Holdfény Akadémia - 37. fejezet

 Mielőtt elolvassátok ezt a kis külön fejezetet, felhívom a figyelmeteket, hogy szexuális tartlamú ezést 18+-os. Mindenki csak saját felelősségre olvassa el! Jó szórakozást hozzá!

Üdv.: Hope.

37. ÉRINTÉSEK- Gabrielle szemszöge

Könnyek gyűltek a szemeimben, mikor Hope előállt az ötletével. Bár meg voltam győződve, hogy barátnőm teljes mértékben bekattant, amiért párja elhagyta, mindenesetre most a réginek látszik, ha csak egy kis időre is.

Hope szerint az utolsó szabad éjszakánkon azzal kell lennünk, akit szeretünk, bár sehogy nem állt össze, hogyan tud ő Damussal lenni, ha egyszer elhagyta. Megbeszéltük, hogy Hollyékat is összehozzuk és Ginát rávesszük, hogy segítsen, elvégre ő most jön nekem eggyel. Arra is rájöttünk, hogy Hope miért pont Olaszországba akart menni. Megígértem Hopenak, hogy visszaszerzem a cuccait Dariustól, de emellett el is újságolom az ötletünket a holnap estéről.

Kiléptünk a szobánkból és mindketten más irányba mentünk. Én Darius szobájához mentem. Kicsit félve kopogtam az ajtaján, hiszen mostanság nem igazán beszéltünk William miatt. Pár pillanat múlva ajtót nyitott, és nyoma sem volt az én kedves Dariusomnak. Semmi érzelem, csak a munka és a kötelességtudat jellemezte arckifejezését.

- Szia!- kezdtem félénken.- Bemehetek? Beszélnünk kellene!- nem ellenkezett. Némán kitárta az ajtót maga előtt és beengedett. Leültem az ágyára és igyekeztem a gondolataimat összeszedni.- Szóval, beszéltem Hope-pal. Rájöttünk a repülőjegy dologra. Szerintünk Eva műve az egész.- ránéztem és láttam, hogy valamin nagyon jár az agya, de még véletlenül sem nézett rám, vagy jött oda. Ott állt az íróasztalánál tisztes távolságban tőlem.

- Igazad lehet.- mondta ki végül.- Majd beszélek a dokival. Van még más is? Szerintem William már hiányol.- mondta gúnyosan.

- Darius kérlek, ne tedd ezt velem! Tudod, mennyire hiányzol nekem.- felálltam és odasétáltam hozzá. Belenéztem nagy jégkék szemeibe, melyekben most már fájdalom és a magány érzése volt látható.- Tudom, hogy gyűlölsz, amiért nem szóltam de…

- Nem gyűlöllek Gabrielle. Sosem lennék rá képes. Egyszerűen csak nem bírom elviselni, hogy az a William gyerek az én helyemen van, pedig fele annyit sem tud adni neked, mint én tudnék. Az az átkozott egyezség.- meglepődtem a szavain. Azt hittem gyűlöl a tettemért, ehelyett inkább féltékeny. Az én nagy macim nem haragszik rám.

Odabújtam hozzá, hogy beszívhassam émelyítő illatát, ami már annyira hiányzott. Karjaiba zárt, így álltunk egy darabig. Nem szóltunk egymáshoz, nem volt szükség szavakra. Mikor kibújtam az öleléséből, elérkezettnek láttam az időt a kérdésemre.

- Darius?- kezdtem sejtelmes hangon. Ettől mindig beindul!

- Jaj, Gaby! Kérlek, ne kínozz! Alig bírok magammal, erre te előveszed ezt a sejtelmes hangodat, és egyszerűen megőrjítesz vele.- mondta miközben kezével az állam alá nyúlt és megemelte, hogy a szemeimbe nézhessen, miközben a másik karjával erősen magához szorított. Éreztem kemény férfiasságát, amint hozzádörzsölődik az ágyékomhoz. Elpirultam, mert egy eddig ismeretlen érzés kerített hatalmába. Próbáltam összeszedni a gondolataimat, de ő sem fogta vissza magát abban, hogy összezavarjon.

Végül, nagy nehezen elhúzódtam és így sikerült tisztábban gondolkodnom, bár még mindig erősen a hatása alatt voltam.

- Szeretném, ha a holnap estét együtt töltenénk.- vártam, amíg feldolgozza, és már készültem is, hogy visszautasít, azonban nagy meglepetésemre, felkapott és az ágyához suhant velem. Leterített, majd fölém hajolt és kivillantotta gyönyörű szép fogsorát. Agyarai látszódtak, persze ezt egy átlagos ember nem látná, mivel épp csak egy picit hosszabb, mint a többi foga.

- Tényleg szeretnéd Gaby?

- Mindennél jobban Darius! Egész életemben erre vártam, amióta csak megismertelek. Szeretném, ha az utolsó közös éjszakánk emlékezetes lenne!- mondtam, majd döbbent arckifejezését látva, kicsit megijedtem. Szerencsére csak egy pillanatig tartott. Rám vetette magát és olyan erősen csókolt meg, mint még ezelőtt soha. Viszonoztam. Hagytam, hogy nyelve utat törjön az ajkaim között, és én is így tettem. Nyelvemmel végig simítottam az agyarain, de csodával határos módon nem sértettem meg magam. Aztán Darius egyre lejjebb haladt. Először a nyakamon, majd a kulcscsontomon, miközben a vágytól, ami végigsöpört rajtam, felnyögtem. Le kell állítanom, mielőtt még valaki ránk nyit.

- Darius… Ne most!- ziháltam, mire kicsit elhúzódott. Éreztem, hogy a nedvesség elöntötte a lábam közét, ezért elpirultam. Próbáltam összeszedni magam. Felálltam, miközben lehámoztam magamról Dariust és megpróbáltam rendbe szedni magam. Odafordultam hozzá, és szomorúan vettem észre, hogy mennyire csalódott, amiért visszautasítottam. - Holnap este.- mondtam, miközben kezeimbe fogtam az arcát, és mélyen a szemébe néztem.

- Rendben. Holnap este.- egyezett bele, majd még egyszer megcsókolt.

Mikor kiléptem az ajtón, eszembe jutott a holnapi program ezért visszafordultam. Sejtetően mosolygott.

- Meggondoltad magad?- megráztam a fejem.

- Holnap megyünk Seattlebe még egy pár ruhát venni és…- belém fojtotta a szót.

- Elkísérlek. Nem szeretném, ha bajod esne.- örömmel bólintottam, majd még utoljára megcsókoltam és már rohantam is a szobám felé.

Hope már bent volt, így örömmel elújságoltam neki, hogy minden a terv szerint alakul. Közben Gina is megjött és egyből belement a Williamet elterelő hadműveletbe. Szerencsére, Logan és Holly sem ellenkezett, így biztosnak látszott megvalósulni a holnap este.

Másnap korán keltünk. Valószínűleg egész nap Seattleben leszünk, mivel Hope és Holly tuti, hogy megint megrohamozzák az összes ruha és cipő butikot. Egyszerűen bekattannak, ha meglátnak egy üzletet, és akkor biztos, hogy legalább egy valamit venni kell. Én a magam részéről csak pár dolgot veszek, valamint meglepem a húgomat a báli ruhájával. 

Már vagy 20 perce vártunk Hollyval Hope-ra, de még mindig nem volt kész. Állandóan eszébe jutott még valami, vagy mégsem volt jó a ruha, amit felvett, mert nem illet a cipőhöz. Ezt vagy 8-szor eljátszotta, mire sikerült dűlőre jutnia öltözékét illetően.

- Jól van. Mehetünk.- mondta végül mosolyogva. A többiek már csak ránk vártak az alagsorban. Elosztottuk, hogy ki kivel megy, persze az én drága Dariusom nem akarta elhinni, hogy az ő terepjárója csak hátráltat minket, ha menekülésről van szó, míg az én szélvész kocsimnak ez nem lenne gond. Végül bevetettem a női bájaimat, erre egyből beleegyezett. Én vezettem, mivel egy alapszabály van, ha az én kocsimmal utazunk. SENKI SEM ÜLHET A VOLÁNHOZ, RAJTAM KÍVÜL!!!!!

Elindultunk, én vezettem a konvojt. Hamar Seattlebe értünk, bár szerintem azért mehettünk volna gyorsabban is. Mikor megérkeztünk a többiek hanyatt-homlok rohantak a plázába, hogy megrohamozzák a butikokat. Én magam nyugisan sétálgattam és nézelődtem Dariussal. Találtam egy szép karpántot a ruhámhoz, és egy cipőt is vettem a bálra. Végül Gina megkapta a ruháját és a hozzá való kiegészítőket, amiknek nagyon örült. Késő délután értünk vissza. Egyre izgatottabb lettem az este miatt. Titokban, vettem egy falat csipke fehérneműt is. Csak erre az estére, remélem Dariusnak tetszeni fog. Lepakoltuk a cuccokat, majd lementünk vacsizni, bár én nem sokat ettem.

Mikor visszamentünk a szobánkba, gyorsan elmentem lezuhanyozni és hajat is mostam. Mikor végeztem, magamra csavartam a törülközőm és a szekrényemhez mentem. Vadul kutakodtam, az egyik régebbi ruhám után, amit még sosem hordtam. Mivel hófehér volt, ezért jó mélyre eltettem. Mostanáig szinte csak fekete, vagy szürke, esetleg barna ruhákat hordtam. Most azonban úgy érzem, felvehetem ezt a ruhát.

Meg is van! Természetesen egy doboz legalján találtam rá. Édesanyámé volt még fiatal korában. A halála előtt kaptam, azzal a feltétellel, hogy csak egy bizonyos alkalommal vegyem fel. Akkor még nem értettem mi lehet az a bizonyos alkalom. Most már tudom. Felvettem a fekete csipkebugyit és a hozzá való melltartót. Kicsit viccesen néz ki a fehér ruhához a fekete fehérnemű, de Darius szereti a feketetét rajtam. Szerinte olyan titokzatossá tesz.

Felvettem a ruhát és belebújtam az egyik balettcipőmbe, amit még egyszer sem hordtam, mivel Ginától kaptam és hát a fehér színű cipő, rózsa mintákkal nem állt túl közel hozzám. Nem akartam megbántani, ezért megtartottam. Most így utólag örülök ennek.

Megszárítottam a hajam és kiengedve hagytam. Beraktam egy fülbevalót is, majd Hope felé fordultam. Kicsit féltem az összhatástól.

- Na, hogy nézek ki?- kérdeztem félénken.

- Csodálatosan.- mondta mosolyogva.- Darius biztos oda lesz érted.

Pont mikor kimondta, kopogott be az ajtón. Kinyílt az ajtó és izgatottan vártam Darius reakcióját. Elámulva nézett végig rajtam. Megnyugodtam, mert ezt azzal nyugtáztam, hogy tetszik neki, amit lát. Odasétáltam hozzá és forrón megcsókoltam. Aztán még integettem Hopenak és már csukódott mögöttünk az ajtó.

Először kimentünk egy kicsit sétálni. Darius meglehetősen csöndes volt. Na jó, egy darabig nem is szóltunk egymáshoz. Aztán mikor egy gyönyörű virágos kerthez értünk szembe fordult velem. A hold fénye rásütött óriási alakjára. Gyönyörűen nézett ki. Sötét farmer és kék kockás ing volt rajta, izmain erősen feszült az anyag. Minden egyes mozdulatánál, úgy tűnt a ruhadarab szétszakad. Bárcsak szétszakadna!

- Gaby.- kezdte.

- Igen Darius?- olyan másnak tűnt most. Olyan bizonytalannak. Az erős harcos, akit megismertem most olyan sebezhetőnek látszott.

- A fenébe is, gyönyörűen nézel ki.- mosolyogtam, majd közelebb léptem és a szemeibe néztem.

- Te is lélegzetelállító vagy Darius.- tekintete hirtelen elsötétült, majd a következő pillanatban felkapott és beszáguldott velem a szobájába. Először nem fordultam meg, mikor lerakott. Háttal álltam neki. A hold fénye most is beragyogott az ablakon, de most engem világított meg. Éreztem a szuszogását a nyakamnál. Az izgatottság hulláma söpört rajtam végig. El sem tudtam volna képzelni, hogy valaha is megteszem ezt. Én a mindig szabályosan élő Gabrielle Stone, aki most minden törvényt felrúgva, szeretkezni fog valódi párjával.

Mély levegőt vettem, innen már nincs vissza út. Ezen az éjszakán végre azt tehetem, amit a szívem szeretne, és nem a kötelességeim szerint cselekszem. A józan eszemet már tegnap este elvesztettem és csak holnap reggel akarom vissza kapni.

Megfordultam, és vágyakozóan Dariusra néztem. Nem kellett egy szót sem szólnom, tudta, mit szeretnék. Forrón megcsókolt, miközben derekamat az ágyékához szorította. Éreztem kemény, lüktető férfiasságát, amitől engem belül elöntött a forróság. Nyelve felfedezőútra indult a számban, miközben az ágy felé vettük az irányt.

Óvatosan lehámozta rólam a ruhát, hogy annak semmi baja ne legyen. Meglepődtem, mekkora önuralmat tanúsít még most is, mikor már csak egy hajszál választ el minket a beteljesüléstől. Kiléptem a ruhából, majd óvatosan hanyatt fektetett az ágyon. Úgy szerettem, hogy ennyire óvatosan bánik velem, hiszen mindig azt mondja, törékenyebb vagyok, a legvékonyabb üvegnél is.

Magával már nem volt ennyire óvatos. Az inget nemes egyszerűséggel letépte, így láthatóvá váltak, gyönyörűen kidolgozott izmai. Végig simítottam a mellkasán, mire megremegett. Cinkosan elmosolyodtam, mire állatias morgást hallatott és előbukkantak agyarai. A következő pillanatban fölém hajolt és csak a szuszogását éreztem a nyakamnál, majd lejjebb a melleimnél. Egy kattanás, majd a melltartó leomlott. Gyengéden masszírozni kezdte az egyik mellemet, amely már kemény volt. Éreztem a kéj első hullámát, és nyöszörgés hagyta el a torkomat. Szájába vette a mellbimbómat, és szopogatni kezdte. Hátába mélyesztettem az ujjaimat, olyan erősen söpört rajtam végig a vágy, hogy végre magamban érezhessem. Hátam ívben megfeszült, miután egyre lejjebb haladt testem végig puszilgatásában. Mielőtt megszabadított volna a falat bugyimtól rám nézett, beleegyezésemet várva.

- Csak csináld már! Kérlek!- nyögtem ki. Mosolygott, majd a bugyi lekerült. Továbbra is éreztem ajkait a bőrömön, amint egyre lejjebb halad, majd hirtelen nedvesség öntött el mikor megéreztem a nyelvét, amint a csiklómmal játszadozik. Hátamat még jobban ívbe feszítettem és felnyögtem. Abba hagyta, majd megszabadult a nadrágjától és előbukkant férfiassága. Szemembe nézett, a fülemhez hajolt.

- Szeretlek Gabrielle Stone. Örökké szeretni foglak!

- Én is szeretlek Darius! Mindig is te leszel számomra az első, ezt ne feledd!

Lágyan megcsókolt, majd a következő pillanatban belém hatolt. Az első lökéstől sikoly hagyta el a számat, annyira meglepődtem. Majd szép lassan sikerült felvennem a ritmust és minél jobban próbáltam ringatni a csípőm egészen addig, míg a kéj a tetőfokára hágott és óriási sikítás közepette erőtlenül hullottam az ágyra. Éreztem, ahogy szétárad bennem a melegség.

A következő pillanatban kihasználva Darius pillanatnyi kimerültségét, rávetettem magam, és most én voltam felül, keményen meglovagoltam, örömet akartam neki okozni, ahogy az imént ő is nekem. Hamarosan éktelen morgás hagyta el Darius torkát, majd ismét szétáradt bennem a melegség. Kimerülten dőltem rá csupasz mellkasára.

- Te fogod a vesztemet okozni, ugye tudod?- mondta Darius, miközben a hajammal játszadozott.

- Attól nem félek.- mondtam, mire hanyatt döntött, és ismét ő volt felül. Kajánul elvigyorodott, mire ismét előbukkant hófehér fogsora. Hirtelen egy érdekes ötletem támadt.

- Harapj meg!- mondtam, erre ő megdermedt, majd hitetlenkedve pislogott.

- Tessék?

- Harapj meg Darius! Szeretném, ha belekóstolnál a vérembe.- megrázta a fejét.- Kérlek!- mondtam könyörgő hangon. Felültem, és közelebb húzódtam hozzá, hogy a vérem illata még jobban átjárja az orrát. Felnézett, szemeiben láttam az éhséget, de uralta feltörni készülő szomját.

- Biztos vagy benne Gaby?- bólintottam. Közelebb vont magához, mire szívverésem még jobban felgyorsult. Lehelete csiklandozta a nyakam hajlatát, majd éreztem, ahogy agyarait belemélyeszti a nyakamba. Elsöprő szexuális vágy söpört rajtam végig. Felnyögtem és hátamat ívbe feszítettem. Darius óvatosan hanyatt döntött, miközben még mindig a véremet itta. Erőtlenül nyöszörögtem, mikor abba hagyta.

- Köszönöm.- mondta.- még sosem kóstoltam ilyen finomat.- majd elmosolyodott.- Szeretnéd megkóstolni az enyémet?- megrémültem. Ijedten ráztam meg a fejem, hiszen eszembe jutott, hogy ha most vért iszom, akkor átváltozom és biztosan lebuknunk. És akkor Dariust megölik, amiért titkon ivott belőlem és szeretkeztünk.

- Semmi baj Gaby. Nem kell félned. Nem fogsz átváltozni.- értetlenül néztem rá.- Majd csak akkor változol át, ha betöltötted a 18. életévedet, és emberi vért iszol. Addig maximum csak felerősödnek a vámpír génjeid egy pár napra.- ez megnyugtatólag hatott rám, bár azért ezt jó lett volna hamarabb tudni.

- Jól van, akkor legyen.- Darius agyarával óvatosan megvágta a csuklóját, melyből szivárogni kezdett a vér. Orromat megcsapta, édes és egyben fűszeres illata. Odahajoltam és csuklóját a számhoz tapasztottam. Az első korty émelyítően zamatos volt, aztán jött a második, harmadik és így tovább. Eléggé beindultam, de még épp időben hagytam abba. Lihegve terültünk el mindketten az ágyon. Odabújtam Dariushoz.

- Köszönöm ezt az estét. Csodálatos volt.- súgtam a fülébe.

- Szerintem is. És ez csak a miénk marad. Örökké.- mondta, majd megcsókolt.

Ezután lecsukódtak a szemeim és mély álomba zuhantam.

Álmomban érdekes dolgok történtek. Láttam, amint karjaimban tartok egy kisfiút és védelmezem valamitől. Darius nevét kiabálom. A következő pillanatban karmazsinvörös szemű morák támadnak ránk, de Darius megvéd.

Az álomnak vége szakadt. Kinyitottam a szemem, és nem képzelődtem. Tényleg Dariusszal voltam az ágyában. A nap első sugarai sütöttek be az ablakon. Darius mélyen aludt, ezért kihámoztam magam erős karjaiból, majd belebújtam az egyik ingjébe. Jól esett az illatát magamon érezni. Elhúztam a függönyt, mivel Darius nem igazán rajongott a napfényért. Bár nem volt halálos a mi fajtánkra és az övére sem, mindenesetre legyengített minket. Mikor behúztam a függönyt, hangokat hallottam az ajtón kívülről. Meglepett, hogy ilyen tisztán hallottam, aztán eszembe jutott, amit Darius mondott tegnap éjjel.

Odasétáltam az ajtóhoz, majd óvatosan kinyitottam. Hál’ istennek csak Hope volt az. Úgy nézett rám, mint, aki szellemet látott. Teljesen elsápadt, kicsit meg is ijedtem, hogy valami baja van.

- Hope, minden rendben? Egészen elsápadtál.

- Jól vagyok. Viszont igyekezz az öltözködéssel, ha nem akarunk lebukni.- mondta idegesen. Először nem fogtam fel, aztán eszembe jutott, hogy ma van a bál és… nem is akartam a továbbiakra gondolni.

- A fenébe. Mindjárt megyek.- mondtam, majd becsuktam az ajtót. Mikor megfordultam ott állt előttem az én kedves Dariusom.

- Mennem kell!- mondtam szomorúan, és éreztem, hogy egy könnycsepp legördül az arcomon.

- Ne sírj Gaby!- mondta, majd kezével felemelte az állam, hogy a szemembe nézhessen.- Szeretlek, és te is szeretsz engem. Ezt ne feledd! Lehet bármilyen egyezség, az sem tilthatja meg nekünk, hogy így érezzünk egymás iránt.- mondta, majd forrón megcsókolt és magához ölelt. Odabújtam hozzá, és mélyen beszívtam az illatát. Nem akartam, hogy elmúljon ez a pillanat. - Most menj! Nehogy lebukj miattam.- tolt el magától, és odaadta a ruháimat. Gyorsan belebújtam a nyári ruhába, meg a cipőbe. A fehérneművel nem bajlódtam, hiszen ilyen korán senki sincs még ébren, legalábbis ebben reménykedtem.

Kiléptem az ajtón, de Darius visszarántott és még egyszer utoljára lágyan megcsókolt. Viszonoztam, de csak egy pillanatig. Ha tovább maradok, sosem akarok többet távol maradni tőle, az pedig, ki tudja, milyen következményekkel járna mindkettőnk jövője szempontjából.

Megszakítottam a csókot, majd elpirulva megragadtam Hope kezét és magam után vonszoltam a szobánk felé, nehogy valaki észrevegyen. Szerencsére zökkenőmentes utunk volt a szobánkig. Ott ledőltem az ágyamra és a könnyek utat törtek maguknak. Talán, az imént érezhettem utoljára Darius ajkainak édes ízét a számon, és ez szörnyű szomorúsággal töltött el. Az egyetlen, ami vígasztal, hogy legalább még egy ideig a közelemben tudhatom.