Jó olvasást! Üdv.: Hope.
16. TERMÉKENYSÉG
Besétáltam a hatalmas csarnokba, miközben gyanakvóan fürkésztem őket. Mindketten lihegtek és izzadtak voltak. Nagyon mertem remélni, hogy nem a harcolást gyakorolták, csak egyszerű bemelegítő gyakorlatokat végeztek.
- Ti meg mit csináltatok, amíg nem voltam itt?- még mindig gyanakvóan méregettem őket. Valami annyira furcsa volt.
- Belekezdtünk az edzésbe. Gondoltuk, hasznosítjuk az időt. Úgy látom, Gina eléggé bemelegedett, elkezdhetitek az edzést.- szólalt meg Seth vidáman. Szerencséje, hogy csak bemelegítettek. Gina felé pillantottam, és apró mosolyt láttam a szája sarkában, amint a fiú felé sandít.
- Oké. Nos, akkor iskolakörrel kezdünk.- fel akartam mérni, hogy Gina milyen fizikai erőnlétben van és nekem sem ártott egy kis erősítés.
- Mennyivel?- Gina arcáról egyből lehervadt a mosoly, és látszott rajta, hogy nem igazán örül az én fantasztikus edzéstervemnek. Azonban most kivételesen könyörtelen leszek. Nem hagyhatom, hogy Gina gyenge maradjon. Meg kell erősödnie, ha esetlegesen valami támadás érné, meg tudja védeni magát.
- Kereken kettővel.- ez még nem olyan sok, persze egy átlag ember számára ez felért a félmaratonnal, hiszen az Akadémia területe elég nagy volt. Nekünk azonban ez nem olyan nagy táv.
- Hogy mi?! De hiszen most… edzettem ki magam!- Seth felnevetett. Gina durcás arccal belekönyökölt az oldalába. Rossz válasz volt. Ha képes nélkülem elkezdeni az edzést, akkor bizonyára még egy plusz kör is belefér.
- Pompás… Akkor legyen inkább három, nekem meg négy.- színleltem óriási lelkesedést. Gina még jobban elfehéredett, új ötletem láttán.- Seth! Miért nem tartasz velünk?
- Öhm… Műszakot cseréltem Leahval. Sajnálom, de már így is le fogja tépni a fejem.- Hát persze, az a csaj sem teljesen komplett. Nem értem, hogy miért jött ide, ha utálja a Vámpírokat. Seth elég nagy már, nem kell neki, hogy a nővére istápolja. No mindegy, az ő dolguk.
- Hát, nagyon sajnálom, de ha te így akarod…- mondtam őszintén, majd odamentem Ginához, hogy megöleljem. Viszonozta az üdvözlő kedvességet.
- Akkor… szia!- köszönt el Sethtől. Pár másodpercre átölelték egymást.
- Szia Gigi! Este találkozunk.- Gina mosolyogva integetett a távolodó fiúnak.
- Gigi?- mondtam ki megbotránkozva Gina Seth által említett becenevét. Már javában futottunk de rendes voltam, így tartottam Gina tempóját.
- Ne is kérdezd! Egyik délután Varázslók a Waverly helyből-t néztünk a tévében. Seth meghallotta ezt a becézést, és a nap további részében ezzel csúfolt.
- Elképesztő, milyen jól kijöttök.- Gina arcán megmagyarázhatatlan kifejezést suhant végig, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget.
- Örülök, hogy jó testőrt választottam neked.
- Igen, ennek én is örülök.- mosolyodott el. Az iskolakörök további részét némán futottuk végig. Ő hármat, én meg négyet futottam. A plusz körben megpróbáltam kitalálni, hogy milyen erősítő gyakorlatok legyenek, amik nem annyira megterhelők Gina számára.
- És most? Mit terveltél ki?- kérdezte kíváncsi tekintettel, mikor megérkeztem a terembe.
- Először is nyújtás, majd erősítés, célzás, végül egy kis bunyó.- soroltam az edzés menetét. Reméltem, hogy mindenre lesz idő. Szerencsére az egyszerű nyújtó gyakorlatok mentek neki és még a spárgát is gond nélkül megcsinálta. Én nem voltam ilyen hajlékony, de azért a spárga nekem is megvolt.
Az erősítésnél már egy kicsit nehezítettem. Egyszer még meg fogja nekem ezt hálálni, most viszont nagyon fog ezekért utálni. Nem volt valami kimagasló a teljesítménye, de erőnlétéhez képest elég jók voltak az eredmények. Én mondhatjuk úgy is, hogy leköröztem, habár lényegesen jobb fizikai állapotban is voltam, és napi szinten karban is tartottam a testem, nagyjából.
- Hát, nem ez volt az eddig legjobb teljesítményed, de szerintem nagyon ügyes voltál.- mondtam bíztatóan Ginának, miután végeztünk az erősítéssel.
- Köszönöm, de nem hinném, hogy ez tényleg olyan jó eredmény. Nekünk tesin ezért csak hármast adnának. A Dimur tanoncoknak meg egyest.- kissé meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy a Vardímoknak van tesi órájuk.
- Nektek van tesitek?
- Öhm… Aki nagyon igényli, és tényleg szeretne ezzel foglalkozni, meg persze kiskorábban jazz balettre járatták, annak igen. Persze külön engem nem tanítanak az osztályból, pár Vardím osztálytársam szereti ezt az órát. Nekem mindig is a közelharc volt a kedvencem. Fegyverrel, vagy nélküle, tökmindegy.
- Nem is tudtam, hogy sportoltál. Gaby sosem mesélt róla.- úgy tűnik még mindig képesek nekem meglepetést okozni. Ezt azért majd meg is mondom Gabynak. Igazán mondhatta volna.
- Hát igen, nem szeretett a régi időkről mesélni.- Gina hangja kissé szomorú lett, ahogy a múltra gondolt.
- Én nem akartam…- próbáltam menteni a helyzetet. Végre kicsit jó kedvű volt, erre én megint eszébe juttatom a nővérét. Gratulálok Hope! Ezt jól megcsináltad.
- Semmi gond.- mosolya nem volt őszinte, inkább kissé erőltetett.- Gaby kezdett el jazz balettozni, én csak követni akartam. Mint mindenben. Mindig is ő volt a példaképem.
- Ezt teljesen megértem. Remek ember volt.- átöleltem a vállát, amit nem utasított vissza, jól eshetett neki.
- Tudod, ő sem volt mindig olyan rideg az idegenekkel. Nagyon pozitív személyiség. Állandóan virágokat szedett az óriási kertben. A mosónők bosszankodtak is, hogy mindig fehér ruhában ment a kertbe. Azt mondta, így olyan, mint a mesékben, és ők azért kapják a fizetésüket, hogy kitisztítsák, úgyhogy ne panaszkodjanak.- itt halkan felnevettünk.- Bohókás természetű volt, mindent elhagyott. A kedvenc könyveit folyton rajtam kereste, pedig alig tudtam olvasni. De… amikor anyuék eltávoztak, Gaby felelősséggel tartozott értem, viselte a gondomat. Nem engedte, hogy az iskola dadusai segítsenek neki. Mintha a második anyám lett volna.- Magamhoz öleltem Ginát, mert láttam, hogy a könnyeivel küszködik. Sosem gondoltam volna, hogy Gaby ilyen természetű volt régen. Talán most, hogy terhes, ismét a régi énje jött felszínre.
Miután Gina végre megnyugodott, megkértem, hogy segítsen egy bábusor felállításban. A célzás következett, amit nekem sem ártott gyakorolni. Nem igazán tudtam, hogy Gina kezébe milyen fegyver való de kipróbáltattam vele a tőrt is és a shurikent is. Az utóbbi jobban bevált neki. Azt hiszem, erre a fegyverre kellene szakosodnia. Isten ments, hogy pisztolyt adjak a kezébe. Ez is épp elég halálos tud lenni.
Sokat nevetünk, mivel egy párszor érzékeny helyen találtuk el a bábukat, de szerencsére nekik ez nem fájt.
Miután eleget gyakoroltuk a célba dobást, megkértem Ginát, hogy segítsen behozni a szertárból egy nagyobb fajta matracot, bár én alapvetően e nélkül gyakorlom a harcot, azonban nem kell, hogy az én vadságom miatt Gina lila és kék foltokban díszelegjen a bunyózás után. Láttam rajta, hogy fél egy kicsit, hiszen én szinte már átváltoztam, ő neki meg még volt három éve. Bár ha Lunán múlna, már most átváltoztatná tizenöt évesen.
A bunyót végül hagytam, hogy Gina megnyerje, mert nem voltak túl igazságosak az erőviszonyok. Viszont meg kellett hagyni, ahhoz képest, hogy Vardím, remek érzéke van a harchoz. Mondhatni bele sem tudtam kötni. Még egy kis erősítés, és kiválóan fog harcolni.
- Ez így nem ér! Egyáltalán nem is mondtál semmit, nem javítottál ki, ez… nem fair!- panaszkodott durcásan Gina. Én belekötöttem volna, ha lett volna mibe, de nem volt.
- Azért nem javítottalak ki, mert nem volt mit. Az ember nem csak hibázni tud.- próbáltam neki megmagyarázni, de nem igazán értette meg. Végül segített visszavinni a matracot, majd együtt mentünk vissza a szobánkba.
- Nagyon ügyes voltál!- dicsértem meg a teljesítményéért, Gaby ágyán ülve.
- Köszi! Egyébként… mi újság Damussal?- kényes téma. Hiányzik. Jó lenne megint egy kis hancúrozás, de nincs idő rá. Mindketten nagyon elfoglaltak vagyunk és mindenki árgus szemmel követi minden lépésemet. Esélyem sincs egy kicsit elvonulni vele a világ elől.
- Mi lenne? Mindketten elfogadtuk a tényt, hogy nem lehetünk egymáséi.- észrevette hangomban a szomorúságot, így inkább megpróbáltam témát váltani.- És… Az mind igaz, amit Gabyról meséltél?
- Igen. Régen mi voltunk a két rosszcsont. Egy dadus se bírt ki minket egy óránál tovább. Emlékszem, anyuék egyszer elvittek az egyik gyűlésre. Azt hiszem, akkor mondták ki véglegesen ezt az egyezség dolgot Gaby részéről. Ott volt az a beképzelt William is. Jól belerúgtam a sípcsontjába. A régi Gaby együtt nevetett volna velem ezen a csínyen, de… már akkor elkezdett változni. Leszidott azért, amit tettem Williammel.- hát igen, egy olyan bunkóhoz, muszáj volt jó képet vágnia. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha nincs Darius.
- Ez… nagyon furcsa. Én Gabyt úgy ismerem, mint egy kedves, felelősségteljes, gondoskodó fiatal nőt.- gondolkodtam el, mikor Gina értetlen arccal bámult rám. A francba! Jobban kell vigyáznom. Nem beszélhetek Gabyról jelen időben!
- És… Hope… ha már Gabyról beszélünk, megkérdezhetek valamit?- bólintottam.- Nos, Gaby és Darius… végül összejöttek, igaz?
- Megígértem neki, hogy nem mondom el, de… Igen, boldogok e… voltak együtt.- a fenébe! Hope figyelj már oda! Reménykedtem, hogy Gina nem fog értetlenkedni, de egy fura fintortól eltekintve nem hozta szóba.
Kopogás szakította félbe beszélgetésünket. Mindketten az ajtó irányába néztünk.
- Szabad.- kiáltottam az ajtó máik oldalára.
- Ööö… Sziasztok! Bejöhetek?- kukucskált be Seth.
- Persze.- lett megint mosolygós Gina. A fiú leült mellé az ágyra, majd valamit a fülébe suttogott. Itt volt az ideje, hogy visszatérjek a valóságba, és a további teendőimmel foglalkozzam, azonban tudni akartam, mire készülnek. Ha jól hallottam a sugdolózásból Seth el akarta valahova vinni Ginát
- Hova is?- kapcsolódtam be zártkörű susmorgásukba.
- Öhm… Egy iskolához közeli helyre.- válaszolta Seth. Gyanús volt nekem ez a válasz. Szúrós szemekkel néztem őket.
- Nem lesztek egyedül?- Seth bólintott.- Remélem, a személyek, akik közé vinni szeretnéd Ginát, nem a farkas barátaid.
- Nem…- ha nem bíznék Sethben, még azt gondolnám épp füllenteni próbál.
- Azt hiszem, én tudom hova szeretne vinni. Az egyik barátnőmnek, Susienak, ma van a születésnapja. Susie meghívott, de azt még nem döntötte el, hogy pontosan hol lesz a bulija.- gyanakodó pillantásom Ginára vándorolt.
- Igen, a lány mondta nekem, hogy szóljak Giginek…
- Ginának!- javítottam ki. Nagyon zavart ez az újfajta becézés. Az ember a párját szokta így becézni, nem pedig a védencét.
- Igen, igen, Ginának, hogy a bulija az egyik osztálytermükben lesz…- vette át a szót ismét Gina.
- Hát… ha az egyik barátnőd szülinapja… Akkor menjetek. De… Seth! Vigyázz Ginára, vagy… Még nem tudom, mi lesz a büntetésed, de fájdalmas, az biztos.- jelentettem ki végül, de erősen kellett koncentrálnom, hogy ne kezdjek el mosolyogni a habogásukon.
- Köszi Hope!- hálálkodott fogadott húgom, majd megölelt, amit örömmel viszonoztam. Gyorsan elszakadt, amjd már Sethtel az oldalán az ajtónál volt. Még gyorsan utánuk szóltam.
- Nincs mit, Gina. De érjetek haza tíz előtt!- reméltem, hogy még hallották, olyan gyorsan tűntek el.
Gyorsan vettem egy hideg zuhanyt, majd egy fehér farmert és egy fekete ujjatlan pólót vettem fel. Kicsit elegáns volt, de ez is volt a célom. Hajamat magas lófarokba kötöttem, és kivételesen fekete, enyhén magas sarkú bokacsizmát húztam a lábamra.
Az összhatás tökéletes volt. Logan irodája felé vettem az irányt. Kérdőre akartam vonni, mert nem voltam képes elhinni, hogy ő adott engedélyt Holly megkínzására. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy egy kicsit is megingott a bizalma párja iránt. Lehet, hogy más körökben nevelkedtünk, de az istenért, ennyire nem lehet tökagyú.
Kopogás nélkül rontottam be a három fivér lakosztályába. Utólag jobb lett volna kopogni, mert épp Niko és Sorcha romantikus enyelgését zavartam meg. Szegény lány fülig vörösödött, de én sem néztem ki másképp.
- Ó, bocsánat, ha valamit megzavartam. Én csak… Logan bent van?- próbáltam valami értelmeset kinyögni, miután valamennyire összeszedtem magam.
- Hát, legközelebb tényleg jobban járunk, ha valami módon jelzed, hogy érkezel.- mondta viccesen Niko. Ezt szerettem benne, mindennek a vicces oldalát nézte, ugyanakkor udvarias és kedves volt.
- Majd igyekszem.- mosolyodtam el.
- Rendben, egyébként Logan a dolgozószobájában van, de előre szólok kissé feszült, de gondolom, tudod mi, vagyis inkább ki miatt.
- Éppenséggel emiatt vagyok itt. Nos, akkor nem is zavarok tovább.- biccentettem feléjük mosolyogva, amit Niko egy mosoly kíséretében viszonzott is, de Sorcha még mindig leszegett fejjel ült párja mellett.
Mikor odaértem egy pillanatig haboztam, hogy benyissak-e, de végül a düh és a kíváncsiság erősebb volt a józan gondolkodásnál és benyitottam.
A szobában sötét volt. Érdekes. Pedig már délután van, a nap sugarai ilyenkor már nem olyan erősek. Beléptem és becsuktam magam mögött az ajtót. Egy hatalmas alak mozdult meg a sötétségben. Logan. Villany után tapogatóztam, de semmi. Tüzet gyújtottam a tenyeremben, így végre világosság támadt a helyiségben. Hercegem a hatalmas mahagóni íróasztala előtt támaszkodott lehorgasztott fejjel.
Minden dühöm elillant és inkább szánalmat éreztem iránta, mint haragot. Tétován elindultam felé, de félúton megálltam. Rám emelte tekintetét, szemei sötétek voltak és fájdalom sugárzott belőlük.
- Szia.- köszöntem neki, szinte hangtalanul.
- Miért?- nem értettem a kérdését.
- Tessék?
- Miért ő? Miért pont ő?- Holly. Témánál vagyunk. Odasétáltam és mélyen a szemeibe néztem.
- Figyelj rám, Logan! Holly nem gonosz. Sosem volt az. Ami most történik vele, azt még én sem nagyon értem, de tudom, hogy ez valaminek a kezdete, vagy előszele.
- Nem lehetsz ennyire naiv, Hope! Eddig kétszer próbált megölni. Én próbáltam hinni neki, de most már nem tudok. Láttam mennyire eszelősen nézett rád, mikor megtámadt. Ha nem ő akarta, akkor nagyon jól titkolja.- mondta keserűen.
- Azt hittem, ennél azért jobban szereted.- mérgesen felhorkantott, ettől kissé megijedtem és hátráltam egy lépést.
- Mégis mi a fenét kéne tennem? Hunyjak szemet, a tettei fölött? Te is tudod, hogy ez mély felháborodást keltene, és nem tenne jót az eljegyzésünknek sem.- kirázott a hideg ettől a szótól.
- Én nem. Én csak annyit kérek, hogy ne taszítsd el őt magadtól. Segítenünk kell neki! Holly a barátom és én hiszek benne. Sajnálom, ha te nem.- Fordítottam neki hátat és indultam el az ajtó felé.
Hirtelen furcsa érzésem lett. Mintha gyomron vágtak volna, olyan éles fájdalom hasított belém, de a következő pillanatban már el is múlt. Helyét furcsa, egész testemet bizsergető érzés és finom levendula illat váltotta fel. Ilyen se volt még, remélem nem valami új képesség, mert nem hiányzik egy cseppet sem.
Épp az ajtó kilincsre tettem volna kezem, kellemes virágillatom kíséretében, mikor állatias morgás hasított végig a szobán. Megdermedtem. Megpördültem, és nem hittem a szememnek.
Logan zihálva, kitágult orrlyukakkal közeledett felém. Halványzöld szemei világítottak, Szemfogai megnyúltak. Megrémültem. Mégis mire készül? Ez valamiféle játék?
- Hé, Logan! Mégis mi… mit csinálsz?- kérdeztem remegő hangon.
- Elkezdődött.- hörögte rekedtes hangon, miközben egyre közelebb jött. Úgy közeledett, mint a ragadozó, amely épp becserkészi áldozatát.
- Mégis mi? Mi kezdődött el?- értetlenkedtem. Én nem vettem észre semmit.
Ekkor eltűnt a szemem elől és pillanatokon belül előttem termett. Egész testemben reszkettem. Furcsa, ismeretlen érzés tört rám. Damus. A fenébe, csak ne most! Miért kell pont ilyenkor róla fantáziálgatnom?
Szája furcsa félmosolyra húzódott és szemeit az enyémekbe fúrta. Innen nézve nem is tűnt annyira ijesztőnek. Sőt, kifejezetten dögös volt. Uramisten, mikre gondolok? Én Damust szeretem! Mégis mi ütött belém?
Egyik kezével végig simított az arcomon, mely most perzselte a bőrömet. Nem rossz értelemben. Szó szerint tűzbe hozott. Másik kezével lehámozta a kilincsen lévő kezemet. Gyönyörű szemeinek örvényében elvesztem. Éreztem, hogy arrébb húz az ajtótól, és a falhoz szorít. Zihálni kezdtem. Még ép gondolatokkal a fejemben próbáltam megállítani mindkettőnket, mielőtt valami meggondolatlanságot csinálunk.
- Kérlek!- nyöszörögtem, de hasztalanul. Ajkaival végigsimított az enyémeken. A térdeim megremegtek. Viszonoztam puha csókját, miközben fejemben egy hang azért sipítozott, hogy álljak le.
Mikor ajkaink szétváltak, mindketten vadul ziháltunk. Nem, ez nem olyan volt, mint Damussal. Csodálatos volt a maga módján, de más. Ösztönös, amit még azelőtt sosem éreztem.
Ezután egyik kezével benyúlt ujjatlan pólóm alá és simogatni kezdte felhevült bőrömet, egyre feljebb haladva. Abban a pillanatban mikor kikapcsolta a melltartómat, teljesen kitisztult a fejem. Rácsaptam a kezére.
- Te… Mit művelsz?- el akartam lökni magamtól, de valljuk be, legalább kétszer akkora, mint én.
- Te az enyém vagy.- hörögte, majd kezeimet a fejem fölött összefogta és még jobban a falhoz szorított.
- Ne kérlek, ne!- nyögtem, és legördült az első könnycsepp az arcomon. Átéreztem milyen lehetett a régi időkben. Egy bábunak lenni és kiszolgálni a másik vágyait. Hát tényleg ez várna rám?
- Ne rontsd el, Hope! Az előbb még nem ellenkeztél. Meglátod, te is élvezni fogod.- búgta bársonyos hangon a fülembe, de ettől inkább hányingerem lett. Teljesen kivetkőzött önmagából. Én nem ilyennek ismertem meg őt. Eddig annyira lojális volt velem. Cseppet sem mutatott semmilyen jelet afelé, hogy több vagyok neki barátnál. Azt mondta, olyan vagyok neki, mint a húga.
- Enyém vagy! Csak az enyém!- hajtogatta, miközben a szabad kezével a testemet simogatta. Nem bírtam tovább. Ágyékon rúgtam, mire egy számomra ismeretlen nyelven elkáromkodta magát, közben eleresztett és összegörnyedt. Kihasználva a pillanatnyi szabadságot, az ajtóra vetettem magam, de hiába rántgattam a kilincset, nem nyílt. A francba!
Hirtelen megragadott hátulról és hátrarántott. Kezeinek szorításában esélyem sem volt.
- Mondtam, hogy az enyém vagy.- hörögte eltorzult hangon.
- Nem, én nem. Kérlek, eressz el!- könyörögtem, miközben könnyeim patakokban kezdtek hullani.
Éles szúrást éreztem a nyakamnál. Beleharapott a nyakamba. Ez most cseppet sem volt kellemes. Erőszakos és birtokló volt. Mintha tényleg a zsákmányát kapta volna el. Ekkor minden erőmet összeszedtem és hatalmasat sikítottam, miközben tűzlabdát idéztem elő.
- Mi a franc?- üvöltötte, miközben hátratántorodott. Ajkairól csöpögött a vérem, tekintete homályos volt.
Ez volt az egyetlen esélyem. Az ajtóra vetettem magam és hál’ istennek most sikerült kinyitnom. Szó szerint kiestem az ajtón. Niko és Sorcha megkövült pillantásával találtam szembe magam. Feltápászkodtam és egyik kezemet a nyakamon lévő harapásra szorítottam, melyből még mindig szivárgott a vér.
- Mi történt?- kapott el Sorcha, mielőtt összeestem volna.
- Nem tudom, teljesen megváltozott. Azt mondta, az övé vagyok és belém harapott.
- Elkezdődött.- mondta Niko is ugyanazt, amit az elején Logan is.
- Drágám, vidd el innen és leállítom a fivéremet!- utasította szerelmét Niko, majd eltűnt a szobában, ahonnan az imént menekültem meg valami szörnyűségtől.
- Gyere, elviszlek a szobádba.- mondta kedvesen Sorcha, miközben megtartott. Logan jó sokat ivott belőlem, annak ellenére, hogy alig hagytam rá időt. A törékeny lányra támaszkodtam, miközben a szobám felé támolyogtunk. Mikor beértünk, szerencsére Gina még nem jött meg. Biztos még annak a lánynak a buliján van. Jobb is, hogy nem lát ilyen állapotban. Mire visszaér, jobb, ha összeszedem magam.
- Feküdj le!- támogatott el az ágyamig a lány, majd mikor végre a puha párnán feküdtem, aggodalmas arccal fürkészett.
- Köszönöm.- mondtam hálásan, majd gyorsan begyógyítottam a vérző sebet a nyakamon.
- Hope, nagy baj van!- vágott bele a dolgok közepébe.
- Valahogy sejtettem, hogy ezt fogod mondani. Mintha nem lenne épp elég probléma.- felültem az ágyon és vártam, hogy most miféle szörnyűségről szerzek tudomást.
- Elkezdődött.- na, már ő is kezdi.
- Oké, most már jó lenne, ha elmondanád, hogy mi kezdődött el.
- A termékenységi időszakod.- megkövültem.
- Tessék?- hangom két oktávval feljebb csúszott. Inkább volt elfojtott sikítás.
- Oké, ne akadj ki, nem olyan szörnyű. Már nálam is megtörtént.- érdekes, én nem vettem észre.
- Ez azt jelenti, hogy nem sokára átváltozol. A tested készen áll rá. Általában egy-két hónappal a tökéletes időpont előtt kezdődik ez az időszak. Tudod, mi sokkal fogékonyabbak vagyunk átváltozás előtt, de nem annyira, mint azon napon, mikor átváltozunk. Akkor száz százalék, hogy megtörténik a csoda.- aranyos volt, ahogy belepirult a mondat végébe.
- Szóval, azt akarod nekem mondani, hogy Logan azért indult be rám, mert ez a termékenységi dolog elkezdődött nálam?- bólintott. Hála az égnek, már megijedtem, hogy bekattant. Ő is.
- Ettől érzed a kellemes virágillatot. Ez egyedi. Mindenkinek másmilyen, de nagyon erős. Fel kell készülnöd, mert veszélyes lehet számodra ez az időszak a férfiak közelében.
- De, neked is megvan, mégsem kattant rád senki, Nikót leszámítva.
- Mert én az övé vagyok. Megbélyegzett.
- Oké, szóval akkor ezt jelenti, ez a birtoklásos kijelentés.- a fenébe! Lehet, hogy Log megjelölt engem? Ezt mégis hogyan fogom Damusnak megmagyarázni?
- Ne aggódj, nem sikerült neki. Még épp időben, állítottad le.
- Jól van, egy gonddal kevesebb. Viszont ki kellene valamit találni, hogy ne „bomoljanak” utánam a pasik, mert így elég kellemetlen lesz mindannyiunk számára ez a két hónap.- állapítottam meg. Ezzel Sorcha is egyet értett.
- Beszélned kellene Dr. Cullennel. Talán ő tud valamiféle fogamzásgátló féleséget, vagy valami hasonlót adni. Mindenesetre vigyázz! Teljesen meg fogod bolondítani a férfiakat.
- Pompás! Ennél jobb nem is lehetne. Megtennéd, hogy megkeresed a dokit? Nem hiszem, hogy most nagyon el szeretném hagyni a szobámat.- megértően bólintott, majd kiment a szobából.
Hát, szépen vagyunk. Elkezdődött a termékenységi időszakom. Logan majdnem megbélyegzett és kis híján olyat tett velem, amit nem éltem volna túl. Ez már csöppet sem vicces. Fogy az időm, a napjaim meg vannak számlálva. Mindjárt itt a hét vége és el kell mondanom Ginának, hogy ő veszi át Gaby helyét és az ítélet hirdetés is ott van. Mibe csöppentem már megint? Jó lenne már egy kis nyugalom, de tényleg.
Szerencsére a doki tíz perc múlva már meg is jött és ő is megérezte a változást. Azonban elképesztő önuralomról tett tanúbizonyságot. Megvizsgált, majd adott valami pirulát, amitől nem lesz olyan erős „bájom”, de ez nem végleges megoldás. Azt tanácsolta, hogy minél hamarabb bélyegezzen meg Logan, különben komoly problémák lehetnek. Nem is hittem a fülemnek. Oké, ezt még megbeszélem Damussal és Lucassal is. Talán, ők tudnak valami megoldást erre az eget rengető problémára.
Miután végeztünk elmentem fürödni, és gondoltam olvasok egy kicsit, mikor nagy meglepetésemre Renéesme jelent meg, Ginával.
- Hello!- köszöntem vidámságot erőltetve magamra, de mikor megláttam Gina arckifejezését, egyből lehervadt a mosoly az arcomról.- Mi történt? Ugye nem itattak bulin?- kérdeztem Renéesmétől, mert Gina nem tűnt válaszképesnek. Nessie arcán egy pillanatra meglepettség ült ki, majd, mint aki rendezte a gondolatait, válaszolt.
- Nem, csak út közben elesett, és eléggé megszédült. Gondoltam, segítek neki.- Gina hálás pillantást váltott kísérőjével. Na, itt nekem valami bűzlik, de ezt majd holnap megbeszélem a kisasszonnyal.
- Oh… Köszönjük, de most átveszem.- gyorsan átvettem Nessietől fogadott húgomat és egy gyors köszönés után az ágya felé vittem a lábán alig álló lányt. Mielőtt azonban odaértem volna Gina ágyához, mocorogni és nyöszörögni kezdett.
- Oké. Sziasztok!- én csak biccentettem, majd ismét Ginára összpontosítottam.
- Hope! Ne… Gaby ágya…- suttogta alig hallhatóan. Megértettem mit szeretne. Gaby ágya jelentette most számára a biztonságot és a nyugalmat, így irány változtatva, nővére ágyára fektettem.
- Nincs szükséged semmire?- tettem fel óvatosan a kérdést, bár nem igazán tudtam, hogy ilyen helyzetben mit tehetnék, ez a nővér-húg dolog még kissé új volt nekem.
- Nincs.- szerencsére Gina megkönnyítette a helyzetemet, azzal, hogy nem kért semmit sem tőlem.
- Jó… Csak szólj, ha kell valami, rendben? Addig is… próbálj meg pihenni.- próbáltam biztosítani arról, hogy itt vagyok neki, ha kell, de most nem tehettem többet. Adtam neki egy jó éjt puszit, majd én is bebújtam az ágyamba. Mielőtt azonban leoltottam volna villanyt még odaszóltam Ginának.- Én is alszom, de nyugodtan kelts fel, ha baj van!
- Oké, szép álmokat!- motyogta, majd néma csönd ereszkedett a szobára.
Reméltem, hogy Ginának nyugodt éjszakája lesz a továbbiakban, mert én magam a sok szörnyű hír és csalódottság után annyira fáradt voltam, hogy egyből elaludtam és az álmok világában leltem nyugalomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése