Üdv.: Hope.
17. VIHARFELHŐK
Egy sikolyra ébredtem, ami a távolból hallatszott. Ülőhelyzetbe tornásztam magam.- Ki az, aki éjnek évadján itt sikongat?- Gina ágyára néztem, és a rémület izzólávaként söpört végig rajtam, mikor megláttam az üres ágyat. Kipattantam az ágyból és melegítőt kapva magamra, valamint magamhoz véve Berettámat, rohantam az imént hallott sikoly irányába. Szerencsémre senki más nem ébredt fel, így gondtalanul végigszáguldhattam az iskola folyosóin, majd az istállóhoz vezető ajtót kivágva az erdőbe vetettem magam. Ahogy sejtettem, egyből megéreztem Gina illatát. Rohantam az egyre erősödő illat irányába, míg végül megtaláltam őt, épen és egészségesen.
Nem rám figyelt, hanem a közelben lévő patakba, ahonnan Seth kászálódott ki éppen. Mégis, mi a fene folyik itt? Mit csináltak ők itt ketten az éjszaka közepén? És miért hallottam meg Gina sikítását?
Épp, mikor kiléptem volna a fák takarásából, a következő jelenet, aminek szemtanúja voltam, annyira ledermesztett, hogy inkább nem fedtem fel magam.
Seth közelebb lépett Ginához és finoman megcsókolta. A lány viszonozta azt, miközben szemében őszinte szerelem csillogott a fiú iránt.
A fenébe! Ennyit a jó megérzéseimről. Ezek ketten egymásba vésődtek. Most mégis mi a fenét csináljak? Holnap van Gina születésnapja, és nekem meg kell mondanom neki, hogy átveszi Gabrielle helyét az egyességben, és hozzá kell mennie a legifjabb Whitesun fiúhoz.
Ó, Selene! Mi tévő legyek? Gina végre kezd visszatérni, erre megint össze kell törnöm az álmait. Mihez kezdjek most? Nincs választásom. Luna ki tudja mire képes, ha nem tesszük, amit mond.
Otthagyva a holdfényben turbékoló párt, visszaballagtam a szobámba és az ágyamra dőltem. Holnaptól bolondok háza lesz itt. Még aznap megszületik az ítélet Holly felett. Nem fogom megtenni, amit Luna kíván. Tudom, Holly éppen eleget vesztett már az életben. Annyit megérdemel, hogy életben maradjon. Viszont Sethnek jobb lesz, ha elmegy. Meg fogom mondani Jacobnak, hogy küldje vissza Forksba. Ez lesz a legjobb mindkettejüknek.
A nagy aggodalmaskodás közepette ismét elnyomott az álom. Másnap reggel, mikor felkeltem, Ginát már az ágyában találtam. Nem akartam szóba hozni a tegnap esti kiruccanását. Reméltem, hogy majd ő maga fogja nekem elmondani.
Kimásztam az ágyamból és a fürdőbe vonultam. Forró zuhany és hajmosás után felöltöztem. Világos lila blúzt vettem fel, arra pedig egy lenge, barna szoknyaruhát. Cipő gyanánt pedig egy barna western csizmához hasonlító lábbelit húztam. Miután elkészültem, úgy döntöttem, hagyom még Ginát aludni, és lementem a konyhába reggelizni. Gyorsan bekaptam két szelet vajas pirítóst, majd úgy döntöttem kitálalok Ginának. Lehet, nem ezzel kellene kezdenem korán reggel, de ha most nem mondom el neki, akkor sosem fogom tudni rávenni magam.
Sajnos azonban, mikor beléptem a fogadott húgommal közös szobánkba, üresen találtam azt. Feltételeztem, már felkelt és Sethel tölti az idejét. Nem lesz ez így jó. Nagyon nem. Mivel ez a tervem dugába dőlt, Loganékhez mentem. Kopogtam, majd pár pillanat múlva már bent is találtam magam. Eric engedett be, de úgy tűnik bal lábbal kelt fel, mert eléggé mogorván nézett rám. Nem beszélgettünk, mert miután leültem a társalgóban, ő már köddé is vált. Még mindig rémisztő volt számomra ez a képessége. Mondhatni halálos. Egyik pillanatban itt, a másikban már át is villanhat máshova. Azt hiszem, hogy Eric nem az a fiú lesz, akit ki fogok hívni magam ellen.
