Na, itten is van a fejezet, remélem jó lett. Jó olvasást. Hope.


10. ÍTÉLET


Mikor ismét magamhoz tértem, meglepődve tapasztaltam, hogy Gina nincs mellettem. Fel akartam ülni, de a vállamba szúró fájdalom hasított. Hirtelen minden eszembe jutott. Holly rám támadt és kis híján meg is ölt. Visszadőltem az ágyra. Túl gyengének éreztem most magam ahhoz, hogy begyógyítsam a sérüléseimet. Azonban valahogy ki kellett jutnom a friss levegőre. Reménykedtem, hogy van valaki, aki őrt áll a szobám előtt. A legjobb lenne, ha Noah lenne az. 

- Hahó! Valaki?- kiáltottam, mire alig pár pillanat múlva Noah rontott be a szobába. Támadóállást vett fel, egy tőrrel a kezében és felmérte, hogy nincs-e véletlenül egy sereg vérszopó, aki az életemre törne. Mikor rájött, hogy semmi veszélyt nem rejt a szobám, rajtam kívül, aggodalmas pillantással sétált az ágyamhoz. Nekem erősen kellett koncentrálnom, hogy ki ne törjön belőlem a nevetés. Noah annyira komolyan vette ezt a testőrösdit, hogy egyszer még szívrohamot fog itt nekem kapni. Mikor megállt az ágyam mellett, nem ült le. Inkább mintha vacillálna. Segítettem a problémáján. 

- Jaj, Noah… Ülj már le!- meglepődött a kirohanásomon, de végül leült. Teste még mindig merev volt, bármelyik pillanatban támadásra kész. Felsóhajtottam. Bele kellett, hogy nyugodjak ebbe az új helyzetbe.

- Valami baj van?- szólalt meg aggodalmas hangon.

- Hát, van egy kis problémám. Milyen az idő odakint?- arcára meglepettség ült ki. Meg kellett tudnom. Mostanság valaki állandóan lesötétítette a szobám ablakait, így esélyem sem volt feltöltődni a napfény sugaraiból. - Oké. Látom, ez így nem fog menni.- kezdtem attól félni, hogy sokkot kapott, mert úgy ült maga elé bámulva, mint egy szobor, mikor végre megmozdult.

- Bocsáss meg, kérlek, de nem értem. Miért olyan fontos, hogy milyen idő van kint?- nem volt kedvem most ezt ismét elmagyarázni neki, ezért megmutattam. Kezemet a törött vállamra helyeztem és a gyógyításra koncentráltam. Apró bizsergést éreztem, majd ez is elmúlt. Mikor megmozdítottam a vállam, ismét éles fájdalom hasított belé, jelezve, hogy nem gyógyult be. 

- Most már érted?- bólintott, majd bűntudatosan felállt és az ablakhoz sétált. Elhúzta a függönyt, de nagy szomorúságomra odakint borús volt az idő, és a nap fénye nem hatolt át az esőfelhőkön.

- Borús az idő és mindjárt vihar lesz.- visszahúzta a függönyt és megint az ágyam szélére ült.
- A francba! Nincs kedvem itt feküdni, amíg ki nem süt a nap.- morgolódtam.
- Szóljak valakinek?
- Az jó lenne. Esetleg Damusnak. Addig légy szíves küld be Shadowt!
- Rendben,- felpattant és meghajolt. Már megint ez a buta szokás! Azzal el is tűnt a szobából, de szerencsémre pár pillanat múlva már bent volt Shadow.
 - Szia!- köszönt vidáman, mire elmosolyodtam. Végre valaki, aki megértette mennyivel egyszerűbb így köszönni.

- Szia! Szükségem lenne egy kis segítségre.- kíváncsian várta mivel rukkolok elő.
- A szekrényemben van a kabátom. Segítenél felvenni?- karjait mellkasa előtt keresztbe fonta és gyanúsan méregetett.  
- Nem hiszem, hogy most a legjobb megoldás lenne, ha kirándulni mennél.- haragos pillantást vetettem rá, mire megadóan felemelte a kezeit és már oda is sétált a szekrényemhez, miközben mormogott magában valamit. 

Én addig nagy nehezen felültem, bár ez pokoli fájdalommal járt. Szerencsére a pulcsim és a tréning nadrágom még mindig rajtam volt. A cipővel most nem törődtem. Úgysem lenne erőm felhúzni.
- Ez az?- fordult felém, maga elé tartva egy sötétkék széldzsekit. Bólintottam. Rendes volt tőle, hogy segített felvenni, bár inkább csak rám terítette, mert belebújni nem volt energiám. 
- Köszönöm.- mondtam, mikor elkészültünk. Mosolyogva biccentett, majd kiment. Nem kellett sokat várnom. Még pár perc telt el és Damus már meg is érkezett.  
- Mi a baj?- térdelt le elém, rémült arccal. Szemei most világosak voltak. Biztosan vadászott. Remélem nem aközben zavartam meg.
- Ki szeretnék menni. Segítesz?- egy pillanatig szemeit mélyen az enyémekbe fúrta, majd bólintott.  
Összébb húzta rajtam a kabátot, majd óvatosan felemelt. Bármennyire is gyengéd volt, a fájdalom, amit éreztem, nem volt kisebb. Hideg mellkasába fúrtam a fejem, hogy kibuggyanó könnyeimet ne vegye észre. Persze kit akartam becsapni?

- Tarts ki, mindjárt kint vagyunk!- suttogta, miközben végigszáguldott velem az épület folyosóin. Hamarosan hűs szellő csapta meg az arcom. Mélyen magamba szívtam a természet üde illatát. Kint voltunk a mi kis kertünkben. Ahogy a kellemes illatot mélyen magamba szívtam, éreztem, hogy a föld erőt ad nekem. 

- Tegyél le, kérlek!- nyöszörögtem, mire ő készségesen letett a fűbe. Egész testemmel elterültem a nedves fűben, valószínűleg ma már eshetett az eső. Átadtam magam a természet erejének, és hálát adtam, amiért az újra erőt ad nekem. Pár pillanat múlva egy esőcsepp csöppent az arcomra. Majd még egy, és egy újabb. Az eső elkezdett szakadni, de engem nem zavart. Bármi, amit a természet adott, nekem új erőt jelentett. Mikor még semmit nem tudtam erről a világról, sokat jártam az erdőben Nioval. Szerettem az esőt, már akkor is. Olyankor mindig feltöltődtem. Lehet, már akkor is megvolt ez a képességem, csak nem tudtam róla. 

Egy hatalmas menydörgés térített magamhoz. Kinyitottam a szemem és nagy örömömre drága Damusom arca volt az első, amit megpillantottam. Elmosolyodtam, amit ő is egy gyönyörű félmosollyal viszonzott. Felemeltem a kezem, hogy megérinthessem az arcát, de mikor az éles fájdalom belenyílalt, nem küzdöttem, kezem visszahullott a vizes fűbe. 

Ép kezemmel a törött vállamhoz kaptam, és már éreztem is a kellemes bizsergető érzést, mely a gyógyítással járt. Pár pillanat múlva már a régi voltam. Ismét kinyitottam a szemem és még mindig Damus arca volt előttem. Most már gond nélkül végig tudtam simítani az arcán.

Elmosolyodott, majd közelebb hajolt, és hűvös ajkaival végig simított az enyémeken.  

Most már mindkét kezemmel a hajába túrtam és közelebb húztam magamhoz, miközben utat engedtem a vágy hullámainak, amely végigsöpört rajtam. Damus is érezte, mert vadul kezdett csókolni, és éreztem, hogy valami olyasmit készülünk tenni, aminek következménye lehet. De nem érdekelt.  
- Nem kellene ezt tennünk.- dorombolta lágy hangján Damus.

- Szeretlek.- nyöszörögtem. Neki sem kellett több. Ismét lecsapott az ajkaimra és vadul falni kezdte azokat. Utat engedtem, így nyelve behatolt a számba és lágyan simogatni kezdte az enyémet.

Ezután kecses keringőbe kezdtek, végül az egész egy vad táncba fulladt, miközben a keze a pólóm alá csúszott és végigsimított a testemen. Hideg érintése bizsergetett és tűzbe hozott. Olyan érzésem volt, mintha elevenen égnék. Tetszett ez az érzés. Önkéntelenül is felnyögtem. 

Éreztem, hogy a kabát lekerül rólam, de a hideg nem zavart, az eső most kifejezetten jól esett. Én sem lustálkodtam. Pillanatok alatt megszabadítottam szerelmemet vékony pólójától, így megpillanthattam gyönyörű testét.  Bőre krétafehéren világított, és egyszerűen gyönyörű volt. Akár egy mészkőből faragott szobor. Testén az izmok gyönyörűen kirajzolódtak. Először el sem hittem, hogy igazi, olyan felsőbbrendűnek tűnt. Nem, ez nem lehet valóságos. Ő nem lehet valóságos, hiszen annyira tökéletes. Megérintettem a mellkasát és ekkor megbizonyosodtam, hogy az én angyalom valóságos, és csak az enyém. Senki másé. 

