11. DÖNTÉSEK
Még sokáig ültem egyedül az ágyamon. Minden apró részletet meg akartam tervezni. Elsősorban ott van az a tény, hogy Luna mindenképp Ginát akarja Gaby helyébe léptetni. Nem tudom, hogy mégis hogyan fogja ezt fogadni. Most, hogy ismét kezdett kinyílni, lehet megint teljesen össze fog törni. Eric felől nincs kétségem, őt kiskora óta erre nevelték, az esetleges B terv esetére, ha Gabyval, vagy Williammel történne valami.
Hát történt. És pontosan emiatt kell most Ginának egy újabb csapást elviselnie. A francba ezzel az egésszel! Még pár nap és elérkezik Gina születésnapja. Talán, ha elvisszük a nővéréhez és látja, hogy jól van, akkor a másnapi hírt nem fogja olyan rosszul fogadni.
Aztán ott van még a Hollys ügy is. Lunának abban a tekintetben igaza van, hogy nem lehetek elnéző Hollyval szemben, csak azért, mert barátok vagyunk, vagy legalábbis voltunk. Ugyanakkor nem lennék képes megölni azért, amit tett. Fordított esetben én biztosan megöltem volna! Ő is megtette volna… biztosan.
A tanács és az összes jelenlévő előtt nem dorgálhatom le szóban. Persze ha kicsit ráijesztenék, azzal biztosítanám az embereket afelől, hogy igenis meglakol, aki az életemre tör. Azután megkérném, hogy jöjjön a szobámba. Ha lúd, legyen kövér. Az igazi büntetést elég, ha csak mi ketten tudjuk. Maradandó emlék lesz az biztos!
- Bejöhetek?- zavart meg gondolataimban Logan. Nem fordultam meg. Valahogy éreztem, hogy Hollyról akar velem beszélni. Végül aprót bólintottam.
Hallottam, amint az ajtó becsukódik. Nem jött oda hozzám. Az ablakhoz ment, és elhúzta a sötétítő függönyt. A szobában világosság gyúlt, noha még mindig borús volt az idő. Hosszú percekig csak néztem, ahogy tekintete a távolba mered. Kezeit ökölbe szorította, testtartása merev volt. Szinte láttam magam előtt elgyötört arcát. Végül megfordult és egyenesen a szemeimbe nézett. Vonásai kemények voltak. Pillantásával szinte felnyársalt.
- Meg fogod tenni.- mondta keserű hangon. Nem kérdés volt, hanem kijelentés.
- Igen. Megteszem, amit ilyenkor meg kell.- szemeimet lesütöttem.
- Rendben. Mennyi időt adsz még neki?- értetlenül néztem fel rá, ismét.- Mikor hívják össze a tanácsot, hogy kihirdesd az ítéletet?
- Gina születésnapjától számított két napon belül. Vagy úgy egy hét múlva.- ettől a hírtől vonásai kicsit lágyabbak lettek, de még így is elég ijesztő hatást keltett.- Van még más is, amit meg akarnál velem beszélni?- tettem fel a kérdést úgy öt perc csönd után. Nem voltam benne biztos, hogy felfogta, amit kérdeztem. A földet fixírozta mozdulatlanul. Olyan volt, mintha csak a teste lenne itt, a lelke teljesen máshol járt.
Felálltam és odasétáltam hozzá. Óvatosan megérintettem a vállát. Megremegett, majd a földre rogyott. Arcát a kezeibe temette és hangtalanul zokogni kezdett. Letérdeltem mellé, és a hátát kezdtem simogatni. Ginát ez mindig megnyugtatta.
Kis idő múlva már megnyugodott és ölembe hajtva a fejét szorosan hozzám bújt, és úgy terült el hatalmas teste a padlón. Sokáig ültünk így, szótlanul. Már sötétedett, mikor hercegem végre feltápászkodott. Nekem is segített felállni, majd mikor már magabiztosan álltam a lábaimon, szó nélkül elindult az ajtó felé. Nem bírtam tovább. Utána kaptam.
- Én… sajnálom.- suttogtam, miközben szégyenkezve a földet bámultam. Éreztem, hogy mutatóujjával az állam alá nyúlt, és felemelte a fejem. Kénytelen voltam a szemeibe nézni. Szomorkás mosoly jelent meg az arcán, és szemeiben is ott lapult a fájdalom egy cseppje.
- Hope! Én nem haragszom rád.- szavai őszinték és szívet melengetők voltak számomra. Éppen ezért még rosszabb volt, hogy nekem kell Holly felett ítélkeznem és még meg is büntetnem.
- Köszönöm. Csak annyit kérek tőled, hogy bízz bennem, és ne higgy annak, amit először látsz, vagy hallasz! Rendben?- mélyen és határozottan néztem a barna íriszekbe. Bizonytalanság csillant meg szemeiben, de aztán bólintott.
A homlokomra puszit nyomott majd kiment a szobából. Feltételeztem, hogy Hollyhoz vezetett az útja. Úgy tudom, hogy a lányt most a szobájában tartják „fogva”. Persze ha Lunán múlt volna, akkor bezárják az Akadémia földalatti részében egy koszos cellába, azonban ezt Logan nem engedte. Igaza volt, Holly még mindig nemes, noha hibázott.
Már későre járt és Gina még mindig sehol sem volt. Kezdtem aggódni. Ilyenkor már rég ágyban szokott lenni. Felkaptam egy kabátot és az edzőcipőmet, hogy elinduljak megkeresni. Mikor kinyitottam az ajtót, éppen akkor érkeztek meg Sethhel. Valami furcsa vibrálást éreztem a levegőben. Gina állandóan lesütötte a szemét mikor testőre ránézett, de Seth is ludas volt, ugyanis az a félmosoly, amit kivillantott, azokkal az ártatlan kisfiús szemeivel, még engem is zavarba hozott egy pillanatra. Aztán összeszedtem magam és gyanús kezdett lenni a kettőjük között ez a furcsa dolog.
- Öhm… Örülök, hogy visszajöttél Gina. Legközelebb azért jelezd valami módon, hogy még élsz. Komolyan megijesztettél.- dorgáltam le szegény lányt. Bocsánatkérően bólintott, majd elsunnyogott mellettem a szobánkba. – Seth, te meg jobban is tudhatnád, hogy veszélyes ilyen későn odakint lenni. Kérlek, erre figyelj oda, ha elviszed az erdőbe. Tudod, hogy mennyire fontos nekem, és nem bocsátanám meg magamnak, ha valami baja esne.
- Értelek, Hope és kérlek, bocsáss meg, csak elment az idő. Végre sikerült egy délutánt úgy eltöltenem Ginával, hogy megint a régi volt és ezt nem akartam lerombolni azzal, hogy korán visszahozom. Muszáj volt neki egy kicsit elszabadulni ebből a környezetből.
- Jól van. Nem haragszom. Örülök, hogy ennyire sokat jelentesz neki. Igazi jó barát vagy számára.- a fiú arca egy pillanatra megrándult, amit nem tudtam mire vélni, de nem foglalkoztam vele.- Most menj, Jacob már biztosan keres.
Bólintott, majd egy meghajlás után elment és rövidesen már el is tűnt a sötét folyosón. Én becsuktam az ajtót és levetkőztem. Fáradt voltam és aludni akartam. Azonban megvártam, míg Gina is elkészül. Nem mesélt, pedig reméltem, hogy mesél valamit, azokról a dolgokról, amiket Sethhel csinál, de ezzel kapcsolatban nem túl bőbeszédű. Jobb híján sosem beszél róla.
Végre elkészült és gyorsan ágyba bújt, mielőtt még bármit is kérdezhettem volna. Ráhagytam. Majd reggel érdeklődöm, most viszont alvás!!!
Másnap reggel elég későn kelhettem, mert Ginának csak hűlt helyét találtam. És már javában folyhatott az élet az iskolában. Legalábbis a hangokból, amik a folyosóról szűrődtek be, erre következtettem. Lezuhanyoztam, majd melegítőnadrágot és egy atlétát vettem fel. A mai napot az edzésnek fogom szentelni. És ha megtalálom az én drága Ginámat, ő sem ússza meg.
Lementem a konyhába megreggelizni. Ezek után megkerestem Noaht és szóltam neki, hogy szedje össze Oriont, Shadowt és Ginát. Hollyhoz én magam megyek el. Mikor odaértem Holly szobájának ajtajához, két testőr, akik őrt álltak, meghajlással üdvözöltek, majd beengedtek a szobába.
Becsuktam magam után az ajtót, és felmértem a terepet. Holly ott állt az ágya mellett, lesütött szemekkel. Megnyugtatott a tudat, hogy most nem éreztem azt a feszültséget benne, amit legutóbbi találkozásunkkor. Odasétáltam hozzá és megérintettem a vállát. Hirtelen felkapta a fejét. Pillantása rémült volt. Hátrált két lépést, majd tőle szokatlanul ő is meghajolt.
- Mit csinálsz?- kérdeztem a döbbenetből felocsúdva.
- Én csak… üdvözöltem, hercegnő.- magázott és hercegnőnek hívott. Mégis mi a fene ütött belé? Azért mert kis híján megölt én nem parancsoltam meg neki, hogy ezentúl úgy beszéljen velem, mintha felsőbbrendű lennék. Nem voltam az. Ugyanúgy egyenlők vagyunk, csak mások a körök, amikben mozgunk.
- Holly. Ezt verd ki a fejedből. Nem kell hercegnőnek hívnod. Tudod, mennyire nem szeretem. És mi ez a magázódás? Holly te a barátom vagy, nem pedig valami szolga.- teste megfeszült, majd a következő pillanatban a lábai felmondták a szolgálatot, és ha nem kapom el, biztosan csúnyán beveri a fejét az ágya szélébe.
Zokogni kezdett, miközben az ágyára fektettem. Nagyon gyengének tűnt, de akkor meg miért állt, mikor bejöttem? Nagyon reméltem, hogy Luna semmit sem tett vele. Ha megtudom, esküszöm, a saját két kezemmel fojtom meg.
Pár perc múlva Holly végre megnyugodott egy kicsit. Letörölte a könnyeit és felült az ágyon. Szemeiben még mindig ott lapult a félelem, amit nem tudtam mire vélni. Mégis miért félne tőlem? Elhúzódott mellőlem.
- Holly, jól vagy? Minden rendben van? Bántott valaki?- tettem fel a kérdéseimet, mert komolyan aggódtam érte. Arcára kiült a bizonytalanság. Szemeiben még mindig könnyek csillogtak. Végül megrázta a fejét és beszélni kezdett.
- Én… sajnálom. Nem tudom, hogy mi ütött belém, de hidd el én nem akartalak bántani. Elvesztettem a fejem.- közelebb húzódtam hozzá, és a karjára tettem a kezem. Mélyen a szemeibe néztem és úgy válaszoltam neki.
- Tudom, hogy nem szándékos volt. Én is ezt tettem volna, ha más akarna Damussal lenni, de hidd el, nekem nem volt választásom. Ha bármit is tehetnék, hogy te légy Logan mellett, én lennék az első, aki ezt elintézné.
- Tényleg? Azt hittem haragszol rám. Hope! Egy pillanatra… amikor megtámadtalak… Én tényleg meg akartalak ölni és boldogsággal töltött el az, hogy szenvedsz. Egy szörnyeteg vagyok!
- Nem, Holly. Te nem vagy szörnyeteg. Szerelmes vagy és ez teljesen normális. Jó nem mondom, hogy helyesen cselekedtél, sőt nagy butaságot csináltál, de egy ilyen képességet nehéz irányítani. Nézz csak rám! Legtöbbször önkívületi állapotba kerülök, és másokat veszélyeztetek, ha használom a képességeimet. De te eddig egyszer sem hibáztál. Megesik az ilyesmi. Éppen ezért most velem fogsz jönni. A többiekkel ma edzeni fogunk és téged sem hagylak itt rostokolni.- pattantam fel, magammal húzva a döbbent arcú lányt.
- Várj!- cövekelt le.- Én nem mehetek ki innen. Luna megparancsolta, hogy nem hagyhatom el ezt a szobát. Én nem…- de belé fojtottam a szót.
- Holly. Itt én parancsolok. Ha én azt mondom, hogy velem jössz, akkor az úgy lesz. Lehet, épp most olyan kedvem van, hogy ebben a pillanatban megöllek, de lehetséges, hogy csak ki akarlak rántgatni ebből az állapotból. Bármi megtörténhet.- szegényt halálra rémítettem ezzel a kijelentésemmel, de másképp nem tudtam volna rávenni, hogy velem jöjjön. Lesütötte a szemeit, majd aprót bólintott. Egyből tudtam, hogy jobbnak látta inkább meghunyászkodni, mint velem szembe szállni. Nem voltam híres a türelemről. Ez van. Persze sosem bántanám őt szándékosan.
- Okos kislány. Most pedig indulás!- tapsikoltam vidáman, persze Holly inkább volt halálra rémült, mint vidám, mégis éreztem, hogy kicsit azért örül, hogy elszabadulhat innen.
Kinyitottam az ajtót és Hollyt, kézen fogva húztam magam után. Azonban mikor kiléptünk az ajtón, a két őr egyből elkapta a lányt és lefogta. Megpördültem és automatikusan suhintottam a kezeimmel, így a két őr a szemközti falnak csapódott.- Upsz. Ez kicsit durva volt. Nem ártana kicsit vissza fognom magam.
- Jól vagy?- kérdeztem aggódva Hollyt. Riadt arcáról nem nagyon tudtam leolvasni, hogy felfogta-e amit kérdeztem, de mikor bólintott megnyugodtam.
- Hercegnő! Kérem, bocsásson meg, de a foglyot nem engedhetjük ki a szobából.- hallottam meg közvetlenül mögülem egy férfi hangját. Megfordultam és gyilkos nyugalmat erőltetve magamra hidegen mondtam el a mondandómat.
- Nem érdekel, hogy mit mondasz. Ő itt az enyém. Tudtommal, én döntök az életéről, és azt teszek vele, amit akarok. Most úgy döntöttem velem jön. Valakin, muszáj egy kicsit gyakorolnom a gyilkolást, a barátaimat meg nem akarom bántani.- Holly torkát halk sikoly hagyta el, de megnyugtatólag megszorítottam egy kicsit a kezét. A két testőr döbbent arcot vágott.- Jól van. Remélem, felfogtátok, amit mondtam és hagytok elmenni vele.- biccentettem lenézően a lányra, persze ez az egész csak színjáték volt a részemről. Bizonyára élethűre sikeredett, mert a jelenlévők totálisan halálra voltak rémülve. Tetszett, hogy félnek tőlem, úgyhogy megspékeltem a dolgot egy kicsit.
Tűzlabdát gyújtottam és türelmetlen arcot vágva néztem a két testőrre. Látszott rajtuk az idegesség és a félelem. Parancsot kaptak valamire, feltételezem Lunától, és most egy másikat, amivel ezt megszegik, tőlem. Vajon melyik a fontosabb? Én tuti, hogy magamra szavaznék, mert a fenébe is, én vagyok itt a trónörökös, vagy mi!
- Nos? Álldogálunk itt még egy kicsit, vagy el álltok az utamból. Kezdem elveszíteni a türelmemet, és a kezem még el talál suhintani egy tűzlabdát. Nem venném a lelkemre, ha itt most valaki elporladna.- komolyan azoktól az arcoktól, amiket erre vágott a két harcos, majdnem elnevettem magam. Erősen kellett fegyelmeznem magam, hogy megmaradjon a hidegvérem. Végül, meghajolva előttem félreálltak az útból. Leengedtem a kezem, eloltva a tűzlabdát és elmosolyodtam.
- Én is így gondoltam fiúk. Jól végzitek a munkátokat, de nem szeretem, ha valaki ellenszegül nekem. Több ilyen eset ne forduljon elő. Este visszahozom a lányt, addig maradjatok itt és azoknak, akik keresnék őt, mondjátok meg, hogy velem van.- biccentettek, majd elfoglalták korábbi helyüket az ajtó két oldalán.
Magam után húztam Hollyt. Nem akartam megmagyarázni neki, hogy ezt miért csináltam. Az ítélet kihirdetéséig meg kellett azt a látszatot tartanom, hogy igenis meg fogom tenni, ami a törvény szerint jár Hollynak, persze eszem ágában sem volt megölni. Azonban jobbnak láttam, ha ezt mások nem tudják meg.
Néma csendben sétáltunk végig az edzőteremhez vezető úton. Én végig Holly kezét fogtam, mert mondhatni kissé húzatta magát. Persze érthető volt az iménti jelenetem után, hogy rettegett attól, ami most rá vár.
Mikor megérkeztünk, már mindenki ott volt. Kivéve Ginát.
- Sziasztok!- köszöntem mindegyiküknek, majd Noah felé esett a pillantásom.- Hol van?- hangom a kelleténél kicsit ingerültebb volt. Noah bocsánatkérően fejet hajtott.
- Én kerestem, de sehol nincs, az épületen beleül.
- Jól van. Nem haragszom, csak aggódom. Légy szíves kezdjetek el bemelegíteni, amíg én megkeresem azt a kis koboldot.- biccentett, és egy apró mosoly kíséretében elvitte Hollyt a többiekhez.
Kiviharzottam a teremből és egyenesen a farkasok szállásához mentem. Mikor odaértem dörömböltem az ajtón. A Leah nevű farkas lány nyitott ajtót. Végigmért, mint valami kirakati bábut, majd szúrós pillantással várta a mondandómat.
- Hol van? Az öcséd?- mondtam gúnyos éllel a hangomban. Szerettem Sethet, de most kezdett kissé idegesíteni, hogy állandóan elrabolja tőlem Ginát. Vigyázzon rá és vidítsa fel, de az iskola határain belül.
- Honnan tudjam. Biztos azzal a kis vámpírlánnyal van. Komolyan nem tudom mért kellett a nyakába sóznod azt a vérívó gyereket. Mintha nem lenne épp elég veszélyes köztettek élni, még istápoljuk is a fiatalokat.- mielőtt még kihajíthattam volna ezt a bunkót az iskola falain túlra, Jacob jelent meg az ajtóban és valami ismeretlen nyelven elküldte őt. Még egy utolsó szúrós pillantást vetett rám, amit és is hasonlóképpen viszonoztam, majd eltűnt az ajtón túl.
- Öhm. Bocs, Leah viselkedése miatt. Nem nagyon barátkozott még meg a fajtátokkal. Nehéz neki az átállás.- ez mondjuk kiment a fejemből. Tudtam, hogy az egyik farkas nem szível minket, most már tudom melyik az. Milyen ironikus. Az egyik testvér a szolgálatait ajánlja nekünk, míg a másik legszívesebben mindannyiunkat megölne.
- Jól van. Nem haragszom, csak nem találjuk Ginát és gondolom megint Sethhel van. Tegnap mondtam, hogy legalább szóljanak, hogy hova mennek, de természetesen mire felkeltem már se híre, se hamva egyiknek sem. Noah szerint nincsenek az épületben. Aggódom Gináért. Tudom, hogy Seth meg tudja védeni, de nem tetszik nekem, hogy annyiszor van az iskola falain kívül.
- Értem. Reggel láttuk Sethet utoljára, és nem szokta megmondani hova viszi a védencét. Azt hiszem, van valami titkos helyük. Biztosan ott lehetnek. Akarod, hogy megkeressem őket?- megráztam a fejem és köszönés nélkül elfutottam. Kimentem az istállóba és kivezettem Lunet. Felpattantam a hátára, majd útnak eredtem megkeresni őket.
Hello!
VálaszTörlésNagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy Hope mit talált ki Hollynak. Olyan fura, hogy így beletanult ebbe a hercegnő-szerepbe, hogy tudja, mivel érhet el valamit.
Na meg azt is várom már, hogy Lunával mi lesz...
Meg, hogy Gina végre megtudja, hogy Gaby él. És Mi van Seth-tel, meg Ginával? Most akkor Seth bevésődött? Vagy csak egyszerűen szereti Ginát?
Szóval nagyon várom a folytatást. Minden nap nézem, hogy van-e friss, és legtöbbször csalódnom kell. Pedig a nap minden percében tudnám olvasni...
Minél hamarabbi frisst, és szép napot!
Bobby