Sors kontra Végzet

Sikerült. Kisebb, nagyobb fennakadások és bonyadalmak után, meghoztam a frisst. Íme az első fejezet. Ha van ötletetek jobb címre, nyitott vagyok az ötletekre.

üdv.Hope

1. Ajánlat

Furcsa, hogy nem egészen egy héttel ezelőttig, még az életemért küzdöttem az Aro és a vérszopók elleni harcban, most meg itt ülök a szobámban tűkön ülve. A szobában már minden készen állt. Igen, Ginát vártam. Szegény lány, elég rosszul fogadta a nővére „halálát”, minek következtében komoly idegösszeomlást kapott. Carlilse jobbnak látta, ha pár napra kicsit kivonja őt a forgalomból. Persze a mesterséges altatás, nem sokat segít, de talán így mégis csak könnyebben fel tudta dolgozni a hírt. Bár kissé magányosnak érzem magam, hiszen Gaby volt a legjobb barátnőm, és mindig számíthattam rá a bajban, persze szórakozás sem okozott neki problémát, mindig is felnéztem rá. Ő valahogy sokkal érettebb volt mindünk közül a korához képest. Korán vált felnőtté, hiszen a szüleik halála után, rá maradt Gina nevelése, persze szerintem ő ezt egy cseppet sem bánta meg.

Most azonban, amíg nem biztonságos, hogy Gaby kilétére fény derüljön, jobb, ha mindenki úgy tudja halott. Ezért is érzem kötelességemnek, hogy arra a kis időre, amíg mindent elrendezek és a kedélyek is lecsillapodnak, átveszem Gaby szerepét és mindenben segítem Ginát, bármi legyen is az. Nem szabad, hogy feladja, hiszen még olyan fiatal és annyi minden vár rá az életben. Tudom, hogy hosszú időbe fog telni, míg ezen túl teszi magát, de azután megint az a mosolygós, mindig vidám Gina lesz. Annak kell lennie, hiszen ő hozza el az embereknek a vidámságot és a mosolygást a szürke hétköznapokba.

Lépéseket hallottam meg a folyosóról. Felpattantam, mert tudtam, hogy Gina bármelyik pillanatban megérkezhet. Pont időben nyitottam ajtót. Seth állt előttem, karjaiban tartva a valaha sugárzó vidám kislányt. Most olyan sebezhető és törékeny volt, hogy olyan érzésem volt, akár össze is törhet az izmos kezek közt. Ami azonban furcsa volt, hogy Gina olyan erősen kapaszkodott a fiú pólójában, hogy az erőfeszítéstől kis ujjai teljesen kifehéredtek.

Hálás voltam Sethnek, hiszen amióta Ginus így összetört, végig mellette volt és vigyázott rá. Nem értettem a dolgot, de minden esetre megnyugtatással töltött el, hogy biztonságban tudhatom őt, amíg ilyen törékeny.

- Gyertek csak be, már mindent előkészítettem.- invitáltam be Sethet a szobába, bár tudtam, hogy Gina súlya nem okoz neki problémát. Mégis legszívesebben kikaptam volna a karjaiból, és addig öleltem volna magamhoz, míg ő nem könyörög csilingelő hangján, hogy eresszem el.

Seth aprót bólintott, majd elsétált mellettem, és egyenesen a saját ágyához vitte a nyöszörgő lányt. Mikor letette az ágyra, Ginának esze ágában nem volt el ereszteni, miért is tette volna, a fiú jelentette most számára az egyedüli biztonságot, benne bízott egyedül és kétségbeesetten ragaszkodott is hozzá. Azt hittem, segítenem kell Sethnek lehámozni magáról a törékeny ki kezeket, de a csupa izom fiú vonásai el lágyultak, és mintha egy apró mosoly futott volna keresztül az arcán.

Hirtelen támadt egy ötletem. Ehhez azonban négyszemközt kellett beszélnem a farkassal.

