Kis késéssel, de meghoztam a következő fejezetet. Remélem tetszeni fog, és leagalább pár komit kapok hozzá.
üdv. Hope.
36. Várakozás
Mikor a szobámhoz értünk, Noah elköszönt, mivel továbbra sem akartam vele beszélgetni. Mikor egyedül maradtam, leültem az ágyamra és egy darabig, csak néztem magam elé. Végig gondoltam az elmúlt pár nap eseményeit. Gabrielle vőlegénye felbukkant, Darius elvesztette a szerelmét, Holly nem lehet együtt Logannal, Damus elment, Hanio bevésődött Orionba, és végül majdnem megöltem magamat. Itt az ideje, hogy összeszedjem magam és végre mással is foglalkozzam magamon kívül. Nekem kötelességeim vannak, melyeknek eleget kell tennem.
Elmentem, és lezuhanyoztam, majd farmert és lila hosszú ujjú tunikát vettem fel, hozzá pedig egy fekete balerinát. Hajamat laza kontyba fogtam. Végül a tükröm előtt állva megállapítottam, hogy hiába az erőfeszítés, a lelki sebeken nem segít túl sokat. Próbáltam mosolyogni a tükörképemre, de még csak a szám széle sem remeget meg. Ez nem fog menni. Tekintetemből sugárzott a fájdalom és a magány érzése.
A következő pillanatban valaki kopogott ajtón. Mikor megfordultam, Logan kukucskált be az ajtón.
- Szia! Noah mondta, hogy visszajöttél, és itt megtalállak.- bólintottam, majd visszafordultam a tükörhöz és még mindig az arcomat fürkésztem.
- Figyelj! Tudom, hogy nem a legjobbkor szólok, de a bállal kapcsolatban Luna összehív egy megbeszélést, és nekünk is részt kell rajta venni.- meglepetten fordultam Logan felé, majd ezt az érzést a düh váltotta fel. Mérgesen néztem rá, és már emeltem is volna a kezem, hogy kidobjam, mivel most legkevésbé sem hiányzott a másokkal való találkozás. Egyedül akartam lenni. Azonban a kezem meg sem moccant. Olyan érzésem volt, mintha valami nehéz húzná le a kezeimet. Aztán leesett. Logan használta rajtam a képességét. Képes az emberek mozdulatait irányítani és blokkolni is. Szikrázó dühvel küldtem neki a gondolatomat.
- Engedj el, most azonnal! És ne merészeld még egyszer ezt tenni velem!- először meglepődött, hogy a kiabálásomat a fejében hallja, de túlzottan nem zavarta.
- Nem! Amíg nem nyugszol meg, én bizony el nem engedlek!- válaszolta hideg hangon.
- Jól van.- bosszúsan fújtattam, de befejeztem az afelé tett kísérleteimet, hogy Loganre támadjak.
Elengedett. Nem néztem rá, csak elsuhantam mellette. Sejtésem szerint a megbeszélést a nagyteremben tartották. Igazam volt. Mindenki, akinek jelen kellett lennie bent volt. Mikor beléptem, éreztem a hirtelen teremre telepedett feszült csendet. Gyorsan leültem a Gaby melletti két szék közül az egyikre. Pár pillanat múlva Logan is megérkezett és mellettem foglalt helyet.
Nagy nehezen sikerült túlélnem a megbeszélést. Az előkészületekről volt szó nagy részben, meg a bál programjáról. Engem nem igazán érdekeltek ezek a dolgok. Más esetben aktívan részt vennék, de nem így alakultak a dolgok. Gondolataim teljesen máshol jártak. Felidéztem a Damussal való első találkozásomat. Arcának minden darabja mélyen beleégett az emlékezetembe. Legalább az emléke megmaradt nekem, ha más nem.
- Hope, ugye eljössz velünk?- figyeltem fel hirtelen Gaby szavaira, miközben a folyosón ballagtunk a szobánk felé. Tudtam, hogy ruhát venni mennek, meg egyéb dolgokat a bálra, de most nem volt hozzá hangulatom. Megráztam a fejem, és tovább akartam indulni, de valaki elkapta a karomat és megpördített. Darius szigorú tekintetével találtam szembe magam. Álltam a pillantását.
- Persze, hogy elmegy. Majd én kezeskedem róla.- na azt már nem. Erőszakkal nálam nem mész semmire öreg. Egy tűz labdát kezdtem előidézni, de csak pont annyira, hogy megperzselje Darius kezét. Hatott, mert egyből eleresztett egy számomra idegen nyelvű káromkodás kíséretében. Kaptam az alkalmon és futásnak eredtem. Berontottam a szobámba és bezártam az ajtót. Előkaptam az egyik sporttáskámat és beledobáltam egy-két ruhát, meg pár fontos cuccot. Zsebre tettem a bankkártyámat és az irataimat. A Damustól kapott kocsi slusszkulcsát magamhoz vettem, majd kinyitottam az ablakot és táskástól kiugrottam. Szerencsésen földet értem. Mikor felnéztem Darius nézett ki az ablakon, már egyre dühösebben. Rohantam, az alaksorba, ahol a kocsikat tartották. Beültem a kocsimba, és gázt adtam.
Hamarosan már Seattle felé száguldottam az autópályán. Mikor beértem a városba, a szokásos pláza helyett, most egy másik bevásárlóközpontnál parkoltam le. Napszemüveget és sapkát vettem fel, hogy nehezebben ismerjenek fel. Berohantam, és elvegyültem a tömegben. Szerencsére találtam egy utazási irodát, ahol gyorsan vettem is egy repülőjegyet Olaszországba. Nem is tudom, miért azt a helyet választottam, mintha hívogatott volna. Miután megszereztem a jegyet, bementem egy ruhaboltba és összeválogattam olyan színű és stílusú ruhákat, melyek nem rám voltak jellemzőek. Gyorsan fizettem, majd egy mosdót kerestem, ahol átöltözhetek. Szerencsére pont üres volt, mikor bementem.
Gyorsan levetkőztem, majd magamra kaptam egy világos koptatott farmert és egy fehér toppot, hozzá meg tornacipőt. A többi ruhát a táskámba gyömöszöltem és végül feltettem a napszemüvegem, és hajamat kiengedtem. Mikor kiléptem az ajtón Gabyval találtam magam szembe. Bepánikoltam. Ha most nem teszek valamit, akkor az életem megpecsételődött.
Egy kézlegyintéssel nekivágtam Gabyt a falnak, majd kirohantam a mosdóból és futásnak eredtem. Miközben kifelé futottam a plázából, többször is hátranéztem, követ-e valaki. Egy óvatlan pillanatban, mikor épp hátrafelé lestem, megbotlottam valamiben ezért orra estem.
- Várj, hadd segítsek!- kapta el a karomat valaki. Felpillantottam és Logan volt az. Megtaláltak. Kétségbeesetten kapálóztam, hogy az egyre erősebb szorításából szabaduljak, de szabadulás helyett még Darius is lefogott, mikor megtalált minket, miközben Logannal viaskodtam. Bármennyire is próbálkoztam, kivonszoltak az épületből és Darius Cadilac terepjárójának hátsó ülésén kötöttem ki, a két férfi között. Gaby vezetett. Az út csendesen telt.
Mikor visszaértünk az Akadémiára, díszkíséretem a szobámba vezetett, majd bezárták mögöttem az ajtót. A táskámat nem kaptam vissza, így kocsi és repülőjegy nélkül, lehetetlen volt megszöknöm. Az ablakhoz sétáltam, melyen most már ezüst rácsok voltak.
Most jöttem csak rá, hogy ha akarom, ha nem, akkor is be kell teljesülni az egyezségnek. Napokon belül itt a bál, és Logannal való eljegyzésem hivatalos lesz, onnan meg már alig van idő az esküvőig. A gondolattól is kirázott a hideg.
A nap további részében nem engedtek ki. Gaby mindig hozott enni és innivalót. Nem igazán érdekelt most az evés meg az ivás. Letelepedtem az ablak mellé és csak bámultam kifelé, hátha megpillantom Damust. Éjszaka Gabyék csatlakoztak hozzám, de a szoba előtt még mindig ott volt a két testőr. Mikor elaludtak, visszamentem az ablakhoz és továbbra is a távoli messzeséget kémleltem. Az égen ragyogtak a csillagok és éppen újhold volt. A holdat mindig is imádtam, ezért most is órákig néztem és közben azon járt az agyam, mit csinálhat Damus.
Damus megint vérszopókkal hadakozik, mikor megjelenik Jane és Eva. Damust elkapták és a Volturi egyik cellájába zárták. Kínozzák és próbálják belőle kiszedni, merre bujkálok. Nem engedik, hogy táplálkozzon. Végül a vérszomj eluralkodik rajta, és emberi vért iszik. Ezek után nincs megállás. Az emberi érzések eltűnnek szemeiből és csak a hideg vérszomj, és gyilkolási vágy marad utána. Vérszopó lett.
Riadtan nyitottam ki a szemeimet. Dőlt rólam a víz és sírtam. Megint ez a rémálom. Gaby is felébredhetett, mert a szobában fel volt oltva a villany és az ajtó tárva nyitva. Ahogy gondoltam. Gaby a következő pillanatban, bejött Carlisle kíséretében.
- Jól vagy?- kérdezte aggódva Gaby. Bólintottam.
- Ha akarod, adok valamit, amitől el tudsz aludni.- indult el felém a doki. Riadtan ráztam meg a fejem és kezdtem hátrálni a fal mentén.
- Jól van. Ha nem akarod, akkor nem kell.- megnyugodtam. Nem kell, hogy még be is nyugtatózzanak. Épp elég bajom van nekem anélkül is. A következő félórában megpróbálták kiszedni belőlem, hogy mit álmodtam, de én a hallgatást választottam. Még Edward sem tudott nekik segíteni, mert szándékosan más dolgokra gondoltam. Végül békén hagytak és mindenki elvonult a maga dolgára. Az éjszaka további részében még egyszer megismétlődött ez a rémálom, de most már nem zaklattak. Másnap lefürödtem, és magamra kaptam egy melegítőnadrágot és egy pulcsit. Visszaültem az ablakhoz és továbbra is csak vártam.
Délután Gabrielle jött be a szobába valami hatalmas csomaggal. Letette az ágyára, majd odajött hozzám és leült mellém.
- Őt várod igaz?- bólintottam, de fejemet nem fordítottam el az ablaktól.
- William el akar vinni a bál után.- egyből odakaptam a fejem.
- Ígérd meg, hogy vigyázol Dariusra!- nézett halálosan komolyan a szemeimbe. Bólintottam.
- Gyere! Fürödj le és öltözz át! Kimegyünk egy kicsit!- Meglepődve fürkésztem az arcát, de nem ellenkeztem. Feltápászkodtam, de kicsit megszédültem, ezért megkapaszkodtam az ablakpárkányban. Nem tett túl jót a szervezetemnek a koplalás. Gaby segített eljutnom a fürdőig, de ott jeleztem, hogy a továbbiak egyedül is mennek.
Mikor végeztem, sokkal jobban éreztem magam. Kicsit felfrissültem és a közérzetem is valamelyest javult. Magamra tekertem egy törülközőt és vizes hajamat kifésültem, majd egy gumival összefogtam. Kiléptem a fürdőszobából és teljes döbbenet lett úrrá rajtam, mikor a látvány elém tárult. Két báli ruha volt egy-egy próba babára rakva. Az egyik az én szekrényem előtt állt. Gyönyörű sötétlila színe volt. Az egész ruha könnyű esésű, selyemből készült. A mellrészén keresztben szalagok futottak. Ezek szolgálták a pántot. Első látásra beleszerettem.
- Ez gyönyörű!- mondtam, miközben odasétáltam a ruhához és végig simítottam az anyagán.
- Mondtál valamit?- mikor felé fordultam, arcára megkönnyebbültség ült ki.
Megcsóváltam a fejem, és a szekrényemhez fordultam, majd a ruháim között kezdtem kutakodni.
- Rendben. Kezdetnek jó.- hangja már kevésbé volt vidám, de a nyugalom érezhetően megmaradt.- Damus választotta.- Megdermedtem, mikor a szavak eljutottak a tudatomig. A fájdalom, ami tompulni látszott, most megint mélységesen eluralkodott rajtam. Erőt vettem magamon, és folytattam előbbi tevékenységemet, mintha nem is érdekelne Gaby előbbi kijelentése.
Egy fekete melegítőt és egy szintén ilyen színű top mellett döntöttem. Mivel úgy láttam, hogy kint hűvös az idő, annak ellenére, hogy már nyár van. Egy széldzsekit készítettem ki az ágyamra. Gyorsan megszárítottam a hajam. Nem mertem Gabyra nézni, mert féltem, hogy észre veszi mennyire fájt nekem ez az információ.
Mikor visszasétáltam a szekrényemhez, hogy egy sálat is kivegyek, Gaby már nem volt bent a szobában. A sállal a kezemben leültem az ágyamra és vártam.
Amíg Gaby nem jött, szemügyre vettem az ő csodaszép ruháját is. Korom fekete, szatén anyagból készült. Sima, testhez simuló anyaga és könnyű esése volt a ruhának. Dekoltázsa elég mély, de nem hivalkodó. Nyakpántos ruháján strassz kövek díszítették a kivágás vonalát. Gabrielle tökéletesen fog benne festeni.
Épp, mikor befejeztem a ruha mustrálását, toppant be felöltözve, szintén kabátban és melegítőben.
- Látom, elkészültél. Akkor mehetünk is.- felálltam, közben felvettem a sálat és a kabátomat.
Némán sétáltam Gaby mellett. Erősen koncentráltam a cipőm tanulmányozására, nem kellett most mások szánakozó pillantása.
- Megérkeztünk.- állt meg Gaby. Felnéztem, és csak most jöttem rá, hogy Lune boxa előtt állunk. Lovam szemei üresek voltak, mintha ugyanazt a fájdalmat élné át, amit én. Csak állt, és nézett maga elé.
még nem olvastam el mindegyik részt!
VálaszTörlésCsak egy kérdés: miért akarsz rá folyton farmert meg lila tunikát adni ha már annyit vásárolt?
Számomra annyira tökéletes a történeted ,hogy egyszerűen nem bírom abbahagyni pedig már nagyon fáj a szemem ,de nem baj ,mert élvezem !
VálaszTörlésPedig nincs mazochista hajlamom!
:)