Hope.
15. VAK IGAZSÁG
Másnap szerencsére nem aludtam el, így időben elkészültem a teendőimmel. Úgy gondoltam, előbb meglátogatom Lunet, és utána megyek el Hollyhoz. Igen. El kell hozzá mennem, mert valami történik vele. Tudom, hogy Selenenek van valami terve vele, de még nem jöttem rá, hogy mi az. Szükségem volt még valami jelre, ami utat mutat nekem, és segít abban, hogy bölcs döntést hozzak meg.
Éppen az ajtón léptem ki, mikor egyenesen Sethbe ütköztem. Pont jókor.
- Ó, elnézést.- hajtott fejet bocsánatkérően.
- Semmi baj.- mosolyodtam el.- Viszont jó, hogy összefutunk, mert beszélnem kell veled. Kérésem lenne, Ginával kapcsolatban.- tekintete fürkészően meredt rám.- Szóval, arra kérnélek, hogy ma lehetőleg ne vidd el Ginát messzire, rendben? Két óra múlva meg légy szíves hozd le az edzőterembe! Szeretnék vele külön foglalkozni.- Seth arca elsötétült, és az előbbi fürkésző tekintetre az aggodalom és bizonytalanság borult.
- Nem hinném, hogy ez jó ötlet. Miért kellene neki ilyeneket tanulni? Hiszen én is meg tudom védeni.- hangjában némi sértődöttséget véltem felfedezni. Megnyugtatólag a karjára tettem a kezem.
- Seth! Gina erős lány, nem kell féltened. Most különben sem árt, ha meg tudja védeni magát. Elvégre nem lehetsz minden pillanatban mellette! Bízz bennem! Sosem tenném ki olyan dolognak, ami veszélybe sodorhatja.
- Jól van. Akkor két óra múlva az edzőteremnél.- Hangja kimért volt, és éreztem, hogy nem tartja jó ötletnek, amire készülök. Azonban tiszteletben tartotta, így nem ellenkezett.
- Köszönöm!- mosolyogtam rá kedvesen, majd a konyhába mentem és ettem egy tál müzlit. Az evés végeztével zsebre tettem egy szép piros almát a lovamnak, és az istálló felé vettem az irányt.
Mikor a boxához értem, vidám nyerítéssel üdvözölt, és vékony kabátom zsebét kezdte bökdösni puha nózijával. Hiába, az almáját mindig kiköveteli magának. Halk nevetés közepette odaadtam neki, miközben végigsimítottam az orrnyergén. Kedvesen fújtatva fogyasztotta el csemegéjét, majd izgatottan toporogni kezdett.
Bementem hozzá, miután az egyik polcról levettem egy kefét, és lekeféltem a szőrét, farkát meg a sörényét pedig alaposan kifésültem. Nagyon tetszett neki. Mikor végeztem a szőre leápolásával, kivittem egy kicsit, hogy legelésszen. Végignyargalt a karámban oda-vissza, majd elégedetten legelni kezdett. Mosolyogva nyugtáztam, hogy ennyire jól érzi magát.
Visszatettem a kefét a helyére és Holly szobája felé vettem az irányt. Ismét két őr állt az ajtaja előtt. Úgy álltak ott, mint valami márványszobrok. Amikor észrevettek, tisztelettudóad meghajoltak előttem. Felvettem hivatalos, arisztokratikus arcomat. Határozottan az ajtóra pillantottam, mire az egyik kinyitotta nekem azt, így be tudtam menni.
A látvány, ami fogadott, lesokkolt. Hollyn speciális ezüst bilincs volt. Afféle lánc lógott a karpántokon, amely a szobában szabad mozgást biztosított neki. „Láncra verték”, mint egy kutyát. Nem, ez nem lehet! Ez csak egy rossz álom, ugye?
Pislogtam párat, de a kép csak nem változott. Ezért megölöm azt a nőt, az hétszentség!
Végül sikerült felfognom, hogy tényleg igaz a látvány, ami a szemeim elé tárult. Hollyt valóban ezüst bilincsek tartották fogva. Alaposabban megszemléltem őket. Ekkor vettem csak észre, hogy a lányon különböző sérülések vannak. Csuklóiból szivárgott a vér, ahogy a mérgező fém marta a bőrét. Már egymagában az ezüst iszonyatos fájdalmakat képes okozni. Holly valaha hibátlan bőrét most vágások és véraláfutások lepték el. Gyönyörű aranyszőke fürtjei kócosak voltak, és arcára tapadtak az izzadságtól. Ruhái elszakadtak és piszkosak voltak. Elképzelni sem tudtam, hogy mit műveltek vele azok az elmebetegek.
Nem bírtam tovább nézni, ahogy szenved. Odarohantam hozzá és térdre rogytam előtte.
- Ó, Holly, annyira sajnálom!- mondtam alig hallhatóan, miközben könnyeim kibuggyantak a szemeimből.
Ekkor felemelte lehorgasztott fejét és rám meredt. Szemei üresek voltak és szinte fehérek, de legalábbis olyan világoskékek, akár a jégcsapok. Szemei alatt mély karikák futottak és a szája is fel volt szakadva. Hogyan volt képes valaki bántani ezt a törékeny lányt?
- Gyilkos vagyok. Áruló.- mondta monoton hangon, mintha bemagolta volna ezeket a szavakat. Megráztam a fejem.
- Nem, Holly! Te jó vagy. A barátom, és legkevésbé sem gyilkos, meg áruló.- most ő rázta meg a fejét, majd haragos arccal felugrott, amitől hátra estem. Közel hajolt hozzám, arca milliméterekre volt az enyémtől.
- Nem vagyok, Hope! Érts már meg, én gonosz vagyok és meg akarlak ölni! Miért bízol bennem? Úgyis csak ellened fordítanám, és mikor nem számítasz rá, lecsapnék.- szemeiben furcsa szikrák pattogtak és nem is az enyémekbe meredtek. Csak rám, mármint keresztül rajtam.
- Holly, kérlek, engedd meg, hogy segítsek neked! Tudom, hogy önmagadtól nem tennél ilyet.- egy pillanatig habozás ült ki az arcára, majd inkább visszavonulót fújt és visszaült az ágya szélére. Közben többször is megvonaglott a bilincsek okozta fájdalmaktól.
- Menj el, amíg tudok magamon uralkodni!- szűrte keserűen a fogai között.
- Nem! Addig el nem megyek, amíg rá nem jövök, mi a bajod. Holly, tudom, hogy valami baj van veled. Érzem, és a megérzéseim sosem csalnak.- gúnyos nevetésbe kezdett.
- Hát, akkor lehet el kéne menned orvoshoz, mert az elmúlt események nem ezt bizonyítják velem kapcsolatban. Még a herceged is azt mondja, hogy gonosz vagyok.- döbbenten meredtem rá. Logan elhiszi ezt a marhaságot? De hát Holly a párja, a választottja! Hinnie kell az ártatlanságában!
Felpattantam, mire Holly felém kapta a fejét, de most is mintha elnézett volna mellettem. Furcsa. Feltápászkodtam, majd mellé ültem. Csak ekkor kapta ismét abba az irányba a fejét, ahol voltam. Szemeit idegesen forgatta, és közben többször is pislogott. Tekintete erőlködő volt, és valamire nagyon koncentrált.
- Minden rendben Holly? Olyan furcsa vagy most.
- Persze, mi bajom lenne?- na jó, kicsit kezd idegesítő lenni, hogy elnéz mellettem.
- Holly, megtennéd, hogy legalább rám nézel?
- De hát azt teszem.- a francba! Az nem lehet…
Az egyik kezemet jobbra-balra elhúztam előtte, de még csak meg sem rebbentek a szemei. Semmiféle reakciója nem volt. Tehát ez volt olyan furcsa benne. Ezért nézett keresztül rajtam és ezért olyan világosak az íriszei! Vak. Megvakult, de mégis mitől?
- Mióta van ez?- kérdeztem halálos komolysággal.
- Mármint micsoda?- nevetgélt idegesen.
- Holly, ne szórakozz velem. Mióta nem látsz?- arca megfagyott. Egy örökké valóságnak tűnő pillanatig csak meredt maga elé, majd mélyet sóhajtott.
- Miután másodszorra is megtámadtalak, a doki benyugtatózott. Mikor felébredtem, minden sötét volt. Semmit sem láttam. Én nem tudom, mi történt velem.
- Ki tudja még?
- Luna, és akik még bent voltak. Ők nem szólaltak meg, de Lunában biztos vagyok.- végre megint a régi volt. Szemei már nem szikráztak, hanem rettegő félelmet sugároztak. Kibuggyantak az első könnyei, és egész testében remegni kezdett.
- Hé, hé! Semmi baj. Ne aggódj, rendbe fogsz jönni!- húztam magamhoz a reszkető lányt, és szorosan magamhoz öleltem. Hirtelen szúrást éreztem a vállamnál. Arrébb ugrottam és oda kaptam. Az ezüst bilincsek. A francba!
- Sajnálom, én nem akartam.- szipogta, miközben arrébb húzódott.
- Semmi baj, nem te tehetsz róla.- nyugtattam meg, miközben a bilincsekre összpontosítottam, majd megfogtam a karpereceket, és egyszerűen kettétörtem őket. Gyorsan elhajítottam őket, mert eléggé marták a bőrömet.
- Mi volt ez?- tapogatta rémülten sérült kezeit.
- Gondolom így jobb lesz neked.
- Ne, Luna mérges lesz. Nem szabad!- nyöszörögte, miközben tapogatózni kezdett az ágyon a bilincsek után.
- Holly, nyugodj meg! Luna nem lesz mérges, mert nem fog idejönni többet. Nem engedem. Most pedig feküdj le, hogy elláthassam a sérüléseidet.- abbahagyta a tapogatózást és engedelmesen hanyatt feküdt, kezeit pedig szorosan a testéhez szorította.
- Jól van. Pár pillanat és sokkal jobban fogod érezni magad.
- Látni is fogok?
- Attól tartok nem. Ez Selene műve. Terve van veled, azt hiszem ez egy jel. Ne aggódj, nem hiszem, hogy büntetni akar. Hiszen tudjuk, hogy nem tettél semmi rosszat.- bizonytalanul bólintott, de éreztem, hogy nem hisz nekem. Luna jól belebeszélte a fejébe, hogy tényleg gonosz és Selene most ezzel bünteti.
- Jól van, kezdjük. Te maradj mozdulatlan, a többit én csinálom.- megpróbáltam ellazulni, és most csak a gyógyításra koncentrálni. Behunytam a szemeimet és a kezeimet Holly teste fölé emeltem. Mély levegőt vettem, majd elkezdtem. A bizsergés kellemesen átjárta a testem, és fényesség terített be minket. Csak pillanatokig tartott az egész, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt. Fantasztikus érzés volt, minden egyes alkalommal, mikor valakit meggyógyítottam.
- Kész vagyunk. Felkelhetsz.- ültem fel mellé az ágyra. Pislogott párat, majd felült és megtapogatta a kezeit. Bőre ismét hibátlan volt, és arca ragyogott. Szemei azonban még mindig színtelenek voltak. Hát én sem tudok mindent.
- Köszönöm, Hope! Nagyon köszönöm! Te vagy az egyetlen, aki még hisz bennem.- borult a nyakamba miközben könnyei ismét előtörtek. Azonban ezek örömkönnyek voltak.
- Ez természetes, Holly! És ne aggódj. Megígérem, hogy nem öllek meg, mikor az ítéletet kihirdetem. Te annál fontosabb vagy nekem. Luna és a tanács mondhat bármit, neked igen nagy szörnyűséget kellene elkövetned, hogy halálbüntetést kapj tőlem.
- Köszönöm.- szipogta. Még vagy legalább fél óráig ültünk így, összebújva az ágyán, mikor a fáradtságtól és a megrázkódtatásoktól meggyötörve, Holly elaludt az ölemben. Óvatosan lefektettem és betakartam. Most egy kiadós alvás jót fog neki tenni.
Mielőtt távoztam volna a szobából, imádkoztam Selene istennőhöz, hogy védje meg Hollyt és rajtam kívül, senkit ne engedjen a szobába. Tudtam, hogy ha Luna fülébe jut ez a dolog, akkor első dolga ide vezet. Azonban én nem lehetek itt minden pillanatban, így védőáldást kérni az istennőtől jó ötletnek tűnt.
Nem tudom, hogy sikerült-e, de valami azt súgta, hogy az istennő segített nekem. Mikor az órámra pillantottam riadtan tapasztaltam, hogy már el is késtem a Ginával való találkozóról.
Szerencsére Noah épp arra jött, így megkértem, hogy menjen le az edzőterembe és szóljon nekik, hogy kb. fél órát kések.
Ezután berongyoltam a szobámba és gyorsan lefürödtem, majd átöltöztem az edzéshez kényelmes melegítő cuccomba. Magamhoz vettem az Athamémat meg a Berettámat és olyan gyorsan futottam az edzőterembe, amennyire tudtam. Mikor odaértem, meglepetten tapasztaltam, hogy valami vibrálás volt a levegőben. Furcsa. Aztán megpillantottam őket. Úgy tűnik, már belekezdtek itt valamibe. Micsoda türelmetlen népség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése