Sziasztok!
Íme itt van a következő feji, kivételesen két szemszögből. Ezt a fejezetet Gabynak ajánlom.
37. ÉRINTÉSEK
Csak néztem Lune-t, de nem voltam képes többre. Gaby felé fordultam és megcsóváltam a fejem, jelezve, hogy menni szeretnék.
- Mehetünk?- hallottam meg a közelből Logan hangját, amint Hollyval és a többiekkel nevetgélve lépnek be az istállóba.
- Nem hiszem.- fordult felé Gaby.- Hope, még csak meg sem hajlandó simogatni a lovát.
- Jaj, Hope! Ne viccelj már!- Logan hirtelen ott termett mellettem és megragadta a karomat. Riadtan néztem rá, ki akartam húzni a karom az ujjai szorításából. Azonban késő volt. Amint megérintettem Lune selymesen puha orrát, mintha villámcsapás ért volna. Képek kezdtek peregni előttem.
Damust láttam a képeken. Mintha valami módon külső megfigyelőként láthatnám, mit csinál, attól kezdve, hogy elment. Szinte semmit sem csinált. Egy szobában volt, egy másik országban. Este volt, és az ablakon nézett ki, ahogy én tettem az elmúlt két napban. A csillagokat nézte az égen, és éreztem, hogy ő is ugyanúgy szenved, ahogy én.
A képsorozat megszakadt, visszatértem a valóságba. Kinyitottam a szemem és meglepődve tapasztaltam, hogy a földön fekszem. Felültem, majd észrevettem az aggódó tekinteteket, melyek egyenesen rám meredtek. Elmosolyodtam, majd felálltam és visszamentem Lunehoz. Szemeiben tűz égett. Mintha egy gombot nyomtak volna meg bennünk, mindkettőnk életkedve visszatért. Engem boldogság töltött el, mert megtaláltam a módját annak, hogyan láthatom Damust, Lune meg biztosan azért, mert engem boldognak lát.
Kinyitottam a boxa ajtaját, majd nemes egyszerűséggel odasétáltam hozzá és felugrottam a hátára. Megint éreztem azt az áramütésszerű érzést, de próbáltam visszatartani egy kis ideig.
- Na mi van srácok? Meddig akartok még ott ülni, és úgy bámulni, mint akik szellemet láttak?- kérdeztem, elfojtott nevetés közepette.
- Oké. Ez kicsit furcsa volt, de mindenképp pozitív változás.- Állapította meg Noah.
Hamarosan már az erdőben sétáltunk. Magam részéről csak testileg voltam ott, az agyam máshol járt. Végig Damussal voltam és teljes mértékben felvillanyozott a tudat, hogy ha nem is a valóságban, de ott vagyok vele.
Egész jól telt ez a kis lovaglás, bár kicsit elkeserített, hogy ott kellett hagynom Lunet. Azt terveztem, hogy este kijövök hozzá, hogy láthassam Damust. Reménykedtem benne, hogy valami módon felvehetem vele a kapcsolatot.
- Örülök, hogy megint a régi vagy Hope.- mondta Gaby, miközben a konyhából sétáltunk a szobánk felé. Rámosolyogtam, de nem válaszoltam. - Tudod, amióta itt vagy, minden megváltozott. Hirtelen felgyorsultak az események. Sajnálom, hogy életem hátralevő részét nem Darius mellett tölthetem, de ennek így kell lennie, ahogy neked is ezt kell tenned. Jó érzéssel tölt el, hogy én is kivehetem a részem a fajunk megmentéséért folyó küzdelemben.- Gabyra néztem, és mosolyából leszűrtem, hogy annak, amit mondott, teljes mértékben az ellenkezőjét gondolja.
- Érdekes. Sosem gondoltam volna, hogy egyszerűen beletörődsz a sorsodba Gabrielle. Én nem hiszem, hogy ki fogom bírni ezt az egész hercegnősdit. Szerinted úgy nézek ki, mint aki hagyja, hogy állandóan elrejtsék az ellenségei elől, és törékeny sebezhető legyen?- Gaby elnevette magát.
- Mi olyan vicces?- kérdeztem mérgesen.
- Semmi. Csak tényleg nehéz téged elképzelni, amint harc helyett menekülsz. Valahogy nem rád vall, ami furcsa, mert a Vardímok nem arról híresek, hogy felveszik a harcot támadóikkal szemben. Láthatod, hogy én sem tudtam addig harcolni, amíg te rá nem világítottál a tényre, hogy képes vagyok megvédeni magam, csak hinnem kell benne.- megöleltem, mert boldogsággal töltött el, hogy ezt gondolja. Pár nap múlva mindkettőnk élete gyökeresen megváltozik, és úgy gondoltam, hogy addig mindketten megérdemeljük, hogy azzal legyünk, akit valójában szeretünk.
Mikor a szobánkba értünk, bezártam magunk mögött az ajtót. Gaby az ágyára ült és gyanúsan méregetett.
- Mire készülsz Hope? Mikor így nézel, abból semmi jó nem szokott kisülni.- mosolyogtam, majd leültem mellé.
- Hiányzik ugye?
- Mármint ki? Darius? Ha nem látnám minden nap, már véget vetettem volna az életemnek. Szerencsére sikerült Williamet meggyőzni, hogy itt a legbiztonságosabb a számomra, ezért maradunk. Persze ez nem változtat azon a tényen, hogy Dariussal többet nem lehetek együtt.
- Van egy ötletem.
- Tudtam! Már amikor beléptünk ide, éreztem, hogy tervezel valamit, de világosan közlöm, nem szökök meg és te sem fogsz!- megráztam a fejem.
- Tudom, és nem is akartam. Valami más jutott eszembe. Holnap este lesz az utolsó alkalmad, hogy még egy kicsit Dariussal lehess, én meg Damussal szeretném azt a kis időt tölteni.
- De hát Damus nincs itt. És hogy lehetnék Dariussal, mikor itt van William?
- Ezért ne fájjon a fejed. Gondolom, Gina bármit megtenne azért, hogy törlesszen neked.- Gaby bólintott.- Nos, akkor csak annyi a teendő, hogy megkérjük, foglalja le Willt és addig, te kettesben lehetsz Dariussal. Én magam megtaláltam a módját, annak, hogy Damussal legyek, de ez maradjon az én dolgom.
- Tényleg megtennéd?- Gaby szemeibe könnyek gyűltek.
- Persze! Szeretném, ha az utolsó esténk emlékezetes lenne. Persze még beszélnem kell Logannal is.
- Holly teljesen maga alatt van.- mondta Gaby.
- Akkor összehozzuk őket is.- mosolyogtam. Mire Gaby bólintott.
- Azonban, délelőtt még lesz egy körünk Seattleben.- barátnőm riadt fejet vágott.- Még pár dolgot be kell szereznem a bálra. Szerinted visszakapom az irataimat?- Gaby elgondolkodott egy percre.
- Megszerzem neked. Dariusnál van. Úgy tudom a repülőjegyen kívül, amit vettél, a többire nincs szüksége. Nem bírt rájönni, hogy miért pont Olaszországba akartál menni. Az kész öngyilkosság lett volna.- nem értettem, miért mondja ezt Gaby.- Hope! A Volturi székhelye Olaszországban van, Volterrában. Nem tudtad?- megráztam a fejem.- Akkor szólnunk kell Dariusnak, hogy ez csupán véletlen.
- Nem hiszem, hogy az Gaby. Valamelyik Volturi mora lehetett az. Tudat alatt próbált rávenni, hogy utazzam oda, és szerintem a szökés is azért volt. Magamtól, nem lett volna elég lelki erőm ahhoz, hogy elszökjem.
- Ebben lehet valami. Akkor én szólok is Dariusnak, meg visszaszerzem a cuccaidat.- Gaby felállt és elindult az ajtó felé. Én is csatlakoztam hozzá.
- Akkor nekem nincs más dolgom, mint megkeresni Logant és Hollyt.- kiléptünk a folyosóra és mindketten a másik irányba mentünk.
Beléptem az edzőterembe, és megpillantottam a három testvért, amint bőszen beszélgetnek. Odasétáltam és megköszörültem a torkom. Végre felfigyeltek rám, persze mind aggódó tekintettel mértek végig.
- Sziasztok!- kezdtem vidáman.
- Szia!- mondták döbbenten.
- Logan, beszélhetnék veled négyszemközt?
- Persze.- intett a testvéreinek, akik egy pillanat alatt el is tűntek. Hátborzongató ez a gyorsaság.
- Nos, mi a baj?- kérdezte aggódó hangon.
- Velem semmi. Mármint, egy szívességet szeretnék kérni.
- Hallgatlak, de előre közlöm, nem szöktetlek meg.
- Miért gondolja mindenki, hogy meg akarok szökni?- jegyeztem meg ingerülten.
- Talán, mert nem is olyan régen megpróbáltad?- válaszolta úgy mintha csak ő is megjegyezte volna.
- Az más volt. Nem volt komoly. Úgysem tudtam volna hova menni, hiszen ha már elszököm, akkor alap, hogy Damus után megyek, nem?
- Ebben lehet valami, de akkor miért Olaszország? Ó a francba, hát persze. Bocsáss meg, de azonnal szólnom kell…
- Már Gaby elment szólni Dariusnak.- meglepődve fordult vissza.
- De mégis hogyan jöttetek rá?
- Nem volt nehéz.- mosolyogtam.
- Néha komolyan a frászt hozod rám.- mosolyogott vissza Logan majd egy puszit nyomott a homlokomra.- Na, akkor mi az, amit szeretnél?
- Holnap leszünk mind utoljára „szabadok”.- kezdtem.- Szeretném, ha az utolsó estén Hollyval lennél.- hitetlenkedve meredt rám, de szemeiben végtelen öröm jelent meg.
- Komolyan, ezt szeretnéd? Úgy értem nem bánnád? Tényleg?
- Persze, hogy nem Logan! Bűntudatom lenne, ha nem azzal lennél az utolsó szabad estéden, akit szeretsz.
- Köszönöm, Hope!- Olyan erősen ölelt meg, hogy azt hittem minden csontom ripityára törik.
- Nos, akkor én megyek is. Ja még valami. Holnap légy szíves kísérj el Seattlebe, mert még pár dolgot vennem kell a bálra.- mosolyogva megrázta a fejét, majd bólintott.
Másnap korán keltünk. Szerencsére, Gina azonnal beleegyezett a Will-t elterelő hadműveletbe, Darius meg majd kiugrott a bőréből mikor megtudta, mire készülünk Gabyval. Holly is hasonlóképp cselekedett, mikor Logannal elújságoltuk az ötletünket.
- Akkor indulhatunk?- kérdezte Gaby, miközben Hollyval és Ginával az ajtóban toporogtak.
- Mindjárt kész vagyok, tényleg.- mondtam, miközben még egyszer végignéztem magamon a tükörben, hogy tényleg minden jól néz-e ki rajtam.
- 20 perccel ezelőtt is ezt mondtad.- jegyezte meg Holly, de nem hibáztattak. Egy nőnek mindig tökéletesen kell festenie.
- Jól van, mehetünk is.- mondtam, miközben felkaptam a táskámat, és elraktam a slusszkulcsomat.
Kis csapatunk az alagsorban gyülekezett. Velünk jött még Orion és Hanio, Noah és Shadow, Darius, Logan és a testvérei: Niko és Eric, és persze a biztonság kedvéért Seth és Leah is velünk jöttek a farkasok közül, mert Luna szerint most különösen óvatosnak kell lennünk.
Nagy nehezen sikerült eldönteni, hogy ki-kivel menjen. Jómagam kaptam azt a nemes feladatot, hogy Ginát és a két vérfarkast fuvarozzam. Seth-el nem volt bajom, mert jófej srác, de Leah elég mogorva típusnak bizonyult.
Gaby, természetesen Dariussal utazott, de azért még előtte jól összevesztek azon, hogy kinek a kocsijával menjenek. Végül Gaby győzött, mondván, ha bajba kerülnek, az a nagy benga terepjáró csak lassít minket. Shadow és Orionék Noah kocsijával, és Holly, Niko és Eric, pedig Logan terepjárójával.
Miután 1 óra veszekedés, tanakodás és dűlőre jutás után megegyeztünk a fuvarozást illetően, elindult a mi kis konvojunk. Darius ment elől, mögötte Noahék, aztán én, és végül Loganék zárták a sort. Nem mentünk gyorsan, de azért hamar Seattlebe értünk. Leparkoltunk az egyik pláza alaksorában és megtámadtuk a pláza boltjait. Késő délután végeztünk. Én vettem egy szép cipőt a ruhámhoz, meg ékszereket. Gina most kapta meg a ruháját, és mindenki még vett egyéb kiegészítőket. A fiúk megvették az öltönyeiket és egyéb dolgaikat. Mindenesetre jó kis nap volt. Mikor beszálltunk a kocsikba, megakadt a szemem valami furcsán. Ahogy a belenéztem a visszapillantóba, azt vettem észre, hogy Gina és Seth egymást bámulják. De nem akárhogy. Mintha megállt volna az idő, aztán jött Leah és elkapták a tekintetüket. Furcsa volt, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget, hisz Seth jó pár évvel idősebb Ginánál, és nem hiszem, hogy a kiskamaszokra bukna.
Visszatérésünkkor, mindenki ment a maga dolgára, bár Gina és Seth lemaradtak. Mi Gabyval berongyoltunk a szobánkba és lepakoltuk a cuccainkat. Izgatottan készülődött a titkos esti találkozójára. Én magam nem siettem, hiszen nekem nem ez volt az utolsó alkalom. Vacsora után Gina elment lefoglalni Willt. Gabyn egy gyönyörű nyári ruha volt. Haja kiengedve, lábán meg bármennyire is meglepő, fekete magas sarkú cipő.
- Na, hogy nézek ki?- kérdezte félénken Gaby.
- Csodálatosan! Darius, tuti oda lesz érted.- amint kimondtam a mondatot, kopogtak az ajtón, majd Darius nyitott be. Amint megpillantotta Gabyt, elámulva nézett végig rajta. Ahogy gondoltam. Gaby odament hozzá, majd forrón megcsókolta. Integettek, majd már el is tűntek.
Boldogsággal töltött el, hogy ez az este csak az övék. Én is lefürödtem, majd melegítőt kaptam magamra, és egy vastag pokrócot meg párnát magammal víve, elindultam az istállóhoz. Útközben összefutottam Hollyval és Logannel, amint épp készültek egy nyugisabb helyre menni.
Mikor odaértem Lunehoz, boldogan horkantott, üdvözlésképpen. A párnát a fejem alá tettem, majd a pokrócot magamra terítettem. Mintha tudta volna, Lune lefeküdt mellém, így pont neki tudtam dőlni. Egyből elárasztottak a képek, amik Damus tevékenységeiről árulkodtak. Ismét elöntött a boldogság, hogy láthatom, bár egy kis szomorúság is keveredett mellé, mert nem egy vidám férfit, hanem egy teljesen összetört magányos embert láttam.
- Damus. Hallasz engem?- szólítottam meg, mire felkapta a fejét. Körbenézett a szobában, ahol tartózkodott, majd megrázta a fejét és megállapította, hogy már hallucinál is és hangokat hall. - Hiányzol. Nagyon. Holnap lesz a bál, és a tudat, hogy te nem leszel ott, szörnyen elszomorít.- Szegény hitetlenkedve nézett megint körbe a szobában, majd odasétált az ablakhoz és a csillagokat kezdte bámulni az égen.- Köszönöm a ruhát. Nagyon szép.
- Szívesen.- most már válaszolt, persze még mindig azt hitte, teljesen megbolondult, de éreztem, hogy örül, amiért hallja a hangom, ha csak a fejében is.- Annyira hiányzol Hope. Nélküled olyan üres vagyok. Bár csak hamarabb mentem volna, akkor. Úgy sajnálom.- mondta.
- Ne hibáztasd magad Damus. Nem a te hibád. Nekem ez a kötelességem és akkor is meg kellene tennem, ha meg akartad volna akadályozni akkor a szüleimet.
- Igazad van.
- Most mennem kell, de hamarosan megint hallani fogsz. Szeretlek Damus.- kinyitottam a szemem és észrevettem, hogy már világosodik. Összehajtottam a pokrócot és felvettem a párnát. Adtam egy puszit Lune-nak, majd visszasétáltam a szobámba. Gaby még sehol sem volt. Kicsit ideges lettem, mert így fenn állt az esélye annak, hogy lebuknak.
Gyorsan Darius szobája felé vettem az irányt. Megálltam az ajtó előtt, de nem hallottam semmit odabentről. Épp a kilincsre tettem a kezem, mikor megint áramütésszerű érzés futott át rajtam. Azonban ezeken a képeken Darius és Gaby szerepelt. Kéj és vágyakozás érzése söpört rajtam végig, majd láttam, amint Darius magévá teszi Gabyt. Aztán megszakadt. Kinyitottam a szemem és elengedtem a kilincset. Pont ekkor nyitott ajtót Gaby. Álmosan nézett rám, Darius egyik ingje volt rajta.
Még mindig a képek hatása alatt voltam, amiket az előbb láttam. Bepillantást nyertem Gabyék nem akármilyen éjszakájába és kicsit sokkoltak a képek.
- Hope, minden rendben? Egészen elsápadtál.- nézett rám aggódva Gaby.
- Jól vagyok. Viszont igyekezz az öltözködéssel, ha nem akarunk lebukni.- mondtam, miközben nagyjából sikerült összeszednem magam.
- A fenébe! Elfelejtettem. Mindjárt megyek.- Gaby becsukta az ajtót, majd kb. 10 perc múlva nyílt is az ajtó. Darius még egy utolsó búcsúcsókot nyomott Gaby ajkaira, majd barátnőm elpirulva fogta meg a karom és kezdett maga után vonszolni, nehogy észrevegyen valaki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése