. Pont az utolsó pillanatban.

Tudtam, mit kell tennem, de várjunk! A tőröm. Mikor a fuvallat elszállt, az Athamém ott volt a kezemben. Hát, ha ezt akarja. Én megteszem.

Előléptem. A tömegre néztem, majd hátra fordultam. Először Loganra néztem. Azt hiszi, most megölöm őt. Szemeiben ott volt minden érzelem. Bár próbálta palástolni, láttam a végtelen fájdalmat benne.

- Bízz bennem!- tátogtam neki, majd a halk nyöszörgés irányába fordultam. Sorcha zokogott, Niko próbálta visszatartani. Visszafordultam és kihirdettem az ítéletet.

- Népem! Az ítéletet meghoztam. Az életet tisztelnünk kell, az adottságainkat megbecsülni. Aki hű hozzám és szolgál, annak hálás vagyok és tudom, akár az életét is áldozná értem, de aki elárul, az a halállal kötött egyezséget!- már megint ez a hangszín. Lehet, kicsit vissza kéne vennem, mert még én magam is megijedek ettől.

Lesétáltam a pár lépcsőfokot, majd megálltam Holly előtt.

- Holly Light, állj fel és nézz rám!- a lány felállt és szerencsémre pont úgy nézett, mintha engem figyelne.- Az ítéletem számodra kegyes. Menj és vedd át az üzenetet.- arcán értetlenség tükröződött. Megöleltem, majd a fülébe súgta.- Selene már vár!- Aztán megfogtam a tőrt és mellkason szúrtam.

- Ne!- Srocha sikított, többi barátommal együtt. Gina nem. Ő csak engem figyelt.

Az egyetlen, aki nem dőlt be a színjátéknak. Óvatosan kihúztam a tőrt és lefektettem a lányt.

Az őrök elindultak felénk, de még mielőtt elragadták volna az élettelen testet tőlem, kezemmel egy láthatatlan pajzsot idéztem körénk. Nem engedem, hogy megakadályozzanak a vissza hozatalában. Megálltak és csak meredtek rám! Én kizártam mindent a külvilágból és csak a jelre vártam, hogy megkezdhessem a gyógyítást. Nem kellett sokat várnom. Kellemes virágillat csapta meg az orromat. Megkaptam a jelemet. Kezeimet Holly fölé helyeztem, és gyógyítani kezdtem. A fény beragyogta egész testét, míg teljes egészében vissza nem tért a testébe. Kinyitotta a szemét.

- Köszönöm.- suttogta oda nekem, majd hirtelen elsötétült előttem a világ és kimerültem zuhantam a mélybe.

- Hope! Ébredj! Térj magadhoz!- a könyörgő hang messziről jött, én mégis mágnesként követtem azt, hogy végre kiszabaduljak ebből a magatehetetlen és öntudatlan állapotból. Végül sikerrel jártam. Lassan, minden kezdett világosodni, bár az elején igencsak homályos volt minden.

- Hol vagyok?- ez jutott először az eszembe. Nagy nehezen sikerült kiélesítenem a látásomat. A válaszra már nem volt szükségem, mert tudtam, hol vagyok. A szobámban voltam, pontosabban a Ginával közös szobánkban.- Ne válaszolj, már rájöttem.- Emeltem fel a kezem, így Logan csak kifújta a beszívott levegőt.- Mi történt, miután elájultam? Addig emlékszem, hogy Holly visszajött.- Logan elgondolkodó és hitetlenkedő ábrázattal nézett rám.

- Hogy is mondjam. Először is senki sem érti, miért tetted, amit tettél. Mi értelme volt azt hitetni velünk, hogy megölted Hollyt, ha aztán visszahoztad őt?

- Tudod, hogy mindennek oka van. Ennek is volt. Egyébként meg, eszem ágában sem volt megölni Hollyt, de más útja nem volt annak, hogy az istennőhöz juttassam a lelkét.- Na ez volt az a válasz, amit senki se várt volna tőlem.

- De hát az, lehetetlen. Az nem lehet. Hiszen csak egy főpapnő képes az istennővel kapcsolatba lépni. Ezzel azt akarod mondani, hogy te már…?- apró mosoly kíséretében bólintottam.

- Igen, találkoztam vele. Tudod, a sok halál közeli élmény. Nemrég volt egy látomásom, amelyben Selene azt mondta, okosan döntsek Holly sorsáról. Ebből tudtam, hogy ő majd megmutatja nekem, mit tegyek, de egészen az ítélet kimondásának pillanatáig, semmi további jelet nem kaptam. Akkor volt egy kisebb „sugallat”, és tudtam, hogy mit kell tennem.

- Elképesztő! Mi meg már azt hittük, ez valami trükk, hogy ne kelljen megtenned. Vagy nem is tudom.- Hercegem gondterhelt arccal megvakarta a fejét, majd az ablakon keresztül a messzeséget kezdte kémlelni.

- Hol van?- tettem fel az egyszerű kérdést.

- Elment. Azt mondta, el kell mennie. Aztán átküzdötte magát a testőrökön és eltűnt.- furcsa. Kíváncsi vagyok, milyen feladatot kapott Selenetől. Biztosan emiatt tűnt el.

- Értem. Nos, azt hiszem ideje felkelnem. Eleget lustálkodtam.- ültem fel az ágyamban, majd kicsit talán túl gyorsan, fel is álltam.

- Hé, hé. Ne olyan sietősen. Nem hiszem, hogy még fel kellene kelned.- bosszúsan fújtattam egyet. Logan állandóan aggódik miattam. Sőt, mindenki. Pedig nem vagyok törékeny és gyenge sem.

- Logan. Azt hiszem, a „törékeny vagy, megvédelek” témát egyszer már megbeszéltük.- szegeztem rá a tekintetemet durcásan, akár egy kisgyerek, akit nem engedtek fel a hullámvasútra.

- Talán mégis.- Micsoda?- Lehet, ezt nem nekem kellene elmondanom.- látszott rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát.- Szóval, az a helyzet, hogy most sebezhetőbb vagy. Mármint minden Vardím nő sebezhetőbb ebben az időszakban.- értetlenül néztem rá. Hogy sebezhető? Meg ebben az időszakban?- A termékenységi időszakodról beszél.- lépett be a szobába Gina. A hideg futkosott a hátamon, a hangjától. Teljesen, megváltozott. Olyan cinikus lett.

Tekintete, akár egy jégcsap. Teljesen megkeményedett. Mit tettem ezzel a lánnyal? Önkéntelenül is könny szökött a szemembe, ami pillanatok alatt zokogássá fajult. Gina egy másodpercig meredten nézett rám, majd elfordult és mit sem törődve a szekrényéhez ment és pillanatok múlva, miután kihalászott egy könyvet onnan, ki is ment a szobából.

- Az én hibám. Miattam lett ilyen.- zokogtam. Logan együtt érzően megölelt és nyugtatóan simogatta a hátamat. Úgy tíz perc alatt sikerült megnyugodnom. Nem is értettem, miért jött rám ez a sírás. Eddig nem voltam ilyen érzelgős. Kibújtam az ölelésből és zavartan lesütöttem a szemem.

- Nem kell szégyellned magad, Hope. Most teljesen normális dolog, ha érzékeny vagy. Ez is hozzátartozik ehhez az időszakhoz.- meglepetten néztem fel rá. De jó. Kezdek olyan lenni, mint egy havibajos nő.

- Értem.- ennyit tudtam csak kinyögni.

- Nos, azt hiszem, akkor én megyek is.- állt fel Logan.

- Köszönök, mindent.- mondtam, őszintén. Annyira hálás voltam neki azért, hogy jegyességünktől függetlenül hagyott élni.

- Nincs mit, ha ezzel boldoggá teszlek.- apró mosoly ült ki az arcára, majd kisétált a szobából.

Megint megpróbálkoztam a felállással, most már jóval óvatosabban. Szerencsémre nem szédültem meg újra. Elmentem fürödni, majd egy pamuttörölközőbe csavarva magam, a szekrényemhez mentem és valami kényelmeset kerestem. Sajnos odakint már kicsit hűvösebb volt. Lassan itt lesz az ősz. Ami még közelebb hozza a születésnapomat és vele együtt a sorsomat is.