34. KÁOSZ
Hulla fáradtan dőltünk le a szobánkban. Ezek a vizsgák piszok nehezek tudnak lenni. Már épp lecsukódtak volna a szemeim, mikor Gina rontott be a szobánkba.
- Nem fogjátok elhinni mi történt velem!- kezdett bele, kapkodva a levegő után.
- Hát, ha nem mondod el, akkor tényleg nem.- mondta Gaby.
- Nos, büszkén jelentem be, hogy Eric elhívott az év végi iskola bálra.- ujjongott Gina.
- Micsoda?- néztünk egyszerre össze Gabyval. Persze én nem ugyanazért, amiért ő. Nem is tudtam, hogy itt ilyen is van. Ő meg persze egyből kiakadt, hogy a kishúgát egy fiú elhívta. Éktelen kiabálásba kezdett, és előadta húgának a szentbeszédet arról, hogy még túl fiatal ahhoz, hogy fiúzgasson. Én mosolyogtam magamban, hogy ezen vitatkoznak. Sajnos a vége az lett, hogy Gina vérig sértődve kirohant.
- Nem hiszem el, hogy el akar menni azzal a fiúval. Hisz még csak 14 éves!- Gaby csak mondta és mondta.
- Nem értelek, de komolyan. Gina okos lány, és szerintem elég érett ahhoz, hogy elmenjen egy bálba, egy fiúval. Nem olyan komoly dolog ez Gaby. Hisz csak egy suli bál.- próbáltam megnyugtatni a barátnőmet.
- Lehet, hogy igazad van. Csak féltem, ennyi az egész. Számomra még mindig az a kislány, akit meg kell védenem. Hiszen olyan törékeny!- megértettem, hogy miért akadt ki. Én is ezt tettem volna a helyében.
- Nyugi. Nem lesz semmi baj abból, ha egy fiúval fog táncolni. Nem kell mindig anyáskodnod Gaby. Már elég nagy ahhoz, hogy eldöntse, mit is akar. Különben is, lazulj el egy kicsit, mert van egy olyan érzésem, hogy mi is fogunk menni valakik oldalán, és még ruhát is kell néznünk!
- Hope, te javíthatatlan vagy, de komolyan!- ezen mindketten nevetésben törtünk ki. Később találkoztunk a többiekkel is. Mindenki a bálról beszélt. Shadow és Noah természetesen együtt mentek, de Holly és Orion elég furcsa volt, miközben erről beszélgettünk. Nagy örömre Damus még este elhívott a bálba, és mikor lefekvés előtt összefutottam Gabyval, láttam rajta, hogy mennyire elrévedt, miközben egy fehér kálát nézegetett. Darius biztosan elhívta.
Másnap ismét korán keltünk. Ma is egy csomó vizsga várt ránk és persze a barátaim edzéseit sem hanyagolhattuk. Ebédnél összefutottam Hollyval. Elég szomorúnak tűnt. Lehet, Logan nem hívta el?
- Holly, valami baj van?- kérdeztem barátságosan.
- Nem megyek a bálba.- ez meglepett.
- Miért? Logan nem hívott meg?
- Épp ez a probléma Hope! Nem hívhat el, hiszen együtt kell megjelennetek.- megdermedtem. Ezek szerint Logan elmondta neki?
- Ezt meg honnan veszed?
- Hallottam, amint Luna közli vele, hogy a jövendőbeli párnak együtt kell megjelenni, hogy hivatalos legyen az eljegyzés.- könnyek szöktek a szemeibe.
- Annyira sajnálom Holly! Hidd el, ha tehetnék bármit, hogy ez az esküvő ne valósuljon meg, azonnal megtenném, de meg van kötve a kezem és Logané is.- megöleltem a zokogó lányt. Miután megnyugodott, felkísértem a szobájába, lefeküdt aludni, hogy kicsit összeszedje magát. Miután kimentem, úgy döntöttem, hogy kitálalok Damusnak. Biztos, hogy ő is tudott róla.
Útközben összefutottam Gabyval. Dariust kereste, elújságolta, hogy este a kedvese elviszi vacsorázni. Gratuláltam neki és megöleltem, mikor egy fiú hangja zavart meg minket.
- Elle, végre megtaláltalak!- Ki a fene azaz Elle? Gabriellere néztem. Arca teljesen megdermedt.
- William, te mit keresel itt?- a lány nagyon zavart lett.
- Elle drágám, már azt hittem, hogy sosem talállak meg.- Drágám? Ki ez, valami expasi?
- Hát, most megtaláltál. Miben lehetek a segítségedre? Egyáltalán honnan tudtad, hogy itt vagyok?
- A húgod keresett meg. Nagyon kedves volt tőle, hogy szólt, mivel hamarosan, úgyis ideje lett volna.- miről beszél ez a beképzelt srác? Minek lenne itt az ideje? Értetlenül meredtem Gabyra.
- William, kérlek, bocsáss meg egy pillanatra. Pár perc és megbeszélünk mindent.- Gaby teljesen máshogy beszélt azzal a fiúval. Olyan kötelességtudó és arisztokratikus. Azonban hirtelen elkapta a kezem és a szobánkba vonszolt. Gina is jött utánunk, majd az ajtó becsukódott.
- Mégis, mit képzeltél Gina? Hogy tehetted ezt velem?- támadt húgára Gaby.
- Megérdemelted! Ha én nem lehetek azzal a fiúval, aki tetszik és elhívott a bálra, akkor te sem.- vágott vissza Gina.
- Halló! Lányok, elmondanátok, hogy mégis mi folyik itt?- végre rám is felfigyeltek.
- Gina megkereste a vőlegényemet.- rogyott le az ágyára Gaby.
- Tessék? Ugye ez most csak vicc?- az nem lehet, hogy Gabyval is az történt, mint velem.
- Sajnos, igaz. Mielőtt a szüleink meghaltak volna, egyezséget kötöttek William szüleivel, hogy én leszek a felesége, amint betöltöm a 18-at. Nekünk is részt kell venni a vérvonal frissítésben, és Holly családjának is kellett volna, de a szülei megtagadták ezt az egyezséget.
- De hát én úgy tudtam, hogy a Dimur és a Vardím klán legősibb leszármazottainak kell csak ebben részt venni.
- Bárcsak így lenne. Azonban nem elég frissíteni, meg is kell erősíteni a Vardímok vérvonalát. Ez a feladat meg rám hárult és Williamre. A mi családjaink vannak a társadalmi ranglétrán közvetlenül az ősi család után. Vagyis nekünk is részt kell venni és még Hollynak is, mert az ő családja lenne a 3. Ezért nekem, feleségül kell mennem Williamhez. Hála az én kedves kishúgomnak.- nézett gyűlölettel Ginára.
- Annyira sajnálom Gaby! Miért nem szóltál erről?- ültem le mellé.
- Reménykedtem benne, hogy ha a 18. szülinapomig nem talál rám, akkor szabad leszek. A törvény szerint ilyenkor automatikusan felbomlik az eljegyzés.
- Tudtad, hogy Logannal eljegyeztek, ugye?- kérdeztem, mire szomorúan bólintott.
- Nem akartam elmondani, hiszen olyan boldog vagy Damus mellett, hogy ez mindent tönkre tehet. Darius meg fog őrülni, ha megtudja. Nem szóltam neki, mert abban reménykedtem, hogy ez nem fog bekövetkezni.
- Nyugi, megoldjuk valahogy. Kitalálunk valamit, nem hagyom, hogy ez megtörténjen.- öleltem meg Gabyt.
- Tudod, hogy nem fog sikerülni. Ha nem derül ki véletlenül, hogy félig mora vagy, ami lehetetlen, mivel a szüleid mindketten Vardímok voltak, akkor nem tehetsz semmit.- állt fel Gaby. Arcáról eltűnt a szomorúság, helyét a hideg fegyelem és kötelesség tudat vette át.
- Megyek és beszélek Williammel, és szólok Lunának. Ha találkozol Dariussal, akkor légy szíves szólj neki, hogy a vacsorát lemondom, de este beszélni szeretnék vele a szokásos helyen.- Együttérzően bólintottam, majd Gaby kiment a szobából. Ginára meredtem. Nem tudtam elképzelni, hogy ez a mindig kedves és mosolygós lány képes ilyen alattomos húzásra.
- Nem értelek Gina! Mire volt ez neked jó?
- Te ezt nem érted Hope! Gaby sosem enged meg nekem semmit. A bálra sem akart elengedni.
- Ebben azért ne legyél olyan biztos. Miután elviharzottál tegnap, belátta, hogy nem tekinthet már rád kislányként, ezért nem avatkozik ebbe bele.- Gina arca megfeszült.
- Uramisten. Mit tettem?- Felállt és már el is suhant. Gondoltam, hogy utána megyek, de mikor a folyosóra kiértem, beleütköztem Dariusba.
- Szia Hope! Nem láttad Gabyt?- kérdezte vidáman. Hogy a fenébe közöljem vele, a rossz hírt?
- Szervusz Darius! Azt hiszem beszélnünk kéne. Tudsz valami nyugis helyet?- Darius gyanakvóan bólintott, majd a szobájába vezetett. A szobája egy az egyben ő maga volt. A falak mind feketére festve, az ágyon fekete szatén ágynemű. Régi stílusú fa bútorok voltak, már amennyi. Az egész szobában egy ágy, egy íróasztal és két szekrényvolt. Persze még ott volt a fürdőszoba is, de gondoltam azt most nem fedezem fel. A falakra fegyverek voltak rakva. Az íróasztalon papírok szanaszét rámolva, azonban megakadt a szemem egy képen. Darius és Gabrielle voltak rajta. Olyan boldognak látszottak. Összeszorult a szívem attól, amit hamarosan Darius meg fog tudni. Leültem az ágyra és odahívtam magam mellé. Leült.
- Hope, kezdesz megijeszteni. Ugye Gabynak nincs semmi baja?- megráztam a fejem.
- Nem, nincs. Viszont ma nem fog veled elmenni vacsorázni, és azt kéri, hogy találkozzatok a szokásos helyeteken.
- A francba Hope! Mondd már el mi a fene történt?
- Jól van, de ígérd meg, hogy nem borulsz ki.- néztem komolyan aggódó szemeibe. Bólintott.
- Gina megharagudott Gabyra tegnap este, ezért bosszúból megkereste Gabrielle...- nagy levegőt vettem, és kimondtam.
- ... vőlegényét.- Darius megdermedt. Először fel sem fogta a szavakat, amiket kimondtam, majd csak nézett maga elé, mintha nem is lenne magánál. Végül rám nézett.
- Mégis mikor akart nekem szólni erről? Vőlegénye van, és közben engem hülyít?- mondta dühösen.
- Nem Darius! Félreértettél. Gabrielle nem szerelmes abba a fiúba. A szüleik egyezséget kötöttek, ugyanúgy ahogy az én szüleim is Loganékével. Miután Gabyék szülei meghaltak és a lányok idekerültek, a fiú nem tudta hol vannak. Gaby abban reménykedett, hogy ha elbújik, és a 18. szülinapjáig nem talál rá William, akkor meg szabadul és veled lehet. Azonban Gina közbeavatkozott.
- Az egyezség. Persze, most már tudom. Miért nem gondoltam erre akkor? Pedig tudhattam volna, hiszen annak a családnak a leszármazottjai. A rohadt életbe!
- Darius nyugodj meg! Ha itt kiabálsz, azzal nem oldasz meg semmit!
- Szerinted ne legyek kiakadva? Elveszítem az egyetlen embert a világon, akit a legjobban szeretek, és ne legyek kiakadva?- kiabált eszét vesztetten Darius.
- Tudom, hogy most mit érzel, de ez akkor sem segít. A törvény ellen nem tehetünk, azt el kell fogadni.
- Mit tudsz te erről, hiszen…- de nem fejezte be.
- Mindent, hiszen te is ebben a cipőben jársz. Sajnálom. Kicsit elvesztettem a fejem.- megöleltem jelezvén, nem haragszom.
- Damusnak szóltál már?
- Nem, hiszen tudja.- Darius megrázta a fejét.
- Ezt ugye most nem mondod komolyan? Hiszen már azelőtt ismerte a szüleimet mielőtt én megszülettem.
- Igen, de a szüleid nem szóltak neki az egyezségről, mivel azután, hogy az egyezség megkötetett Loganék családjával, Damus a párjának választott. A szüleid abban reménykedtek, hogy nem találkoztok, miután elrejtenek téged. Persze, ők nem tudták mi fog történni, 17 éves korodban. Senki nem gondolta. Damus végig abban a hitben élt, hogy az egyezséget mással kötötték meg Logan szülei. Persze ez nem történhetett volna meg, a faj fent maradása érdekében.- magyarázott Darius, én meg csak ültem sokkosan az ágyon. Damus kis korom óta szeret, és én nem viszonozhatom emiatt a rohadt törvény miatt.
- Nem leszek képes ezt elmondani neki. Teljesen ki fog borulni. Darius, mi lesz, ha valami hülyeséget csinál?- néztem riadtan Dariusra.
- Megoldjuk. Te keresd meg Damust, és a szobájában mondd el neki, addig én megkeresem Cullenéket. Úgy tudom, nekik van az ilyen dolgukban gyakorlatuk.- bólintottam, majd kimentem a szobából és elindultam Damus keresésére. Tíz perc múlva rá is bukkantam a mi kertünkben. Odasétáltam hozzá.
- Szia! Beszélni szeretnék veled.- kezdtem komolyan, és próbáltam nem elkezdeni zokogni.
- Szia! Történt valami? Hope, ugye nem bántott senki?- pattant fel riadtan a földről, ahol ült. Megráztam a fejem, de nem néztem rá. Nem voltam képes a szemeibe nézni. Megfogtam a kezét, és magam után húztam. Nem ellenkezett, de éreztem zavart tekintetét, ahogy próbál rajtam kiigazodni.
Mikor a szobájába értünk, becsuktam az ajtót és felé fordultam, ő az ágyra ült. Most néztem rá először, és a szívem szorult össze, ahogy a szemeibe néztem. Láttam benne azt a szerelmet, amit én is ugyanúgy éreztem. Láttam az aggódást, és a bátorságot, hogy bármit megtenne értem. Odasétáltam és letérdeltem vele szemben.
- El kell mondanom valamit, amit a szüleim nem mondtak el neked.- zavartan nézett rám.
- Megkötötték az egyezséget. Hozzá kell mennem Logan Whitesunhoz.- mikor ránéztem, arcán mély fájdalom jelent meg. Az egész teste megmerevedett.
- Elmegyünk! Elviszlek innen!- állt fel végül és engem is magával akart húzni, de lecövekeltem.
- Damus, ez nem megoldás! Nekem vannak kötelességeim, és ha most meghátrálok, azzal a saját fajtámat hagyom cserben és a szüleimet. Értsd meg, nem tehetünk semmit. A múlton nem lehet változtatni, ahogy te mondtad.
- Igazad van.- mondta, teljesen érzelemmentes hangon. Elengedett és az ajtó felé indult.
- Akkor egyedül megyek.- mikor kinyitotta az ajtót, Cullenék állták el az útját. Hálát adtam, amiért ilyen gyorsan ideértek. Damus gyűlölettel nézett rájuk.
- Hagyjatok békén! Elmegyek!
- Damus! Azzal, hogy elmész nem lesz jobb!- próbált hatni rá Carlisle.
- Tudtátok, ugye?- sziszegte.
- Igen tudtuk, de Sky és Lucas megkért, hogy ne szóljunk!- válaszolta Carlisle.
- Remélem örültök! Most, hogy már tudom, elmegyek! Nem leszek a terhetekre, hogy másokat ijesztgethessek!- Damus szinte köpködte a szavakat, melyekből sütött a gyűlölet és a bánat.
- Damus, kérlek, ne tedd ezt!- könyörögtem, miközben már nem bírtam a könnyeimet visszatartani.
- Szeretlek Hope!- éreztem hideg ajkait a számon, majd a következő pillanatban nagy robajjal kitörtek szobája ablakának üvegei. Megperdültem, de már csak elmosódott alakját láttam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése