Olyan gyorsasággal pattantam ki az ágyból, ami megijesztette Sethet. Nehéz volt kiverni a fejemből az álmot. Nem is ment igazán. Hope…
- Jól vagy?- kérdezte Seth, halálra várt arccal.
- Persze, csak rosszat álmodtam.- magyaráztam, miközben a szekrényemben kutakodtam ruhák után.
- Jó, akkor…- kezdett bele, de félbeszakítottam.
- Megyek fürdeni!- és már a fürdő felé haladtam. Rádöbbentem, hogy Gaby mennyire szerencsés volt, hogy meghalt. Főleg úgy, hogy Darius vele együtt ment el. Én és Hope maradtunk a célkeresztben. Niko és Sorcha nem elég ehhez? És mi volt az, hogy Hope egy csomó ember előtt veszítette el a szüzességét? Utálom Lunát!
Mikor kiléptem a fürdőből, Seth éppen félmeztelenül állt az ágy mellett. Rögtön elfordultam. Vörösebb lettem a főtt ráknál.
- Ööö…- motyogtam zavaromban. Meg akartam érinteni azt az izmos felsőtestet, de minden erőmmel ellenálltam a vonzalomnak.
- Bocsi, de… muszáj volt megnéznem a sebet… Nem tudtam, hogy…- megpördültem, és Seth szájára tettem a mutatóujjam.
- Semmi gond.- mosolyogtam rá. Meglepődött a mosolyon. Közelebb hajoltam hozzá, majd forrón megcsókoltam. Ő szorosan, mosolyogva átölelt.- Menjünk el sétálni, jó?- bólintott. Gyengéden átölelt és elindultunk. Nem tudtuk hova, csak sétáltunk.
Nem hagyott nyugodni a hang, amit az erdőben hallottunk. Valaki követett volna minket? Nem elképzelhetetlen. De remélem, senki nem látott meg minket, mert akkor minden bizonnyal elvennék Seth testőri címét, és nem engednék a közelembe. De akkor… mind a ketten meghalunk.
- Gina!- kiáltott nekem hátulról Sorcha. Seth rögtön elengedett az óvó szorításból. Nehezére esett, hogy ne öleljen fulladásig. Nagyon szeret, legalább annyira, mint én őt.
- Igen?- fordultam hátra, hogy szembe legyek a lánnyal.
- Luna hív.- felelte, mikor odaért hozzánk. Látszott rajta, hogy futott utánunk. Szőke tincsei össze-visszaálltak, de szerintem így is csinos volt.
- Öhm… Oké, akkor megyünk.- nem tudom, mit akarhat tőlem Luna, de remélem, nem megint azzal a dumával jön, hogy mennyire sajnál engem, hogy elveszítettem a testvéremet. Ezzel nem lenne semmi baj, ha nem olyan semlegesen mondta volna, mint mikor azt közöljük, hogy este vagy reggel van-e.
- Várjatok! Luna azt mondta, hogy csak te menj. Nem akarja, hogy Seth is veled menjen.- mondta lesütött szemmel.
- De a testőre vagyok!- fakadt ki Seth. Gyöngén belecsíptem az oldalába. Tudtam, hogy nem fog neki fájni, de ebből szerelmem rögtön értette, hogy egyedül kell mennem.- Elkísérlek az irodaajtóig.- suttogta a fülembe, majd beleegyező bólintásom után elindultunk.
Luna irodája épp a suli másik oldalán helyezkedett el. De végül is odaértünk a hatalmas, arannyal, és annak különböző árnyalataival díszített ajtóhoz.
- Akkor itt elválnak útjaink.- szólalt meg szomorkásan Seth.
- Igen, de nem örökre. Hamarosan visszajövök.- válaszoltam ugyanolyan bús hanggal. Kezem olyan lassúsággal csúszott ki kezéből, mintha lassított felvétel lett volna. Mikor már az ajtó felé fordultam, bekopogtam.
- Gyere!- hallottam meg Luna hangját az ajtó másik oldaláról. Benyitottam, és Lunát egy íróasztal mögött ülve láttam meg. Apró mosollyal az arcán várt rám. Valamiért nem nyugodtam meg. Egy különös, gyanakvó érzés kerített hatalmába, mikor beléptem az ajtón. Leültem az íróasztallal szemben lévő székbe. Nem volt olyan kényelmes, de ezzel csak azt jelzik, hogy Luna felettünk áll.
