A Sorsod nem a Végzeted - 12. fejezet

Sziasztok! Nos, ahogy ígértem, itt is van a 12. fejezet. Ez az esemény előkészíti a továbbiak drasztikus eseményeit, úgyhogy nem kell aggódni, van még aksön a tarsolyomban.
Jó olvasást! Hope.

12. ÖSZEOMLÁS

Először a tisztásra mentem, mert ott még Gina is volt. Azt hiszem, vele voltam ott először. Vicces volt, az biztos. Akkor derült ki, hogy több mint tíz év után sem felejtettem semmit a lovaglásból. Most azonban legnagyobb sajnálatomra nem volt itt. Bár az erdő és az Akadémia területének többi részét nem igazán ismertem, azért tovább mentem. Ügetésben haladtunk Lune-nal, mert féltem, hogy valami bajuk esett, és esetleg nem érek oda időben. Több mint két órát voltam kint, és kerestem, de sehol semmi.

Szomorúan, és egyre jobban aggódva mentem vissza az iskolához. Lunet bevittem a helyére és lecsutakoltam, majd megetettem, és egy puszival elbúcsúztam tőle.

Visszamentem az edzőterembe, ahol nagy meglepetésemre megtaláltam Ginát. Éppen egy fogást gyakorolt Noahval. Mérgesen odacsörtettem, és hálát adtam az égnek, hogy Noah elugrott az útból, mert lehet, hogy kárt tettem volna benne.

- Gina, mégis hol a fészkes fenében voltál? Két órája kereslek odakint! Nem tudom hova járkálsz mostanában Sethhel, és ez nagyon nem tetszik nekem. Sosem mondod el, hogy hova mentek, vagy mit csináltok, ezt még elviselem, de az, hogy másnak sem, azt már nem. Mégis mit csináltál volna, ha egy csapat vérszopó rátok támad? Kötve hiszem, hogy a testőröd minddel el tudott volna bánni, nem is várom el tőle.

- Sajnálom, Hope! Tényleg.- sütötte le szemeit Gina, amitől kissé meglágyultam. Nem haragudtam rá egy csöppet sem, sőt örültem, hogy kimozdul végre a szobánkból, de nagyon féltem, hogy valami baja esik.

- Jól van. Nem haragszom rád, csak kérlek, legközelebb szólj, ha elmentek. Két óránál többet ne legyetek kint egy nap! Veszélyes odakint, még ha az iskola határain belül is vagytok, rendben?- bólintott. Elmosolyodtam és szorosan magamhoz öleltem, amit viszonzott.- Na, gyerünk tovább edzeni, mert van még mit tanulnotok… és nekem is kijár már egy kis gyakorlás. Mostanság kissé elkényelmesedtünk.- erre mindannyian nevetésben törtünk ki.

A nagy nevetés után mind visszatértünk a munkához. Én Shadow segítségével bemelegítettem, majd úgy döntöttem, ideje folytatni az előkészített színjátékot. Durva lesz, de nincs más választásom. Mély levegőt vettem, majd elkezdtem ezt a szörnyű játékot.

- Legyetek szívesek, figyeljetek egy kicsit! Itt az ideje, hogy elmondjam, miért kértem, hogy ma gyertek el ide. Persze az egyik okot már tudjátok, de a másikat még nem mondtam el.- kíváncsian jöttek oda, és várták mit mondok.

- Szóval, mindannyian tudjátok, mi történt pár napja.- Holly lesütötte a szemeit, a többiek meg zavartan bólintottak.- Beszéltem Lunával. Mindannyian ismerjük a törvényeket.- az arcokon először értetlenség tükröződött, majd szép lassan mindenkinek leesett, mire célzok. Kivéve Hollyt. Ő már tudta mi vár rá. Arca komoly lett és teljesen higgadt. Fel volt készülve a halálra.

- Meg akarod őt ölni?- bökte ki könnyes szemekkel Gina.

- Sajnálom, drágám, de jelenleg még én magam sem tudom, mit fogok tenni. Még nem hoztam meg a döntésemet. Azt hiszem, még Logannal meg kell ezt beszélnem. És a tanács véleményét is ki kell kérnem. Azután fogok dönteni. Azonban, ha mégis erre kerülne sor, azt akarom, hogy gyors legyen és minél fájdalommentesebb.- hangom kemény volt, bár nem sok hiányzott, hogy megremegjen. Nem hagytam, hogy az érzelmeim eluralkodjanak rajtam, az arcom fegyelmezett volt.

- Értem. Nincs más választás.- állapította meg üveges tekintettel Gina. Bólintottam.

- Megtennéd, kérlek, hogy szólsz Logannek? Neki is itt kellene lennie, mikor majd kipróbálom, mert nem akarom, hogy a próba balul süljön el.- bólintott, majd elsietett. Jobbnak láttam, ha a részleteket nem hallja.

- Biztos, hogy ezt akarod?- kérdezte szomorú tekintettel Shadow.

- Te is tudod, hogy bármit megtennék azért, hogy ez ne történjen meg, de a törvények ellen nem tehetek semmit.

- Ez igaz. Akkor lássunk neki. Mi a terved?- meglepett, hogy ő ilyen hamar túltette magát a dolgokon.

- Szóval… Az a terv, hogy gyors leszek és pontos. Csak a tőrömre lesz szükségem. És egy pontos szúrásra. Ennyi az egész. Azonban, félek, hogy Holly esetében esetleg elvéteném a célt, és fájdalmas lenne számára az utolsó pár perc. Ezt nem szeretném, ezért szeretnék egy próbát tenni, hogy mennyire tudok pontosan célozni, ha nem egy ellenség a célpont, hanem egy barát.- nagyon erősen kellett koncentrálnom, hogy megőrizzem a nyugalmamat. A többiek együtt érzően néztek rám. Még Holly is, pedig neki inkább rettegnie kellene, nem pedig engem sajnálni. Én nagyobb szörnyűséget készülök tenni, mint amiért ő most bűnhődni fog.

- Jól van. És mi miben segíthetünk?- kérdezte Noah.

- Meg akarom csinálni a dobást, de ha elvéteném, szükségem lesz rátok, vagy esetleg ha Hollyban önkéntelenül is bekapcsolna a védekező, vagy túlélési ösztön. Orion, azt szeretném, hogy nagyon figyelj, amikor elhajítom a tört. Abban a pillanatban kell megállítanod, amikor Holly mellkasához ér. Meg tudod csinálni?- a lány eddig néma csöndben állt legjobb barátnője mellett. Most nézett rám először. Tekintetében ott volt a félelem, a rémület, de az a tudat is, hogy ennek így kell történnie.

- Igen. Megteszem. Menni fog.

- Köszönöm. Azt szeretném, hogy Noah rá koncentrálna és figyelné, hogy Holly nem lép-e olyat, ami rá, vagy esetleg ránk veszélyes lehet.- a fiú komor arccal bólintott, majd mellém állt, ha esetleg meg kellene védenie.- Shadow, neked az lesz a feladatod, hogy ha esetleg ez megtörténne, Oriont vidd el innen. Nem szeretném, hogy baja essen.- ő is beleegyezően biccentett. Majd Orion mögött készenlétben állt.

- Jól van, akkor kezdjük. Nem szeretném az egész napot ezzel tölteni, mert hiszem, hogy erre nem lesz később szükségem, de ha mégis, nem akarom akkor elszúrni.- elmagyaráztam, hogy ki hova álljon, és mikor végeztünk az előkészületekkel, körülbelül öt méterre Hollytól álltam meg. Úgy saccoltam, kb. ekkora távolságban fog állni tőlem.

- Mindenki készen áll?- tettem fel a kérdést. Válaszul mindenkitől kaptam egy bólintást. Nagy levegőt vettem, majd elővettem a tőröm. Kényszerítettem magam, hogy a kezem ne remegjen. Valahogy a testem önkéntelenül is tiltakozott az ellen, ami tenni készültem.- Rendben, akkor gyerünk.

Felmértem a távolságot és a célt. Holly mellkasának bal oldala. Az ötödik és a hatodik borda közé kell a törnek behatolnia, hogy keresztül döfje a szívet, gyors halált okozva. Meg tudom tenni! Képes vagyok rá! Meg kell tennem! Felemeltem a fegyvert és céloztam, majd hátra lendítettem a kezem. Mikor elhajítottam volna a tört, olyan volt mintha megmerevedtek volna a végtagjaim. Tudtam, hogy mi volt ennek az oka. Logan megérkezett. Persze nemcsak ebből jöttem rá, hanem Gina sikolyából is. Mindannyian feléjük fordultunk. Logan szemiben düh és harag szikrázott. Érthető volt. Damus is így reagált volna, ha azt látja, hogy éppenséggel a szeme előtt akarják a szerelmét megölni.

- Hope, mégis mit művelsz? Ezt nem teheted! Nem engedem!- termett mellettem egy pillanat alatt hercegem és csavarta ki a kezemből a tőrt.

- Logan. Fejezd be!- szólalt meg Holly kemény hangon. Mind leesett állal néztünk rá.- Te is tudod, hogy nincs más lehetőség, és Hope csak meg akarja nekem könnyíteni, ezért van a próbára szükség. És éppenséggel azzal, hogy most megzavartad őt, újra kell kezdeni az egészet.- oké, lehet, hogy csak álmodom? Holly teljesen megkergült, hiszen neki kellene a legjobban örülnie annak, hogy Logan közbelépett. Nem, én ezt nem tudom megtenni. Én erre képtelen vagyok.

- Nem, Holly! Logannak igaza van. Én erre képtelen vagyok. Én nem tudlak téged bántani.- a következő mondata olyasvalamit indított be, amikről nem is gondoltam volna, hogy megtörténhetnek.

- Másokkal is megtetted, akik a barátaid. Most miért nem?- hangja hideg és kemény volt. A szemében, megint megcsillant az a düh és harag, ami a legutóbb is a galibát okozta. Noahra pillantottam, de nem jelezte, hogy bármi is történni fog.

- Holly, az más volt. Én nem tudnálak téged bántani. Képtelen vagyok rá.

- Azt kötve hiszem.- mosolyodott el. A Jane mosoly! Abban a pillanatban ugrott oda Noah és még időben kivonta a célkeresztből a herceget. Kapcsolt Shadow is és ő Oriont védte. Én magam pedig Gina elé ugrottam, így a fájdalom hullám csak engem, Shadowt és Noaht ért.

Valami oknál fogva ismételten bekapcsolt bennem a szörnyeteg énem. Valószínűleg Gina miatt. Meg akartam őt védeni, és emiatt a védekező ösztön beindult. A fájdalommal nem törődve suhintottam egyet a kezemmel és Hollyt a szemközti falhoz vágtam. A testem megint átvette felettem az irányítást. Ismét csak az agyam egy távoli zugában kötöttem ki és figyeltem az eseményeket, mert bárhogy próbáltam visszatérni, nem sikerült. Nem adtam fel. Küzdöttem, de a másik énemnek tetszett a dolog. Holly felpattant és ismét támadott. Újabb fájdalom hullámot kaptam és ez most meg is viselt. Hátra tántorogtam egy kicsit, de aztán összeszedtem magam, és megidéztem a rettegett tűzlabdát.

- Könyörgöm istenem, csak ne essen senkinek sem baja!- imádkoztam magamban, miközben lendítettem a kezemen és elhajítottam a labdát. Mielőtt célba ért volna, mintha megfagyott volna az idő. Legalábbis a tűzgolyó ott lebegett Holly előtt pár centire mozdulatlanul.

Orion felé pillantottam és láttam, hogy a keze egyenesen a labda felé mutat és remeg. Ő állította meg. Ezt kihasználva, visszavettem a testem felett az irányítást és most először megpróbáltam vizet megidézni, ugyanilyen labda formában. Sikerült. Rádobtam a tűzgolyóra, mire az sisteregve kialudt. Orion leengedte a kezét, és az idő visszaállt a rendes kerékvágásba. Pillanatnyi figyelmetlenségemet kihasználva, Holly újra támadott. Valahonnan szerzett egy fegyvert és lőtt vele. A vállamat találta el. Fájdalmasan felordítottam és a vállamhoz kapva lerogytam a földre.

Vártam a következő lövést, de nem jött. Mikor felpillantottam a fegyver már a földön volt és Logan szorosan karjaiba zárta a mozdulatlanná merevedett lányt. Tudtam, hogy Holly nincs magánál, mert nevetett, miközben gyilkos pillantásával engem figyelt.

Shadow kivitte a másik két lányt, mielőtt még nagyobb baj történt volna, Noah meg gondolom elrohant segítségért.

- Mégis mi a franc volt ez?- kérdezte Logan, miközben még mindig fogva tartotta Hollyt a képességével.

- Nem tudom. Azt hiszem Holly rájött a gyenge pontomra. Mármint ez a Holly. Ez nem ő, ez valami más. Mintha egy másik énje lenne. Olyan, mint az enyém.- az utolsó mondatot nem mondtam ki. Nem kell, hogy teljesen bolondnak nézzenek.

- Nem értelek, Hope. Arra gondolsz, hogy nem tudatosan teszi? A múltkori még rendben, de most teljesen jól volt. Láttam, hogy egyik pillanatról a másikra változik meg. Lehet, hogy már teljesen kifordult önmagából. Hope, már nem menthetjük meg.- nem értettem a szavait. Hiszen Holly a párja, nem gondolhatja azt, hogy a lány már elveszett! Nem adhatja fel!

Mielőtt még visszakozhattam volna, megérkezett a doki, Noah kíséretében és nyugtatót adott be a teljesen megbolondult lánynak. Pillanatok múlva elhomályosult a tekintete, de még utoljára a régi Holly szemeivel nézett rám, és mondta ki a szavakat.

- Hope! Sajnálom… nem én irányítok. Ez az ő hibája…- kinek a hibája, micsoda? Nem tudtam meg többet, mert elvesztette az eszméletét, és Logan karjaiba hullott. A herceg felkapta és elindult vele kifelé a teremből. Utána akartam menni, de ekkor jutott eszembe a sérülésem.

- Hope, jól vagy?- jött oda Carlisle.

- Persze, csak a vállamat érte a lövés. Pillanatok alatt rendbe jövök.- mosolyodtam el.

- Nem volt jó ötlet, kihoznod a lányt a szobájából. Nagyon labilis idegileg. A legutóbb megvizsgáltam és valami nem stimmel vele. Mármint ne érts félre, de úgy tűnik az elméje megbomlott.- megráztam a fejem. Eszembe jutott, az a nap, amikor elvesztettem az érzékeimet. Velem is hasonló történt. Két énem lett, vagy mi, aztán jött az a szörnyű semmiben lebegés.

- Most már tudom, de egy valamit ki kell még derítenem, ha nem gond. Én úgy gondolom, ez nem véletlen. Valami történik Hollyval, csak nem tudom, hogy micsoda.- bólintott, de láttam rajta, hogy nem hisz nekem.

Gyorsan begyógyítottam a sebem, majd miután a doki megbizonyosodott, hogy minden rendben, Noah kíséretében visszamentem a szobámba. Szerencsére Gina is ott volt épen és egészségesen. Nagyon megviselték az imént történtek. Gaby ágyán feküdt kiterülve. Betakartam és puszit nyomtam a feje búbjára. Lezuhanyoztam és átöltöztem. Magamhoz vettem az irataimat és úgy döntöttem elmegyek az apámhoz. Ellenőriztem, hogy Gina jól van-e és megkértem Noaht, hogy álljon őrt a szobája előtt.

Ezután megkerestem Damust és szóltam neki, hogy hová készülök. Most egyedül mentem, és a lelkére kötöttem, hogy ne jöjjön utánam, a többieknek meg mondja azt, hogy elmentem kocsikázni, mert egy kis magányra van szükségem. Nem volt könnyű meggyőznöm, de végül belement. Ezután lesiettem a garázsba és beültem a kocsimba. Pár perc múlva már az országúton voltam, egyenesen egy pláza felé, mielőtt a valódi úti célomhoz mentem volna.

Muszáj volt vennem valamit a picinek. Tudtam, hogy Gabyék nem hagyhatják el a házat és környékét, ezért kötelességemnek éreztem, hogy beszerezzem a kisbaba dolgait. Úgy döntöttem, ma nemcsak kis rugdalódzókat meg játékokat kap a pici, hanem egy kiságyat és babakocsit is. Macisat!!!Csak és kizárólag MACISAT!