- Öhm. Seth, beszélhetnék veled odakint.- böktem a fejemmel a folyosó fele. Arcára megint visszatért a komolyság, mely annyira nem illet kölyök arcához. Komoran bólintott, majd valamit súgott Gina fülébe. Az ujjak szorítása enyhült, és a lány apró bólintással jelezte, hogy elengedi.

Előre mentem, majd pár pillanat múlva már Seth fürkészte kíváncsian az arcomat. Tekintetében ott volt az aggodalom, félelem és a kötelességtudat, de valami más is. Bár vonásait tökéletesen uralta, szemének furcsa ragyogását nem tudta palástolni. Ez a ragyogás különös volt, nem az a boldogságot vagy örömöt tükröző ragyogás. Inkább a kötődés jele volt. Igen, a fiú kötődött valakihez. Nem akartam kíváncsiskodni, hogy ki lehet az, de örültem, hogy végre ő is megtalálta a lenyomatát és ezen felül még Ginát is úgy ápolta, mintha a kishúga lenne. Tökéletesen megfelelt a feladatra, amit neki akartam adni.

- Szóval, lenne hozzád egy kérésem.- egy pillanatra, mintha rémület tükröződött volna csokoládé barna szemeiben, de gyorsan úrrá lett ezen a rémületen és azt átvette kíváncsi érdeklődés.

- Úgy látom, nagyon sokat vagy mostanában Gina mellett. Ez nagyon szép gesztus tőled, főleg úgy, hogy senki sem kérte. Nem akarok önzőnek tűnni, hiszen tudom, hogy ezer más dolgod is fontosabb, mint amit most kérni fogok tőled. Szeretném, ha te lennél Gina személyi testőre arra az időre, míg nem találok egy számára megfelelő Dimur harcos. Mivel Darius elment, így Gina minden pillanatban ki van téve egy esetleges támadásnak, amit nem szeretnék.

- Csak pár hétről lenne szó, amíg Logannal nem találjuk meg a megfelelő harcost. Mivel ez a dolog örökérvényű ezért, fontos, hogy olyat találjunk neki, akivel jó lehet a viszonya és megbízik benne. Jelen esetben te vagy az egyetlen ilyen személy számára, így nem szeretném, ha egyik pillanatról a másikra egy idegen kerülne mellé. Remélem megérted, miért kérlek rá.- hosszú csend következett. Láttam rajta, hogy erősen jár az agya valamin, végül felnézett, tekintetében határozottság tükröződött.

- Nem.- ez a válasz kissé meglepett. Sosem szerettem, ha az emberek nemet mondtak egy kérésemre, mert ilyenkor mindig érvénybe kellett léptetnem azon jogomat, hogy parancsba adom. Nem szerettem ezt, de most Gina érdekeit kellett szem előtt tartanom, ekkor azonban Seth ismét megszólalt.- Mármint, bocsáss meg hercegnőm, de úgy nem vagyok hajlandó vállalni, ahogy te kérted.- oké, valaki csípjen meg, mert nem hiszem el, amit az előbb hallottam.

- Nem értelek.- ráztam meg a fejem.- Mi a baj azzal, amit kértem? Tán túl hosszú idő? Ha neked úgy jobb, akkor nem kell olyan hosszú idő, mondjuk 2 hét.- ismét megrázta a fejét, majd apró mosoly jelent meg az arcán.

- Nem, egy csöppet sem azzal van a probléma. Én ideiglenes időre nem vállalhatom el ezt a nemes feladatot. Engedd meg, hogy én legyek Gina Stone személyi testőre.- az, hogy meghökkentem Seth kijelentésén, enyhe kifejezés volt. Pár pillanatig, csak szótlanul meredtem rá.- Ó, kérlek, bocsásd meg tapintatlanságomat. Nem szabadott volna ilyet kérnem, hiszen neki egy saját fajtájából való kell, nem igaz?- hangjában fájdalom és keserűség volt. Nem tudtam haragudni rá, hiszen annyira kedves és csupa szív volt. Tudtam, hogy akár az életét is feláldozná azért, akit egyszer a védelmébe vesz, de mire fel ez a csudanagy védelmezés Gina felé?

- Szóval, azt mondod, hogy te akarsz lenni a személyi testőre?- szeme felragyogott, ahogy a remény szikrája megcsillant benne. Önkéntelenül is elmosolyodtam. Bár a vérfarkasok, akik szövetségre léptek velünk már több, mint százötven éve éltek, Seth fiatalságán mit sem változtattak az évek. Erős férfias vonásai mögött, még mindig ott volt az a kisfiú, aki a legelején volt, noha én akkor még nem éltem.

- Igen, hajlandó vagyok, sőt örömmel vállalnám ezt a nemes feladatot.

- Jól van, ha így akarod. Azonban, erre még Jacobnak is rá kell bólintania és Loganal is megbeszélem. Ha a formaiságokat elintéztük, megteszlek Gina Stone hivatalos testőrévé.- a következő pillanatban csak a meleg ölelését éreztem magam köré, és hogy halkan egy köszönömöt súg a fülembe. Mikor letett, bronzvörös arcán enyhe pír jelent meg, és szégyenlős arccal nézett rám, mintha valami csintalanságon kaptam volna rajta. Aztán vágyakozva pillantott a szoba felé, ahol Gina feküdt.

- Oké, látom, szeretnél visszamenni Ginához, úgyhogy megyek, és inkább megkeresem az alfádat. Legalább addig is hasznossá teszem magam.- hálás mosolyt küldött felém, majd meghajolt előttem és már bent is volt a szobában. Utoljára még bepillantottam és megnyugvással töltött el, hogy jó döntést hoztam, hiszen Seth úgy vigyázott a kis Ginára, mintha az bármelyik pillanatban el akarna szökni.

Óvatosan becsuktam az ajtót, majd elindultam megkeresni Jacobot, hogy engedélyt adjon Seth feladatára. Vajon emiatt Jacob kirakja a falkájából? Hiszen attól még, hogy szövetségben álltak velünk, nem igazán került egyikük sem közelebbi kapcsolatba a mi fajtánkkal. Persze Jake esete más volt, hiszen Bella lányába vésődött be, aki félig mora vámpír. A sors furcsa fintora. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Seth csakúgy feladhatná egy Vardím védelméért eddigi életét. Hát, majd meglátjuk, mennyit önt a latba, az hogy én kérem.

Szerencsére épp mikor a nagy terem felé vezető folyósóra befordultam összetalálkoztam vele és Nessievel.

- Sziasztok!- köszöntem kedvesen.

- Szervusz hercegnő.- mindketten meghajoltak, bár utáltam ezt az itteniekben. Miért kell ennyire a tudtomra adni, hogy ki vagyok? Sokkal jobb volt, amíg az emberek nem csinálták ezt a meghajolósdit, meg ezt a furcsa udvarias beszédstílust. Teljesen kikészített, mert olyan volt, mintha egy üvegfalon keresztül beszélnének hozzám.

- Öhm. Jacob, beszélhetnék veled egy pillanatra?

- Persze. Nessie drágám, mindjárt megyek én is.- forró csókot nyomott a lány ajkaira, majd Nessie ismét meghajolt és már el is tűnt. Apró mosolyt küldtem Jake felé, amiért időt szakított rám.

- Szóval, miben segíthetek? Remélem nem okozott valamelyik farkasom problémát.- megráztam a fejem.

- Nem, dehogy is. Épp ellenkezőleg. Sethhel kapcsolatban fordulok hozzád.- arcára kíváncsi kifejezés ült ki.

- Szóval, arról lenne szó, hogy Gina Stonenak nincs jelenleg védelmező testőre, és azt gondoltam, hogy Seth ideiglenesen elvállalhatná.- Jake egy pillanatra meglepődött, majd úrrá lett vonásain és várta, hogy folytassam.- Azonban ő ezt visszautasította…

- Ó, az a gazember. Elnézést kérek tőled a nevében is. Biztosíthatlak róla, hogy teljesíteni fogja a kérésedet.- elnevettem magam, mert Jake nem hagyta, hogy végig mondjam, ezért ugyanazt reagálta, mit elsőre én is.

- Erre semmi szükség. Nem hajlandó ideiglenesen elvállalni… Ő szeretné ezt a tisztséget betölteni… hivatalosan.- értetlenül nézett rám, majd leesett neki mire akartam kilyukadni.

- Én megértem, hogy most mit gondolsz. Én sem tudom, miért szeretné ezt Seth, de tudom, hogy jelen pillanatban ő a legmegfelelőbb erre a pillanatra. Szeretném, ha megengednéd neki.- nem tudtam, hogy Jake még hallja, amit mondok neki. A távolba meredt, és valamin nagyon gondolkozott. Nem akartam megzavarni, így vártam.

- Beszélnem kell vele. Hol van most?- arcán az aggodalom és a düh keveredtek. Nem tudom, mi válthatta ki belőle ezt a reakciót, de jobbnak láttam, ha ezt ők lerendezik maguk között. Ez biztos olyan farkasos dolog.

- Rendben. Akkor, a válaszod nem?

- Természetesen, a te kérésedet tiszteletben tartom, és ha úgy kívánod, hogy Seth betöltse ezt posztot, hát legyen, de van pár dolog, amivel tisztában kell lennem ezzel kapcsolatban. Most ha nem haragszol megyek.

- Ó, persze menj csak és köszönöm.- elmosolyodott, majd meghajolt. Mosolyogva biccentettem, majd hagytam, hogy elmenjem. Én is tovább mentem. Egyenesen Loganék lakosztálya felé.

Mostanság a „herceg” nagyon elfoglalt. Milyen furcsa ez a kifejezés. Herceg. Nos, Logannak sok dolga van. A nyakába szakadt a sok hivatalos papír, meg a fajunk ügyei is. Nem hálás feladat elsőszámú Dimurnak lenni.

Épp kopogni készültem az ajtón, mikor az már ki is tárult elém. Niko tornyosult előttem az ajtóban, és széles vigyorral üdvözölt.

- Szervusz Hope. Csak nem hiányoztam neked, és jöttél meglátogatni?- elmosolyodtam. Niko nagyon aranyos volt. Igazi harcos, de mellette egy laza mindig megmosolyogtató ember. Különös viszonyban voltunk. Afféle jó baráti, lehetett rá számítani.

- Rendkívül nagy erőfeszítésembe került, hogy eddig távol maradjak tőled, drága Nikom, de most sajnos el kell, hogy szomorítsalak. Loganhoz jöttem. Nem láttam az elmúlt két napban és kezdek kicsit aggódni érte.

- Még a végén féltékeny leszek. Jól van, menj csak. Bent van a dolgozószobájában. Ki sem dugja onnan az orrát, csak a sok papír meg a monitor képernyője érdekli. Igazán kirobbanthatnád onnan egy kis dőre.

- Értettem.- mindketten elnevettük magunkat, majd elsétáltam Niko mellett és az óriási, fényűzősen berendezett nappalin keresztül sétálva egy tölgyfa ajtón bekopogtam. Nem kaptam választ, így benyitottam és óvatosan besurrantam, közvetlenül mögöttem becsuktam az ajtót.

Logan egy hatalmas mahagóni színű tölgyfa asztalnál ült. Az asztalon rengeteg papír volt össze-vissza felhalmozva, melyek között válogatott, miközben egy laptop képernyőjén tanulmányozta. A szoba sötét volt, nem volt rajta ablak sem. Logan nem volt oda a napfényért, persze ez érthető, hiszen őt legyengítették a nap sugarai. A sors iróniája, hogy bennem az ellenkező hatást váltotta ki. A falak sötét, meleg barna színűek voltak. A szobában sok szekrény volt, melyeken rengeteg könyv sorakozott. Logan szeretett olvasni, ez egyből feltűnt, már az első alkalommal, mikor itt jártam. Nagyon művelt volt, többször is elvégezte a jogot és az orvosi egyetemet is, emellett nagyon érdekelte a filozófia is. Már legalább kétszáz éves volt, így sok mindent ismert, persze mindig azt mondja, hogy az ember mindennap tanul valami újat.

Tiszteltem őt, amiért ennyire elhivatott a fajtánkkal kapcsolatban. Ha ő nincs, és nem ad nekem erőt, akkor biztosan elmenekülök a sorsom elől, mely szerint hamarosan hozzá kell mennem feleségül, és el kell foglalnom a helyem Vardím királynőként az oldalán.  Tudja, milyen nehéz ez nekem, hiszen mindketten nemrég megtaláltuk a párunkat. Nekem ott volt Damus, neki meg Holly. Éppen ezért akarom olyannyira, hogy Gaby és Darius együtt lehessen. Ha nekünk nem valósulhat meg ez az álmunk, akkor legalább ők legyenek boldogok együtt.

Hangtalanul lopakodtam oda mellé, és óvatosan a vállára téve kezemet, hoztam tudtára, hogy itt vagyok. Felpillantott a sok papír tanulmányozásából és mikor beazonosított, hogy ki vagyok, melegen elmosolyodott.

- Szervusz.- köszöntött, mint midig olyan udvariasan, hogy mentem ellágyultam tőle.

- Szia.- suttogtam kissé remegő hangon.- túl sokat dolgozol. Aggódom érted, és Niko is.

- Tudom, de ezt meg kell csinálnom. Most, hogy minden megvalósulni látszik, ideje, hogy kezembe vegyem a fajunk jövőjét.

- Akarod, hogy segítsek?- tettem fel önkéntelenül is a kérdést. Szerettem Logant és ő is engem. Persze, ez nem az a fajta szeretet volt, amit párjaink iránt éreztünk. Ez inkább afféle testvér viszony volt. Én Logant a védelmező bátyámként szerettem, ő meg, mint a törékeny, sebezhető kishúgát.(ez persze néha, kicsit zavaró tud lenni, de végső soron csak a szeretetét mutatja ki, mikor annyira védelmezni akar.)

- Köszönöm, de nem akarlak, ilyen dolgokkal terhelni. Épp elég gondod van így is.

- Akkor viszont nem tűrök semmilyen ellenvetést. Most jössz velem egyet sétálni, és hogy a munkánál maradjunk, meg kell veled valami fontosat beszélnem, Ginával kapcsolatban.- először hezitált, majd könyörgő tekintetemet látva, beadta a derekát és áldozott rám egy kis időt.

- Jól van, de csak egy kis séta, aztán vissza kell jönnöm, intézni a hivatalos ügyeket.

- Értettem, hercegem.- nevettem, mire ő is velem együtt nevetett.

Kisétáltunk a mezőmre, ahol sokat beszélgettünk. Igen, ez volt a mi helyünk. Általában este jöttünk ki, mert Logan jobban szeretett este, vagy hajnalban kimenni. Mivel már alkonyodott, gond nélkül ki tudtunk mozdulni. Most, hogy nem volt olyan sötét, mint a dolgozó szobájában, természetes fénynél jól látszott, mennyire fáradt. Sötét karikák éktelenkedtek a szeme alatt. A mozgása lomhább volt. Régen ihatott utoljára. Talán, mikor Volterrába mentünk. Megtudtam, hogy nekik nem lételemük a vér, és csak a fajon belül isznak, ha lehetőségük van rá. Nekem kellett volna felajánlanom a véremet, de ezt Hollyval szemben nem akartam megtenni. Ugyanakkor ott volt az is, hogy Holly nem adhatta neki a vérét, mert akkor kiderült volna minden. Az végzetes lett volna számunkra, hiszen mint a farkasoknál, nálunk is ugyanúgy működött az, ha a párunktól elszakítottak. Belehaltunk, ha nem lehettünk a közelében.

Fent kellett tartani a látszatot, hogy szívesen fogadtam el Logant páromnak, persze piszkosul nehéz volt. De meg kellett hoznunk ezt a z áldozatot, hiszen rajtunk múlik a faj jövője. Nem lehetek önző és mondhatom azt, hogy bocs de nem. Azzal anyám emlékét mocskolnám be, és bár haragszom Lucasra, tudom, hogy fontos neki az egyezség.

- Logan?- szólaltam meg, miközben ültünk a virágok között, és hosszú percek óta egyikünk sem szólalt meg.

- Igen.- kíváncsian fürkészte az arcomat. Ilyenkor mindig kissé elpirultam.

- Szomjas vagy.- nem kérdés volt. Tudtam, hogy így van, de annyira önzetlen, hogy nem fogja a segítségemet kérni.

- Tudom.- hangjában némi szomorúság csendült. A távolba meredt.

- Igyál belőlem.- egyszerű kijelentés volt, azonban ez meglepte őt. Neki nagy önuralma volt, így mikor szükségem volt rá, felajánlotta a vérét. Most rajtam volt a sor, hogy viszonozzam, bár én sokkal önzőbb voltam, mint ő, most viszont ezt az érzést elnyomta a szeretet, amit iránta éreztem.

- Ne beszélj butaságokat Hope. Nagyon kedves tőled, hogy felajánlottad nekem a véred, de te is tudod, hogy igazából nem akarod.

- De igen. Sőt, rosszul esne, ha nem fogadnád el. Logan, tudom, hogy szenvedsz a szomjúságtól, hiszen látom a szemeden. Tedd félre egy kicsit azt a mérhetetlen önzetlenségedet és fogadd el a vénámat.- kicsit mérges lettem rá, amiért ennyire önzetlen. Ez nem is harag volt. Irigység, amiért ő képes erre, persze ő így élte az egész eddigi életét is. Mások érdekeit nézte, magára sosem gondolt. Most itt az ideje, hogy megtapasztalja, milyen, ha más segít neki.

- Köszönöm.- szólalt meg végül. Elmosolyodtam.

- Na, ne érzelgősködj már.- mondtam nevetve, és végre ő is ellazult.

A nyakam bal oldalára fogtam a hajam, hogy a vénámhoz hozzá férhessen. Logan fölém hajolt, szemfogai kissé megnyúltak és mikor ajkai a nyakamhoz értek, egy pillanatra elidőzött. Bizsergető érzés futott rajtam keresztül. Ez persze ennek a velejárója. Aztán a következő pillanatban megéreztem a tompa szúrást, ahogy szemfogai a nyakamba mélyednek. Felszisszentem, majd a fájdalom már el is illant, és kellemes érzés váltotta fel. Csöppet sem volt olyan, mint amikor Gaby élte át ezt Dariussal. Akkor, úgy láttam, hogy a vágy hulláma söpört rajtuk végig, de most egyikünk sem ezt érezte, csupán apró bizsegést járta a testemet, mely kellemes volt.

Pár percig tartott csak, de mikor Logan lezárta a két kis mélyedés, szemében hála tükröződött. Végre visszatért belé az élet, és az arca sem volt olyan beesett, bőre megint visszatért régi ragyogásába. Most már csak egy dolog volt hátra. Seth ügye. Mivel már nem zavarja a szomjúság, teljes mértékben képes figyelni rám. Talán így könnyebben megérti, miért kérem ezt tőle.