- Mint tudod, a nővéred nem tudja tovább folytatni azt, amit az egyezség követel a családotoktól.- a levegő megakadt a tüdőmben. Hogy képzeli felhozni egy mondatban Gabyt és azt a bugyuta egyezséget? Alig várom, hogy átváltozzak és elhúzzak innen.
- Igen, nem tudnám elfelejteni, hogy a nővérem meghalt. Elég nehéz lenne.- feleltem dühösen. Mindjárt behívom Sethet, esküszöm!
- Nos, igen. Remélem, azt is tudod, hogy az egyezségre három család köteles. De mivel ez a katasztrófa történt Gabrielle-el, jelenleg csak két család vesz részt ebben. Mivel nagyon fontos, hogy a vérvonal teljes mértékben kitisztuljon, ezért úgy döntöttünk, hogy te veszed át a nővéred helyét.
- De akkor… Össze kéne házasodnom Williammel. Viszont ő nem az én korosztályomba való.- próbáltam kibeszélni magam ebből, miközben a kétségbeesés kezdett hatalmába keríteni.
- Igen, tudjuk, ezért fogsz Ericcel házasodni, amint átalakultok.
Éreztem, ahogy a riadalom helyét átveszi a düh, mely egész testemet perzselte belülről. Fegyelmeznem kellett magam, nehogy felpofozzam. Most ez esett volna a lehető legjobban. Bár tudtam, hogy Gaby nem lenne rám büszke. Elveszíteném azt a szép emléket, amit eddig őriztem róla. Jó, tényleg sejtettem ezt, de azt nem gondoltam volna, hogy pont a születésnapomon közli velem, hogy mennyasszony vagyok.
- Ez… Még messze van. Van időnk gondolkodni. Mi lenne, ha később beszélnénk meg, ma…- kezdtem bele, de Luna félbeszakított.
- Nem. És a farkas sem érdekel. Nem zavar, hogy őt szereted, mert így is, úgy is Eric Whitesun felesége leszel. Ha nem vállalod, a farkas barátod meghal.- közölte nemes egyszerűséggel, miközben féloldalas mosoly jelent meg az arcán.
Most vagy én vagyok vak, vagy Luna szemében tényleg boldogság sugárzott, mikor megkeserítette az életem? Nem tudom, de jelen pillanatban egyáltalán nem érdekelt. Nem teheti tönkre az életemet! És ha eszembe jut, hogy én hoztam ide Williamat… Minden az én hibám! Ekkor kopogás hallatszott…
- Gyere be!- rikkantotta boldogan Luna, majd Eric kíváncsi arcát pillantottam meg az ajtóban.- Már tud mindent.
- Óóó… Értem…- felelte vidáman. Odasietett hozzám és át akart ölelni, de én elhúzódtam. Nem hiányzott az ő közelsége. Viszont Sethé nagyon is. Ezért a lehető leggyorsabban kirohantam az irodából, miközben gyilkos pillantásokat lövelltem feléjük.
Mikor kiértem, megragadtam Seth kezét és elrángattam magammal. Egészen addig a helyig mentünk, ahová a múltkor Seth vitt.
Nem tudtam tovább visszatartani a dühömet. Ölelni akartam, miközben kisírom neki bánatomat. De ehelyett elkezdtem tombolni. Elveszítettem a fejemet. Fákat téptem ki a földből, sziklákat dobáltam és csapkodtam kézzel-lábbal. Olyan volt, mint amikor megtudtam, hogy Gaby meghalt. Teljesen megfeledkeztem magamról, és hagytam, hogy a dühöm irányítson. Ha most találkoznék egy vérszopóval, tutira kibelezném. Muszáj rombolnom. Gondolatban, minden egyes fa és szikla helyére Ericet és Lunát képzeltem. Hatásos volt.
Őrültségemből Seth fájdalmas nyögése ébresztett fel. A földön feküdt. Egy hatalmas szikladarab terítette be. Nem is tudtam, hogy ilyen erős vagyok.
- Jézusom! Én… Nagyon sajnálom!- motyogtam az ijedtségtől elhalkuló hangon. Elkezdtem lehámozni Sethről a sziklatörmeléket, de nem volt elég erőm. Már záporoztak a könnyeim. Sosem tudnám bántani Sethet. Ő a mindenem.- Én nem akartam!
- Tu… dom.- nyögte ki. Tudtam, nehezen kap levegőt. Hirtelen olyan erő ölelt át, amitől újra meg tudtam mozdítani a szikladarabot. Eldobtam jó messzire, az erdő sűrűjébe. Seth fájdalomtól rázkódó testére borulva zokogtam. Ő csak hagyta, pedig nagy fájdalmai voltak.
- Menjünk. El kell vinnem téged az orvosiba. Carlisle ad fájdalomcsillapítót.- mondtam, miután letöröltem a könnyeimet és felálltam. Segítettem Sethnek is, hogy meg tudjon állni a két lábán.
Ahhoz, hogy az orvosiba érjünk, el kellett haladnunk az edzőterem mellett. De most erre nem gondoltam. Ahogy arra sem, hogy mi várhat ránk ott.
Amikor az edzőterem elé értünk, éreztem, ahogy a testünk egyszerre dől el. Rögtön rájöttem, mi történt. Valaki elgáncsolt minket. Seth nagyot nyelt a fájdalom miatt. Így még jobban fájt neki. Ki volt az a…?!
- Szervusz Gina!- Eric dühös arcát láttam meg. Hangja földrengésszerűen hatott rám. Összezavart.
- Mit akarsz?- nem érdekelt az illem. Ő sem volt túl kedves velünk, én miért lennék az vele?
- Tudom, mi van köztetek. Megcsaltál!
- Hülyeség! Sosem jártunk, csak elmentünk a bálba. Emlékszel még?
- De… de… Mindennek a farkas az oka! El akar csábítani, hogy megölhessen!- úgy éreztem magam, mint egy tanár, aki megpróbálja lebeszélni a tanulóját a rosszaságokról.
- Nem vagyok piroska! És ő sem csak „farkas”. Képzeld, van neve is. Sethnek hívják.
De Eric nem akart meghallani. Amint Seth felállt, rátámadt. Sethnek nem volt ideje átalakulni, sérülései miatt. Eric nagy előnyben volt. Hirtelen köddé vált, majd Seth mellett pillantottam meg. Eric megragadta Seth nyakát, és a falhoz dobta.
- Ne!!!- ordítottam. Térdre rogytam, meglátva Seth összegörnyedt testét. Az én… szerelmem testét. Nem volt nehéz beismernem magamnak. Igen, Seth az én párom. Örökre.
Épp ezért nem hagyhatom, hogy egy jöttment vőlegény elválasszon minket. Még mielőtt észrevett volna, ráugrottam. Ütöttem-vágtam, ahogy csak tudtam, de mégis eltűnt.
- Gyáva! Félsz egy lánytól?- erre persze, hogy elődugta a képét. Levettem a falról egy dísztőrt, és pontosan Eric arcára céloztam. Majdnem eltaláltam. Végül nem sikerült, mert arrébb ugrott a tőr elől, épphogy csak érintette az arcát. A tőr az egyik bordásfalban landolt. Már eszembe is jutott a terv.
Minden ép idegszálammal a bordásfalra koncentráltam, csukott szemmel természetesen, és arra, hogy eltalálja Ericet. Pár pillanattal később puffanás, majd Eric szitkozódása. Kinyitottam a szemem, és örömmel töltött el, hogy a bordásfal leterítette a földre. Kihúztam belőle a tőrt, és elhajítottam azt. Eric mellkasára ültem, miközben fölé hajoltam, és a tőrt a nyakához szorítottam.
- Ne hidd, hogy gyönge virágszál vagyok!- mondtam a fuldokló fiúnak. Seth még mindig a földön feküdt. Lehetséges, hogy elájult. Már épp el akartam vágni Eric torkát, mikor Hope és Logan lépett be a terembe.
- Gina!- kiáltott Hope, de késő volt. Logan nagyon gyorsan közeledett felém. A hasamnál fogva rántott le testvéréről, majd a falnak csapódtam. Hope rögtön hozzám sietett.- Jól vagy?- a dísztőrt még mindig a kezemben szorongattam.
- Gi…- Seth erőlködve próbálta kimondani a nevemet. Én odamásztam hozzá, a sarkamra ültem, és fejét az ölembe vontam. Zokogva könyörögtem Hopenak.
- Ho… Hope! Kér… lek!- a lány rögtön vette az adást. Seth homlokára tette kezét, majd szorosan lehunyta szemét. Seth arcán megkönnyebbülés futott végig. Mikor Hope nyugtázta, hogy „páciensének” már semmi baja, szorosan átölelve gyógyított. Sejtettem, hogy eltörtem a bordám, de nem igazán érdekelt. Seth fontosabb volt, mint én.
- Hogy tehetted ezt Logan?- kiabált Hope, mikor elengedett. Szemei dühtől izzottak, hangjában tombolt a harag. Olyan méltóságteljesnek tűnt, mint egy istennő.
- Az a kis… megtámadta a testvéremet!- Logan gunyorosan, lenézően beszélt. Mintha egy kis repedtsarkú lennék az utcasarokról. Pedig csak megvédtem Sethet. Ő is ezt tette volna, ha valaki Hollyt bántja.
- Gina nem egy kis… Áh! Gina egy nagyon kedves lány, aki csak megvédte magát. A te testvéred támadott rájuk, Seth megsebesült és ezért Gina harcolt. Bár nem értem…
- Kiakadtam Luna híre miatt, és megsebesítettem Sethet.- vállaltam minden kockázatot.- Az egész az én hibám. Sajnálom Eric.- a fiúhoz mentem, felsegítettem - ami a bátyjának eszébe se jutott - és megpusziltam az arcát. Eric tátott szájjal figyelt.
Megragadtam Hope kezét, és elindultam az emeleti szobánk felé. Nem akartam látni Seth megkínzott arcát és üres tekintetét. Már így is belesajdult a szívem ebbe az egészbe. Ez nem fog működni.
Mire fölértünk az emeletre, már nem én siettem, hanem Hope támogatott fel. Miért kellett nekem ez az egész? Mit ártottunk volna a világnak, ha élhetnénk boldogan? Seth… Ahogy átváltozom, nem lesz a testőröm. Elit sereget állítanak az egyezség résztvevői mellé. De legalább, ha sok-sok év múlva meghalunk, miután beteljesítettem a sorsom, együtt lehetünk a mennyekben, Selene istennő oltalmazó fényében…
- Mégis mi a fene ütött beléd?- idegeskedett Hope. Egy átlagember halálra rémült volna a tekintetétől, de rám nem hatott. Gaby sokkal tehetségesebb volt ebben. Megvontam a vállam és ledőltem a nővérem ágyára. Agyamban folyamatosan a Seth-tel kapcsolatos emlékek bukkantak elő, alig tudtam őket eltüntetni. Összekuporodtam és belebújtam a takaróba. Ha Gaby nincs is, legalább az illata megnyugtat egy kicsit. Zokogásomat elrejtettem a takaró mélyén. Hope mellém feküdt és átkarolt. Nem esett olyan jól, mintha a nővérem ölelt volna át, de hagytam, mert jobb volt a semminél.
- Tudom, hogy beleszerettél. A farkasba…- hirtelen megriadtam, attól, amit mondott. A másodperc töredéke alatt rántottam ki magam az ölelésből.- Tegnap este, megláttalak titeket. Azt, hittem valaki megtámadott, mert a sikolyodra riadtam fel, de aztán meglepően tapasztaltam, hogy Sethel voltál és épp, mikor fel akartam fedni magam, megcsókolt. Azt akartam, hogy te mondd majd el, de nem várhattam tovább.
- Sajnálom. Én…- kezdtem bele egy védőmonológba, de Hope felemelte a mutatóujját, ezzel jelezvén, hogy még nem fejezete be.
- Tudom. És nem haragszom. Talán egy kicsit, amiért eltitkoltátok előttem. Éreztem én, hogy valami történt. Aznap, mikor a báli ruhákat vettük. Az a nézés, mindent elárult nekem, csak épp nem akartam magamnak bevallani, hogy akár ilyen fiatalon is megtörténhet veled. Nem is zavart volna, addig a napig, amíg Luna nem közölte velem, hogy neked kell átvenned Gaby helyét.- újra felrémlett az emlék. Milyen csodás nap is volt az. Sosem éreztem olyan boldogságot, mint akkor. Nem szívleltem túlságosan a farkasokat, de rögtön tudtam, hogy Seth más. Annyira udvarias és figyelmes volt velem… Mint egy igazi hercegnővel.
- Ezek után már értem, miért akadtál ki nemrég Ericre. Feltételezem, ő hamarabb észrevette a dolgokat, mint én.- bosszúsan bólintottam. A fenébe is, ha az a degenerált nem létezne, most is Seth karjaiban pihenhetnék. Nem akartam elveszíteni azt az érzést. Könyörgő pillantással néztem Hopera. Ha valaki, ő biztos tud tenni valamit ez ellen. Végtére is, ő a Hercegnő, nem?!- Vége. A mai naptól te Eric menyasszonya leszel, és ez ellen még én sem tehetek semmit, pedig hidd el, megpróbáltam.- amint kimondta, éreztem, hogy könnyeim újra előtörtek.
- Én ezt nem fogom kibírni! Én nem szeretem azt a kis pojácát. Én csak egy trófea leszek neki! És különben sem akarom azt hallgatni, hogy mennyire boldog, ami miatt elvett Sethtől. Rá senki sem gondol? Meg fog szakadni a szíve! És nekem is…- panaszkodtam kétségbeesetten. Annyira fájt… Olyan érzés volt, mintha kitépték volna a szívemet.
- Meg kell tenned. Mindünknek meg kell tennie.- az ablak felé fordultam. A késő nyári kertben önfeledten játszadoztak a gyerekek. Amikor kicsi voltam, én is mindig ott lófráltam. Azon a helyen történt meg az első csókunk… Ahhjjj, az Isten szerelmére! Bánatom helyét harag vette át.
- Te mégis együtt vagy Damussal.- jelentettem ki megrovóan. Arcán egy pillanatra meglepődöttség ült ki.
- Igen, szoktunk találkozni. De az más. Mi tudjuk, hogy meddig van időnk. Annyi jutott nekünk. Viszont a te eseted más. Egy farkasnak nem lehet megmagyarázni, hogy mégsem őt választod. Talán, ha még most elhagyod, nem töri össze annyira. Különben is, Jacob azt mondta nekem, hogy Seth nem vésődhet be. Egyszerűen képtelen rá, ahogy Leah is.- akkor mégis mi a fenét éreztünk? Ember, ez a Jacob idióta! Ha nem vésődtünk volna be, akkor nem éreztem volna azt a megmagyarázhatatlant… Már készen álltam rá, hogy kőkeményen elmondjam a véleményemet, de Hope a hercegnői hangját használva közbevágott.
- Nem! Nincs több visszakozás. Elhagyod a farkast, mert az a kötelességed, hogy Eric Whitesun oldalán éld le az életed! Ez nem kívánságműsor Gina, ez az élet. Én is ugyanezt fogom tenni Logan mellett. Büszkén viselem az áldozat terhét, és hozzászokom, hogy bár tiszta szívből szeretem Damust, a faj érdeke fontosabb.- ekkor esett le. Gaby… Most biztos szégyenkedve figyelnek engem. Anya… te mit tennél a helyemben? Tudtam, hogy az arcom elsápadt. Apa… anya… Gaby… istenkém, mit csinálok? Én vagyok az utolsó Stone! Meg kell mutatnom, hogy mi mindent kibírunk. Nem véletlenül lett ez a nevünk! A szikla is kibírja az akadályokat.
- Bocsánat. Gaby is ezt akarná, úgyhogy nem ellenkezhetek többé. Ez a kötelességem és én teljesíteni fogom.- mondtam elrejtve érzelmeimet. Gaby pókerarcát használva menni fog. Igen, nem fogtok csalódni bennem, Stone klán! Méltó leszek a nevemhez! Feladtam a boldog családról szőtt álmaimat, hogy együtt lehessek… pfúj… Ericcel.
- Rendben. Akkor, készülődjünk, hamarosan elkezdődik a gyűlés. Nem lenne jó, ha éppen mi késnénk el.
El sem mertem képzelni, hogy mi fog történi, de egy biztos. Nem fogom hagyni, hogy megtörjenek. A kicsi kőből szikla lesz. És a szikláknak nincsenek érzelmeik…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése