14. A MÚLTRA FÉNY DERÜL
Percekig, csak sírtam. Nem is tudom miért jött rám ez a hirtelen sírás. Én sosem voltam ilyen típus. Hiszen pár órája még azt mondtam magamban, hogy túl fiatal vagyok egy kisbabához. De az a szoba és ez az apró rózsaszínű ruha… vissza kellene vinnem az üzletbe. Nincs is rá szükségem.
Letöröltem a könnyeimet és kezembe vettem az apró ruhadarabot. Tapintása még mindig selymesen puha volt. Szinte éreztem a kisbaba bőrét. Az arcomhoz szorítottam és mélyen beszívtam az illatát. Kellemes levendula illata volt.
Kopogtak az ablakomon. Kinéztem és Darius aggódó arccal kukucskált be. Gyorsan bedobtam a rugdalódzót a kesztyűtartóba, és letöröltem a megmaradt könnyeimet is. Kiszálltam a kocsiból és mosolyt erőltettem az arcomra.
- Jól vagy?
- Persze. Semmi baj.- nem hitt nekem, de szerencsére ő sosem volt az a faggatózós típus.
- Visszajössz még egy kicsit?
- Rendben. Talán még egy kis ideig maradhatok.- visszaballagtunk a házba és nagy örömömre Darius készített nekem egy jó habos forró csokit. Ez mindig segített, ha rossz kedvem volt, vagy épp nagyon fáradt voltam. Gabyval csak úgy hívtuk, hogy kakaó-makaó-kakaó.
A gőzölgő italommal átballagtunk a könyvtárszobába. Leültem, amíg Darius keresett valami könyvet. Miközben szürcsölgettem a forró folyadékot odaballagott az asztalhoz, ahova letelepedtem. Elém tett egy könyvet, kinyitva. Ismerős volt, majd leesett, hogy ez az a könyv, amit én hoztam nekik, a baba nevének kiválasztásához.
Két név volt aláhúzva. Arzhel. Elouan. Gyönyörű nevek, és mindkettő jelentése is az volt. Az elsőnek medveherceg, míg a másodiknak jó fény.
- Nem tudunk dűlőre jutni ezzel a két névvel. Gabynak az Arzhel tetszik, nekem meg az Elouan. Talán, te segíthetnél eldönteni.- ízlelgettem a neveket. A jelentésükön is gondolkodtam egy kicsit. Végül feltettem egy jelentéktelennek tűnő kérdést.
- Damus melyiket választotta?
- Szerinte az Arzhel jobban illik a picihez.- a hanglejtéséből rájöttem, hogy neki a másik név tetszik. Azonban, én is inkább efelé a név felé húztam. Igazi harcosnak való név. Tökéletes.
- Sajnos, igazat kell, hogy adjak neki. És nem csak azért, mert szeretem, hanem mert egyszerűen ez a név illik a kis harcoshoz.- Darius megadóan felsóhajtott.
- Arzhel.- mondta ki a nevet. Ízlelgette. Végül hatalmas mosoly terült el az arcán.- Igazad van. Ez lesz a tökéletes. A kis medveherceg. Az én harcos kisfiam.
- Igen, a te harcos kisfiad.- szólalt meg az ajtóból egy női hang. Darius riadtan pattant fel és egy pillanat alatt Gaby mellett termett, aki szerelemittasan nézett párja szemeibe. Darius kezeibe vette a lány arcát, majd lágyan megcsókolta, ezután a hasára is nyomott egy puszit. Kéz a kézben jöttek oda hozzám és ültek le.
- Örülök, hogy sikerült meggyőznöd őt.- mondta vidáman a kismama.
- Igazából nem kellett sokat győzködni. Csak egy kis megerősítésre volt szüksége.
- Ennek örülök. Tudtam én, hogy beadod a derekad.- mosolyogott Gaby a párjára. Darius forgatta szemeit.
- Jól van! Túl léphetnénk ezen, de tényleg.- mind nevetésben törtünk ki.
Ezután megmutattuk Gabynak az új szerzeményeket és a reakciója örömmel töltött el. Könnyekig meg volt hatódva a kiságy láttán. Hosszú percekig csak állt és az ágy szélét simogatta, miközben szorosan hozzábújt Dariushoz. Én az egészet az ajtóból figyeltem. Nem akartam ezt a belsőséges pillanatot megzavarni, úgyhogy lementem a nappaliba. Ekkor vettem észre, hogy megjött Lucas. Orvosi táska volt nála, úgyhogy csak arra tudtam következtetni, hogy az egyik betegénél volt. Egy pillanatra némán meredtünk egymásra, majd én törtem meg a csendet.
- Szia!- ennyit bírtam kinyögni. Bár ő sem volt túl bőbeszédű.
- Szia!- megint hosszú, kínos csend következett, végül nem bírtam tovább.
- Én… szeretnék bocsánatot kérni, a múltkori miatt. Nem tudom mi ütött belém akkor. Hidd el, nem volt szándékos.- egy másodperc alatt ott termett előttem és már csak a hideg karokat éreztem magam köré fonódni. Viszonoztam a dermesztő ölelést.
- Nem haragszom rád, Hope. Igazad volt. Nem kellett volna ebbe az egészbe belekevernünk téged, de hidd el nem volt más választásunk. Akkor az életed függött ettől a döntéstől.- nem értettem miről beszél. Kibontakoztam az ölelésből, és zavartan néztem fel rá.- Sok mindenről kellene beszélnünk és itt az ideje, hogy mindent elmondjak.
Leültetett magával szemben egy fekete színű bőrfotelbe, majd letérdelt velem szemben. Mesélni kezdett. Az igazságról.
- Ugye ismered a fajtátok törvényeit a párválasztásról?- bólintottam. A Dimurok és a Vardímok között nem volt kifejezetten tiltott a házasság, bár külön engedéllyel lehetett csak megköttetni, azonban a morákkal kötött házasság tiltott volt. – Nos, édesanyáddal ezt az apró dolgot megszegtük. Nem tervezte egyikünk sem.
- Anyád fiatal volt még. Én Volterrában éltem Aroékkal, persze mélyen elítéltem,amit ők csinálnak. Vegetáriánus voltam, ahogy Cullenék. Azonban a képességeim miatt, jó katonájuk voltam. Több évszázadig magányosan éltem. Aztán egyszer azzal állt elő Aro, hogy tudja, hol tartózkodik a jelenlegi Vardím királynő. A feladatom, az lett volna, hogy elcsábítsam és Volterrába vigyem. Tudod, nemcsak az a képességem van meg, hogy tüzet tudok gyújtani. Van még más is.
- Emiatt nem ismertek fel, ugye?- kérdeztem remegő hangon.
- Igen. Képes vagyok álcázást vonni magam köré. Mindenki azt hitte, hogy egy előkelő családból származó Vardím vagyok, de igazából csak egy gonosz mora voltam, aki Aro kezére akarta játszani anyádat. Azonban az élet máshogy alakult. Az első alkalommal mikor a szemébe néztem, rögtön beleszerettem. Abban a pillanatban kötődni kezdtem hozzá, és meg akartam védeni mindentől. Saját magamtól is.
- És ő? Ő is egyből beléd szeretett?- micsoda buta kérdés, hát persze.
- Nem mondhatnám. Mármint jól leplezte. Igazi királynő volt. A kötelességet mindennél előbbre helyezte. Erre nevelték, de végül nem bírt a szívének parancsolni. Ő tudta mi vagyok, rá nem hatott a képességem. Talán ezt te is örökölted, részben. Nem zavarta, ő úgy szeretett, ahogy vagyok. Titkoltuk a szerelmünket, csak kevesen tudtak arról is, hogy titokban összeházasodtunk. Aztán pár hónap múlva jöttél te. Csodálatos volt az az időszak. Sky nagyon boldog volt. Imádott téged, mindennél jobban. Ezzel azonban végzetes hibát követtünk el. Félre ne érts Hope! Mindennél jobban örülök, hogy megszülettél, de a tudat, hogy miattunk te szenvedsz, szörnyen kínoz.
- Kiderült, hogy Luna összejátszik a Volturival.- tessék? Ezt nem hiszem el. Luna!!!- Megtudta, hogy megszülettél és megfenyegetett minket. Azt mondta, meg fog öletni téged. Nem hittünk neki. Ezek után kész életveszély lett az életünk. Darius barátom segített nekünk, de akkor még ő is fiatal testőr volt. Nem volt olyan nagy tapasztalata. Két évig tudtunk védelmezni, de végül arra a döntésre jutottunk, hogy nem harcolunk tovább. Túl veszélyes lett volna számodra. Luna megmondta, mit kell tennünk.
- Mészállottan azt gondolta, hogy a Vardímok csak úgy maradhatnak fent, ha te hozzámész tizennyolc évesen Loganhaz, a Dimur trónörököshöz, a vérvonal miatt. Ezt minden családdal megtette, akik segítettek nekünk. A Stone klánnal és a Light klánnal is. Holly szülei visszautasították ezt, nagy veszteség is érte őket ezért. Sorcha szülei azonban féltek, nem akarták, hogy a lányuknak bajuk essen, ezért az egyezség velük is megkötetett. Persze ez az egész csak átverés volt. Ugyanúgy meg akartak téged is ölni és minket is. Sok családot megtizedelt a Volturi Luna segítségével.
- Szerencsére téged emberek között rejtettünk el, így nem találhattak rád. Kedves emberek voltak. Az anyát egy mora fogadta örökbe, így ismerte a fajtánkat, noha nem volt kifejezetten vámpír barát, de nem zavarta, hogy te is olyan vagy, mint mi.- ezek szerint Emily nagyi semmilyen szálon nem rokonom. Ő volt a kapocs a vámpírokkal.- Sajnos túl későn ismertem meg a próféciát.
- Micsodát?- pörögni kezdett az agyam, arról, hogy miféle jövendölésről lehet szó.
- Luna tudott róla. Tudta, hogy Sky és az én gyermekem fogja megmenteni a fajotokat, mégsem bírta elviselni, hogy ez az ősi törvényekkel szemben áll. Ezért van ez az egész most.- kellett egy kis idő, amíg felfogtam a hallottakat. Luna tehet mindenről. Az egész fajmegmentős dolog felesleges, ugyanis én vagyok a bizonyíték rá, hogy a vérvonal új erőre kapott és még egy jó darabig nem fog kihalni.
- Akkor, mondjuk meg, hogy most már mindent tudok és vége a játszadozásnak.- megrázta a fejét.
- Ez nem ilyen egyszerű Hope. Ha valami nem úgy alakul, ahogy ő akarja, itt vérfürdő lesz. Tudja, hogy Gaby nem halt meg és azt is, hogy gyermeket vár. Nem tudom, hogyan jött rá, de biztosan tudja.- a torkomban akadt a szó. Ha ez igaz, akkor bármikor megtalálhatják őket, és ki tudja mi lesz abból? – Nyugi, még nem találtak meg minket. A birtok köré álcázást vontam, így csak te és Damus tudjátok, hogy hol vagyunk.
- Ez szörnyű. Mégis, hogyan lehet képes valaki ilyesmire?
- Nem tudom, drágám, de amióta elveszítettem az anyádat, azon dolgozom, hogy megállítsam Lunát. Kérlek, ne csinálj semmi ostobaságot! Ha rájön, hogy elmondtam neked mindent, a barátaid meg fognak halni.- sarokba szorítottak. Megvolt a megoldás, de el kellett tusolnom. Pedig ez azt jelentené, hogy mindenki boldog lehetne. De az életekbe kerülne, ezt meg nem hagyhatom.
- Rendben, akkor várok. Ha kell, megteszem, hogy bevégzem az egyezséget, ha ezzel a barátaimnak és Damusnak sem esik baja.- határoztam el magam. Szeretnék boldog lenni, de szeretném, ha Gabyék életben maradnának.
- Köszönöm, Hope. Ugyanolyan önzetlen vagy, mint édesanyád volt. Mindig a mások boldogsága volt fontos neki. Ez okozta a vesztét is. Vigyázz, nehogy te is így járj!- bólintottam, majd még egyszer megöleltem.
- Ideje indulnom. Már sötétedik és lehet, hogy kereső csapatokat indítanak utánam, ha rövidesen nem érek vissza az Akadémiára.
- Rendben, de vigyázz magadra, hamarosan itt lesz az idő.- tudtam, mire gondol. Gabynak már nem volt sok ideje.
- Mennyi?
- Talán még két hónap.- hát ez lényegesen kevesebb, mint amire először tippeltünk. Lehet, azért mert Gaby még nem változott át és gyorsabban fejlődik a kisbaba a szervezetében, mivel az nem kifejezetten alkalmas még egy vámpírbébi kihordására.
- Rendben. Jövő héten megpróbáljuk elhozni Ginát. Szülinapi ajándék lenne neki.- Lucas elmosolyodott, majd bólintott.
- Na, akkor én indulok is.- felálltam és utoljára, szorosan hozzábújtam az apámhoz. Most, hogy már mindent tudtam, nem haragudtam rá, sőt szégyelltem is magamat egy kicsit. Anyám miattam halt meg, és az apám is ezért veszítette el a szerelmét, mégsem hibáztatott. És én még azt mondtam neki, hogy gyűlölöm. Tényleg, egy szörnyeteg vagyok.
Kibontakoztam az ölelésből és Gabyéktól is elköszöntem. Már jócskán sötét volt, mikor visszaértem az Akadémiára. Beköszöntem Damusnak, jelezve, hogy visszajöttem, majd gyorsan ágyba bújtam. Hosszú volt ez a mai nap és volt mit átgondolnom.
Gina az ágyában aludt. Nyugodtan, úgyhogy megnyugodtam. Nem akarom, hogy az én hibámból ő is szenvedjen. Mégis meg kell tennem, ahhoz, hogy életben tartsam őt és a barátaimat is. Vigyázni fogok rájuk és megakadályozom Lunát a terveiben. Én magam ölöm meg a puszta két kezemmel, ha lehetőségem lesz rá. Az ő kezén szárad az anyám és a barátaim rokonainak vére. Ezért a minimum, hogy megölöm. Azonban, ennek még nincs itt az ideje. Kivárjuk a megfelelő alkalmat, és addig felkészülünk a harcra. Nem fog váratlanul érni minket, ha esetleg megtámadnak.
Sokáig rágódtam ezeken a dolgokon, végül azonban elnyomott az álom és a könnyű lebegésbe emelt, ahol nincs semmi gond, és nem bántják a szeretteimet sem. Ahol mindenki boldog és szerelmével élheti le az egész életét, gyerekeit szeretetben és gondoskodásban felnevelve.
Hello!
VálaszTörlésMikorra várható a friss? Már nagyon várom azokat a sokat emlegetett izgalmakat, főleg most, hogy több mindnet is megtudtunk a múltról, meg Lunáról.
Gondoltam, hogy egy szemét, de hogy ennyire...
Szóval, ha lehet, siess, mert már felettébb kíváncsi vagyok.
Szép estét!
Bobby
Szia!
VálaszTörlésKöszönöm a kommentet. Most már lesz új fejezet. El is küldtem bétázásra, legkésőbb holnap este érkezik az új rész. Kicsit még húzom az időt az izgalmakkal, de később meglesz ennek a magyarázata.
Hope.:)