Pár perc múlva nyílt Logan szobájának ajtaja. Már fel volt öltözve, és menetkész volt. Végigmértem és megállapítottam, hogy mint mindig, most is dögösen festett. Ha nem Damus lenne életem szerelme, tuti, hogy magamnak akarnám Logant. De az élet másképp döntött. Sötétkék és barna szín-összeállítású, kockás, háromnegyedes ujjú inget viselt, ami nem volt teljesen begombolva, láthatóvá téve hibátlan, izmos mellkasát. Ehhez tökéletesen illet a sötét farmer, ami rajta volt, és a fekete western csizma.
- Jó reggelt!- köszöntem kissé feszülten, bár mosolyt erőltetve magamra. A tegnapi után nem tudtam, mire számíthatok Logantől. Reménykedtem benne, hogy amit Carlisle adott vitamin, az már kifejtette hatását, és nem érezni rajtam az erős virágillatot.
- Szia!- arcáról egyből leolvastam az erős bűntudatod. Szemiben még mindig csillogott a vágy irántam, amit természetesen a termékenységem időszakának kezdete váltott ki és nem az, hogy most hirtelen belém lett szerelmes.- Én…- mielőtt azonban bármit is mondhatott volna, félbeszakítottam.
- Tudom, hogy ami tegnap történt, azt nem tudatosan csináltad. Sorcha elmagyarázta nekem, miért tetted, amit tettél. Nem haragszom, és szeretném, ha nem emésztenéd magad emiatt.
- Köszönöm.- hercegem hálás mosolyt küldött felém, majd megelégelve a köztünk lévő kínos távolságot, lehuppant mellém a kanapéra, amin éppen ültem. Kíváncsi tekintettel meredt rám.
- Nos, mi a mai program?
- Itt az idő. Ma összehívjuk a gyűlést és…- mély levegőt vettem, majd Loganre néztem.-… kihirdetem Holly ítéletét.
- Hát, mégis megtörténik.- Hercegem szemében mintha könnycsepp csillant volna, ami abban a pillanatban el is tűnt, ahogy megjelent. Tudtam, hogy nagyon szereti Hollyt, ha nem is mutatja ki. Az ő életében mindig is a kötelesség volt az első, így az igaz szerelmet is elutasította, azért, hogy úgy ugráljon, ahogy Luna fütyül. Volt egy olyan érzésem, hogy semmit sem sejt arról, ami itt folyik, csupán belecsöppent az eseményekbe, az egész családjával együtt.
- Sajnálom.- többet nem tudtam mondani. Tényleg sajnáltam, de éreztem, hogy amit ma tenni fogok, meg fog egyezni azzal, amit Luna akar. Bár saját akaratomból sosem bántanám Hollyt, éppen elégszer találkoztam már ahhoz az Istennővel, hogy tudjam, kevés módja van annak, hogy az ő birodalmába kerüljünk, és ezek közül az egyik azon állapot, mikor valakinek a lelke elhagyja a testét.
- Nem a te hibád. Te csak a törvényeink szerint cselekszel. Ez becsülendő tőled. Attól még, hogy Holly a barátod, képes voltál józan döntést hozni, még ha ezt nem is akarjuk.- tudtam, hogy azok a szavak, amelyek most elhagyták a száját, cseppet sem azt tükrözték, amit jelenleg érzett. Ahhoz tudnám ezt az érzést hasonlítani, mikor valaki erővel szétfeszíti a mellkasod és érzéstelenítés nélkül tépi ki a szívedet. Majd hagy szívtelenül vergődni a haláltusádban, esetleg még beléd is rúg egy párat. Én valami ilyesmit éreztem, mikor Damus elhagyott. Persze akkor ott volt a tudat, hogy legalább él. Nem! Képtelen vagyok rá, hogy Hollynak ártsak. Inkább száműzetem, de nem fogom őt bántani.
- Logan! Én nem tudom megtenni. Képtelen vagyok bántani Hollyt. Nem fogom tétlenül nézni, ahogy szenvedsz a párod halála miatt. Ezt nem fogom megtenni, érted?
- Hope! Ezt nem teheted meg, te is tudod! Nagyon szeretem Hollyt, mindennél jobban, de arra, amit tett, nincs mentség. Meg akart téged ölni, többször is. Ez a lány nem az, akibe én beleszerettem.
- Nem értesz engem! Holly ugyanaz, aki volt, csupán csak teljesen meg van zavarodva. Luna teljesen megtörte. Tele volt zúzódásokkal és vágásokkal. Ezüst bilincsre volt verve, mint holmi vadállat.- már szinte kiabáltam, hátha Logan végre megérti, mire akarok kilyukadni. Úgy tűnt sikerrel jártam, eddig oly szilárd komolyságát, most zavartság vette át. Értetlenkedve pislogott rám. Sejtettem. Semmit sem tudott arról, mit tettek a párjával.
- Én, ezt nem tudtam.- ha ennél most még azt is közlöm vele, hogy Hollyt megfosztotta az Istennő a látásától, valószínűleg teljesen összetöröm.
- Ez még nem minden. Tegnap voltam nála. Nemcsak, hogy úgy megalázták, mint egy számkivetettet, hanem még a látását is elveszítette. Az Istennő büntetése.
- Tessék? Nem lát? Úgy érted vak?- bólintottam. Logan felugrott a kanapéról és idegesen kezdett fel-alá járkálni a hatalmas társalgóban. Néha megállt és motyogott valamit magában, majd ismét tovább járkált. Nem mertem megzavarni. Nagyon elmélyülten tanakodott magában. Talán így dolgozta fel a hallottakat, vagy épp ésszerű magyarázatot keresett a történtekre. Majd egy óra múlva végre megállt. Rám nézett.
- Valamit ki kell találnunk. Nem hagyom, hogy, ilyen kiszolgáltatott állapotban, hozzák el a gyűlésre. Megyünk és beszélünk Lunával. Most!!!- mosolyogva pattantam fel és indultam el Logan után. Ő az én emberem. Végre magához tért, és megértette, hogy Holly ugyanaz a lány, akibe beleszeretett, csak épp egy kis hullámvölgyön megy keresztül, ami akár az életébe is kerülhet, ha gyorsan nem cselekszünk.
Logan kopogás nélkül rontott be Luna irodájába. Volt egy olyan érzésem, hogy amit most az az átkozott nőszemély kap, azt nem teszi zsebre. Már megint az gyilkos mosoly. Most helyben megölöm, az is biztos.
- Jó reggelt! Mi történt, hogy ennyire feldúltak az én trónörököseim?- és még úgy is tesz, mintha nem tudná, miről van szó. Valaki fogjon le, mert most helyben kikaparom a szemeit!
- Mi ez az egész Luna?- csapott a mahagóni íróasztalra Logan. Nocsak, egyből a közepébe vágunk? Ez tetszik!
- Nem tudom, miről beszélsz, Logan, de nagyon örülnék, ha nem törnéd össze az íróasztalomat. Még szükségem lehet rá.
- Nagyon is jól tudod, miről beszélek. Ki adott arra engedélyt, hogy Hollyt láncra verjék és bántalmazzák?- hercegem hangja olyan volt, mint a mennydörgés. Ellentmondást nem tűrő.
- Úgy gondolom, ez a minimum járt neki, azok után, hogy a menyasszonyod életére tört.- megrázkódtam, a Luna által használt jelzőtől. Ezzel is csak azt akarta nekem sugallni, hogy hamarosan itt az idő. Ez a nő egy hárpia!
- Nem adtam rá sem én, sem pedig a Hope parancsot. Elvárom, hogy a tudtunk nélkül ne osztogass itt semmilyen utasításokat. Egy főpapnőnek nem az a dolga, hogy egy szerencsétlen lányt halálra kínozzon.- Luna megrökönyödve hőkölt hátra, ahogy a fölé magasodó férfi a szemeivel gyilkos pillantásokat lövellt rá, végül megadóan bólintott.
- Elnézésedet kérem! Legközelebb ilyen nem fordul elő.
- Helyes!- Logan arcára halvány, mosoly ült ki, mikor hátat fordított Lunának és az ajtó felé terelt.
- Öhm, Hope!- szólt halkan utánunk Luna.
- Ma közöltem Ginával, hogy átveszi a nővére helyét. Remélem nem gond.- te kis átkozott! Már épp indultam volna, de Logan megállított.- Ja, és a gyűlésen már be is jelentjük az eljegyzését Ericcel.- nem válaszoltam.
Rohanni kezdtem. Volt egy olyan érzésem, hogy Gina most teljesen ki van készülve, és a legutóbbi hasonló esetből tanulva, nagy a valószínűsége annak, hogy aki most a környezetében van, annak baja fog esni.
Hallottam, hogy Logan mögöttem van. Úgy tűnik, nagy gond van, ha ő is jön.
Pár perc múlva a tornaterem közeléből hatalmas ordításokat és puffanásokat hallottunk így rohantuk abba az irányba. Amikor odaértünk, a látvány, ami elénk tárult, megdöbbentő volt.
- Gina!- kiáltottam az öntudatlan állapotban lévő lányra, aki épp Ericre készült lesújtani.
Logan gyorsabb volt és mielőtt közbe avatkozhattam volna, Ginát már a szomszéd falhoz vágta. Mégis mi ütött belé?
Nem gondolkodtam, azon, mit kéne tennem. Ösztönösen Ginához futottam. A tenyerében még mindig azt a nyavalyás tőrt szorongatta, amivel Ericre támadt.
- Jól vagy?- ez volt az első kérdésem, mikor térdre rogytam mellette.
- Gi…- hallottam meg nem messze tőlünk Seth elhaló hangját. Gina egyből felpattant és bár erős fájdalmai lehettek, zokogva odamászott a fiúhoz, akihez a szíve valóban húzta és szerelme fejét az ölébe téve, könyörgően nézett rám.
- Ho… Hope! Kér… lek!- tudtam, mit szeretne. Gyorsan odasiettem, Seth homlokára tettem a kezem, és gyógyítani kezdtem. Pár pillanat múlva páciensem légzése nyugodt és egyenletes lett. Ezután Ginához fordultam és megöleltem, így adva át neki a gyógyító energiát.
- Hogy tehetted ezt Logan?- most, hogy mindenki jól volt, mérgesen Loganhoz fordultam. Nem ismertem rá. Kicsit a tegnapi férfira emlékeztetett, aki rám támadott.
- Az a kis… megtámadta a testvéremet!- Logan olyan undorral beszélt fogadott húgomról, mintha egy kis szajha lenne, aki bárkivel összefekszik. Az én Ginám! Mégis, hogy merészeli?
- Gina nem egy kis… Áh! Gina egy nagyon kedves lány, aki csak megvédte magát. A te testvéred támadt rájuk, Seth megsebesült, és ezért Gina harcolt. Bár nem értem…- igazándiból tényleg kicsit zavaros volt a dolog. Csak nem valami féltékenységi jelenetnek voltunk a részesei?
- Kiakadtam Luna híre miatt, és megsebesítettem Sethet.- kezdett a magyarázkodásba lesütött szemekkel Gina.- Az egész az én hibám. Sajnálom Eric.- Gina, arcára furcsa fintor, majd szenvtelen arc ült ki. Felállt és odasétált a még mindig földön lévő Erichez és felsegítette, majd egy puszit nyomott az arcára, amitől a fiú elpirult, majd értetlen arcot vágott. Mind ezt tettük. Egyedül Seth arcán volt látható mélységes fájdalom jele, mintha elárulták volna, és még jól keresztül is gázoltak volna rajta egy tankkal.
Ezután Gina megragadta a kezem és elkezdett kifele húzni, miközben szemeit a földre szegezte. Nem akarta látni, hogy mi a reakciója Sethnek. Meg tudtam érteni. Mikor kiértünk az edzőteremből, a szobánk felé vettük az irányt. Mikor már felfelé haladtunk, inkább én húztam magammal a lányt, mert időközben teljesen elhagyta az ereje. Persze nem a fizikai, mivel az imént gyógyítottam meg. Talán éppen most tudatosult benne, mit is tett az előbb.
Mikor beértünk a szobába, kissé ingerült hangnemben kérdeztem tőle.
- Mégis, mi a fene ütött beléd?- flegmán nézett rám, majd megrántotta a vállát és ledőlt Gaby ágyára. Mégis, mit vártam? Én nem a nővére vagyok, és teljes joggal lehet összetörve, hiszen ezek a dolgok még túl sok fájdalommal járnak egy ilyen fiatal lány életében.
Gina összekuporodott és magára húzta Gaby takaróját. Pár pillanat múlva elkezdett zokogni. Nem akartam így látni, összetörve. Ha belegondolok, az egész az én hibám. Nem szabadott volna őt is belekevernem ebbe az egészbe.
Odafeküdtem mellé, és szorosan átkaroltam. Kicsit tanácstalan voltam, mert bár éjszaka rájöttem a kis titkára a farkassal, igazából nem zavart olyan nagyon. Zavarnia kellett volna, sőt dühösnek kellene emiatt éreznem magam, de mégis miért tenném? Én egy morában találtam meg a páromat, ami a törvények szerint, szintén tilos volt.
Végül megtörtem a csendet, mert nem volt már sok időm a gyűlésig Ginából kétlábon járó élőlényt varázsolni.
- Tudom, hogy beleszerettél. A farkasba…- Gina egy pillanat alatt kirántotta magát az ölelésemből és riadt szemekkel nézett rám.- Tegnap este, megláttalak titeket. Azt, hittem valaki megtámadott, mert a sikolyodra riadtam fel, de aztán meglepően tapasztaltam, hogy Sethel voltál és épp, mikor fel akartam fedni magam, megcsókolt. Azt akartam, hogy te mondd majd el, de nem várhattam tovább.
- Sajnálom. Én…- de felemeltem az ujjam, jelezvén, hogy nem fejeztem be.
- Tudom. És nem haragszom. Talán egy kicsit, amiért eltitkoltátok előttem. Éreztem én, hogy valami történt. Aznap, mikor a báli ruhákat vettük. Az a nézés, mindent elárult nekem, csak épp nem akartam magamnak bevallani, hogy akár ilyen fiatalon is megtörténhet veled. Nem is zavart volna, addig a napig, amíg Luna nem közölte velem, hogy neked kell átvenned Gaby helyét.
- Ezek után már értem, miért akadtál ki nemrég Ercire. Feltételezem, ő hamarabb észrevette a dolgokat, mint én.- némán bólintott, és mintha egy kis bosszúság is keveredett volna a tekintetében. Aztán könyörgő pillantással nézett rám. Nem tehettem semmit. A legjobb az volt, ha közlöm vele az igazságot.- Vége. A mai naptól te Eric menyasszonya leszel, és ez ellen még én sem tehetek semmit, pedig hidd el, megpróbáltam.- Gina szemeit ismét könnyek lepték el.
- Én ezt nem fogom kibírni! Én nem szeretem azt a kis pojácát. Én csak egy trófea leszek neki! És különben sem akarom azt hallgatni, hogy mennyire boldog, ami miatt elvett Sethtől. Rá senki sem gondol? Meg fog szakadni a szíve! És nekem is…- a végén már teljesen elhalt a hangja. Kicsengett belőle az a mélyről feltörő fájdalom, amit akkor éreztem, mikor Damus elhagyott.
- Meg kell tenned. Mindünknek meg kell tennie.- Gina elfordult, és az ablakon kezdett kifelé nézni. Láttam, ahogy apró vállai megremegnek a sírástól. Felálltam és odasétáltam hozzá.
Pár percig csak némán néztük a késő nyári színekben pompázó kertet, majd Gina rám szegezte a tekintetét. Mintha megrovást láttam volna megvillanni a szemeiben.
- Te mégis együtt vagy Damussal.- igaza volt. Együtt voltam vele, de csak azért, mert én soha többet nem láthatom, ha Luna véghez viszi a tervét. Neki legalább ott volt az a pár év, amit még Seth közelében tölthet. Damus talán elmegy és soha többet nem hallok róla, viszont Seth ott lesz Forksban, ami nincs is olyan messze Salemtől. Bármikor láthatja.
- Igen, szoktunk találkozni. De az más. Mi tudjuk, hogy meddig van időnk. Annyi jutott nekünk. Viszont a te eseted más. Egy farkasnak nem lehet megmagyarázni, hogy mégsem őt választod. Talán, ha még most elhagyod, nem töri össze annyira. Különben is, Jacob azt mondta nekem, hogy Seth nem vésődhet be. Egyszerűen képtelen rá, ahogy Leah is.- ettől kicsit bepöccent, de még mielőtt bármit is mondhatott volna, a szavába vágtam. Elővettem, a rangommal járó hangnemet - noha utáltam ehhez folyamodni.- és úgy parancsoltam rá.
- Nem! Nincs több visszakozás. Elhagyod a farkast, mert az a kötelességed, hogy Eric Whitesun oldalán éld le az életed! Ez nem kívánságműsor Gina, ez az élet. Én is ugyanezt fogom tenni Logan mellett. Büszkén viselem az áldozat terhét, és hozzászokom, hogy bár tiszta szívből szeretem Damust, a faj érdeke fontosabb.- legszívesebben, most azonnal szíven szúrtam volna magam az Athamémmal, Gina arca holtsápadt lett, majd mintha elgondolkodott volna valamin.
- Bocsánat.- mondta végül. Őszintén meglepett. Nem gondoltam, hogy ennyire könnyen bedől.- Gaby is ezt akarná, úgyhogy nem ellenkezhetek többé. Ez a kötelességem és én teljesíteni fogom.- ez azért ijesztő volt. Ilyen gépiesen még sosem beszélt. És az arcán semmi érzelem nem volt látható.
Meghalt. Belül a lelke mélyén az a piciny darab, ami újra élt, miután Gaby „meghalt”, most ismét elpusztult, de most végelegesen. Ez a lány már sosem lesz az a vidám mosolygós, mindig jókedvű Gina, akit megismertem.
- Rendben. Akkor, készülődjünk, hamarosan elkezdődik a gyűlés. Nem lenne jó, ha éppen mi késnénk el.
Némán bólintott. A következő két órában, mindketten elmentünk fürödni és hajat mosni. Ezután felöltöztünk. Neki segítettem valami hivatalosat választani, ami a rangját is tükrözi. Bár nem tudtam meggyőzni, hogy valami színes ruha összeállítás mellett is döntsön. Mint aki temetésre készült. Bár ha az ő szemszögét néztem, az életét, amit elképzelt magának, épp most temette el.
Ezután elkezdte a haját kibontani és megszárítani. Addig én kikerestem magamnak egy szép, alkalomhoz illő ruhát.Elég hosszan keresgéltem, mert olyan ruhát kerestem, ami egy Hercegnőhöz illik, de nem az a „nézd, én vagyok a legnagyobb” hatást keltő darab. Végül megtaláltam az ideálisat. Illet hozzám, mégis elegáns és, mit ne mondjak gyönyörű ruha volt. Nem is emlékeztem rá, hogy nekem ilyen is van. Egy egybefüggő ruha volt, amin lila színű rózsák voltak. A ruha anyaga kellemes volt, esése könnyű. Olyan, mint amilyet régen a görögök hordtak. A mellkas résznél egy övféleség volt, amiben ékkövek csillogtak. A mellkasi résznél pedig keresztbe futott a két pánt, és a hát résznél folytatódott. Egyből beleszerettem.Nagy nehezen magamra vettem a ruhát, majd a hajamat is elrendeztem. Szép hullámokba rendeztem egy speciális hajsütő segítségével, majd egy részét összefontam, a többit szabadon hagytam. Erre raktam rá a tiarámat. Végül jött a családi ékszer, a holdköves nyakláncom.
Mivel Gina nem igazán boldogult, segítettem neki a hajával. Egy speciális fonatot csináltunk, amit végül kontyba tűztünk. Ezután segítettem feltenni a családi nyakláncot és a tiaráját. Épp mikor elkészültünk, lépett be Shadow. Hát tényleg megtörténik. Nem kaptam igazi jelet Selenetől, így nem tudom, mi tévő legyek. Talán, mégsem kell megtennem Hollyval azt a szörnyűséget. Talán, éppen elég büntetés volt neki, az, hogy a szeme világát elveszítette. Legalább neki elég lesz a sok szenvedésből.
- Mehetünk?- kérdezte Shadow óvatosan, látva Gina arcán a szomorúságot.
- Igen.- válaszoltam én helyette. Barátnőm, levette, hogy most nincs itt a kérdezősködések ideje. Megszorítottam Gina kezét, majd így kézen fogva indultunk el Shadow után. Éreztem, hogy ez valamelyest támaszt nyújt neki, noha úgy érzi, most már teljes mértékben egyedül maradt a világban.
Az Akadémia folyosói kihaltak voltak, egyedül a testőrök voltak egy-egy folyosón őrt állva, vagy épp egy szoba ajtaja előtt. Mindenki más bent volt a Nagy teremben, a gyűlésen. Hirtelen, mikor a hatalmas, díszes tölgyfa ajtó elé értünk, a gyomrom görcsbe rándult. Különös izgatottság lett úrrá rajtam, és nem pozitív értelemben véve. A hideg futkosott a hátamon. Rossz előérzetem volt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése