A Sorsod nem a Végzeted - 13. fejezet

Sziasztok! Nos, sikeresen megérkeztem a frissel. Ez nem lett lebétázva, remélem elnézitek nekem. A fejezethez csak annyit, hogy nekem az egyik kedvencem és nagyon büszke vagyok rá. Jó olvasást! És ismét várom a kommenteket, hogy minél hamarabb jöhessek a folytatással.:) Jól olvasást!
Hope.

13. RÓZSASZÍN BABARUHA

Bementem a szokásos babaüzletbe, ahol az eladónő, már mosolyogva üdvözölt. Már sokszor voltam itt és már-már törzsvásárlónak számítottam. Sokszor segített nekem ez a hölgy kiválasztani a kis ruhácskákat és cipőcskéket. Volt olyan, hogy csak nekem félretett egy édes macimintás kis cipőcskét.

Válaszképp én is mosolyogva intettem neki, majd egyenesen a kiságyakhoz sétáltam és majd szétvetett az öröm, hogy ilyen dolgok között válogathatok. Titkon irigy voltam Gabyra, amiért ő ilyen korán megtapasztalhatja ezt a csodálatos érzést. Egy kicsi apró lényt hordoz magában, és már a tudat, hogy hamarosan egy kis baba lesz, is óriási csoda és boldogság az ő életében.

Én is örültem volna, ha megtapasztalhatom ezt az érzést, de azért még úgy gondolom, van időm erre. Szeretnék még sok mindent megtapasztalni és megismerni. Utazgatni, kalandokat keresni, és miután kicsit lenyugodtam, akkor jöhetnek a gyerekek. Szép kis gondolat, csak kár, hogy kivitelezhetetlen. Luna szerint a trónörökösnek hamarosan érkezni kell, mert veszélyes időket élünk. Úgy tudom, az anyám is fiatal volt mikor engem szült, nem sokkal az átváltozása után, de én szeretném, ha nekem kicsit több időm lenne a fiatalságra.

Olvastam egy szertartásról, amit még régen csináltak, amikor az adott uralkodó pár koronázása volt. Azon az éjjelen, volt egyfajta termékenységi nászszertartás, amivel az utód eljövetelét ünnepelték. Nem igazán értettem, mert nagyon régi nyelvjárással volt írva, de annyit levettem belőle, hogy a férfi a nőt az átváltozás utáni éjjelen, egy Selennek emelt termékenységi templom oltárán ünnepélyes keretek között teszi magáévá. Nem tudom, hogy a két fél vajon szerelmes volt-e egymásba, de ennek a valószínűségét igencsak reménytelennek látom. A mi fajtánk nem arról híres, hogy az érzelmeket a faj és a kötelesség elé helyezné. Így viszont ez kegyetlenség a nő számára mindenképpen. Egyfajta erőszak, szerintem.

Persze mit lehet tenni. A nők akkoriban kiszolgáltatottak voltak, még a vámpírok között is, mert a férfi volt az erősebb és uralma alá vonta a gyengébbik nemet. Most viszont már modern időket élünk, nekünk nőknek is ugyanannyi jogunk van. Ez a szertartás már szerencsére elavult, ezért nekem ettől nem kell félnem és anya és Lucas is szerelemből voltak együtt, aminek én lettem a gyümölcse.

Ezeken, a dolgokon elmélkedve észre sem vettem, hogy egy kiságy előtt állok, már vagy 10 perce. Most néztem csak meg alaposan. Elefántcsontszínű volt a váza és a rácsok is. A két szemközti oldalon egy-egy mosolygós maci fej volt, és az ágyhoz tartozó kis matrac és annak a huzata, párnája, és takarója tele volt macis mintákkal. Ez volt a tökéletes darab. Minden tele, kis medvékkel. Akár egy macilak. Teljesen beleszerettem a kiságyba, és tudtam, hogy ez lesz a tökéletes darab. Megjegyeztem, hogy melyik a kódszáma ennek a kiságynak és továbbmentem a babakocsikhoz.

Úgy gondoltam egy többfunkciós babakocsi a legmegfelelőbb a pici számára. Volt itt minden, ami szem-szájnak ingere. Végigjártam az egész részleget, de sehol sem találtam a nekem valót. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a babakocsi dolgot még hanyagolnom kell és a legjobb, ha megkérdezem az eladóhölgyet, hogy lehet-e olyan darabot rendelni, amilyenre én gondoltam. Mielőtt a pénztárhoz mentem volna, még, muszáj volt megnéznem a kis ruhácskákat. Ezek voltak a gyengéim. Nem tudtam elképzelni, hogy az aprócska kis ruhák, hogy mennek rá a babákra. Mintha az velük érkezne. Most is a szokásos mintás rugdalódzókhoz mentem. Meg is találtam a legújabb szállítmányból érkezett macis darabokat. Tündériek voltak. Levettem egy feketét, amelyre két jegesmedve bocs birkózása volt ráhímezve. Édes. Aztán, még két hasonló mintájút is találtam, csak azokon barna macikák voltak. Mielőtt végleg befejeztem volna a vásárlást, megakadt a szemem egy kis babarózsaszínű rugdalódzón. Leakasztottam és a kezembe vettem. Az anyaga bársonyosan puha volt, akár egy kisbaba bőre. Egyszerű kis ruha volt minta nélkül, mégis olyan érzésem volt, mintha ez a ruhácska rám várna. Tudtam, hogy Gabynak kisfia lesz, de ezt a ruhát nem tudtam itt hagyni. Meg kellett vennem. Magamnak.

Amikor a pénztárhoz mentem, megkértem, hogy segítsenek nekem a kiságyat összecsomagolni, és a kocsimba betenni, majd kifizettem a ruhákat és megrendeltem azt a babakocsit, egy katalógusból, amely a legközelebb állt, az általam elképzelthez.

Mikor mindennel végeztem, minden cuccot betettem a kocsiba, de még visszamentem és beültem egy kávézóba. Ittam egy cappuccinót és ettem hozzá egy lekváros fánkot. Nagyon finom volt. Mielőtt tovább indultam volna, még benéztem egy-két üzletbe, hátha találok valami ruhát, vagy cipőt magamnak is. Találtam. Két cipővel és egy tunikával lettem gazdagabb.

Körülbelül a 3 órás vásárlás után végre útnak indultam Gabyékhoz, és meg sem álltam, amíg oda nem értem. Mikor megérkeztem, nem jött ki elém senki. Kissé furcsa volt. Nem vettem ki a ruhákat, hanem egyből besiettem a házba.

Nagy megkönnyebbülésemre minden a legnagyobb rendben volt. Azt eltekintve, hogy legjobb barátnőm, egyre nagyobb volt. Mármint a benne lakozó kis lény. Úgy nő, mint a gomba. Éppen Dariussal beszélt, gondolom a piciről, mert állandóan csak két nevet emlegettek, meg, hogy ez jobb neki, vagy az. Megköszörültem a torkom, mire mindketten abba az irányba néztek, amerre álltak.

Először mindketten megdöbbentek, majd Gaby ujjongásban kitörve pattant fel a kanapéról, amin az imént ült és egyenesen a nyakamba vetette magát. Szorosan magához ölelt, amit én is hasonlóképp viszonoztam, persze vigyázva, nehogy megnyomja a pocakját. Erősen fegyelmeznem kellett magam, hogy ne kezdjek el mindjárt bőgni. Mikor kibontakoztunk az ölelésből, Darius is ott termett és úgy kapott fel, mintha csak egy párna lennék és tengelye körül megpördülve szorított olyan erősen magához, hogy azt hittem minden csontomat ripityára töri. Persze én is hasonlóképp örültem, hogy viszont látom ezt a nagy medvét.

- Hope! Micsoda meglepetés? Nem vártuk, hogy jössz.- mondta Darius, miután letett a biztonságot jelentő padlóra és letelepedtünk a kanapéra, ahol az imént ültek.

- Gondoltam, itt az ideje, hogy meglátogassalak titeket. Remélem, nem rosszkor jöttem.

- Nem, dehogy. Nagyon örülünk, hogy itt vagy, csak nehogy a végén még bajba kerülj, amiért fényes nappal, eljössz az Akadémiáról.- mondta aggódva a meglepettség magyarázatát Gaby.

- Nyugi, Damus fedez engem, meg már ideje volt egy kicsit elszakadnom abból a környezetből. Túl sok baj van ott.

- Mire gondolsz?- csúszott egy oktávval följebb Gaby hangja. Párja megszorította a kezét, hogy nyugtassa, de az ő arcán is aggodalom tükröződött.

- Nyugalom. Gina jól van. Kezd ismét visszatérni. Tudjátok az a farkas. Seth. Nagyon sokat segít neki. Megkértem, hogy legyen a testőre és azóta nagyon jó barátok lettek.  Persze téged senki nem tud Gina számára helyettesíteni, de úgy tűnik, kezdi elfogadni ezt a helyzetet.- szándékosan kihagytam azt, hogy Luna őt akarja, Gaby helyébe léptetni. Nem szerettem volna felzaklatni, még a végén valami baj történne miattam.

- Hála az égnek!- fújta ki a bent tartott levegőt Gaby.- Már azt hittem, valami baj történt.

- Nem, ő jól van. Viszont Holly… ő nagy bajban van. És én is.- mindketten értetlen arcot vágtak.

- Megtámadott pár napja. Nem szándékosan, de Luna szerint igen. Mostanság nagyon megváltozott, és mintha mindannyiunknak keresztbe akarna tenni. Éppen ezért most a törvényre hivatkozik.- mindkettejük arca megfeszült. Megértették, miről beszélek.

- De ugye nem teszed meg? Hiszen Holly a barátunk, nem ölheted meg.

- Tudom, Gaby. Azonban, Lunának igaza van. Nem lehetek elnéző Hollyval csak azért, mert a barátom. Tudom, hogy nem tudatosan cselekedett akkor és ma sem, de mégis mit tehetnék? Próbálok valamit kitalálni, de Luna világosan tudtomra adta, hogy meg kell tennem.

- Ez szörnyű. Szegény lány nem szenvedett még eleget, még ez is?- sóhajtott fel kimerülten Gaby.

- Pihenned kellene.- dörmögte neki Darius. A lány bólintott, majd a hatalmas férfi ölbe kapta és felment vele az emeletre és el is tűnt.

Megvártam, míg Darius lejön. Meg akartam tudni, hogy mi van Lucassal. Szerettem volna tőle bocsánatot kérni a múltkori miatt, és persze Dariustól is. Egy fél óra múlva komótosan cammogott le a lépcsőn, majd mellém telepedett. Úgy döntöttem, hogy Dariusnak elmondom a Ginás dolgot, hátha tud valami megoldást.

- Van még más is.- kezdtem bele, mire érdeklődő pillantást kaptam válaszul.- Az egyezségbe új kiválasztott lépett, Gaby helyére.

- De hát ez nagyszerű hír, Hope!- lelkesült fel az én buta maciarcú barátom. Jelentőségteljesen néztem rá, mire lefagyott a mosoly az arcáról és rájött, hogy nem biztos, hogy örülni fog annak, akinek a nevét megtudja.

- Ki az?- elkaptam róla a pillantásom és hirtelen minden más fontosabbnak tűnt, mint hogy közöljem a hírt, hogy Ginát nem tudtam megvédeni ettől az egész szörnyűségtől.- Hope, mond már!- megint szemeibe néztem, pillantásommal könyörögve kértem tőle bocsánatot.

- Gina…-mondtam ki az átkos nedvet alig hallhatóan.

- A rohadt életbe!- első reakcióhoz képest nem is olyan rossz. Végülis a fejem még a helyén van és egy bútornak sem esett baja. Komolyan ez a terhesség jó hatással van „hirtelenharagú” Dariusra.- Miért nem akadályoztad meg?- jött a vádlókérdés. Számítottam erre a kérdésre, de most az elevenembe vágott. Mintha ezzel a kérdéssel egy tört szúrt volna a szívembe és még jól meg is forgatta volna.

- Hidd el, én megpróbáltam. Minden követ megpróbáltam megmozgatni, de Luna hajthatatlan. Még van pár napom kitalálni valamit, de nem sok remény van. Az egyedüli az lenne, ha idehoznám, és azt hazudnám mindenkinek, hogy meghalt. Azonban már így is elég veszélyes a tény, hogy Gabyval mindketten éltek és virultok, mellesleg még az egyezséget is felrúgtátok és ennek következménye is lesz.- Darius vonásai valamelyest kisimultak. Rájött, hogy felesleges engem hibáztatnia, hiszen igazam van. Erre a lépésre számítani lehetett. Ha az egyik fél boldog, akkor tuti, hogy a másik szívja meg.

- Sajnálom, én csak…

- Tudom, de az a fő, hogy most Gabyval foglalkozz. Szüksége van rád, és nem szabad fölöslegesen stresszelnie magát. Kérlek, erről ne szólj neki, a Hollys dolog éppen eléggé megviseli.

- De a húga sorsáról van szó. Joga van tudnia.

- Igen, de ahhoz is joga van, hogy túlélje ezt a terhességet, és ha a két tényezőt megnézem, Gina élete kevésbé van veszélyben, mint Gabyé, ha érted mire gondolok.

- Igazad van. Jól van, nem szólok neki, de előre mondom, hogy nagyon erős köztük a kötelék és meg fogja érezni, ha Gina szomorú.- tenyerembe hajtottam a fejem. Kellett egy pillanatnyi idő, amíg összeszedem magam.

- Tudom. Nagyon jól tudom.

Ekkor lett elegem az Akadémián történtekből. Nem azért jöttem ide, hogy a rossz érzések a történtek miatt mindenkire rátelepedjenek, hanem, hogy jó dolgokról beszélgessünk. Erőt vettem magamon és sejtelmes mosolyt erőltettem magamra, majd jelentőségteljesen Dariusra néztem.

- Hope. Amikor így nézel rám, annak tuti, hogy valami következménye van.

- Gyere velem.- adtam ki a parancsot.

Kimentünk az autómhoz és mikor felnyitottam a csomagtartót, Darius jó nagyot káromkodott az orra alatt. Elfojtottam egy nevetést, majd rámutattam a faanyagra.

- Meglepetés!

- Ezzel fogsz a sírba vinni. Nem túlzás ez egy kicsit? Úgy értem ne érts félre, de az a gyerek még a végén azt fogja hinni, hogy egy medvefarmon él.- a vállába bokszoltam.

- Jaj ne légy már ilyen. Szerintem olyan cukik ezek a macik. Mind rád emlékeztetnek. Persze te csöppet sem vagy cuki meg aranyos, de nagydarab vagy és úgy tudsz közlekedni, mint egy megtermett grizly.

- Jaj de vicces kedvedben vagy hirtelen. Most nincs itt Gaby, hogy megvédjen, úgyhogy simán letéphetem a fejedet.

- Hát, te sem veszítettel a humorérzékedet Micimackó. Ha az erőviszonyokról van szó, csak annyit mondok neked. Kicsi a bors de erős! Egy lépést sem kell tennem, hogy mozgásképtelenné tegyelek.- elnevette magát azon a mély földet rengető hangján. Még én is beleborzongtam, de vele együtt nevettem.

Imádtuk egymást heccelni, de hát ez érthető. Nem volt túl felhőtlen a megismerkedésünk. Emlékszem, hogy az első időkben nem is tudtunk egy légtérben megmaradni, aztán kiderült, hogy nem is olyan szörnyű alak, ez a nagy melák.

- Na gyere, segíts bevinni. Van már gyerekszobátok?

- Kénytelenek voltunk berendezni egyet, a sok csecsebecse miatt, amit vettél.- ártatlan arcot vágtam, mire megint elnevette magát, majd kiszedte a kiságy részeit, és könnyedén bevitte az egészet a házba. Én a babaruhákat vittem utána. Ezeket, majd bent megmutatom neki.

Ahogy beléptem a hatalmas gyerekszobába, elállt a szavam. Gyönyörű volt. A falakon körbe, macik voltak festve, különböző tevékenységek közben. Gyönyörű volt. Teljesen meghatódtam tőle. A padlószőnyeg szintén macis volt. Egy hatalmas medvebocs ült mézes csuporral a kezében, és vidáman mosolygott arra, aki ránézett. A szoba bal oldalán egy hatalmas tölgyfa szekrény állt. Ebbe rakhatták a pici ruháit, meg cipőcskéit, meg mindent, amit én hoztam neki. Jobbra játékok, pelenkázó- természetesen macis. A szobához hatalmas ablakok tartoztak, melyeken áradt be a fény. Odasétáltam és most vettem csak észre, hogy erkély is van. A kilátás pontosan arra a kertre mutatott, ahova Damus vitt engem. Csodálatos volt.

- Ez gyönyörű.- fordultam meg, miközben szemem még mindig a csodaszép macilak látványát itta.

- Nem nagydolog. Bár a falakon lévő medvékkel meggyűlt a bajom. Egy hétig dolgoztam rajta, éjjel-nappal, de az eredmény megfelelő lett. Láttad volna Gaby arcát, mikor megmutattam neki.- döbbenten meredtem rá. Ő festette azokat a mintákat a falakra? Nem gondoltam volna, hogy ilyen tehetségesen rajzol és fest. Ha nekem is szükségem lesz egy ilyen szobára, Darius lesz az első, akit megkérek, hogy fesse ki azt.

- Fantasztikus. Gaby boldog lehet, hogy ilyen párja van.- Nocsak, nocsak. Darius barátunk, csak nem elpirult?!

- Aha. Öhm, gyere, segíts ezt az izét összerakni.- motyogta zavarta, miközben kicsomagolta a védőfóliákból a kiságy darabjait.

Segítettem neki. Szerencsére nem volt túl bonyolult az útmutató, ami alapján össze kellett csavarozni a darabokat. Én mondtam, Dariusnak, mit hova tegyen, ő pedig összecsavarozta. ’ óra alatt el is készültünk vele. Én felhúztam a kiságyhoz tartozó matracra a húzatott, és bele tettem a keretbe, majd szépen elrendeztem a takarót és a párnát.

Tökéletesen illett ez a bútordarab a szobába. Darius odavitte, ahol két karosszék állt. Egy pillanatig csak meredt az üresen álló bölcsőbe, majd felém fordult.

- Hoztam még egy pár cuccot.- vettem ki a kis rugdalódzókat a zacskóból. Mosolyogva forgatta a szemeit, miközben megnézte azokat. Én addig belenéztem a hatalmas ruhásszekrénybe. Meg akartam bizonyosodni róla, hogy minden ruhadarab és kiegészítő jól van-e elrendezve a szekrényben.

- Öhm. Hope? Nem gondolod, hogy ez kicsit furcsán állna a fiamon?- tette fel az indiszkrét kérdést, miközben a kis rózsaszín rugdalódzót méregette a kezében.

- Ó. Hoppá. Ez nem az övé.- kaptam ki a kezéből a ruhadarabot és gyorsan eltettem. Mikor visszafordultam kérdőn nézett rám.

- Hope ugye te nem…- megráztam a fejem, majd kisiettem a szobából. A szívemben szorítást éreztem és hirtelen zsugorodni kezdett a mellkasom. Lerohantam a lépcsőn és kirohantam a bejárati ajtón. Beültem a kocsiba és ledobtam a zacskót, amiben a kis ruha volt, az anyósülésre. A kezem a kormányra tettem és a fejemet ráhajtottam. A könnyek záporként kezdtek peregni a kezeimre…