Ajkaink szétváltak és most ajkai végig csókolták az arcomat, majd az államat, a nyakamat, majd a kis gödörben a nyakam és a vállam találkozásánál megállt. Éreztem, hogy a vénámon időzik. Hirtelen az összes vér odatódult és szívem vad vágtába kezdett. Nem féltem, hogy megharap. Igazából vágytam rá. Nagyon is. Hirtelen felmordult, amire felnevettem.  

Tetszett ez az állatias morgása. Most rám nézett. Nem értette min nevetek? Megszeppent arcot vágtam, mire ismét felmordult. Ismét elnevettem magam.

- Nagyon rossz kislány vagy te Hope Blackmoon!- dörmögte bársonyos hangján.
- Igazán?- kérdeztem vissza még mindig nevetve. 
Hirtelen ijesztő morgást hallatott és kivillantotta gyönyörű fogsorát. A torkomban akadt a levegő is. Őszintén szólva megrémültem.  

- Csak nem megijedtél?- oké, ez már kezd ijesztő lenni. A hangja megváltozott. Egy riadt őz jutott eszembe erről a hangról. Mintha épp az áldozatát készülne becserkészni.
- Hogy őszinte legyek, de igen. Megijesztesz.- hangom kicsit remegett. Megpróbáltam kiszabadulni szorításából, de olyan erősen szorított, mintha vasmarkok tartottak volna fogságban. 

- Tán csak nem menekülni szeretnél, drága Hopeom?- mélyen a szemembe nézett. Most tűnt csak fel. Mérges lettem. Kiszabadítottam a kezem és meg akartam ütni, de gyorsabb volt és elkapta a csuklóm. Hideg csókot nyomott rá. Már nem haragudtam, ismét végigsöpört rajtam a kéj hulláma. Hiába, nem lehetett rá haragudni. 
Végigcsókolta a karomat, majd a fejem fölé rakta, ugyanezt megtette a másikkal is. Hagytam, hogy megtegye, mert csak azt akartam, hogy kényeztessen. Azt akartam, hogy ajkaink egybeforrjanak, és testünk egymáshoz simuljon. 

Nagy örömömre, ismét visszatért a szám becézgetéséhez. Mocorogtam alatta, mert minél többet akartam belőle. Felmordult és csibészes mosolyra húzódott a szája.
- Telhetetlen vagy.- ártatlan arcot vágtam. 

Ismét lecsapott ajkaival az enyémekre, de most lassan csinálta. Kínzott vele. Tudta, mennyire vágyom rá, mégis úgy csinálta, hogy szenvedjek. Végül megérte, mert éreztem, hogy hideg márvány teste hozzám simul, elektromosságot okozva az egész testemben. Ereimben tombolt a tűz, és még a zuhogó esőtől sem akart csillapodni.
Egy vékony hang zavart meg mindkettőnket. 

- Mégis mi a fenét műveltek ti itt?- egy pillanat alatt szétrebbentünk. Fülig vörösödtem. Még sosem vett észre minket senki. Alice eszén azonban nem tudtunk túljárni. Valószínűleg látott valamit Damusról és most sikeresen megakadályozta. A szégyent harag váltotta fel.  
Rendbe szedtem magam és felálltam. Damus is pillanatok alatt felkapta szétázott pólóját. Éreztem, ahogy puszit nyom az arcomra, majd a következő pillanatban már el is tűnt. Alice még mindig engem figyelt és csöppet sem tűnt vidámnak.

- Mi van?- vetettem oda félvállról, miközben elsétáltam mellette. Épp itt volt az ideje, hogy egy forró fürdőt vegyek és átöltözzem.
- Még te kérdezed, Hope? Mégis, hogy a fenébe gondoltátok ezt? Neked vőlegényed van!- ezt nem hagyhattam szó nélkül. Megpördültem, és egyenesen az apró tündér szemeibe néztem.
- Nekem te ne papolj Alice! Nem neked kell a szerelmed helyett más valakivel leélned az egész életed, úgyhogy légy szíves ne kezd! 

- Ó, dehogyisnem kezdem! Azt hiszed, hogy ez az egész csak valami színjáték? Hope! Rajtad múlik egy egész faj sorsa. Ha most hagytam volna, hogy elfajuljanak odakint a dolgok Damussal, annak végzetes következményei lettek volna. Fogd már fel végre, hogy ez nem játék! Mi lett volna, ha a hancúrozásotok közben vérszopók támadnak rátok? Ki védett volna meg? A francba Hope! Már Noah sem lát téged, ezért még nagyobb veszélyben vagy, mint eddig. Legalább vedd egy kicsit komolyan a dolgokat.- az volt a legszörnyűbb, hogy Alicenek igaza volt.  

Noah már nem lát engem, és ez épp elég nagy baj. Ha ezt az ellenség megtudja, tuti, hogy egy perc nyugtom sem lesz a vérszopók támadásaitól, mégis mérges voltam, mert én Damussal akartam lenni, egyezség ide vagy oda. 
- Értem Alice.- mondtam hidegen.- Most ha nem haragszol elvonulok a szobámba és lefürdök, mert bőrig áztam.
- Jól van, menj, de miután elkészültél, beszélned kell Logannal! Ő kért meg hogy szóljak neked. És előre szólok, nem lesz egy fáklyás menet.- nem értettem a szavait, de nem tudtam visszakérdezni, mert megpördült és már el is illant a szemem elől. 

Elviharzottam a szobámba és gyorsan elmentem zuhanyozni. Jól esett a forró víz a testemnek. Vagy 20 percig áztam, majd végül kimásztam a zuhany alól és felöltöztem.  
Kénytelen voltam valami hivatalos ruhát magamra ölteni, mert éreztem, hogy a Logannal való beszélgetésnek más is szemtanúja lesz. Felvettem egy zöld selyemblúzt és hozzá egy fekete nadrágot, majd fekete tűsarkút választottam ruháimhoz. Nyakamba akasztottam a holdköves nyakláncomat, hajamat meg egy csattal feltűztem. 

Mikor elkészültem, kisétáltam a szobámból és meglepődve tapasztaltam, hogy Noah volt az ajtó mellett.
- Elkísérlek.- csak ennyit mondott. Nagyot sóhajtottam és elindultam Luna irodája felé. Éreztem, hogy Logan is ott van. 
Útközben nem szóltunk többet egymáshoz. Noah némán kísért, de végig résen volt egy esetleges támadás esetére.

Mikor odaértem Luna ajtajához, ő megállt az ajtó mellett. Benyitottam, és ahogy sejtettem bent voltak mindketten. 
- Gyere be Hope!- invitált be komoly hangon Luna. Éreztem, hogy valami gond van.
Miután becsuktam az ajtót  és helyet foglaltam az íróasztalával szemben, kérdő pillantást vetettem Loganra, de ő csak megrázta a fejét. Arcán mélységes fájdalom tükröződött. 
- Nos, Hollyról lenne szó. Mint az te is tudod, hogy az a személy, aki a trónörökösök, vagy az első kiválasztottak valamelyikére rátámad, halálbüntetést érdemel.
- Tessék?- hangom egy oktávval feljebb csúszott a hírre.
- Igen, nekem is szörnyű ezt mondani, de a lány rád támadt. Ezzel a törvényt megszegte. Az élete a te kezedben van. Te döntesz az életéről, de én azt mondom, példát kell statuálni. Ha most engedékeny vagy és szemet hunysz, akkor később más is megpróbálhat az életedre törni.  

- Értem.- csak ennyit bírtam kinyögni. Kezdtem érteni Selenet. Luna egyre furcsább mostanában. Miért akarná, hogy Holly elkerüljön az útból? Valamit ki kell találnom!- Mikor kerül sor az ítélet kihirdetésére?- kérdeztem szárazon. 
- Amikor te azt meghozod, és a tanács előtt kihirdeted a nagyteremben. Azonban vedd számításba, hogy ott mindenki jelen lesz. Ezért úgy gondolom ideje a Stone lánynak átvenni nővére helyét.

- Ezek szerint nincs más, aki betöltheti ezt a szerepet.- nem kérdeztem. Ez kijelentés volt.
- Úgy gondolom, nem. Az ő vére tiszta, akár a nővéréé volt, és ha a harmadik herceg felesége lesz, az csak a faj jövőjének tesz jót.
- A fenébe is, hiszen még csak 15 éves lesz!
- Kiváló születésnapi ajándék lesz neki. Mihamarabb közlöm vele. Most menjetek és hozd meg a döntésedet. Értesítsd, hogy mire jutottál, de azt mondom, légy bölcs és ne a Holly iránti érzelmeid irányítsanak. A törvényt megszegte, és ezért bűnhődnie kell. 

Nem köszöntem el. Kiviharzottam az irodából és a szobámba mentem. Szerencsére Gina nem volt bent, így szabadon engedhettem az érzelmeimet és a párnámba temetve az arcom sírhattam. 
Nem bírnám megtenni. Én nem bírom ezt tenni. Akkor Logan belehalna a fájdalomba. Holly nem tudatosan cselekedett. Sosem fordítaná ellenem a képességét. Ki kellett valamit találnom. Meg is született a terv a fejemben. Meg fogom tenni, amit Luna kért. Elítélem a lányt. A magam módján. Bűnhődni fog… örökre.